1-500 | 501-665
Rész, fejezet
1 Mon | és amit érdemesítni akar, azt karolja föl, - a silányt
2 Mon | szerepére; én sajátomul azt vallom, hogy a múltnak képeit
3 Mon | nem engedem, - megmentem azt, mit a cím megmenthet, s
4 1, I | mellett mennek, s egyik azt mondja magyarul:~- Lásd
5 1, I | másik, - nem látod, hogy azt az angolt a másik oldalon
6 1, I | a kalitkába zárná, mint azt a jó atyafit, ki most a
7 1, I | ötödik emeleten lakik.~- Azt már nehezen hiszi, barátom;
8 1, I | vele felsétálni; valamint azt is tudja, hogy előbb akad
9 1, I | meg, mint a sok bolonddal azt keresni, hogy náluknál van-e
10 1, I | bolt megtelnék vele?~- Még azt megérhetjük.~- Ne beszélj
11 1, I | huszonötön fölül imádságos könyv, azt majd öreganyáink hónuk alatt
12 1, I | megsüvegelik az emberek?~- Azt sem vettem észre, - pedig
13 1, I | lásd!... aztán te mégis azt mondod, hogy csak olyan,
14 1, I | No, tudod barátom,... ami azt illeti,... bizony én is
15 1, I | okvetetlen kikérdez, mert azt mondja, fiatalembernek tanulni
16 1, I | meg ne aludjék a vér, mert azt mondja: nem hanyattfekve
17 1, I | alászolgáját mond: pedig azt mondja az öreg: szolgákká
18 1, I | egykedvűen koppantja le azt a nagy talpú csizmát, de
19 1, I | állt szóba, minthogy ez azt mondá neki:~- Ferenc! ez
20 1, I | néhány száz ember még mindig azt lesi, hogy végre ők is meglátják
21 1, I | hogy végre ők is meglátják azt, amit ez az eredeti ember
22 1, I | ennyi ember anélkül, hogy azt meglássa, mikor az isten
23 1, I | Bowring úr tiszta magyarsággal azt mondja:~- Ha a herceg akarja,
24 1, II | körülbelül vagy ezer darabot, - azt hallom, Amerikában gazdag
25 1, II | Jól van, György, - én is azt teszem, - bár mind azt megtehetném,
26 1, II | is azt teszem, - bár mind azt megtehetném, amit akarok;
27 1, II | többi.~A társaságban látjuk azt a két fiatal embert is,
28 1, II | s mi hajlandók vagyunk azt mondani, inkább volnánk
29 1, II | tengerikutya-kabátomat fölöltöm; s azt a másik egyszerű embert
30 1, II | az európai közvélemény.~- Azt véled?~- Nemcsak vélem,
31 1, II | fölszerelendőkre gondolva.~- Majd azt egypár esztendő múlva mondom
32 1, II | szorít a csizma; hát még azt, kinek tyúkszeme van.~-
33 1, III | hátat fordítva egészíté ki azt a falut, melyet most Enying
34 1, III | ismer az utazó, megbámulván azt a gyönyörű gazdaságot, mely
35 1, III | anélkül, hogy Kajári Pál azt észrevette volna.~- Mondd
36 1, III | megkérdi egy "tessék"-kel azt, mit nem szeret megtenni.~-
37 1, III | valakinek elbeszélnéd, s azt én meghallom: azért is jár
38 1, III | házhoz mérvén, utóbb magában azt mondja: "Egyszer csak mégis
39 1, III | kérdi a herceg a másikat.~- Azt tartom, nekem is kettő van,
40 1, III | kegyelmes uramat.~- Hát azt a sárga mentés hajdút ösmered-e
41 1, III | Meddig József, édes fiam azt mondom, hogy engemet még
42 1, IV | Van-e valami bajod?~- Azt tartom, nem látszik meg
43 1, IV | legutolsó csikósbojtár is csak azt a nyelvet beszéli, mit a
44 1, IV | a legerősebb szorításnál azt kérdi: fogom-e már a kezét?~-
45 1, IV | fogalom, midőn a csillagászok azt állították, hogy a nap forog
46 1, IV | nem hiányos, és majdnem azt mondhatjuk, hogy az erő
47 1, IV | nézünk a menyecskesoron, nem azt nézzük, melyik csúnyább,
48 1, IV | út mellett, miért hívják azt Holvagy Pistának?~- Éppen
49 1, IV | fürgedi béresek. Most még azt kell megmondanom, hogy az
50 1, IV | képviseli, - ha ez a kettő azt izeni egymásnak, hogy itt
51 1, IV | pedig a ráadás.~- Ki mondja azt? - kérdi foghegyen a hídvégi.~-
52 1, IV | foghegyen a hídvégi.~- Mind azt mondja, - lőn a válasz -
53 1, IV | már nem állhatja; hanem azt mondja:~- No hát néném asszony,
54 1, IV | kérdi a hídvégi.~- Csak azt izente, - mondja a múltkori
55 1, IV | már visszajött, s bejövet azt mondja az ispánnak:~- Holnap
56 1, IV | amit a férj elől beszél, ő azt a második sorból hallgatja,
57 1, IV | látszik kevés kedve van azt elhagyni.~Megindult a jó
58 1, IV | megnyílott bele; de a béres mégis azt mondja:~- Kocsmáros uram,
59 1, IV | szomszédnak Meddig Józsi mellé.~- Azt gondoltam öcsém, hogy szekéren
60 1, IV | vendégek elé, Bowring pedig azt kérdi a kocsmárostól, ki
61 1, IV | párbeszédre figyelt.~- Hát azt mondod, hogy látsz? - kérdi
62 1, IV | cseléd, puhára verlek ma, azt elhiheted, azért hagyok
63 1, IV | tiltott viselet volt, s míg azt kis ujjára húzta, mintegy
