1-500 | 501-681
bold = Main text
Rész, fejezet grey = Comment text
1 Mon | tengődtet ez, de nem táplál; és inkább öljük meg az irodalmat,
2 Mon | íróinak érdeme fölött, - és amit érdemesítni akar, azt
3 Mon | ma is ájulásban van még, és nem bírja elgondolni, hogy
4 1, I | mindig fölfelé tekintgetett, és nem igen vette észre az
5 1, I | nézett a házak teteje fölé, és nagy fejcsóválással ment
6 1, I | herceg amahhoz fordulva és várva a feleletet, midőn
7 1, I | nézi a kikérdezett embert, és megmagyarázá az angolnak,
8 1, I | múlva elhagyja a lakást, és egyenesen az Úri-utca 58-
9 1, II | birkát juhászkutya nélkül, és még azonkívül mindeniknek
10 1, II | magyar embernek minden jó és rossz tulajdonsága együtt
11 1, II | megnevettessük - mondá Bowring, és még utána tevé: - Ezt nevetni
12 1, II | még tüzet is gyanítanak, - és néhány utcán végig vezeti
13 1, II | pedig Enyingre megyünk.~- És vissza? - kérdi a komornyik,
14 1, III | egymásnak oldalt, szemközt és hátat fordítva egészíté
15 1, III | viskót rendbeállította, és ha már meghúzódtunk árnyékában
16 1, III | aranygombos nádpálca, kék selyem és arannyal vegyes baklójú
17 1, III | hasonló volt, hanem a posztó és prémezet sokat engedett
18 1, III | mellyel a falnak vastagságát és az ajtó helyét rajzolá ki, -
19 1, III | herceg már az utcán volt, és a nádpálcát szeme előtt
20 1, III | hogy nem jól cselekszik, és kértem, szabadítaná el a
21 1, III | még ma elvágod a töltést, és szent a békesség; ha pedig
22 1, III | megkaptad, elmész a jegyzőhöz, és írást adsz magadról, hogy
23 1, III | hanem ment ki-ki dolgára és csak annyi mondanivalónk
24 1, IV | megegyenesül a dunántúli vidék, és mérföldnyiről meglátszik
25 1, IV | baranyai hegyek alá búvik, és az a nagy térség a fürgedi
26 1, IV | fognánk ekkora embert?~- És az mégis ember!~- De hol
27 1, IV | hercegnek minden falujában és minden pusztáján van iskola,
28 1, IV | megszokja a jobb nyelvet.~- És mégis úgy van, barátom, -
29 1, IV | kisbérest produkál zsíros ingben és hosszú süvegben, s ráadásul
30 1, IV | adta.~Bowring úr leszállt és jól megnézte a fiatalembert,
31 1, IV | percegve feszülének ki, és eléggé meggyőzték idáig
32 1, IV | ember ilyen tisztán beszél és józan eszű, mint e béres, -
33 1, IV | állították, hogy a nap forog és a föld áll; ezt aztán mindenki
34 1, IV | ezt aztán mindenki hitte, és a legelsőt, ki ezt tagadta,
35 1, IV | is írta hozzá a bibliát, és mindenütt keres hozzá egy
36 1, IV | képződék ki a lakház, a magtár és istállók, középen a gazdasági
37 1, IV | középen a gazdasági szekerek és ekék foglalák el a kijelölt
38 1, IV | kívülem, a tanítón, hajdúkon és kovácson kívül csak béresek
39 1, IV | férfiaknál a jó arc nem hiányos, és majdnem azt mondhatjuk,
40 1, IV | béreseink mind erősek, és majdnem valamennyi szép
41 1, IV | szaporodjék, kévét hányni és zsákot emelni fog egyedül.
42 1, IV | Bowring úr egybefont karral és mohó élvezettel hallá a
43 1, IV | többet kapjon, mint a másik, és ezt a fölösleget ugyan egy
44 1, IV | oroszlán körmeivel születik, és jól esik, ha hírét hallja
45 1, IV | hogy az egész hídvégi falu és minden fürgedi béres, aki
46 1, IV | másik napra, mely Hídvégen és Fürgeden ezen szóval üdvözölteték:~
47 1, IV | béresek fehér patyolatingben és gatyában, feszesen testhez
48 1, IV | egy nőtelen legényt látunk és vele átellenben egy leányt,
49 1, IV | rá, hogy mezetlen lábbal és födetlen fővel lépjen e
50 1, IV | mintegy visszafelé mentek, és néhány ritka szálfa között
51 1, IV | imaházból kihallik a buzgó ének, és szinte fölnéz az ember az
52 1, IV | diplomáciai tárgyalásnak, és elsül az első ágyú, azaz,
53 1, IV | nem jött vele az ispán, és Bowring úr is már szívesen
54 1, IV | most mindjárt végük lesz.~- És mit felelt az ispán?~- Azt
55 1, IV | féltvén a nemes hegedűt, és azt, ki azon hegedülni szokott.~
56 1, IV | lehessen kapni a legényt, és így az ablakra kerülhessenek
57 1, IV | hirtelen kirohant a bormérőből, és lélekszakadva rohant a paplakba,
58 1, V | még a csizmát is fölhúzta, és a Sió melletti kaszásait
59 1, V | vörösödött a napszámos, és szégyenkedve nyúlt a kaszavágás
60 1, V | összenyargalászta a majort és a kastély udvart, megállván
61 1, V | kertben, - néha meg-meglódult, és átnyargalá a körüleső tért,
