Rész,  fejezet

 1      1,  IV |       alaknak, mely után még az öregasszony is elgondolkodott egyet,
 2      1,  XII|         rá, Pista! - mondja egy öregasszony, - mert az ütközetig meg
 3      1,  XII|       istenem! - fohászkodik az öregasszony, az utolsó ízig hitelt adván
 4      1,  XII|    cselédem, - mondja megint az öregasszony, - hát azért dajkált volna
 5      1,  XII|   kedves öcsém! - sopánkodik az öregasszony.~- Csak nem hagyhatjuk üresen
 6      2,  II |  végszónál megnyílt az ajtó, az öregasszony hozta a "kurrenst", és átadá
 7      2,  VI |        az a háború! - mondja az öregasszony - csakhogy te nem estél
 8      2,  VI |       édes fiam, - könnyezik az öregasszony, - megint oda eresszünk,
 9      2,  IX |        Pistának felesége meg az öregasszony úgy is az ágy szélét ülték,
10      2,  X  |   különben engedhette volna.~Az öregasszony sokáig szótalan maradt,
11      2,  X  | eltávozván a kis gyermekkel, az öregasszony András felé fordult.~- András -
12      2,  X  |          A beszélgetők közül az öregasszony vette észre, s Andráshoz
13      3,  III|       Néha a lány akkor volt az öregasszony szobájában, mikor a tiszt
14      3,  III|    keresésből visszatér, már az öregasszony maga van a szobában, s a
15      3,  III|     sárga cserebogár" - mire az öregasszony olyan zökögőre sírta magát,
16      3,  III|         kívánok én, - mondja az öregasszony egészen fölvidulva, - jó
17      3,  III|           Látjátok, - mondja az öregasszony - már megint meg akarta
18      3,  VII|    koszorú után.~A grófné és az öregasszony már készen valának, hogy
19      3,  VII| jövendője fölött, s minthogy az öregasszony már előbb mondott némelyeket,