64 1, IV | hagyott amannak, mintha azt csakugyan nagylelkűségből
65 1, IV | És mit felelt az ispán?~- Azt mondá, uram, hogy úgy kell
66 1, IV | féltvén a nemes hegedűt, és azt, ki azon hegedülni szokott.~
67 1, V | ettél meg, édes fiam?~- Azt tartom, ötnél kevesebb nem
68 1, V | midőn ezt is elvégezte, azt mondja:~- Ne mondja a nagyságos
69 1, V | nagyságos úr a szomszédba megy, azt tartom, hogy onnét pör nélkül
70 1, V | kérdi a nő, - különben azt hinném, hogy én leszek a
71 1, V | eljövök a kalácssütésre, s azt a pört kalács alá rakhatja,
72 1, VI | valami megörvendeztetne, azt tartom, most éppen ráérnék
73 1, VI | már, édes leányom, hogy azt a szegény fiút nagyon megszántad.~-
74 1, VI | minduntalan elvesztik, aztán mégis azt fájdítják, aztán lesz belőle
75 1, VI | is vittek volna, - azért, azt hiszem, hogy melléd is csak
76 1, VI | mintha önkéntelenül mutatná azt a gyönyörű főt, mely az
77 1, VI | szomszéd fia? az igen gazdag!~- Azt nem kérdezik a mese végén,
78 1, VI | a neve maradt? s tán még azt is megosztaná mással? -
79 1, VII | uram, - feleli a hajdú, - azt tartom most már harmincadszor
80 1, VII | nem feledte volna kend.~- Azt tartom, még egyszer sem
81 1, VII | elmondom kötelességemet, mint azt a legelső napon föladta
82 1, VII | harmadik vonásnál megtelik, - azt a házból kimarasztaljuk.~-
83 1, VII | a szó közepén, hanem hát azt mondom, hogy ha már volt
84 1, VII | csizmája maradt; most már azt akarom, hogy egy Baltay
85 1, VII | öcsém feleség is kell; tehát azt akarom, hogy megházasodjál.~-
86 1, VII | megházasodjál.~- Hát aztán?~- Azt sem akartam, hogy az az
87 1, VII | kívülről a hajdú, mintha azt akarná mondani, hogy nem
88 1, VII | nagyságos uram parancsol.~- Azt mondtam, meg most is azt
89 1, VII | Azt mondtam, meg most is azt mondom!~- De meg azt is
90 1, VII | is azt mondom!~- De meg azt is mondta, hogy a vendég
91 1, VII | rovogatnánk is okkal-móddal, azt annyi szabadsággal tennők
92 1, VII | véletlenül megtudta valaki, hogy azt még az édesapjának az apja
93 1, VII | hajdú - bár ne kellene; de azt tartom, hogy maholnap csak
94 1, VII | emlegette meg a finom juhot és azt a napot, melyen meglátta
95 1, VII | a napot, melyen meglátta azt és a legelső burgonyaszemet.~
96 1, VII | ha ezt hallaná, majdnem azt mondaná:~- Ugyan mivel éltek
97 1, VII | a beszéd elején s váltig azt gondolta, hogy a gróf a
98 1, VII | szörnyű következetességgel.~- Azt már én sem teszem! - mondja
99 1, VII | étteremben maradának, Baltay azt mondja két vendégének:~-
100 1, VII | az a sok könyv?~- Én is azt kérdeztem tőle, nagyságos
101 1, VII | tőle, nagyságos uram, aztán azt felelte, hogy holtig tanul
102 1, VII | bementem hozzá, - mert magam is azt véltem, hogy baja miatt
103 1, VII | látja meg; hanem arra még azt mondta: aki nem tanul, annak
104 1, VII | másképp meg nem vehetném, még azt az árt sem sajnálnám érte.~-
105 1, VII | S aki ezt nem hiszi, tán azt ellenségnek tartod?~- Olyan
106 1, VII | lőn a harmadik vonással, azt mondja:~- Hallja kend, megtellett
107 1, VII | gyalog, hogy az illetőnek azt mondja: Az úr ezt álmodta, -
108 1, VII | beszél.~- Igen, a juhokról, azt hittem, hogy a herceg a
109 1, VII | azon föltétel alatt, hogy azt kívülem senki se vehesse
110 1, VII | mondja a másik- ennyi azt hiszem kicsiny helyre elfér.~-
111 1, VII | ha a herceg szíveskedik azt átvétetni itt helyben.~-
112 1, VII | minthogy látom, ez pör, - s azt tartom a szekrény föliratául
113 1, VIII | nádasokon, hogy valahára elkapja azt a jámbor szarvast, melyet
114 1, VIII | a vadászszenvedélyt, ki azt hiszi, hogy egy tilalomfa
115 1, IX | meglepé, - s tökéletesen azt hitte, hogy ágyút sütöttek
116 1, IX | töltvék, - nem érzi többé azt a gyullasztó ingert, mely
117 1, IX | ránézni a tömegből egyre, hogy azt készebb legyen elemészteni,
118 1, X | lelődözötteket összeszámlálnák, azt mondja az angol a hullára
119 1, XI | érne rá külön megsiratni azt a sok embert, kiket útjában
120 1, XI | a jó úristen maga tudja azt legjobban, miért rendelte
121 1, XI | toldalékul hozzágondolta még azt is, - ha kinek nem tetszik,
122 1, XI | meg a magad árnyékától.~- Azt tartom, nem! katona uram -
123 1, XI | valamelyik ujjadat, öcsém!~- Én azt nem kérdezem katona uram,
124 1, XI | jól tudjon vágni, én csak azt vállalom magamra, hogy kiállok...