62 1, V | prókátorok helyett is a férj és feleség civakodik egy egész
63 1, VI | leányom, én anyád vagyok, és nemcsak meséből él az ember;
64 1, VI | ezentúl vezéreljen a jó isten, és kísérjen el az én anyai
65 1, VII | Herceg Batthyányi Lajost és gróf Festetics Györgyöt.~-
66 1, VII | laknám? Ott marad a rováson, és még akkor sem adja kend
67 1, VII | merünk szólani a dologba, és Baltay őnagyságának jellemvonásához
68 1, VII | magyar embernek minden jó és rossz tulajdonságával, -
69 1, VII | elvégezte dolgát a vendég körül, és így ne várakoztassuk az
70 1, VII | kezde válni minden újítás - és amint egyik vagy másik kiszökött
71 1, VII | eredeti kemény, edzett, és szilárd életen tágított, -
72 1, VII | tudta az öregúr szokását, és hogy rovásra ne kerüljön,
73 1, VII | még úgy adná a füstjét, - és Baltay úr ezt a kis cselt
74 1, VII | ablakmélyedésében előhúzta a rovást és az első vonást jó mélyen
75 1, VII | elkötekedtek a burgonyán és juhon, mely két tárgy abban
76 1, VII | emlegette meg a finom juhot és azt a napot, melyen meglátta
77 1, VII | napot, melyen meglátta azt és a legelső burgonyaszemet.~
78 1, VII | véljük a mindenesetre jó bort és a jó vizet; - az előbbieket
79 1, VII | urambátyám, - felel a gróf - és most is mondom, hogy ennél
80 1, VII | forgószél fölkap bennünket, és Ázsiában tesz le.~Nemsokára
81 1, VII | akármely tízezer holdas, és hogy a nemzet összegét végtére
82 1, VII | hanem derekán szakadozik, - és ezt a hézagot nehéz összekötni.~
83 1, VII | hagyá nyugodni a tűnődés, - és ablakából az épület egyik
84 1, VII | erőt vett a tűnődő emberen, és szemeire nehezült az álom.~
85 1, VII | nézvén a kocsi elindulását, és a szavakat úgy ejtvén, hogy
86 1, VII | háromszáz vadász lesz jelen.~- És leszen huszonöt szarvas! -
87 1, VII | vadas kert egyik részén, és szerencséje leszen önnek,
88 1, VII | fogat rendelkezésére áll és a fürgedi ispán egy négyökrös
89 1, VII | hóna alá vette, eltávozott, és néhány nap múlva a körmendi
90 1, VII | külsején a címbetűk jó vastag és olvasható alakban mutaták
91 1, VII | minthogy saját eszméje és útmutatása után maga telepítette,
92 1, VII | magyar jobbágyok laktak, és tanúságot tőnek azon nagy
93 1, VII(2) | Lajos-Komárom telepítvény, és minden kétség nélkül mintapéldánya
94 1, VII(2) | mintapéldánya a faluknak, egyenes és tágas, szabályosan fölosztott
95 1, VII(2) | szabályosan fölosztott utcákkal, és minden keresztülutazónak
96 1, VIII | melyeket madzagon tart és letart azon helység határa
97 1, VIII | akart maradni a falutól és annak határától, hogy ismerős
98 1, VIII | embertől meg nem riadt, és csak ebek támadása bírta
99 1, VIII | százlépésnyiről mindig látja a vadat, és csak közelléte bírja odább
100 1, IX | tudná vinni, mint a béres, és mernénk fogadni, hogy annak
101 1, IX | lábait, megtermett testét és azon szemeket, melyekből
102 1, IX | szarvast, mely szabadságának és fönségének érzetében mintegy
103 1, IX | árnyéklat, háttér, világítás és állás minden oly szerencsésen
104 1, IX | irgalmat az állatok iránt, és hogy úgy mondjam, csiklandó
105 1, IX | mozgásában oly buján szép és ölni késztet... Hol marad
106 1, IX | Lassan hátracsúszik az angol, és látja, hogy öt darab szarvas
107 1, IX | szüntelen váltogaták egymást, és Bowring úr rég font gondolatainak
108 1, X | feszesen megállt egy helyben, és becsületére válik angol
109 1, X | az elsőnek farához ért, - és hasonló helyzetben követé
110 1, X | reszketegen követték a csapást, - és Bowring urat sajátszerű
111 1, X | velük a vörös szalagos, és helyette tisztán a béresnek
112 1, X | hanem nekifogja a fegyvert, és a béresre durrantja.~A béres
113 1, X | Igen! - mondja a másik, - és ön?~- Szintén lőttem! -
114 1, XI | eregetni kezdé a füstöt, és gondolatban megkérődzé mindazt,
115 1, XI | megyen az ember meghalni, és nincsen egyetlenegy siránkozó
116 1, XI | volna. Oly vitézül ölte és vágta már az ellenséget,
117 1, XI | rendelte el a háborút, - és toldalékul hozzágondolta
118 1, XI | Megszólamlék benne az erő, és mint a levelek közül a bimbó,
119 1, XI | ágyúszóval fordul neki szemközt, és jó szerencséje lesz, ha
120 1, XI | barátok, köztük a herceg és Bowring úr gróf Dunayval,
121 1, XII | boltozatjára, midőn a herceg és Bowring úr csöndes lépést
