Rész,  fejezet

 1      1,  II  |    mondja Bowring, - úgy látszik önök még nem szokták meg a kigúnyolásokat,
 2      1,  XV  |          visszautalá, de kit tán önök is fölismertek, tudniillik
 3      1,  XV  |           fölség!~- Mikor teszik önök azt oly dicsővé, minő a
 4      2,  VII |         Nos!... kegyelmet kértek önök,... miért e bámulás? - vagy
 5      2,  VII |  lelkesülten a főherceg - hiszik önök?~- Hinnünk kell, midőn fönséged
 6      2,  VII |    Batthyányi.~- Ezt cselekedjék önök; - legalább a magyarok meggyőződnek,
 7      2,  VIII|        válaszol a kérdett.~- Hát önök, uraim!... mit mondanak? -
 8      2,  VIII|     komolysággal, - meggondolták önök, mit cselekesznek?~- Ej,
 9      2,  VIII|            Jó - én nem bánom, ha önök Keszthelyen meg merik sütni.~-
10      2,  VIII|       Kenyeret persze nem hoztak önök magukkal.~- De azt már csak
11      2,  VIII|    nemsokára.~- Nem hiszem, hogy önök meghozták volna.~- Nem, -
12      2,  XII |       idáig jöttünk, elgondolják önök, hogy hiában nem jöttünk,
13      2,  XIII| bekörmöléseket, és ha megengedik önök, okoskodjunk egy kissé.
14      2,  XIII|      hogy minden magyar tudja, - önök irodalmának kezdete e névtől
15      2,  XIV |     hajdút is ördögnek? s ha tán önök éppen ebből bővebb magyarázatot
16      3,  III |       hanem visszafordul.~Lássák önök, ezt kínos hallgatni, menjünk
17      3,  III |         feleletet elgondolhatják önök, s nekem csak az a hozzátenni
18      3,  III |  teljesedésbe hozta.~Azt tartom, önök sem kívánják, hogy e kellemes
19      3,  XII |  biztosítsa magát. Emlékezhetnek önök angol parlamenti tagok,
20      3,  XII |          szorgalom a neve; de ha önök itt benn és ott kinn jobban
21      3,  XII |   szorultunk, - és ha nem hiszik önök, rendezzünk emberkiállitást,