125 1, XI | lóra gondolt, mert most már azt is megsajnálná, ha így szállítanák
126 1, XI | mintegy előbb kérdvén, mint azt, hogy mi jó szerencsében
127 1, XI | kérdi a kisasszony.~- Azt keresik? - kérdi a béres.~-
128 1, XI | hölgy - de senki sem leli.~- Azt tartom, nagyságos kisasszony,
129 1, XI | koros embert megneveti, hogy azt is elbeszéli, amit tán úgy
130 1, XI | álmodott.~- Miért ne higgyem azt, amit más is hisz? - békételenkedik
131 1, XI | békételenkedik az öreg.~- No, ha azt is el akarja hinni, amit
132 1, XI | más hisz, - véli András, - azt se higgye nagyságos uram,
133 1, XI | toldalékképen hozzáteszi: - de azt sem mondom, hogy nem lőtte!~
134 1, XII | az ember letörölni vágyik azt az égő könyűt, mely a panasz
135 1, XII | mondja Bowring.~- Talán azt hiszi kegyed, hogy ezeket
136 1, XII | hintón! - mondja az angol.~- Azt tartom egy szálig béresfajta
137 1, XII | magyar ember írt meg, s azt a mi kedves Baltay bácsink
138 1, XII | legényt.~- Elaltattad öcsém, azt a hat cselédet?~- Eleget
139 1, XII | sokáig tudnám én megszokni azt a vagdalkozást, - engem
140 1, XII | ahogyan kerülne a sora; azt már jobban tudnám.~- Vesződség
141 1, XII | Gondolja katonauram?~- Hát azt gondolod öcsém, hogy az
142 1, XII | huszárnak lenni, hogy mióta azt az ágyút kitalálták, mindjárt
143 1, XIII | volt bolond ember, mikor azt mondá magában: Értem ezt
144 1, XIII | húgomasszony, nem szeretem én azt, mikor az ember ilyen nagyon
145 1, XIII | megokosodik.~- Ez mind megilleti azt a kort, melyben urambátyám
146 1, XIII | helyben a másik, - de már csak azt látom, hogy nagyon sok bolondság
147 1, XIII | mentegetőzék amaz, - hanem azt gondoltam, hogy a jó úristen
148 1, XIII | meg ezer forintért, tán azt mondanák: ennyiért nem érdemes.~-
149 1, XIII | mellől merne átkiáltani, s azt mondaná, hogy ő nagysága
150 1, XIII | aztán nem szeretem én azt, hogy idegen tollat ereszt;
151 1, XIII | mentéjét végig kigombolá, azt mondja:~- Na, édes húgomasszony, -
152 1, XIII | le a kerítésről, - mert azt hitte, hogy a nagyságos
153 1, XIII | Miben? édes urambátyám.~- Azt kívánja tudni, húgomasszony? -
154 1, XIII | asszony.~- Meg akkor sem, ha azt mondom, hogy nem lehet neki
155 1, XIII | mikor szavamat adám, - s én azt megtartom. Isten engem úgy
156 1, XIII | neki, - keresse kend elő azt a nagy pört.~- Mondtam úgy-e,
157 1, XIII | zsörtölődik a hajdú, - de azt is mondtam, hogy én elmegyek
158 1, XIII | Elég annak a rovás!~- Azt is bánom, hogy én faragtam, -
159 1, XIII | Tudom mit mond, akkor is azt mondja, hogy én vessem a
160 1, XIII | holta után marad; hanem még azt is elveszi, amit most bírnak. -
161 1, XIII | nagysága, - ez a kettő pedig, azt tartom, untig elegendő.~-
162 1, XIII | hogy megint szisztáljuk.~- Azt ne cselekedjük addig, míg
163 1, XIII | valami fájdalmat érzett, s azt állva nem bírta el; egyszersmind
164 1, XIII | Deus avertat, - hogy én azt cselekedjem, - magnifice
165 1, XIII | essünk kétségbe.~- Talán még azt is hiszi magnifice, hogy
166 1, XIII | magát okvetlen végig verné, azt bizonyosan tudom; pedig
167 1, XIII | legalább tartsuk emlékül azt a nyelvet, melyet Árpád
168 1, XIII | nép, én meg nem aranyozom azt az utat, melyen megindultatok!...
169 1, XIII | hajdú.~- Mért nem hozza kend azt a pört?~- Mert sehol sincsen!~-
170 1, XIII | kiált az úr - ne mondja kend azt kétszer.~- Nohát háromszor
171 1, XIII | házam?~- Félurodalmat.~- Ha azt a pört megleli, a pesti
172 1, XIV | valamelyik gyeplős jópajtással, s azt a gyöpre teremtette, honnét
173 1, XIV | zsebbel hordta le neki, de azt meg is kelle szolgálnia;
174 1, XIV | melyből a vadász rendesen nem azt lövi meg, amelyre célzott,
175 1, XIV | megpödri annak bajuszát, s azt mondja neki alig hallhatólag:~-
176 1, XIV | tanítóba.~- Dolgom van, úrfi, - azt kell elvégeznem.~- Beszéljen
177 1, XIV | jegyzi meg az óvatos hajdú.~- Azt mondja meg András bácsi, -