122 1, XII | csoporttól, melyben öregek és ifjak, katonák, béresek
123 1, XII | ifjak, katonák, béresek és lányok rákezdék a nótát:~
124 1, XII | egyszer újra megszületik és sohasem hal meg!~*~Néhány
125 1, XII | aztán megvárjuk, míg kikel és megérik?... Öcsém! nem addig
126 1, XIII | gyászt illő szertartással, és hogy a fájdalom mennyi nyomot
127 1, XIII | háziállatoknak, hogy az esőt és zivatart megérzi, - ami
128 1, XIII | valamennyi Baltay agár és lócserén haragudott össze,
129 1, XIII | valami módon célhoz jusson, és a birtok egykor jó kezekbe
130 1, XIII | csodát tenne vele az isten, és föltámasztaná; nem tudom,
131 1, XIII | rágondolok, hogy az apáim és tulajdon szerzeményemet,
132 1, XIII | szerzeményemet, mit azok és én sarkantyús csizmában
133 1, XIII | a leány Baltay-leány!~- És az én leányom! - mondja
134 1, XIII | veszekedjék Baltay helyett, és mutassa meg szomszédéknak,
135 1, XIII | egy ép egészséges fiún, és egy eladósodott kúrián kívül
136 1, XIII | embert nevelhessen kénye és kedve szerint. - Ez annál
137 1, XIII | mondja az ügyvéd feleletül és kiigazításul egyszersmind, -
138 1, XIII | augmentum, suplementum. - és vagy ötszáz tummal végződő
139 1, XIII | ratificatio, exhibitio és szinte még ötszázféle tio-val
140 1, XIII | compossessor, jurassor, - és a Jézus tudja, hány tor
141 1, XIII | a Jézus tudja, hány tor és sor-ban végződő nevet, tehát
142 1, XIII | vagyok octava mensis huius, - és per amorem dei, - miről
143 1, XIII | egy kis distinctio van, és minden csavargó nem kottyan
144 1, XIII | megmaradok az emplastrum mellett, és nem mondok helyette ír-t,
145 1, XIII | inkarnátus ellensége minden diák és más idegen szónak, hogy,
146 1, XIII | így a documentumot palam és publice így kerülte ki:
147 1, XIII | tanúnak volt hivatalos, és tudva a két ház közti egyenetlenséget,
148 1, XIII | sem idősebb, mint én, - és lásd, én mily vidám vagyok.~-
149 1, XIII | Mélyen érzé az igazságot, és midőn ablakából a menyegzőre
150 1, XIII | mondom, hogy nincs meg, - és megint nincs meg, - felesel
151 1, XIII | meg, - felesel a hajdú, és ha nincs meg; honnét vegyem
152 1, XIII | megírván az ígéretet, és a prókátor mosolyogva ment
153 1, XIII(3)| igen ismert dolog volt, és az 1796-diki törvényeknek
154 1, XIV | csöndesedett, míg az úrfi kaláccsal és almával egész a szuszogásig
155 1, XIV | meg is kelle szolgálnia; és hihetőleg a cukorból is
156 1, XIV | fogalma lőn a tudományokról és azoknak nehéz voltáról.~
157 1, XIV | maradtak meg közelében, és örvendettek a kis szünetnek,
158 1, XIV | mindig a tanító kezére lestek és ámbár elméletben nem tudták
159 1, XIV | tanító neki bátorodott, és egész a b betűn túl a c
160 1, XIV | példánya a gerendán ült és belőlük egyet az úrfi kapott
161 1, XIV | volt, Baltay ő nagysága és András, ki legelőször jött
162 1, XIV | behívta magához a fiút, és a tulipános ládára fölültetvén,
163 1, XIV | arról is tudjon valamit, - és ezt azon tudattal tette,
164 1, XIV | kíváncsisággal hallgatta a dolgot, és szépen megfogta az értelmezést,
165 1, XIV | gyermek egészen vörös lett, és némi félénkséggel kérdi:~-
166 1, XIV | arra menne, merre mondanák, és nem várná, hogy megüssék.~
167 1, XIV | Megint elvörösödött a gyermek és egészen a hajdú ölébe húzódván,
168 1, XIV | tanítótól kapott tarka töknek, - és minthogy Andrást további
169 1, XIV | ment a theologiai leckében, és kezdé magyarázni, hogy minden
170 1, XIV | világon az isten adománya, és ha akarja, megint visszaveszi, -
171 1, XIV | odadülleszkedett a gyermek eszéhez, és igen megingatta.~Elkérdezte
172 1, XIV | mentegombja is az istené, és nem a bácsié; azért midőn
173 1, XIV | bácsi utóbb pipára gyújtott, és a nagy székben elgondolkodott,
174 1, XIV | Baltay végre föleszmélt és figyelni kezdett a gyermek
175 1, XIV | kergeti föl a gyerekben, és végre is ki kell ereszteni
176 1, XIV | véleménye volt a hajdúnak és nagyon kereste az alkalmat,
177 1, XIV | kétszer megbuktassék a lében, és rajtmarad, ami rajt marad.~-
178 1, XIV | vagyon marad erre a fiúra, és három gróf is összekapaszkodhatik,
179 1, XIV | becsületes képpel mondá el, és olyan tűzzel, hogy bajos
180 1, XIV | nagyon is szívéig ért, - és végre azt mondja:~- András!
