bold = Main text
    Rész,  fejezet                                            grey = Comment text

501      3,  II     |                 tudott megválni.~András és a fönnjáró cselédek mindenütt
502      3,  II     |             igen jól ösmerte ez embert, és semmit sem kételkedett,
503      3,  II     |             gróf unta meg a várakozást, és egy szédelgő inasnak súgta
504      3,  II     |              gyertyagyújtás ideje volt, és szemének erőltetése nélkül
505      3,  II     |        könyveivel annyiszor kigúnyolt - és miért tennénk kivételt Baltay
506      3,  II     |      legbecsületesebb emberek a földön, és mégis a könyvet nem veszik
507      3,  III    |           nagyon megéhült, téglavetésre és lólopásra is elvetemedett,
508      3,  III    |       megfizették, egy pár ezüstgombbal és egy veres nadrággal úgy
509      3,  III    |                a dűlők közti átjárókon, és torony iránt egyenesen a
510      3,  III    |              mikor elmegy, megint morog és egy álló óráig rángatja
511      3,  III    |           édesanyja volna, kit szeretni és tisztelnie kell, s ezt a
512      3,  III    |              hol látszik meg rajta a bú és a bánat, ha csakugyan komolyan
513      3,  III    |           hosszadalmas, de biztos út, - és a sikerért sok kényelmetlenségre
514      3,  III    |             melyik rajzolta a szamarat, és az alá az ő nevét ki írta?
515      3,  III    |                 ezen nyomás alól Dunayt és nejét kivévén, még az unoka
516      3,  III    |                 leány csakugyan elmegy, és a harmadik szobában keresi
517      3,  III    |             pedig még annál is nehezebb és értékesebb, aranyfonalakkal
518      3,  III    |     köszöntésével elfogadá, - az egykor és tán mindenkor lármás öreg
519      3,  III    |                lelket, mely izgalmaitól és napi küzdelmeitől megszabadult,
520      3,  III    |                 vala.~A ház elég tágas, és Dunayék bírták a nagyobb
521      3,  III    |                értelme van, hanem akkor és a felhozott esetben annyit
522      3,  III    |               messze következett az apa és anya után, s közben egy
523      3,  III    |                e közön az engedelmesség és fegyelem hídján kellett
524      3,  III    |          kellett keresztüljárni.~Az apa és anya családi körében ki
525      3,  III    |                apja, az anya anyja volt és nem pajtása, mint ma; -
526      3,  III    |         tartósság, önbizalom, szívósság és benső melegség, mely tűrni,
527      3,  III    |                 mely tűrni, küzdeni tud és akar, kivált mikor cselekedni
528      3,  III    |               szedi a készet, a robotot és dézsmát. Az lesz aztán az
529      3,  III    |           szénát, - veti ellen a másik, és gúnyolódva folytatja: praxis
530      3,  III    |                a szomszéd teremben van, és igen hihető, hogy a kérdésre
531      3,  III    |           színdarab, zene, minden lesz, és hogy még emlékezetesebb
532      3,  III    |          Helicon, hanem a pesti vásárok és lóversenyek adtak, s amit
533      3,  III    |                 annyit, mennyit hajdan, és még mindig nagyon hisszük,
534      3,  IV     |                 ő most is magánál hord, és szörnyű módon szeretné az
535      3,  IV     |           nyakát; hanem mivel Festetics és Kisfaludy mindkét kezét
536      3,  V      |                 hanem azért édes kedves és nagyreményű gyermeke volt
537      3,  V      |               Baltay megvigyázta a szót és utasítás szerint kiment
538      3,  V      |               akkor is használt sokról; és semmit se essünk kétségbe,
539      3,  V      |                s aztán kardosan mentünk és úgy ettük; no hiszen volt
540      3,  V      |            keresztül a mostani Nagy-híd és Váci-utcán szépen elballagtak,
541      3,  V      |                 magát a sorsnak, hogyan és merre vezetgeti őket? Hanem
542      3,  V      |          viszonyban vannak, mint Etelke és Imre, mikor egyiknek az
543      3,  V      |                 hol gyalogság, lovasság és tüzérség jól kiszámított
544      3,  V      |             prókátor bámulta a türelmet és avatottságot, mit ily fiatalembertől
545      3,  V      |           agyagot, kovacsot, szénsavat, és az ég tudja mit, hanem már