178 1, XIV | hiába, csak nem akarta ő azt elhinni, hogy a bácsinak
179 1, XIV | véli a hajdú, - aztán azt gondoltam, hogy ha gombócba
180 1, XIV | szanaszét jár, aztán ma már azt is kérdezte: miért adott
181 1, XIV | kiebb kívánkozik, pedig azt hallottam, hogy azok a külországi
182 1, XIV | szívéig ért, - és végre azt mondja:~- András! rendelje
183 1, XV | fölség!~- Mikor teszik önök azt oly dicsővé, minő a magyar
184 1, XVI | férni?~- Miképpen tetszik azt érteni?~- Csak úgy, - méltóztatik
185 1, XVI | arcának minden izma elárulván azt a reszketegséget, mely hasonló
186 1, XVI | előbb fogná így meglátni azt, mit különben hallani fog.~
187 1, XVI | ítéletemre bízni a dolgot, azt remeknek találván, utasításából
188 1, XVI | elébe állva mondja:~- Láttad azt az embert?~- Sajnálom, de
189 1, XVI | íróasztalhoz, rövid levelet írt, azt a bejövő cselédnek adá,
190 1, XVI | megmagyarázván, záradékul azt mondja, mikor már a kocsi
191 1, XVI | oldalról is megnézik őket, azt mondja Sándor az apjának.~-
192 1, XVI | keszthelyi gróf lovai.~- Magam is azt akartam mondani; de kinek
193 1, XVI | házában.~~Tekintetes uram!~Azt méltóztatott mondani, hogy
194 1, XVII | kiütött a háború, és csak azt szeretném már most tudni,
195 1, XVII | kinek a nyakába öltötték azt a sok bolond beszédet, mit
196 1, XVII | elhittek, az igaz, - míg ma már azt sem hiszik, ami csakugyan
197 1, XVII | volt, mint másnak, ő pedig azt állítja körömszakadtáig,
198 1, XVII | újságíró pénzért hazudik, - s azt írja, amit parancsolnak
199 1, XVII | tatárnak, de némely ember azt mondja, bár az volna, -
200 1, XVII | tudták ám az emberek, csak azt hallották, hogy nagyot szól,
201 1, XVII | végét sem látták, hanem azt nagyon is fejükbe vették,
202 1, XVII | menekülők, elterjesztvén azt az egész vármegyében, hol
203 1, XVII | távollétében a megye feje, - ő azt hasztalan vakarja egymaga,
204 1, XVII | francia proklamáció, melyben azt mondják: jaj a föld népének,
205 1, XVII | Festetics kezében volt a levél, azt végig olvasá, s visszaadá
206 1, XVII | fenyegetéshez, - kénytelen vagyok azt mondani, amit érzek, hogy
207 1, XVII | nem akar várni, - hanem azt mondják, hogyha még föl
208 1, XVII | lehetnek azok!~- Magam is azt vélem, méltóságos, uram, -
209 1, XVII | vélem, méltóságos, uram, - azt mondják, hogy Bécsből jöttek.~-
210 2, I | egyetértésben leszamarazta volna azt, ki állítani merte volna,
211 2, I | úri ember kocsisfogadáskor azt kérdezte először is: Keresztül
212 2, I | a fizetése.~Ráadásul még azt mondom, hogy Zalamegye akár
213 2, I | volt különb; vegyük aztán azt a hajszálat széltében vagy
214 2, I | jaj lett volna annak, ki azt vezető nélkül megtalálni
215 2, I | három vármegyének többsége azt kiáltá, hogy bolond; és
216 2, I | ingyen mérette volna a bort, azt aztán kívánták volna egészségére,
217 2, I | beleszólója; de Somogy vármegye azt gondolta, hogy a zalai csináljon
218 2, I | sem éppen bolondok.~- Nem azt gondoltam, - véli a gróf, -
219 2, I | trágyáznak!~- Kell is ám azt a sok sziklát szalonnázni;
220 2, I | valamivel oda nem ragasztják azt a földet, mit kosárban hordanak
221 2, I | kell kezdenünk a munkát.~- Azt gondoltam, hogy csak tréfálsz.~-
222 2, I | mondtam barátom semmit.~- De azt akarnám, hogy mondj valamit.~-
223 2, I | nagyobbra, az a te dolgod; - de azt hiszem, hogy fele akkora
224 2, I | aztán amelyik jobban ízlik, azt tenyésztik, - azt mondják.~-
225 2, I | ízlik, azt tenyésztik, - azt mondják.~- Ez már igaz lesz -
226 2, I | fiatalember.~- Szántani, vetni!~- Azt az apám bérese is tud! -
227 2, I | midőn a kőhalmazhoz ért, azt mondja az építőmesternek:~-
228 2, I | elmondván magának még egyszer azt, amit a gróftól hallott,
229 2, I | építőmester is vérszemet kapott, s azt mondja:~- De már látom,
230 2, II | jutalom adatik annak, ki azt megleli, vagy nyomra vezet.