181 1, XV | oly édes a megemlékezés, - és hány kézzel szorítunk kezet
182 1, XV | megérzé a nagy idők súlyát, és minden ünnepélyesség mellett
183 1, XV | szárnyaszegett volt a kedv, és rávárt, hogy vagy a szomszéd,
184 1, XV | alak jött ki az udvarból, és a sötétes utcákon keresztül
185 1, XV | ezektől nincs mit remélnünk, és ne sokat számítsunk, - ha
186 1, XV | tennem, - mondja derülten, és majdnem kitörő kedvvel.~
187 1, XV | mi a magyarnak a zene, - és ha nem akarnak másképp segélyt
188 1, XV | szeretet, becsület, ragaszkodás és önzéstelenség mutatkozik.~
189 1, XV | percre országos gondoktól, és lenni ember a földön, körülnézni
190 1, XV | boldognak, boldogtalannak, - és nem kéri meg árát annak,
191 1, XV | tán azzal, hogy katonát és pénzt kérünk?~- Én már bírom
192 1, XV | fordult, mely arcán a nyugalom és méltóságot világítá meg,
193 1, XV | már kiszakaszták a sorból, és Meddig Józsi elhalványult,
194 1, XVI | nyújtván szíves köszönetül, és toldalékul hozzáteszi:~-
195 1, XVI | volna, hogy bolond vagyok, és világ csúfjává leszek.~-
196 1, XVI | kívánom! - mondja a gróf is, és betevé az ajtót, hogy szobáiba
197 1, XVI | ajtót, kocsirobogást hall, és egész kíváncsisággal megy
198 1, XVI | előugrott a kapus, hajdúk és mindenféle cseléd, - a grófok
199 1, XVI | megmondom, miként került hozzám és miért közlöm veled.~- Kíváncsi
200 1, XVI | Dunay kitárá már a papírt és szavalói nyugalommal olvassa
201 1, XVI | Sümeg előőrseikkel Rezivel és Tátikával (a keszthelyi
202 1, XVI | titánok gyanánt őrzik és szegik be a regényes vidéket,
203 1, XVI | egymás mellett elnyúló Bakony és Balaton, Veszprém, Pápa
204 1, XVI | Balaton, Veszprém, Pápa és Keszthely között képez,
205 1, XVI | már egészen borzas volt, és mentéjén nem volt már mit
206 1, XVI | meghallgatni; hallom, érzem, és mégis kételkedem benne.~-
207 1, XVI | mondja az ifjú gróf.~- Én és te? - számolgatja Festetics, -
208 1, XVI | dolog nem igen sokból áll, és a következő: Lord Spencer
209 1, XVI | következő: Lord Spencer és Granville rendkívüli követek
210 1, XVI | fiatal ember pongyoláját és irgalmatlan pipafüstjét
211 1, XVI | az emberek, az észjárás és minden, minek párját nem
212 1, XVI | egyszersmind húsa, vére és lelke van mindeniknek, bánata
213 1, XVI | a bejövő cselédnek adá, és csendesen parancsolván neki
214 1, XVI | oly hirtelenül fölment, és Tolnai úr bármennyit is
215 1, XVI | lefehéredett a mész a sötétben is, és néhány szólongatás után
216 1, XVI | levél! - mondja a tehenes, - és az urak bementek a szobába,
217 1, XVI | Tekintetes, nemes, nemzetes és vitézlő Kisfaludi Kisfaludy
218 1, XVII | mégis kiütött a háború, és csak azt szeretném már most
219 1, XVII | sereg Stájerországba tört, és minden ember a maga fejével
220 1, XVII | Magyarországnak, s a kanizsai és zalaegerszegi kocsmákban
221 1, XVII | küldenék a magyar nadrágot és dolmányt, hogy az embert
222 1, XVII | egymásnak csöndes jó éjszakát, - és ha nem volt még ínség, majd
223 1, XVII | leveleket a fő-, az meg a vice és még vicébb nótáriusoknak,
224 1, XVII | fönnszóval, levén az irgalomért és felebaráti szeretetért való
225 1, XVII | mindenfelől menekülő nép szállást és enni valót kapjon; mert
226 1, XVII | hogy még a tekintetes karok és rendeket is elfeledte kimondani,
227 1, XVII | tűzből.~- Tekintetes karok és rendek!~- Halljuk!~- Nem
228 1, XVII | megyei közönség észrevett, és a gróf nem akarván e meglepetésnek
229 1, XVII | visszahúznia nem lehetett, és bár iparkodék magát megnyugtatni,
230 1, XVII | szórakozást keressen egyben és másban, s éppen egyik napon
231 1, XVII | röviden megmondák nevüket és rangjukat, aztán az egyik
232 2, I | sommal, körtével, almával és disznólapuval, a Sió torkolatánál
233 2, I | Keszthely a vízparton feküdt és a tavon is keresztül látszik,
234 2, I | azt kiáltá, hogy bolond; és ha valaki itt igazságot
235 2, I | nép mondja.~Egyetlenegy és igen nagy szerencse volt
236 2, I | korcsmát "Az utolsó garashoz" és csupa emberségből ingyen
237 2, I | kívánták volna egészségére, és ha ily jó kívánság dacára
238 2, I | kivévén a herceget, Dunayt és Baltayt, csakhogy az utóbbiak
239 2, I | mondja Baltay, - ennünk volt és van is, - eladó búzánk is
240 2, I | mik beszélnek, menj a kő és a téglahalmazhoz, fogadom,
241 2, I | Keszthely környékén az ács és kőműves legényeknek, asztalosoknak,
242 2, I | fuvarosoknak, napszámosoknak és dologkeresőknek tudtul adaték,
243 2, I | hogy lesz elegendő munka és jó bér, jöjjenek Keszthelyre
244 2, I | bámulta meg az anyaghalmazt, és addig adták-vették a szót,