546      3,  V      |                 civakodott ennyi ideig? és senki sem csudálkozik rajt,
547      3,  V      |               értesítés neki, a grófnak és Galibának számíttassék be.~
548      3,  V      |               ugyanaz-e, melyet ő keres és éppen az ablak felé fordult,
549      3,  V      |               család veszett így össze, és hány békélt volna meg réges-régen,
550      3,  VI     |             somogyi oldalon az erdőség, és annál inkább szaporodott
551      3,  VI     |                 Zsigmond vörös nadrágos és zöld mentés cigányait lerendelte,
552      3,  VI     |            álltak, s addig-addig nézett és tűnődött, míg kigondolta,
553      3,  VI     |              elő a példákat, hogy jobbá és lelkesültté tegye kortársait,
554      3,  VI     |             félévre? mennyit költött el és mire?~- Itt van kedves bátyám, -
555      3,  VI     |                minden soron végig megy, és csak az hiányzik, hogy úgy
556      3,  VI     |             tehát nem nyaggatja tovább, és csak az esett most már nehezére
557      3,  VII    |         vendéget hívjon mindazon eleven és megholt embereknek tiszteletére,
558      3,  VII    |             kereke huszonnégyet fordul, és unalmában ráfeküdt őseinek
559      3,  VII    |           ráfeküdt őseinek dicsőségére, és elhitte, hogy csak az az
560      3,  VII    |           megint építeni.~Annyi bánatot és örömet mondtak el e nyelven,
561      3,  VII    |            örömet mondtak el e nyelven, és ha mi ezt elvesztenők, lenne
562      3,  VII    |          ösmerje e csodanyelvű népet, - és most annyian vagyunk, hogy
563      3,  VII    |              farkas, mint az élő magyar és ez is félve nyitá meg az
564      3,  VII    |             saját erőnket megpróbáljuk; és ha megosztjuk az idők terhét,
565      3,  VII    |                  s midőn az ajtón Dunay és Festetics grófokat látta
566      3,  VII    |               hátulsók is elérték őket, és a beszédet egy szóig érthették,
567      3,  VII    |              édes barátom, hanem vannak és voltak hajdanában lelkes
568      3,  VII    |                   válaszol Festetics, - és ha még akar valakit magával
569      3,  VII    |                hanem megmondván a napot és az órát, mikor okvetetlenül
570      3,  VII    |               gyökerét jól körül ásták, és a kirendelt időre a kastélyban
571      3,  VII    |                 voltak, ünnepi ruhában, és Pista nem is merte volna
572      3,  VII    |          irodalom embereiből állott ki, és a vendéglátó "Keszthelyi
573      3,  VII    |                az ajtó lassan megnyílt, és a gróf is közöttük állt.~
574      3,  VII    |             beszélni a két jeles ember, és Kisfaludy nagy örömét nyilvánítá,
575      3,  VII    |                jutott, hogy a költőknek és szavalóknak koszorúkat nyújtson.~
576      3,  VII    |              meg nem csudálja a dolgot, és azt nem mondja szokatlan
577      3,  VII    |              leülni, s a fölolvasásokat és szavalatokat a kisleány
578      3,  VII    |            megfejtőjének jeligéje: Kard és könyv!~A mondott jeligéjű
579      3,  VII    |             melyről a levelet fölvette, és midőn felbontá a levelet,
580      3,  VII    |                a koszorú után.~A grófné és az öregasszony már készen
581      3,  VII    |                fordulván, hol Festetics és Dunay közt állt Kis, nem
582      3,  VII    |                 másik.~- Annak sincs, - és még rosszabb mint az angol,
583      3,  VIII   |               gyümölcsöt hullatja le? - és hány okos ember kívánkozott
584      3,  VIII   |               tudjátok, hol tolul bele, és hol omlik ki belőle a vér, -
585      3,  VIII   |                 vér, - két kamrája van, és szerintetek csak véredény,
586      3,  VIII   |         fájdalmaink tanyájának tartjuk, és megelégszünk annak tudásával,
587      3,  VIII   |          mondjátok, hogy minden mulandó és hiú bolondság a világon,
588      3,  VIII   |               világon, darócba öltöztök és szánjátok azokat az ostobákat,
589      3,  VIII   |           gyümölcsöt leszedik, megeszik és azt mondják, hogy jó, -
590      3,  VIII   |           máshol talált dolgot.~Fölkelt és óvatosan az ablakhoz ment,
