Rész,  fejezet

501      3,  V    |         minduntalan azt mondja: neked azt nem szabad meglátnod.~Ezen
502      3,  V    |              mi minden tilalomé: hogy azt meg kellene szegni!~Kótaforgatás,
503      3,  V    |          nőnek nagyobb élvezete, mint azt megmutatni, hogy ő olyant
504      3,  V    |               az asszonyt arról, hogy azt kérdezzék tőle, mit bizonyosan
505      3,  V    |         beszéli megint az öreg, éppen azt akarván, hogy az asszony
506      3,  V    |                zörög a nő, - mikor én azt jobban tudom, mint te.~-
507      3,  V    |           tudod, édes anyjukom, aztán azt gondolod, hogy az igaz.~-
508      3,  V    |               még, különben már eddig azt mondta volna: aztán hitted
509      3,  V    |         hosszú öt percig, mikor aztán azt mondja az asszonyság egész
510      3,  V    |               többet tanult, minthogy azt is ne tudná, hogy a második
511      3,  V    |           átadott a szeptemvirnek, ki azt ismét Dunaynak adta, hogy
512      3,  V    |            csakhogy aligha gyanította azt a hatást, melyet okozni
513      3,  V    |              hogy mit akarok?... csak azt akartam megnézni, hogy megvan-e?~-
514      3,  V    |             ilyen dolgokban járatlan, azt meg pedig, hogy Imre mit
515      3,  V    |              kérlelgessen mást, hanem azt ő mástól várta, bár már
516      3,  VI   |               kártya, megválasztották azt közös akarattal bírónak,
517      3,  VI   |        óvatosan húzd ki magadat; mert azt mondják...~Nem folytathatá
518      3,  VI   |               hanem egy pár séta után azt is kigondolta, hogy majd
519      3,  VI   |         tovább érlelgesse titkon, míg azt egykor csakugyan kivitte.~
520      3,  VI   |          kiindult a nagy vendég, mint azt néhány taracklövés éppen
521      3,  VI   |              a bejövő Andrást, ki már azt várta, mikor szedheti le
522      3,  VI   |          volna a javát kiválogatni, - azt tartom a legtöbb a kártya
523      3,  VI   |        miképpen tudhatná meg legalább azt, hogy mennyit adott; tehát
524      3,  VII  |             hajdanában jobb volt, meg azt is elhiszem, hogy jobb lesz
525      3,  VII  |          rettentőn megszégyenlené, ha azt mondanák neki, hogy több
526      3,  VII  |               egyszerű emberek mondák azt, hogy annyi millióra szaporodtunk,
527      3,  VII  |      csoportnak, legalább - becsülést azt adott.~A dunántúli kerületnek
528      3,  VII  |              vele a franciák.~- Pedig azt mondták, hogy a francia
529      3,  VII  |           nélkül jöttem haza.~- Pedig azt mondták ám minálunk, hogy
530      3,  VII  |           édesanyám.~- Ki hallaná meg azt az átkot?~- Meghallaná azt
531      3,  VII  |            azt az átkot?~- Meghallaná azt valaki, István bácsi, él
532      3,  VII  |               ő is adjon még valamit, azt mondja:~- Jó, elfogadom
533      3,  VII  |           akar valakit magával hozni, azt is megengedem.~Pista hátra
534      3,  VII  |            vagy a világlátókat, hanem azt a kis csoportot, mely az
535      3,  VII  |             maga az oka, hogy én most azt mondom, hogy semmit sem
536      3,  VII  |               ügyetlenül álltak, hogy azt le nem merem írni, csak
537      3,  VII  |           akarna szökni, azonban csak azt veszi észre, hogy valamennyi
538      3,  VII  |           hátráló kiált engedelemért, azt gondolván, hogy hátha valami
539      3,  VII  |              ez nem ajándék; valamint azt is tudják, hogy mennyivel
540      3,  VII  |            dolog, hogy egy pillanatra azt is megbánta, hogy a "Romlásnak
541      3,  VII  |            lehetett vakarni, legalább azt gondolta, hogy ez az ember