231 2, II | ki az embernek a lelke?~- Azt tartom, a száján, - magyarázza
232 2, II | száján, - magyarázza a hajdú azt, amiről a tudósok is csak
233 2, II | könyvet, kis fiam, aztán azt hallgasd! - válaszol a gróf,
234 2, II | padlón.~- Persze, hogy miért? azt kérdi méltóságos uram, -
235 2, II | tűnődék András, s utóbb azt mondja: talán nem is illik,
236 2, II | ember nem magyar ember!~- Azt mondá? - kérdi a gróf elhalaványodva.~-
237 2, II | Szóról-szóra; de még azt is mondá már egészen hozzám
238 2, II | miért nem vette a szájába azt a pipát, csak egy kicsit
239 2, II | András.~- Még nem, András, azt mondja meg, amit először
240 2, II | mondana az öreg?~- Csak azt, hogy: hallja kend, András,
241 2, II | hogy: hallja kend, András, azt a pört is vesse kend utána
242 2, III | egyszersmind végig nézé azt a fiatalembert, ki Baltayval
243 2, III | felelni; mert az a fiú még azt is megkérdi ám, hogy a szerdát
244 2, III | megint a tanítóhoz küldte azt az gyereket.~- Bár ott volna! -
245 2, III | nyergeltette meg kend neki azt a szamarat, mi?~- Egyszer!~-
246 2, III | megengedte kend egyszer?~- Azt tartom elég volt neki egyszer
247 2, III | Minek?... hát megnézem azt a gyereket, ahol van, -
248 2, III | azután befejezvén a beszédet, azt mondja: - eddig van!~Az
249 2, III | szamárra, ha nagyságos úr azt akarja, hogy máskor meg
250 2, III | enyelgett vele, s elképzelé azt a boldogságot, hogy e fiú
251 2, III | orrát, hanem megtalálja azt a szót, mit minden ember
252 2, III | közben András, - tudja-e azt, mekkora lehet egy dominium?~-
253 2, III | mekkora lehet egy dominium?~- Azt tudom, hogy sok falu belefér.~-
254 2, III | nagyságos úr, - ő gazdag, azt gondolja kevesebb is elég, -
255 2, III | maradt volna reá, minthogy ő azt oly híven teljesíté, - de
256 2, III | tartá a jól ösmert rovást, s azt mondja:~- Egyet már lefaragott,
257 2, IV | embert, ki szintén csak azt keresi, hogy vagy őt üsse
258 2, IV | legények pipaszó mellett verik azt az ellenséget, mit a szójárás
259 2, IV | mit lesik az országszélen azt az ellenséget, ki már száz
260 2, IV | sáskát saját földünkön, mikor azt már jóval előbb másén is
261 2, IV | embert, s ki egyszersmind azt is megmagyarázta, hogy az
262 2, IV | szálig mindent elhitt, még azt is, mit az nem is mondott;
263 2, IV | az kipótolja zsiradékkal azt, mi eddig a fekete kenyértől
264 2, IV | állítják semközt?~- De már azt csak a hátad mögé állítják -
265 2, IV | kérdi a cigány foghegyről.~- Azt, hogy átmegyünk a Lajtán.~-
266 2, IV | segődtem be.~- Nem kérdezik azt tőled, cigány!~- Azst elhisem, -
267 2, IV | végső eszközhöz nyúlnának, azt is meg kelle tudni, hogy
268 2, IV | tudja meg mindenik, hol kell azt újra kezdeni.~Mind a három
269 2, IV | olyan óra jöjjön, melyben azt más akadálynak tartván,
270 2, IV | Helyedben milliószor is azt tenném! - feleli Festetics.~-
271 2, IV | helyén, a keresztfán látta.~- Azt hiszed, áldozat leszek?~-
272 2, IV | mert könnyebben viselném azt a terhet, mi az áldozaté,
273 2, IV | terhet, mi az áldozaté, mint azt, melyet annak kell elviselnie,
274 2, IV | mondja a gróf, - csak azt a gyanúsítást viselhesd
275 2, IV | mondaték ki, és mindenkiben azt a tudatot ébreszté föl,
276 2, IV | lélekerőnek, hogy elérje azt a nyugalmat, ami a munkához
277 2, IV | is kivághatná; most csak azt nézzük meg, miként áll meg
278 2, IV | alá tették, jobban mint azt a lovat, mit a hetvenhetedik
279 2, IV | ellenség előtt, elővették azt a katonaorvosságot, mi arról
280 2, IV | fogadták meg, s már most azt hitte, hogy neki van igazsága.~-
281 2, V | elkészülve e közbeszólásra.~- Azt hiszik, ha már őket is dologtalan
282 2, V | verekedhetnék, legalább azt vélné, hogy az ellenséget
283 2, V | jószág ám az a kartács!~- Azt is ösmerjük, uram, - a közt
284 2, V | egymást.~- Dehogy nem, uram!~- Azt véli?~- Azt gondolnám, hogy
285 2, V | nem, uram!~- Azt véli?~- Azt gondolnám, hogy vagy ezen,
286 2, V | Kisfaludy.~- No tiszt úr, azt izenem a kapitányomnak,
287 2, V | meglehetős dörmögéssel, azt gondolván, hogy a szabados
288 2, VI | kórházi orvos a felügyelőnek azt súgá, hogy az, amennyire
289 2, VI | teremből.~- Nem várom én azt, hanem, - hallod-e te béres? -
290 2, VI | miért mentél háborúba? - azt gondolod, hogy valamelyik
291 2, VI | valamelyik francia meggyónja azt, hogy most itt miatta bőgsz?~-
292 2, VI | szól amaz, - csakhogy már azt vélem az én kurta eszemmel,
293 2, VI | utána kullogó hullahordóknak azt mondja:~- Mindjárt vége