591      3,  IX     |           huszonnégy órából mindig fogy és még könnyebben esik neki,
592      3,  IX     |            Galiba lép be.~Be is lépett, és az öregúr az ablakfalhoz
593      3,  IX     |             kissé - mondja Baltay sülve és főlve, s miután nagy lélegzetet
594      3,  IX     |              Galiba, még mindig remegve és valóban igazat mondott,
595      3,  IX     |           eresztette el a nagyságos úr, és csak azt kívánta, hogy a
596      3,  X      |               gazda a hézagot benyomta, és eresztett be annyi friss
597      3,  X      |    kinyújtózkodik még, de a káposztafej és a tüskecsomó rég leszakadt,
598      3,  X      |               dugja ki sovány könyökét, és a varjú messzire röpül ijedtében,
599      3,  X      |          kenyérrel, egy kis szalonnával és elviselt ruhával fizettette
600      3,  X      |               ruhával fizettette magát, és a rengeteg erdőnek megvolt
601      3,  X      |             zajos örömökre nem vágyott, és félelem nélkül várta végóráját:
602      3,  X      |              összeszaladgálni; mert tél és kegyetlen hideg volt, s
603      3,  X      |                 volt a legutolsó vendég és látván, hogy a csárdában
604      3,  X      |                 künn szorítottak volna, és Pista nagyon észrevette,
605      3,  X      |              úrhölgyet segít ki egy úr, és karjára fogva vezeti őket
606      3,  X      |             Utasaink gróf Dunay nejével és leányával, kik az egyezségre
607      3,  X      |             szabados megdöbbent a szóra és sietve botorkált a konyhába,
608      3,  X      |             kocsiládákat is lecsavartam és a hóba hánytam, mert a lovak
609      3,  X      |            barátom! - mondja a szabados és egy törzsökre hanyatlott,
610      3,  X      |                megtennék a szolgálatot, és a hóban bukdácsolókat egyenkint
611      3,  X      |              hatan nyitottak be.~Baltay és Imre, valamint András és
612      3,  X      |                és Imre, valamint András és a kocsis volt az újon érkezett
613      3,  X      |              öreg, mire Dunay elébe lép és először annyi idő után megszólítja
614      3,  X      |                 most engemet. - Ez első és utolsó kérelme annak, ki~
615      3,  XI     |             aztán megrakodván élelemmel és szalmával visszaindult,
616      3,  XI     |              megnyitottak minden gátot, és a hű barát a csárdához ért;
617      3,  XI     |              fiatalabb urak foglalák el és az öreg András, a másikon
618      3,  XI     |           András, a másikon pedig a nők és Baltay foglalának helyet,
619      3,  XI     |               búcsúköszöntés után a nők és a gróf kimenének. Baltay
620      3,  XI     |                 ilyenkor gondoljon rám, és ha akkor azt gondolja, amit
621      3,  XI     |                 valamit feledni nem tud és nem akar.~Tán én is találtam
622      3,  XI     |                lovat megcsípné egy légy és kínjában kirúgván, a kocsist
623      3,  XI     |      elhalaványult, valamint a gróf is, és az öreg remegő kézzel nyúlt
624      3,  XI     |              tanú?- kérdi az öreg.~- Én és a kórházi felügyelő, - felel
625      3,  XI     |      boldogtalan nekem szánta a golyót, és az úrfit találta el!~- Bocsásson
626      3,  XI     |              neki ezt a vigasztalást.~- És még élne ez az ember?~-
627      3,  XI     |             leszenvedte azt százszor, - és megrettenés nélkül vádolja
628      3,  XI     |                elosztozzék a maradékon, és még össze is marakodjanak
629      3,  XI     |             szívesen elhinné!~Higgyetek és üdvözülni fogtok!~~
630      3,  XII    |             melyet sorban szorongattak, és ránéztek a tündöklő pénzre,
631      3,  XII    |       jobbról-balról kitér a sok ember, és még a szentegyházban is
632      3,  XII    |               mi mind a ketten, uram.~- És a másik is élne még?~- Él
633      3,  XII    |             vett utasítást följegyezve, és szentül megígérve, hogy
634      3,  XII    |                Tátika, Somló, Szigliget és a többi, egymásra néznek,
635      3,  XII    |              jelenben, remélem a jövőt, és szeretem a múltat, melyben
636      3,  XII    |      buzgóságból; hanem meggyőződésből.~És mivel meggyőződésemet mondám