245 2, I | időben egy nagy legelő volt és mocsár, - ez utóbbiban békák,
246 2, I | piócák, hosszú nyakú gólyák és kárókatonák tanyáztak, s
247 2, I | mert az utazónak kényére és kedvére hagyaték, arra menni,
248 2, I | gazdasági intézet helyét, és a legjártabb úton kiballagott
249 2, I | csúszván-mászván, - ruháján a mész és ragaszfoltok, valamint a
250 2, I | téglapor sokat elváltoztatott, és nem igen lehetne mai napon
251 2, I | hogy ő a keszthelyi gróf, és ha valaki levette előtte
252 2, I | Juj, - de sok sánta ökre és lova lesz akkor az édes
253 2, II | helységekben tanították az írást és olvasást, ha tudniillik
254 2, II | ha tudniillik a borjúk és libák mellől eleresztették
255 2, II | háta már tele volt "kapta" és "küldte" féle írással; s
256 2, II | tanítóhoz, hogy a "kapta" és "küldte"5 rajt legyen, de
257 2, II | mindenkinek, hogy az öregebb és ifjabb Baltay linea közt
258 2, II | rikogatván, mikor az apa és anya feléje integettek és
259 2, II | és anya feléje integettek és a kis ártatlan szülőit mosolyogni
260 2, II | szerencsétlen gyermeket és fölvitte saját szobáiba,
261 2, II | míg az orvos megérkeznék, és hogy a gyermeknek környezetéhez
262 2, II | tartották szóval.~Dunay és neje szokott türelemmel
263 2, II | neje szokott türelemmel és osztatlan szeretettel ápolák
264 2, II | kezébe vette a könyvet, és kérdé:~- Sok van még benne
265 2, II | grófnénak kezét csókolván meg, és hogy a "respektus" egészen
266 2, II | Hallja kend! Megtelt a rovás! és én, méltóságos uram, fölróttam
267 2, II(5) | biró aláírja, mikor kapta, és mikor küldte tovább. ~~~~~~
268 2, II | méltóságos uram három rovást, - és ezért mondja ő, - hogy nem
269 2, II | András csodálkozni kezdett és mindjárt mondja is:~- Méltóságos
270 2, II | elkárhoztatott, miattam pedig napamat és nőmet!~A végszónál megnyílt
271 2, II | öregasszony hozta a "kurrenst", és átadá a grófnak elolvasás
272 2, III | feledte, meg az ólat is, és a kis malacok szétfutottak,
273 2, III | mondja András már fölérve, - és köszöntve a nagyságos urat,
274 2, III | eltörött kezében a lábas és nem tudja, hogy összeszidják-e
275 2, III | nagyon meghatá a néhány szó, és gondolkozóba esett. Most
276 2, III | András a rovásokat tartja és hosszú keresgélés után megtalálván,
277 2, III | Baltay a gyermek ágyához ült és késő estig enyelgett vele,
278 2, III | urat hordozta meg a házban, és hamarjában megösmertette
279 2, III | odanyújtá kemény tenyerét, és a tanító markába csapott
280 2, III | megszokta a körülnézést; és rögtön észrevette, hogy
281 2, III | rovások között keresgélt, és csakugyan megtalálta a rovást,
282 2, IV | meghallják is, de meg nem értik, és nem is engedelmeskednének
283 2, IV | mellé taszigáljon lovat és embert, s ki egyszersmind
284 2, IV | ő most hatszáz forintot, és csak annyiban múlt, hogy
285 2, IV | adott, hogy midőn dolmányt és csákót összekeresett, még
286 2, IV | még a föld hátán is ember, és volna-e kedve háborúba menni?~
287 2, IV | válaszol a herceg.~- És e törvény megmenti a hazát,
288 2, IV | kilépni sötét öltönyben és holt halaványan.~- György! -
289 2, IV | törvény mégis szent marad, és ha kell, hoznak helyette
290 2, IV | pillanatban áldozattá válhatik, - és higgy nekem, erre a célra
291 2, IV | kérlelhetlen hangján mondaték ki, és mindenkiben azt a tudatot
292 2, IV | mintha végórájára menne, és vallomást kellene tennie
293 2, IV | szólamlanék meg a lüktetésben, és az ember emlékezetéhez kérdést
294 2, IV | hogy kevéssé gyarlóbbak és sokkal nagyobbak legyenek
295 2, IV | kísér el a földi kötelék, és annak hány szála húzódik
296 2, IV | vagy öntudat, mely a tegnap és azelőtt makacskodó népet
297 2, IV | ha most lóvá változnék, és a réten künn legelne, aztán
298 2, IV | minthogy idegen földön voltak és ellenség előtt, elővették
299 2, IV | hogy az első háromszáz és utóbbi száz között méltóztassanak
300 2, IV | meg mogyorófa pálcával is; és a cigány éppen az utóbbival
301 2, V | Elveszté alakját a tanács és bizalmas beszélgetéssé vált,
302 2, V | egykedvűen tőn valamit, - és a hadtest közeledett azon
303 2, V | mely hátrált gyávaság, és megállt vitézség nélkül, -
304 2, V | nincs mit védelmezni.~- És ha hátul hagynám őket, hadnagy
305 2, V | más, mint Holvagy Pista és Meddig Józsi, kik illő módon
306 2, V | Kapitány úr, ezt nem kívántam; és két emberért igen bajos
307 2, V | ember már régi ellenség, és nagyobb szégyene nem volna
308 2, V | katonai rangkülönbséget, - és kezet szorítván Pistával, -
309 2, V | sajátszerű hullámzásban mozgott és közeledett, a széles országúton