542      3,  VII  |            arcáról meglátta Festetics azt a gyötrelmet, hogy ugyan
543      3,  VII  |          méltóságos uram!~- Én inkább azt hinném, hogy Berzsenyinek
544      3,  VII  |               aprólék hiányzott, hogy azt is elrakja valahol a mentezsebekben.~-
545      3,  VII  |            utóbb is az én szégyenemre azt mondanák, hogy én milyen
546      3,  VII  |             nem csudálja a dolgot, és azt nem mondja szokatlan tréfával:~-
547      3,  VII  |            verset?~- Ha én tarthatnám azt a papirost, aztán látnám,
548      3,  VII  |   szóról-szóra el tudja mondani.~- Ha azt megérem még, András, - ami
549      3,  VII  |          melyből Baltay újra meg újra azt olvassa, amit még nem tudunk.~-
550      3,  VII  |         leghátulról szólamlott meg, s azt mondja:~- Az bíz az úrfinak
551      3,  VII  |               fel. A fiú hirtelenében azt gondolta, hogy András valakinek
552      3,  VII  |           bennem az úristen, midőn én azt köszönöm meg, hogy az úrfiban
553      3,  VII  |              az öreg András, már most azt mondja a nagyságos úr, hogy
554      3,  VII  |       egykönnyen a csontját, én pedig azt látom, hogy a padlásra felhordjuk
555      3,  VII  |           szólalni, midőn tudta, hogy azt éri kitüntetés, kit ő gyermekkorától
556      3,  VII  |             ünnepélyt, majd elbeszéli azt neki a kis unokaleány.~-
557      3,  VII  |           gyökerén megtartotta, ekkor azt mondja Kis:~"Gyöngyösy Istvánnak
558      3,  VII  |            beszéljen.~- Legelőször is azt mondja meg barátom, hol
559      3,  VII  |           kísértetve magát, hol aztán azt is megmagyaráztatá, hogy
560      3,  VII  |              az ütközetre, mintha már azt várná, hogy mondják neki,
561      3,  VII  |              bámulja valamennyi, mert azt állította, hogy a magyarnak
562      3,  VII  |          értek hozzá, másodszor pedig azt gondolom, hogy ha jó volt,
563      3,  VII  |          tanúi vannak, ma már könnyen azt hinnék széles nagy Magyarországon,
564      3,  VIII |               űzi? Ne bántsátok tehát azt a világrendet, mely úgy
565      3,  VIII |          megszánjátok éppen úgy, mint azt a vénembert, kinek eszébe
566      3,  VIII |             bonckést, szétvagdaljátok azt, s megmutatjátok a világnak,
567      3,  VIII |      gyümölcsöt leszedik, megeszik és azt mondják, hogy jó, - s igen
568      3,  VIII |          menjünk vissza, keressük meg azt a két gyermeket, kiket a
569      3,  VIII |       elegendő, ma meg napos idő van; azt tartom alig győzünk majd
570      3,  VIII |          lakik az ifjú uraság is, bíz azt pedig elhallgathatja a nagyságos
571      3,  VIII |               kis vékony fadarab van, azt pedig ok nélkül nem tette
572      3,  VIII |              vármegyének!~- Meghiszem azt! - mondja András olyan jóízűen,
573      3,  VIII |               az úr, - hanem már most azt szeretném, ha annak a sok
574      3,  VIII |             hogy az öreg meg ne lássa azt, amit ő lát.~András már
575      3,  VIII |               is rávetette a fejét, s azt mondá, hogy lenyugszik,
576      3,  VIII |              kopogatás nélkül, - csak azt akarom mondani, hogy a nagyságos
577      3,  VIII |         tudtam én előbb is; hanem hát azt is mondja meg kedves úrfi,
578      3,  VIII |             az úrfit?~- Na,... ha már azt is nekem kell megmondanom,
579      3,  VIII |           nagyságos úrfi?~- Jól tudja azt, András bácsi, mit szoktak
580      3,  VIII |            mondja András némi búval - azt gondoltam, hogy majd a leányok
581      3,  IX   |        okvetlenül megnyerje, minthogy azt ma végképp befejezik, s
582      3,  IX   |           csak hadd el a búcsúztatót, azt más is elvégzi.~- Te szívtelen
