Rész,  fejezet

 1      1,  VI  |                fiam! - mondja az anya, a grófot is magához ölelvén, adja
 2      1,  VII |         ellenében is védelmezni akarná a grófot, ki őt ily hamar kétszer,
 3      1,  VII |                  ébren, minthogy az ifjú grófot az ő mértéke szerint nagyon
 4      1,  VII |                  egyéni meggyőződésből a grófot a legszigorúbb mértékre
 5      1,  VII |            vesződvén, - nézze meg kend a grófot, bizonyosan égve feledte
 6      1,  VII |                  ebben mi van? - kérdé a grófot egy faládára mutatva.~-
 7      1,  XIII|                  kit választott?~- Dunay grófot! - mondja az asszony.~András
 8      1,  XVI |                 lakni? - kérdi az öreg a grófot.~- Most itt lakom Keszthelyen,
 9      1,  XVI |                hiába várván a vendégek a grófot, minthogy az - állítólag -
10      1,  XVI | össze-visszakommendált mindent, amivel a grófot néhány óra alatt meggyógyítja, -
11      1,  XVII|               szántszándékkal szólítja a grófot jó hangosan:~- Mit szól
12      1,  XVII|              kíváncsi volt tudni, hogy a grófot mi éri?~Hátrahanyatlott
13      1,  XVII|               részvéttel közelíték meg a grófot, kinek a keserűség egész
14      2,  I   |                   kérdi az építőmester a grófot.~- Engedelmet kérek, igenis, -
15      2,  I   |           gyeplőt.~Elérte a három ifjú a grófot, s minthogy hirtelen egyéb
16      2,  I   |                  tárgy nem kínálkozék, a grófot kőművesnek nézvén, szóba
17      2,  VIII|               mégis fölébredt, s midőn a grófot meglátta, elordítja magát:~-
18      2,  IX  |              nyugszom addig, míg az ifjú grófot tisztára nem mosom nagyságos
19      3,  II  |                  meg sem álmodta, hogy a grófot ily korán itt lelje.~A gróf
20      3,  VII |                  Pista megszólítja Dunay grófot, kivel régóta bizalmasabb
21      3,  VII |          Berzsenyi a kapuig ért, látta a grófot, ki most éppen egy magyar