310 2, V | álló üteg fölmozdonyozott és a kemény országúton merészen
311 2, V | erdőből kihajtsa az ellent és erőszakolja az átmenetelt.~
312 2, V | kantárszárát nem tágítá, és mint a dísztéren, apró lépésekkel
313 2, V | saját magát összetapogatni és látja, hogy combja vérzik,
314 2, V | szándékból hallgatnának és a megközelítés veszedelmes
315 2, VI | amaz a főorvos papirosát és írószerét igénybe vevén.~-
316 2, VI | nem késnek, hanem lefogják és megkezdik a műtétet.~Keserves
317 2, VI | másik is jámborabb lett, és lehajolt az árokpartra,
318 2, VI | orvossággal, jóféle kenőcsökkel és isten áldásával eleresztvén
319 2, VI | ágyba tették a beteget, és használni kezdett néki az
320 2, VI | látott, az anyjuk konyhában és egyebütt talált elég dolgot,
321 2, VI | jobban szedte föl az erőt, és a sebek hegedni kezdének;
322 2, VI | mindinkább lábra kapott a legény, és némi kis támaszkodással
323 2, VI | Örzsikém? neked csak megígérem és meg is tartom.~- Ne ölje
324 2, VI | ne menj édes rózsám, szép és fiatal vagy te ahhoz.~-
325 2, VI | még kedves Pista bácsit.~- És ha meghoznának, nagyon elölről
326 2, VI | végre megleli a nevet, és csodálkozva mondja, midőn
327 2, VI | István, mint egy, ki ekkor és ekkor meghalt.~- Az én vagyok,
328 2, VI | az orvos, - kend meghalt és eltemettetett.~- Hogy el
329 2, VII | együtt a nádor főherceg és herceg Batthyányi Lajos.~
330 2, VII | Hadsereget, fönséges uram, és nem népfölkelést, mit az
331 2, VIII | vigyázattal benyitotta, és a hortyogó fiatalságot kényelmesen
332 2, VIII | kapkodta föl a ruhát, - és volt annyi sütni valójuk,
333 2, VIII | tud; hanem mivel nem akar; és készebb magára ölteni a
334 2, VIII | megunták a pokróckodást és az intézetet odahagyással
335 2, VIII | professzor úr mily őszinte és becsületes ember, igen is,
336 2, VIII | fegyverével győzött önmaga és mások ellenében, s az intézet
337 2, VIII | mentek szét a jó példák, és a somogyi rengeteg erdők
338 2, VIII | előre, hogy hercegeimnek és grófjaimnak alkalmas tanyát
339 2, VIII | még némi aprópénz volt, és keresett egy húszast.~-
340 2, VIII | pedig hangosabban kérdi: És mi vagy a kis majorosok
341 2, VIII(7)| majorsági dolgokat tanulták és a jobb növendékek bizonyos
342 2, IX | legszebb vörös nadrágja, és legaranyosabb zöld mentéje
343 2, IX | fiúk nem kímélték egymást, és Imre úrfi vörös nadrágja
344 2, IX | a gyerek alatt a deszka, és a vörös nadrág az iszapba
345 2, IX | erővel megkapaszkodott, és nagy nehezen kivált az iszapból
346 2, IX | a pipáját, zsebébe dugta és kettős lépésben ment el
347 2, IX | isten fejünk fölött van, és az isten napja besüt ránk
348 2, IX | úgy tudom, ki ölte meg és egykor a bizonyítványt is
349 2, IX | maga a megtestesült hűség és megcsontosult becsületesség;
350 2, IX | hogy az rá ne ismerhessen, és hagyá beszélgetni őket minden
351 2, X | férjhezmenetelét, Imrének fölfogadását, és Galiba Pál tabuláris prokurátor
352 2, X | házi orvosságot, az alvást; és hogy még magyarabban essék
353 2, X | cseléd megvitte a hírt, és izenetet is hozott, még
354 2, X | halálára, mint kellene, és nyugalmat nem talál...~András
355 2, X | András fölvette a gyermeket, és merőn a szemébe nézett,
356 2, X | gyermek nevetve viszonzott, és hangosan kacagott.~A beszélgetők
357 2, X | volna mindjárt meghalni!~- És miért?~- Majd akkor megmondom,
358 2, XI | Megnyergelték a Balatont, és századok emlékezete óta
359 2, XI | környékben levő elbocsátott és rokkant katonákat látni
360 2, XI | költségén jelenjék meg, és hacsak nem fél holt, el
361 2, XI | száz ember vergődött össze, és a városnak sajátszerű látványul
362 2, XI | katona maradt halálos holtig, és csak a hibásat eresztették
363 2, XI | melyik utca merre van, és hihetőleg nem ösmer egy
364 2, XI | pockot kénytelen elnyelni, és egy meszely borért fél napig
365 2, XI | panaszkodó ember, hogy sorsát és annak terhét mindig mérje
366 2, XI | leírásból sokat meggazdálkodunk, és csak a legérdekesebbet említjük
367 2, XI | nem csikarja ki a könyűt, és mégis egy szempillantás
368 2, XI | megmondá az évnek, hónapnak és napnak számát.~- De hol
369 2, XI | már temetni is vittek.~- És...?~- Bíz én lemásztam,
370 2, XI | életben maradt az ágyúknak és orvosoknak dacára, illő,
371 2, XII | alispán nem tudott felelni, és éppen szerencsére meglátta,
372 2, XII | kinyitott ajtón kinézve, és fejbólintással üdvözölvén
373 2, XII | Csapó úr éppen kitekintett, és bevárta az alispánt.~- A
374 2, XII | fölsétálni ő hercegségéhez és csak akkora papíron is,