294 2, VI | kérdi a paraszt.~- Már csak azt gondoltam, - jegyzi meg
295 2, VI | egy-egy gödörbe húszat, aztán azt gondoltam, hogy elég lesz
296 2, VI | a gazda, - üsse meg a kő azt a háborút, ha ilyen ártalmadra
297 2, VI | ártalmadra volt neked.~- Hát azt gondolja bátyám, hogy én
298 2, VI | nem öltél meg valakit?~- Azt nem cselekedtem, - nénémasszony -
299 2, VI | francia, fogyasztani kell azt.~- Hátha te is elesel?~-
300 2, VI | is tartom.~- Ne ölje meg azt az ellenséget, ha csak elkerülheti.~-
301 2, VI | ha csak elkerülheti.~- Ne azt mondd édes rózsám, hanem
302 2, VI | ennyit megígérek.~- Hát azt megígéri-e, hogyha ráér,
303 2, VI | alig van olyan ember, ki azt nem mondaná, mit a mi kedves
304 2, VI | Ferencünk mondani szokott: Csak azt az elválást ki ne találta
305 2, VI | Hogy el akartak temetni azt tudom, uram, hanem lemásztam
306 2, VI | a kocsira.~- De már most azt mondja meg bátyám, hogy
307 2, VII | nehezen tudnak.~- Talán majd azt is megszokjuk!~- Jót állok
308 2, VIII | méltóságos uram?~- Még azt is, csak tanuljanak valamit,
309 2, VIII | nagyon is kitűnt; mire a gróf azt mondja a mellette ülő jószágigazgatónak
310 2, VIII | hol az egyik vidéki vendég azt vitatá, hogy az ország nem
311 2, VIII | ország nem érdemes rá, - mire azt mondja a gróf.~- Nos, -
312 2, VIII | vadászok lelőnek egyet.~- Azt nem várjuk, - mert remélem,
313 2, VIII | tréfál az angol, - én azt véltem, hogy sokkal szívesebben
314 2, VIII | hoztak önök magukkal.~- De azt már csak kapunk itt, remélem? -
315 2, VIII | nála huszonöt garasnál, - azt odaadja a fiúnak ezen szóval:~-
316 2, VIII | megtanulták; hátha egyszer azt is megtanulnák, hogy egy
317 2, IX | Keszthelyen marad, egyszersmind azt is gondolta, hogy majd így
318 2, IX | ágy szélét ülték, Pista azt mondja Andrásnak:~- Kedves
319 2, IX | barátom, melyik lőtte agyon?~- Azt gondolom bátyám, - hogy
320 2, IX | bátyám?~- Öcsém, - ha te azt tudnád, amit én tudok!~-
321 2, IX | édes bátyám, mintha maga azt tudná, amit én tudok.~-
322 2, IX | Furcsa dolog, öcsém, azt tartom, ha a pap megállja
323 2, IX | úristen dolgába, bátyám, azt tartom, keményebben lakolt,
324 2, IX | járok ám utána, - hanem azt mondom, hogy nyomon vagyok.~-
325 2, IX | nagyságos uram!~- Láttad azt is, mikor meglőtték?~- Azt
326 2, IX | azt is, mikor meglőtték?~- Azt nem láttam, uram - pedig
327 2, X | tűnődés, elő kelle tehát venni azt a jó házi orvosságot, az
328 2, X | essék ki az egész dolog, - azt gondolja, jobb lesz erről
329 2, X | az még valahol lenn van, azt véli Baltay, eszeágában
330 2, X | éppen a kapu alatt fogott, s azt mondja:~- Öcsém! ki van
331 2, X | Ki tudja, megérem-e én azt? - mondja a grófnő.~- De
332 2, X | cselédésszel bele merek szólni, azt pedig el kell ám oldozni,
333 2, X | eresztette le neki - valamint azt is tudta, hogy az öregúrnak
334 2, X | beljebb menjen a szóval, mint azt bárkinek különben engedhette
335 2, X | eltalálni, méltóságos uram, csak azt láttam alkonyattájban, hogy
336 2, X | többet nem tehettem.~- Csak azt mondja meg barátom, él-e
337 2, X | méltóságos asszonyom, hogy azt a jámbor állatot ki emésztette
338 2, X | boldogtalannal.~- Látni fogja őt?~- Azt remélem, méltóságos asszonyom,
339 2, X | már Baltay, mire András azt mondja - előbbi gondolatát
340 2, XI | kútforrásunk nyomán mondhatunk, azt tudniillik, hogy a főherceg
341 2, XI | boldog együgyűségében talán azt hitte, kenyér helyett mindig
342 2, XI | csípte a pokol ajtaja.~- Azt tartom egy is elég oda.~-
343 2, XI | gondolatnál, hogy Pista azt is tudja, amiért az ő nevét
344 2, XI | az ő nevét a pokolban már azt ajtóra írták, - ez az én
345 2, XI | mondja megint a szabados, - azt tudod, hogy egy haláltól
346 2, XI | helyeztette, mintha tudja mikor, azt is rászoktatták volna.~Végig
347 2, XII | beszélgetés végett, mint azt megengedje, hogy valaki
348 2, XII | De nincsen jó dolga, hogy azt a sok tisztet tartja!~-
349 2, XII | nem akar bebocsátani.~- Azt elhiszem! - mondja rá a
350 2, XII | Még most sem tehetem azt.~- Tehát nem hiszi, Csapó
351 2, XII | és iszonyú lakatokat, ha azt akarná a herceg, hogy mindenki
352 2, XII | fiókok egyikére tűzte.~- Azt gondoltam, kedves barátom
353 2, XII | kedves barátom Csapó, hogy azt eldobja.~- A világért sem! -
354 2, XII | nagyon megkülönböztette azt, amit ő maga, mint Csapó
355 2, XII | kellett volna.~- Majd elfeledi azt, kedves Csapóm.~- Nem hinném,
356 2, XIII | ölelés még ezután következik; azt a néhány sort ugyan még
357 2, XIII | annyi türelme, hogy még azt ne tudja, mi következik?