583      3,  IX   |         apróra válogatsz?~- Mintha én azt tőled kérdezném, - szól
584      3,  IX   |                hát minek is mondjátok azt diákul?~- Amicá-nak mondjuk.~-
585      3,  IX   |               indítná útnak, valamint azt is elgondolta, hogy ő a
586      3,  IX   |    kocsizörejt hallott, mindannyiszor azt várta, - hogy Galiba lép
587      3,  IX   |              magyarra fordítani.~- De azt nem tudja magnifice, hogy
588      3,  IX   |          embernek, - no hát mondja ki azt a diák szót...~- Amicára
589      3,  IX   |              jobb lesz?~- Ad aniniam, azt hittem, hogy rossz hírt
590      3,  IX   |              hogy a kliensek valahogy azt ne gyanítsák, hogy a honoráriumra
591      3,  IX   |               Quid dicit magnifice?~- Azt, hogy ma még diákul is beszélhet;
592      3,  IX   |               ne hagyja kend koplalni azt a pesti urat; amit kér,
593      3,  IX   |            prókátor - sőt még most is azt hiszem, hogy ki akar dobatni.~-
594      3,  IX   |          András.~- Nem vesztettük bíz azt; hanem nem is nyertük meg.~-
595      3,  IX   |               a nagyságos úr, és csak azt kívánta, hogy a pört küldje
596      3,  X    |              neki, - legalább élvezte azt a gondolatot, hogy neki
597      3,  X    |               eltűrné, ha a végórában azt mondhatná neki: elárultál?
598      3,  X    |                anyját átölelve, - már azt hittem, hogy az út közepén
599      3,  X    |           többet nem talált, de tudva azt, hogy egy szál szalma sincsen
600      3,  X    |               tágasabb volt, minthogy azt négy darab ló megmelegíteni
601      3,  X    |       megérezte a melegnek fogytát, s azt mondja a gazdának.~- Van-e
602      3,  X    |              uram; de szánom ott benn azt a két ártatlan cselédet.~-
603      3,  X    |                mondja kínosan, - csak azt sajnálom, hogy ezek a szegény
604      3,  X    |             reménykedve az öreg.~- Ha azt a Kisfaludyt meggyújtom
605      3,  X    |         megfogván mondja:~- Nem fogja azt tenni, - egyszersmind Andrásnak
606      3,  X    |                egyszersmind Andrásnak azt mondja: láttam, hogy elhozta
607      3,  X    |             láttam, hogy elhozta kend azt a nagy pört, - gyújtsa meg
608      3,  X    |              pört, - gyújtsa meg kend azt, - de Kisfaludyt el nem
609      3,  X    |              a pörnek utolsó levelét, azt mondja:~- Mondtam úgy-e,
610      3,  X    |     legelőször s kezét Imréébe adván, azt mondja:~- Édes kis húgocskám,
611      3,  X    |               közbe András, - hogy én azt már régen nem tudtam?~-
612      3,  X    |                tréfálódzék az öreg.~- Azt hiszi nagyságos uram, hogy
613      3,  X    |              kinek rováson a helye?~- Azt már ezután nem mi rójuk
614      3,  XI   |            nagyot csudálkozott, midőn azt egészen megnépesedve találta.~
615      3,  XI   |              szoríta vele, mire aztán azt mondja a szabados:~- Egy
616      3,  XI   |               kimenének. Baltay pedig azt mondja a szabadosnak:~-
617      3,  XI   |            gondoljon rám, és ha akkor azt gondolja, amit most, - nekem
618      3,  XI   |               velem.~- Holnap is csak azt gondolom, amit ma!~- Megtudom
619      3,  XI   |                amit ma!~- Megtudom én azt is, - hanem éppen azért
620      3,  XI   |          Baltay.~- Bár csak holnap is azt mondaná nagyságos uram.~-
621      3,  XI   |              író készen van elmondani azt, mi a varjúknak dobatik, -
622      3,  XI   |            mondani, - különösen pedig azt akarta tudni, miért volna
623      3,  XI   |               dologról s midőn elérte azt a pontot, mely a tegnapi
624      3,  XI   |            egyszer a kéz, leszenvedte azt százszor, - és megrettenés