375 2, XII | ezeket a kemény vasajtókat és iszonyú lakatokat, ha azt
376 2, XII | hivatalba léptekor letett, és úgy eliszonyodott bele,
377 2, XII | megnézte, kitárta az ajtót, és nagy figyelemmel utat engedett
378 2, XII | alispán úr is észrevett, és még egy körülpillantás után
379 2, XII | megcsinálta a lábvakarintást, és elkövetkezett Csapó uramtól,
380 2, XII | hinném, kegyelmes uram, - és megengedi hercegséged, ha
381 2, XII | engedékenységet megtiltja, - és ellenünkben ismét megvan
382 2, XIII | hol aztán egy sajátszerű és csak Magyarországban ismeretes "
383 2, XIII | adták, s minden háznál újabb és újabb szamárfüleket kap,
384 2, XIII | mert minél többen olvasták, és minél többször olvasták
385 2, XIII | megszámlálni a bekörmöléseket, és ha megengedik önök, okoskodjunk
386 2, XIII | lánybarátnak olvasta ezt föl, és ki tehet róla, hogy a rózsaujjak
387 2, XIII | süldő, s minthogy eszik is és olvas is, egy falat szalonna
388 2, XIII | melyet be nem füleznek, és be nem vakarnak, mert ha
389 2, XIII | boncolták, aztán lett belőle Hím és fej; de ezt a magyarázatot
390 2, XIII | meglehet falunak a neve és prédikátum, s minthogy ypszilonnal
391 2, XIII | Himfynek szerelmei is vannak, és így palam et publice nyomtatásban
392 2, XIII | csordultig sírták a zsebkendőt és selyemkötényt, és ha Himfy
393 2, XIII | zsebkendőt és selyemkötényt, és ha Himfy úr abban az időben
394 2, XIII | meg ilyen termetű, idejű és szépségű kisasszonyt kíván
395 2, XIII | elnyögött néhány verset, és a kedves majdnem az ablakból
396 2, XIII | versírásért megcsépelte, és megfogadtatá vele, hogy
397 2, XIII | hogy Magyarországban lakik, és ha a dolog rosszul üt ki,
398 2, XIII | vagy bolond nevedet költik és elvesztél, ha az ég csodája
399 2, XIII | Hogy szívük még dobogott,~És az arany billikomban~Ó somlai
400 2, XIII | katona van vendégképp, - és idáig üldözé a határozatlanság,
401 2, XIII | éppen visszatérőben volt, és messziről látá, hogy kézirata
402 2, XIV | kísértsük meg a rajzot, és minél feketébbre lehet,
403 2, XIV | fessük.~Különböző nemű, rendű és rangú olvasóink kedvéért
404 2, XIV | összepörölt, s egy feleséget és tizenkét gyermeket minden
405 2, XIV | magam valék egyszer szem- és fültanú, mikor egy nyolc
406 2, XIV | Aki valaha felperes volt, és eszébe jut, hány tojás,
407 2, XIV | átkozott feledékenység) és mégis mennyi perköltséget
408 2, XIV | legszebb diákszó, még a porció és kontribuciónál is milliomszorta
409 2, XIV | mészárszékben a tüdő, máj, lép és dagadó, mit a mészáros nyomtatéknak
410 2, XIV | vércsét, vagy Mátyás madarat és Szarka Gábort, annak aztán
411 2, XIV | veszekedéssel, rágalommal és megvesztegetéssel megtenni
412 2, XIV | fizetéses táblabírák, főjegyzők és alispánok körül, hol a nevezetesebb
413 2, XIV | tudja, hol mit kell tenni és adni; és ha már éppen emberére
414 2, XIV | mit kell tenni és adni; és ha már éppen emberére akad,
415 2, XIV | csomó hájat vitt magával, és a tekintetes szolgabíró
416 2, XIV | oda vetik, oda rúgják, és semminemű néven nevezendő
417 2, XIV | szórakozott ember dühbe jön, és esküdözik, hogy megint hozzányúltak
418 2, XIV | ügyességgel kapar ki valamit, és bebizonyítja, hogy a rendetlenség
419 2, XIV | tekintetes Galiba Pál úr, és elvétve az inas, ki urának
420 2, XIV | meg a zsinór az attilán, és nagy szerencse lesz, ha
421 2, XIV | legközelebbi keféléskor a zsinórt és az attilát külön nem hozza
422 2, XIV | posztótömeget csap hóna alá, és megesküszik, hogy a legközelebbi
423 2, XIV | belakatolja, utoljára mosónéját és inasát csupa elővigyázatból
424 2, XIV | beszéli cselédjének a mérget és bosszúságot, amiből a cselédek
425 2, XV | intézetben oly tömeg ember és annyi segéd közt a hiba
426 2, XV | kézbe, mert a végrendelkező és tanú közül az egyik, nem
427 2, XV | megtarthassa.~Szép szó, ígéret és rábeszélés nem akartak eredményre
428 2, XV | nem eresztem el az urat.~- És ha mégis el akarok menni? -
429 2, XV | egykor jurátus barátja volt és az egykori pajtás ily váratlanul
430 2, XV | mindig a lovakról beszélt és utóbb azt mondja:~- Saját
431 2, XV | kénytelen a kocsit húzni.~- És mégis oly makacsul ragaszkodik
432 2, XV | könnyen adhatok négy lovat és egy hintót.~Éppen jött a
433 2, XV | fegyvert adott akárki ellen és akárki mellett, egyszersmind
434 2, XV | keressük mi.~- Pörrel, - és pedig minden pörben ketten
435 2, XV | megszorult az orvos körmei közt, és nagyon megörült, hogy a
436 2, XV | tudomásához véletlen juték, - és csak most tudom, hogy annak
437 2, XV | egyebet, - kezet adott, és megfogadta becsületszavára.~
