Rész,  fejezet

 1      1,  X    |    jobbról, akár balról; meg sem gondolja, hogy az utóbbi reá céloztatott,
 2      1,  XII  |     ellenség is elfogy, öcsém!~- Gondolja katonauram?~- Hát azt gondolod
 3      1,  XIII |     argumentum mindig győz, - de gondolja meg csak magnifice domine, -
 4      1,  XIV  |       lesz még korán?~- Már hogy gondolja a nagyságos úr, mikor maga
 5      1,  XVI  |           mint a karikacsapás.~- Gondolja ön?~- Hogyne gondolnám uram, -
 6      2,  I    |        nincs?~- Ha az én bajomat gondolja, édes bácsi, - annál egyéb
 7      2,  III  |    nagyságos úr, - ő gazdag, azt gondolja kevesebb is elég, - hanem,
 8      2,  VI   | ártalmadra volt neked.~- Hát azt gondolja bátyám, hogy én csak úgy
 9      2,  IX   |         lakolt, mint az én eszem gondolja.~- Öcsém,... én magyar ember
10      2,  X    |         ki az egész dolog, - azt gondolja, jobb lesz erről máskor
11      2,  X    |       még ez a gyermek megéri.~- Gondolja, András?~- Egyebet is gondoltam,
12      2,  XI   |        lelket.~Az ilyent gyakran gondolja az ember, aztán mégis csak
13      2,  XVI  |        hogy mit mutatnak neki.~- Gondolja kend?~- Nemcsak gondolom,
14      2,  XVIII|          még sem fogyott ki, azt gondolja András, hogy még a lábát
15      3,  II   |         betűt, - mert éppen most gondolja magában, hogy de csak nem
16      3,  III  |          a nagyságos asszony azt gondolja, hogy az a cseléd lárma
17      3,  III  |   először.~- Ez még semmi, hanem gondolja csak, ezután a jegyzőkönyv
18      3,  VI   |     ezekre költöttem el.~- Na, - gondolja magában az öreg, - tehát
19      3,  IX   |          magnifice domine, hanem gondolja csak per amorem Dei...~-
20      3,  X    |          én már ezt a fiút.~- Az gondolja a nagyságos úr, - kiált
21      3,  XI   |   gondoljon rám, és ha akkor azt gondolja, amit most, - nekem annyi,