637      3,  XII    |            következő:~A természetes ész és a civilizáció~Alig képzelhetnénk
638      3,  XII    |          hazánkra nézve, mint ha valaki és pedig olyan ember, kinek
639      3,  XII    |               ember, kinek népszerűsége és befolyása van, azzal hitegetné
640      3,  XII    |              kipótol.~Pedig ilyen hamis és veszélyes doktrina van ama
641      3,  XII    |          olvasható.~Szerző oly ítéletet és véleményt ad a nagy míveltségű
642      3,  XII    |            magyar béresnek tiszta eszét és értelmes feleleteit, de
643      3,  XII    |               magyar fajnak öröksége, - és sok más nemzethez képest
644      3,  XII    |             nyelv szelleme, világossága és szerkezete gyakorolja a
645      3,  XII    |                 s ítéletei oly helyesek és alaposak, hogy bámulatot
646      3,  XII    |               éppen természetes eszénél és józan belátásánál fogva,
647      3,  XII    |             tudomány, a lélek míveltség és pallérozottság nélkül elásott
648      3,  XII    |   akadályozhatta udvarán gaz, bojtorján és bodzafa helyett gyümölcsfát
649      3,  XII    |             bodzafa helyett gyümölcsfát és zöldséget tenyészteni, rendesen
650      3,  XII    |               fejlése, polgári kényelem és ízlés nemesedése s az erkölcsök
651      3,  XII    |   egyszerűségének hiányait, s azon nagy és meghálálhatatlan kincs,
652      3,  XII    |               századokon keresztül nyom és eredmény nélkül maradt.~
653      3,  XII    |                E korszak nagy fájdalmak és vonaglások közt született,
654      3,  XII    |             fázisában bölcs mérsékletet és tapintatot fog tanusítani,
655      3,  XII    |              igényeit áldozatkészséggel és erőmegfeszítéssel karolandja
656      3,  XII    |         természetes, világos ész helyes és erélyes használata, s a
657      3,  XII    |             használata, s a tudománnyal és értelmes munkával szövetkezése
658      3,  XII    |               parlamenti tagok, francia és német írók müveire, melyekben
659      3,  XII    |     húsz-harminc ember, ki a negyediket és az ötödiket is érti, - ez
660      3,  XII    |                  pedig kaputban járunk, és annyi nyelvet beszélünk!
661      3,  XII    |             vadmagyart, ki buzakenyéren és szalonnán, füstölt huson
662      3,  XII    |              nem szörpöl, mint az angol és irlandi, ki ünnepnapokon
663      3,  XII    |             otthon az angol göbölyöktől és egyéb igavonó marhától megirigylett,
664      3,  XII    |              tehát össze az eszméket, - és ha már a nagy világ azt
665      3,  XII    |           nálunk gazdátlan föld is van, és hogy Magyarországban a medve
666      3,  XII    |                 Magyarországban a medve és farkas nem kevesebb, mint
667      3,  XII    |                 estek a civilizációval, és öt-hat év óta birkatürelemmel
668      3,  XII    |                kik még nomád állapotban és marhaőrzésből élünk, napot
669      3,  XII    |     marhaőrzésből élünk, napot imádunk, és jóformán még beszélni sem
670      3,  XII    |                Ezt mondja minden ember, és nem győzzük irgalomfillérrel
671      3,  XII    |               neve; de ha önök itt benn és ott kinn jobban szeretik
672      3,  XII    |            bebizonyítani senki, hogy ép és egészséges észjárásban akármely
673      3,  XII    |            népéletet seholsem irigylem, és csak szánni tudom azon balgákat,
674      3,  XII    |            tarisznyában, éhes gyomorral és fáradt testtel hozzánk ültetik
675      3,  XII    |                 mégis nem szorultunk, - és ha nem hiszik önök, rendezzünk
676      3,  XII    |            zajosabb mulatságaink voltak és vannak, mint máshol; de
677      3,  XII    |             inkább ez, mint azon sápadt és bágyadt halhatatlanság,
678      3,  XII    |                 lesz az éjjeli szállás, és ha aztán a hideg kileli,
679      3,  XII    |      szerencsétlennek, ki meleg kávéhoz és vetett ágyhoz szokott.~Persze,
680      3,  XII    |          lefogta a láz, a szokatlan lég és életmód, ide jött meghalni.~
681      3,  XII    |      irodalomnak főleg Kisfaludy Sándor és utána testvére Károly nyerte