438 2, XV | Én orvos vagyok, uram, és nem kártyavető.~- Vigye
439 2, XV | Galiba, - ön okos ember.~- És mivel tudnám azt leginkább
440 2, XV | legalább az árát ne élvezhesse és Baltay ne Galibától tudja
441 2, XV | padlásról a pincébe esett volna; és már várta, hogy most mindjárt
442 2, XV | is eszébe jutott az evés, és mint tudjuk, elvitázhatlanul
443 2, XVI | Baltaynak embere Körmendre ért, és átadta a levelet Csapó úrnak,
444 2, XVI | után nyugtatvány mellett és tanúk előtt a pört átadták
445 2, XVI | rátűzött engedélyt levette és a fiókba helyezé, hogy egykori
446 2, XVI | hogy tovább folytattassák és Galibának írt Pestre, hogy
447 2, XVI | esztendő múlva már megnőtt és szedte magába a tudományokat,
448 2, XVI | a kocsiról leszállhasson és a nagyságos úrnak elmondhasson
449 2, XVI | kiterítve az oskolai sorozatot, és vastag ujjával odabökött,
450 2, XVI | mennyi napot, hány órát és hány minutumot éltem.~-
451 2, XVI | én is fizettem valamit, és ingyen nem néztem, hanem
452 2, XVI | tyúk, hogy a vízbe fúlnak, és röstellte, hogy utánuk nem
453 2, XVI | megemelinteni.~Ugyanez órában és e percben lépett be a herceghez
454 2, XVII | visszakívánta az erőt az élőtől, és kiéhezte magát, midőn olyan
455 2, XVII | annyi szeretet fért el, és most már csak bizalmasan
456 2, XVII | kegyelmes uram.~- Adjon tollat és papírt, - mondja a herceg
457 2, XVII | Igaz barátod a sírig és azon túl~Herceg Batthyány
458 2, XVII | k.~A levél címezve lőn, és Csapó úr szentül megfogadá,
459 2, XVII | tehát türelemért esedezünk, és maradjunk, a hercegnél kinek
460 2, XVII | némán fekszi halálos álmát, és csak egy hideg kövön áll
461 2, XVII | gazdátlan lóként szaladgál, - és keresztanyám öle védett
462 2, XVII | legméltóságosabb nevű embereket és olthatatlan szenvedéllyel
463 2, XVII | nemzeteknek is saját hét kövér és hét sovány esztendejük, -
464 2, XVII | megváltoztatnia nem lehet, nem tud és nem is akar: - pedig érzi,
465 2, XVII | kerülgetni a sok kocsit és gyalogolót, tehát mentek,
466 2, XVII | bármely országos vásár, és kétségtelen bizonyítványa
467 2, XVII | elég volt, búcsúkor tehát, és egyéb ünnepély alkalmával
468 2, XVII | szószéket ma is kitetette, és a hallgatóknak szívéig beszélvén,
469 2, XVII | midőn azt megemlegethetem, és elmondhatom:~"Akit holta
470 2, XVIII | kapták mindenfelé a regéket, és egy csoportban harminc ember
471 2, XVIII | egyre-másra mondá a sok verset, és csak annyi időt vett, míg
472 2, XVIII | megsokallta a szavalást, és be akart nyitni a szobába,
473 2, XVIII | mondhatjuk, hogy a "nagyságos és tekintetes" nyavalyában
474 2, XVIII | föl nem vergődhetett, - és boldogtalan volt a leány,
475 2, XVIII | ámbár a sok mosott szalag és tekintetes cím mind megvan,
476 2, XVIII | mind megvan, de a rétet és búzaföldet a szomszédéhoz
477 2, XVIII | búzaföldet a szomszédéhoz mérték, és az úrfi hiában vakarja a
478 2, XVIII | valamit tanulni; de már késő és szégyen tanuláshoz fogni;
479 2, XVIII | keveredik az egész világgal, és minden ismerőstől kölcsön
480 2, XVIII | mutogatni kívánná az ember, és jaj annak, kit az apai és
481 2, XVIII | és jaj annak, kit az apai és anyai gőg idáig vitt; pedig
482 2, XVIII | engedékenyebb volt, mint máskor, és eltűrte, hogy a gyermek
483 2, XVIII | kérdezvén igaz urát, megtanulta, és szinte vágyott az alkalomra,
484 2, XVIII | odaadhassa; csak már jőne valaki és kérje.~Nem kellett sokáig
485 3, I | nádor szállást tartott, és a kísérő hivatalnok rohant
486 3, I | Zala megyei születésű, és Kisfaludyval rég ismerős
487 3, I | mondja bánattal a barát, és a franciák felé fordítván
488 3, I | sisakot fejéről leszedték, - és legtöbbet ez a munka biztosabban
489 3, I | győzelemről írhatnánk most, és nem lett volna szükség azon
490 3, I | harmadfélmillió alattvalót és egy nagydarab földet szelt
491 3, I | magát, a szaladókat látta, és a táborikart:~- Nem szaladsz
492 3, I | gondolatok kifértek belőle, és elég hangosan azt mondja:~-
493 3, II | széken ülni s órákig mázsálja és fontolja a széna és szalmacsomókat,
494 3, II | mázsálja és fontolja a széna és szalmacsomókat, bizony már
495 3, II | húzta ki a rendeletet ez és ez okból.~Más ember talán
496 3, II | gróf az országútra fordult, és bámulva látta a százast,
497 3, II | ártatlanul vádolta valaki, - és ha nem Festetics György
498 3, II | megdülleszkedett egy vastag fához, és jóízűen nézte, midőn a cigány
499 3, II | hallgatta végig Püspökyt és Kisfaludyt, ki éppen adatokat
500 3, II | fog halni mind a kettő, és én háládatlan még a nevüket
1-500 | 501-681 |