Rész,  fejezet

 1      1,  I   |            megérhetjük.~- Ne beszélj hangosan, - inti őt a másik, - attól
 2      1,  II  |        herceg olvasni kezdé, némileg hangosan, s az olvasmánynak értelme
 3      1,  VII |          teszi hozzá, s egyszersmind hangosan kiáltja: András!~- Hallom! -
 4      1,  IX  |          nyelvet adott, s magának is hangosan mondá:~- Ez országnak mindene
 5      1,  XVII|         barátságos beszélgetésben jó hangosan mondja a körülállóknak,
 6      1,  XVII| szántszándékkal szólítja a grófot jó hangosan:~- Mit szól hozzá, méltóságos
 7      1,  XVII|  meglepetésnek más értelmet adni, jó hangosan mondja:~- Már mindegy, a
 8      1,  XVII|           cseléd megint bejött, s jó hangosan mondá:~- Méltóságos uram,
 9      2,  II  |          öregúr úgy fölvette a szót, hangosan mondá, még pedig ugyancsak
10      2,  II  |           mondá, még pedig ugyancsak hangosan: Ez az ember nem magyar
11      2,  VIII|            ülő jószágigazgatónak oly hangosan, hogy a tanár is bizonyosan
12      2,  X   |       gyermek nevetve viszonzott, és hangosan kacagott.~A beszélgetők
13      3,  I   |             kifértek belőle, és elég hangosan azt mondja:~- Jaj, be nagy
14      3,  III |           lett volna eltagadni, mert hangosan volt mondva s dologhoz illő
15      3,  IV  |            nem mindig fordul meg, ha hangosan megmondja mit akar, aztán
16      3,  VII |             a grófra nézvén, ki elég hangosan beszélt, hogy Berzsenyi
17      3,  X   |               Ne kiáltson kend olyan hangosan! - mondja Baltay, - hisz
18      3,  X   |          Lajos m. k.~A sorokat Dunay hangosan olvasá, a két gyermek összefogózkodék,
19      3,  XI  |                Derék ember! - mondja hangosan az öreg, bemenvén kedvenceihez,
20      3,  XII |          jutalma! - mondja Kisfaludy hangosan, egyszersmind kezet szorított