358 2, XIII | néhány ember vette észre azt is, hogy "Kártigám kisasszonyt"
359 2, XIII | egy ember írta.~- Magam is azt vélem, - felel Dunay.~-
360 2, XIV | pillanatra betekintsenek, látni azt a rendetlenséget, melyen
361 2, XIV | a nőtelen ember hirtelen azt a kabátot akarja magára
362 2, XIV | kabátjairól mind lekefélte azt, amit le lehet kefélni, -
363 2, XIV | mellé vakar, - éppen most is azt cselekszi; mert a sok költséget
364 2, XIV | inas, - ki most legalább azt a véleményt nyilvánítá,
365 2, XV | tisztán visszaemlékezni, azt ugyan nem feledte el, hogy
366 2, XV | vezetni; - utóbb az alispán azt mondja:~- Nem eresztem el
367 2, XV | lovakról beszélt és utóbb azt mondja:~- Saját kedvéért
368 2, XV | előtt mentek el, Galiba azt mondja az alispánnak:~-
369 2, XV | csakugyan annyira megszeretted azt a négy lovat?~- Ha eladó
370 2, XV | fontos dolgot mondtál.~- Azt mondám, hogy a Baltay-pör
371 2, XV | drága barátom, az igazság, azt keressük mi.~- Pörrel, -
372 2, XV | tehát ne tartsa meg.~- Azt mondja ön?~- Én ezt nem
373 2, XV | Tehát önnek érdekében van, azt mielőtt megkapni?~- Természetesen!~-
374 2, XV | ember.~- És mivel tudnám azt leginkább bebizonyítani?~-
375 2, XV | Tehát én tőlem várja ön azt a szót, mely a pesti házba
376 2, XV | beszélek.~- Hasonlóképp azt cselekszem!~- Annál jobb, -
377 2, XV | mondja Galiba, - mert azt csak át méltóztatik látni,
378 2, XVI | kérdezkedik a nagyságos úr, - azt nem mondom, hogy megárt
379 2, XVI | hanem hogy megméressem, azt nem parancsolta a nagyságos
380 2, XVI | kivetette.~- Hát még?~- Azt is megmagyarázta nekem,
381 2, XVI | válaszolt András - még azt is mondta, hogy oda is szeretne
382 2, XVI | medvék vannak.~- No csak azt lesse - mondja az öreg -
383 2, XVI | a tisztelendő úr is csak azt kérdezi, amit maga tud;
384 2, XVI | amit maga tud; hanem már is azt mondja ám az úrfi, hogy
385 2, XVI | némileg elgondolkodván, később azt mondja:~- András!~- Tessék
386 2, XVI | azok a barátok agyontömik azt a gyereket, mit gondol kend?~-
387 2, XVII | megakadályozni Baltayt, midőn azt tán tehettem volna.~- Mondtam
388 2, XVII | tehettem volna.~- Mondtam én azt, kegyelmes uram, hogy az
389 2, XVII | legszívesebben megcselekszik azt, amit tőlök legelőször kérnek; -
390 2, XVII | hogy magának minden ember azt hegedülteti, amelyik neki
391 2, XVII | vakarni, de hogy ingyen azt nem fogja tenni, arról is
392 2, XVII | hisz akkor félrevernék?~- Azt tartom, nagyságos uram,
393 2, XVII | reggel óta tudta, csakhogy azt nem érti, miért harangoznak
394 2, XVII | találkoznék valami szép imádság, azt gondoltam, sokkal tartozom
395 2, XVII | legboldogabb vagyok, midőn azt megemlegethetem, és elmondhatom:~"
396 2, XVIII| záródott volna, - s már majdnem azt gondolta András, hogy az
397 2, XVIII| öregúr hallgatózott; de aztán azt hitte András, hogy a nagyságos
398 2, XVIII| csakugyan a szobában volt, azt is megmondhatjuk, hogy az
399 2, XVIII| elmúlt tíz esztendőre, bátran azt mondhatjuk, hogy a "nagyságos
400 2, XVIII| zsidót ugatta meg, hanem azt a boldogtalant, ki a tekintetes
401 2, XVIII| legélhetetlenebb cigány is azt mondogatta, ha megharagudott:
402 2, XVIII| s neve becsülete mellé, azt gondolá, nem rosszul illenek,
403 2, XVIII| pénztárban van, megszámláljuk, - azt is odaadom, - írja föl alispán
404 2, XVIII| kényszeríthetné nagysádat.~- Én is azt gondoltam, - teszi hozzá
405 2, XVIII| nagyságos uram!~- Én meg azt mondom, hogy nem sok, -
406 2, XVIII| adományokból még sem fogyott ki, azt gondolja András, hogy még
407 2, XVIII| megcsókolni valót, mint azt a nyomot, ahova az öregúr
408 2, XVIII| ajkai érinték, éppen midőn azt mondja Kisfaludy egészen
409 2, XVIII| zápor az iskolaport, hanem azt tartom más is tanult már
410 2, XVIII| nincs mit eltagadni, tehát azt mondja:~- Észrevette kend,
411 2, XVIII| tudom nem feledte el.~- Azt is hallotta kend?~- Jobban
412 3, I | kerüljük el az évszámot; ha azt akarjuk, hogy a jó vérű
413 3, I | Kisfaludyhoz hajolva.~- Azt, fönséges uram, - hogy ha
414 3, I | utcáról féltett dologként azt, mit azok szemétnek szórtak
415 3, I | azért meg nem akadályozhatá azt, mit nélküle végeztek el
416 3, I | aztán ember legyen, aki azt megeszi.~Megettük jó részét
417 3, I | békét önmaga írja meg, - azt megszerezte neki a haditanács,
418 3, I | csapás elérkezett, megint azt mondja:~- Kisfaludy! - Magyarország
419 3, I | pokróc goromba volt, mint azt Püspöky kívánta.~- Kinek
420 3, I | hadseregtől, Püspökynek pedig azt mondja:~- Holnap megkapja
421 3, I | vállalkozik egyre, hogy azt agyoncsákányozza, mi a rémületnek
422 3, I | belőle, és elég hangosan azt mondja:~- Jaj, be nagy bolond
423 3, I | vezér nézvén a rút sebeket, azt mondja környezetének, mely
424 3, I | történet ez, vigasztalásul azt is mondhatnánk még, - hogy
425 3, II | nyelével böködik a hantot? hogy azt már könyvből kell tanulni,
426 3, II | szőrszálhasogató, hogy már azt is akarja tudni, hogy egy
427 3, II | naponkint, s uram fia, még azt is kiveti a számvető táblán,
428 3, II | külön kikérdez, ne csak azt lássa, hogy be van írva,
