Rész,  fejezet

 1      1,  VII |           az a Lacryma Christi?~- Sohasem ittam, kedves urambátyám!~-
 2      1,  VII |          a gróf, de minthogy bort sohasem iszom...~- Bort nem iszol? -
 3      1,  XII |       egyszer újra megszületik és sohasem hal meg!~*~Néhány lépéssel
 4      1,  XIII|         deprekálom, - mert én még sohasem hallottam magyarul ezen
 5      1,  XIII|              mit mondana hozzá!~- Sohasem törődöm én azzal, hogy Ovidius
 6      1,  XIV |           Házi nevelés.~Baltay úr sohasem volt professzor; de meg
 7      1,  XVI |      melynek kényelme ellen idáig sohasem panaszkodék.~Lassankint
 8      2,  IV  |          akit egyszer elér, annak sohasem lesz derékfájása.~Addig-addig
 9      2,  IV  |         arcán, mintha az irgalmat sohasem ismerte volna.~Egy pillanatra
10      2,  IX  |           indulat nélkül, - én őt sohasem vádolom.~- Nagyságos uram! -
11      2,  XI  |         Keszthelyen, mint mondja, sohasem volt életében, következésképpen
12      2,  XIV |          Váci utcában, de ott még sohasem lakott, sőt hogy valaha
13      3,  I   |         ágyú sem fogta meg, pedig sohasem maradt leghátul, nehogy
14      3,  III |           ily veszekedő teremtést sohasem látott még.~Lassan, lassan!
15      3,  III |        volt, mit a lány még idáig sohasem látott, csak hallomásból
16      3,  VII |   meglátja az arcot, melyet ugyan sohasem feledt el, de hogy egykor
17      3,  VII |    barátom, - mondja Kisfaludy, - sohasem láttuk mi egymást?~- Egyszer,
18      3,  VII | figyelemmel köszöntik, környezete sohasem fogy; hanem inkább szaporodik, -
19      3,  IX  |         melynek végét voltaképpen sohasem kívánta, s ha megnyeri újabb