625      3,  XI   |           mindenfelé; ki szedi megint azt össze?~A hitetlennek nagyobb
626      3,  XII  |               még egyszer meghurcolom azt a türelmet, mely e fonaleregetést
627      3,  XII  |                véli Pista, - különben azt hinném, hogy vitéz őrnagy
628      3,  XII  |           Tudta az egyszerű nép, hogy azt a csillogó aranyat azért
629      3,  XII  |            nézők láttára. Pista pedig azt mondja Kisfaludynak:~- Uram,
630      3,  XII  |              részén.~- Megnézhetem én azt a sírt?~- Amikor parancsolni
631      3,  XII  |            ott még előbb, hadd végzem azt úgy, ahogy illendő, s ahogy
632      3,  XII  |           kétfelé!~Erre az aranyműves azt hitte, hogy ő maga esik
633      3,  XII  |        csudálkozásból, szerette volna azt kérdezni, hogy tán megbolondult?~-
634      3,  XII  |              hogy tán megbolondult?~- Azt mondtam uram, - ismétli
635      3,  XII  |           magyarázkodik amaz, - hanem azt gondoltam, hogy mégis szebben
636      3,  XII  |           legjava.~- Mind elhiszem én azt uram, hanem azért csak vágja
637      3,  XII  |               vágja ketté.~- Ha éppen azt akarja kedves jó barátom,
638      3,  XII  |       elbolondították kelmedet, aztán azt mondták, hogy így két darabban
639      3,  XII  |           szalagot bele tudjam húzni.~Azt is megtette a másik, folyvást
640      3,  XII  |        magában, s midőn Pista elment, azt mondja legényének, ki szintén
641      3,  XII  |            Kisfaludy hamar észrevette azt, s Pistához fordulva mondja:~-
642      3,  XII  |               megvan a maga nótája, s azt százszor is elhegedülteti,
643      3,  XII  |         megint akad olyan olvasóm, ki azt mondja: Jó volna, ha igaz
644      3,  XII  |           fáradságát, kérdezze meg, s azt hiszem, feleletem kielégítő
645      3,  XII  |                Egykor egyik írótársam azt mondá irataimról, hogy azoknak
646      3,  XII  |             lelkiösmeretesen kimentem azt a bűnt, mi az élethűség
647      3,  XII  |         magyar nyelvet megőrzi, s míg azt az anyatejjel szívja be, -
648      3,  XII  |    természetes eszét is megtartja.~De azt nem szabad hinnie, hogy
649      3,  XII  |               tartozik, megmagyarázni azt, miképp maradhatott egy
650      3,  XII  |          megmosdani, megfésülködni, s azt a pénzt, mit a csapszékekben
651      3,  XII  |              vagyok olyan gyermek, ki azt hinné, hogy egy krajcáron
652      3,  XII  |       megveheti; de még olyan sem, ki azt képzelné, hogy a magyar
653      3,  XII  |             megértük már az igaz, még azt is, hogy az ökröt Párisba
654      3,  XII  |            melyik faj mennyit ér? Bár azt is megérnénk, hogy az emberi
655      3,  XII  | emberkiállítást nem rendeznek, látnák azt a vadmagyart, ki buzakenyéren
656      3,  XII  |                és ha már a nagy világ azt hiszi, hogy nálunk gazdátlan
657      3,  XII  |             midőn néhány gyarló ember azt hiszi, hogy nálunk az emberek
658      3,  XII  |              lehet lefürészelni, mint azt egy német könyvben lepingálva
659      3,  XII  |                kérdi valaki, kinek én azt válaszolom, kegyes engedelemmel,
660      3,  XII  |             rá. Hanem ezzel ismét nem azt akarjuk mondani, hogy a
661      3,  XII  |            kik önmagukat elámítják, s azt hiszik, hogy a civilizációt
662      3,  XII  |              idegen országokban is, - azt mondanánk, hogy a mi jobbágyunk
663      3,  XII  |               indiánoknak néznek, - s azt hiszik, hogy egy darab üvegért
664      3,  XII  |               megtanulásra érdemesnek azt, amit egy magunkféle ember
665      3,  XII  |           urak, tanulják meg legalább azt a kicsit, amit mi is tudunk, -