Rész,  fejezet

 1      1,  II  |      nyújt, s nálunk is elterjed lassankint, - majd aki legelőször termeszt,
 2      1,  IV  |          valamint a rémek órája, lassankint ez is elkövetkezett.~Délutáni
 3      1,  IV  |         hosszan tartja a helyet, lassankint kifárad, csak az bírja még
 4      1,  VIII|      pusztíthassák őket, s így a lassankint megriasztott vadból néhány
 5      1,  VIII|       zajra megrezzent szarvasok lassankint kezdének a vadászállomások
 6      1,  X   |        szemlélődnék a bokrokból, lassankint elvonult a csapat, velük
 7      1,  XVI |       idáig sohasem panaszkodék.~Lassankint nem bírt már önmagával,
 8      1,  XVI |           azért csak ballagjunk.~Lassankint megközelíték Sümeget, s
 9      2,  V   |         lóból; de a két ember is lassankint több sebet talált magán
10      2,  VI  |   zokogását ne hallja meg senki.~Lassankint megcsöndesedett a megeredt
11      2,  IX  |      Midőn a gyerek a rémülettől lassankint észre tért, arra kérte Pistát,
12      3,  I   |        tisztei a fölkelő sereget lassankint gúnyolgatni kezdék, s előjelei
13      3,  II  | meghíztak s előbb bár messziről, lassankint közelebbről hajolt a könyv
14      3,  III |         hegedülnék.~A cigányokat lassankint elkerülte egy úri fogat,
15      3,  III |        körülnézze, s így a költő lassankint átvergődött az épületnek
16      3,  IV  |      elpusztultak, s a társalgás lassankint megkezdődött, mikor tudniillik
17      3,  VI  |        egykor csakugyan kivitte.~Lassankint összecsődűltek a vendégek,
18      3,  X   |     szemét, a kályhában a parázs lassankint elhamvadt, s mire fölébredt,
19      3,  XI  |         kínált öreg napjainak, - lassankint lemaradozott a bánat, s
20      3,  XI  |     megjön.~Az időnek rideg képe lassankint elhomályosodott, hanem még