Rész,  fejezet

 1      1,  XIV  |         felelt kend neki?~- Amit tudtam nagyságos uram, - mondja
 2      2,  III  |      kéredzkedik rá másodszor.~- Tudtam, mindjárt, hogy ezt mondja
 3      2,  VI   |        is jól szemügyre vette.~- Tudtam, - mondja az, aki leszállt, -
 4      2,  XIII |    mosolyog, fönnhangon mondja: "tudtam!..." (Persze, hogy tudta.)~
 5      2,  XVI  |          ám valamennyi között.~- Tudtam! - mondja Baltay duzzogva, -
 6      2,  XVII |    keserűen, - sem megőrizni nem tudtam e szerencsétlen pört, sem
 7      2,  XVII |        ösmeretlen volt, különben tudtam volna kötelességemet.~Barátom,
 8      2,  XVIII|        bánom, hogy ezt előbb nem tudtam! - kiált föl Baltay fejét
 9      3,  II   |   állítottál ki ágyúfödözetre.~- Tudtam, hogy meg fog halni mind
10      3,  IV   |           éppen az utolsó órában tudtam csak elkészülni, s akkor
11      3,  IV   | korhelypajtások között; s én nem tudtam másként segélni, mint nagy
12      3,  VIII |      némi izgatottsággal.~- Alig tudtam eltenni láb alól, - nagyságos
13      3,  VIII |        hát már tudom, azaz, hogy tudtam én előbb is; hanem hát azt
14      3,  X    |        hogy én azt már régen nem tudtam?~- De nem tudta kend.~-
15      3,  X    |         tudta kend.~- Dehogy nem tudtam, - csakhogy nem akartam
16      3,  XI   |        asszonyom; mert akkor sem tudtam sírni, mikor apámat temették.~
17      3,  XI   |       írását ösmerem, - ő általa tudtam meg, hogy a pör a körmendi
18      3,  XI   |         hamarabb elérte, mint én tudtam volna, ha az ég megeléglé
19      3,  XII  |        nagy részét közlésük után tudtam. Herceg Battyhányi Lajos