Rész,  fejezet

 1      3,  I |         most pedig már őrnagy, Püspöky vala.~Zala megyei születésű,
 2      3,  I |   táboron keresztül léptetett, Püspöky nem állhatta meg, hogy Kisfaludyt
 3      3,  I |        Még útravalót is adnak, Püspöky barátom, egy kis gyalázatot,
 4      3,  I |          Isten veled! - mondja Püspöky félbeszakasztván a beszélgetést,
 5      3,  I |  pokróc goromba volt, mint azt Püspöky kívánta.~- Kinek a hajdúja? -
 6      3,  I |       meg az úr, - veti vissza Püspöky, - őrnagy vagyok az önkénteseknél.~-
 7      3,  I |       újabb gúnnyal amaz.~Erre Püspöky felkapott egy fazékszedő
 8      3,  I |    tiszt kardot rántott, hanem Püspöky nagy hirtelen olyant vágott
 9      3,  I |    kész halálát várta, - akkor Püspöky leereszti a botot, s egész
10      3,  I |       megkapja ön a parancsot!~Püspöky elment, tökéletesen megelégedve,
11      3,  I |     még csodásabb képet adott.~Püspöky minden irányban űzette a
12      3,  I | katonaság, melynek utócsapatát Püspöky képezte, ami untig elég
13      3,  II|        való, a kert belsejéből Püspöky jött ki, s minthogy Baltayt
14      3,  II|    veret rám!~A cigány szavain Püspöky kételkedett legkevésbé,
15      3,  II|     ezért Baltaynak azt mondja Püspöky:~- Nos, kételkedhetik-e
16      3,  II|   hitelesen fölvilágosíthassa, Püspöky tehát kapott az alkalmon,
17      3,  II|     mire megnyugtatásul mondja Püspöky.~- Még obsitot is adunk
18      3,  II|   mondja Kisfaludynak a bejövő Püspöky, - saját embereim közül
19      3,  II|   Bizonyosan meghalt, - mondja Püspöky - hisz emlékezhetel még,
20      3,  II|        is elfeledtem, - mondja Püspöky - csak azt tudom, hogy csúfnéven