429 3, II | lássa, hogy be van írva, de azt bővebben is tudja.~Újabb
430 3, II | hangon ment végbe, mint azt a tisztek észrevették volna;
431 3, II | az ispánnak odanyújtván, azt mondja: "Addig is, ispán
432 3, II | búsan kereste elő belőle azt a szomorú nótát, melyet
433 3, II | hanem attól félek, hogy azt nem hagynák megérnem, hogy
434 3, II | legkevésbé, ezért Baltaynak azt mondja Püspöky:~- Nos, kételkedhetik-e
435 3, II | mondja Püspöky - csak azt tudom, hogy csúfnéven az
436 3, II | Baltayt, ő már nem bírta meg azt a csavargást, hanem elment
437 3, II | rendet meg ne csonkítsa; de azt gondolta, míg a sok vendég
438 3, II | helyezvén el fejét, úgy olvassa azt a könyvet, mintha éppen
439 3, II | neki a leckét, s neki még azt leves előtt szóról-szóra
440 3, II | vacsoráig, mert Baltay már azt is elfeledte, hogy ő ebédet
441 3, II | Gellérthegy olyan magas, azt mondja a cigány, hogy egyszerre
442 3, II | midőn a teremből kiment, azt mondá magában:~- Minden
443 3, II | Bizalmasabb körben később azt mondja Festetics:~- Nem
444 3, III | annak is megbocsátott, ki azt merte hazudni, hogy az ő
445 3, III | az ember,... tegye le már azt a nagy kendőt!... bíztatja
446 3, III | áradozó szeretettel, hogy már azt várná az ember, hogy a legszebb
447 3, III | bélését, közben pedig mindig azt beszéli:~- No, csakhogy
448 3, III | mire a füst eloszlik, még azt a szúnyogot is meglátjuk,
449 3, III | udvarról átszökjék, látod azt a kanpulykát az udvaron, -
450 3, III | hiába, a nagyságos asszony azt gondolja, hogy az a cseléd
451 3, III | Jobb lett volna, míg azt a pulykát kergetted, húztad
452 3, III | cseléd az ablakhoz szaladt, s azt már nem hallotta, mikor
453 3, III | könyvet is földhöz verni; mert azt mondja, hogy ily veszekedő
454 3, III | venni, - nézze meg akárki azt a jó húsban levő tisztes
455 3, III | cseléd megbotlott volna, azt a másik odább rúgná, s nem
456 3, III | miben megbotlott, annak azt mondá, hogy: szamár vagy,
457 3, III | vagy, s aki odább rúgta, azt meg fölpofozta, mielőtt
458 3, III | más szóra, például egyik azt mondja minden hatodik szó
459 3, III | mint a diák, kitől midőn azt kérdi a tanító, hogy hatszor
460 3, III | nagyobb igazság kedvéért azt a példát hozzuk föl, mikor
461 3, III | mondva unokájának meghagyja azt a kényelmet, mit egykor
462 3, III | s amit ilyenkor mondott, azt bajos lett volna eltagadni,
463 3, III | is nem volt cseléd, kinek azt mondhatta volna: "Szamár,
464 3, III | táltod a szádat?", valamint azt is érezte, hogy a gyermek
465 3, III | harmadik szobában keresi azt, mi éppen ott nincsen, mert
466 3, III | öröme! - véli a szerző.~- Azt a vén embert kellett volna
467 3, III | valamilyen.~- De szép legyen, azt is megmondom, - hallik a
468 3, III | aztán még csúnya is legyen, azt meg nem engedjük.~- Amint
469 3, III | s mindenik megkeresvén azt a kört, mely lelkével rokon
470 3, III | régi magyar szokás szerént, azt mondták, hogy deb'zon jobb
471 3, III | miről beszél, s mindenik azt hitte, hogy ő beszéli a
472 3, III | hallgatni a feleségemet, mindig azt hajszolja, hogy mi lesz
473 3, III | megnyúznák sem mozdulna talán, azt tartom jó lesz papnak, ha
474 3, III | hagyá helybe a másik, azt tartom, majd csak magam
475 3, III | mitevők leszünk vele? Már azt is mondták, hogy adjam katonának,
476 3, III | teszik? A hadnagy pedig azt felelte, hogy a katonának
477 3, III | én akkor mindent.~- De az azt is tudta ám, hogy disznó
478 3, III | nagy csodálkozásunkra éppen azt mondja:~- Meguntam már a
479 3, III | vette, hogyan venné meg azt, mely a hosszú útnak első
480 3, III | hogyne kényteleníttessék azt a nyelvet beszélni, amit
481 3, III | meghallja más, különben még azt mondanák, hogy nyerészkedem
482 3, III | szaporítani?~- Nem egészen azt, de mégis olyant, hogy a
483 3, III | ember gyanítani kezdett, azt egy új próféta teljesedésbe
484 3, III | próféta teljesedésbe hozta.~Azt tartom, önök sem kívánják,
485 3, III | fájdalmára, meg az úrfi is azt mondta, hogy: debzon jó
486 3, IV | költeni.~- Ne zsidóskodjál, azt megmondom, úr vagy, hadd
487 3, IV | hiába, az öreg még mindig azt hitte, hogy úgy volt legjobb
488 3, IV | esztendő alatt hová lett? mert azt könnyen megmondhattam, hogy
489 3, IV | de hogy mire kelt el - azt nehéz volt papirosra tenni.
490 3, IV | forint legyen ott, mint azt mondják, hogy valamelyik
491 3, IV | akkor elpuhult lett volna, azt már tréfából sem hinné.~
492 3, IV | ennél az egy könyvnél, de azt aztán úgy tudta, hogy akár
493 3, IV | a könyvben.~- Én most is azt mondom, hogy nem úgy van! -
494 3, IV | az ifjú, - nem ismervén azt, ki őt visszatartóztatni
495 3, IV | visszadugta oldalzsebébe, hol azt rendesen tartani szokta.~
496 3, IV | leginkább, míg Dunay magában azt mondá:~- Szavam beteljesedett, -
497 3, V | lement a Dunára, a doktorok azt kommendálták neki, ha éppen
498 3, V | hiszen volt is ám beszéd!~- Azt mondták, hogy elment az
499 3, V | vörös lett, mint a rák, azt gondolván, hogy egy szeptemvir
500 3, V | pedig a bátyja minduntalan azt mondja: neked azt nem szabad
1-500 | 501-665 |