1-500 | 501-571
bold = Main text
Rész, fejezet grey = Comment text
1 Mon | filléren, - tengődtet ez, de nem táplál; és inkább öljük
2 1, I | járunk, - felel a másik - de ez hagyján; hanem ha maholnap
3 1, I | is elnevetné s magát.~- De miért ne lehetne?~- Miért?... -
4 1, I | nyomtató embert találsz; de az írót nem teremted elő
5 1, I | mondja az első; - de hát a járása, kelése?... -
6 1, I | néhány száz; felel reá, de viszontkérdé: hát te?~-
7 1, I | fájdult bele a derekam; de lásd, bátyám, az öreg Baltay
8 1, I | azt a nagy talpú csizmát, de a bajuszos az 58-ik számú
9 1, I | bámultam, kegyelmes uram!~- De mit? - kérdi a herceg újra,
10 1, I | esztendeig feléje sem jött; de máshova sem ment, hanem
11 1, I | torokkal beszél mindenfélét, de egyik cselédje sem érti,
12 1, I | gondolatban, hogy megőrült; de midőn az ajtó kinyílik,
13 1, I | vettem el belőle semmit, de nem is tettem hozzá.~~
14 1, II | II.~Mindenütt jó, de legjobb otthon.~Az 58. számú
15 1, II | megtehetném, amit akarok; de már megettem ám több mint
16 1, II | kellemetlenül fogja érinteni; de mielőtt a herceg véleményét
17 1, II | mindeniknek kéménye van; de egyiknek sincs tornya.~(
18 1, II | esztendeig nem történt semmi.~- De tért mégis kell választanunk.~-
19 1, II | földesúr jobbágyainak szigorú, de mégis - édesapja!~- Jó;
20 1, II | herceg:~- Mindenütt jó, de legjobb otthon.~~
21 1, III | baranyai hegyekig nyújtózkodik.~De minthogy a számvetés is
22 1, III | házfalat majdnem kifelé tolta; de nagyon meglátszott, hogy
23 1, III | hogy vagy három egészséges, de maszatos képű parasztgyereket
24 1, III | apámról Sántának hívnak, de már csak úgy ismernek, hogy
25 1, III | embertársának kárt ne csináljon; de lám, megint itt van a panasz,
26 1, III | hasznát akarja venni.~- De mit mondanak az ötven botnak?~-
27 1, IV | egy elhagyott kútágast; de a herceg váltig mondja,
28 1, IV | És az mégis ember!~- De hol van keze, s minő messze
29 1, IV | cárnőt a festett falvakkal; de mielőtt Bowring úr kétségét
30 1, IV | minden nap növeli erejét, de önkéntelenül érzi, hogy
31 1, IV | jöjjön, hova ők mennek; de ha mégis eljő, megverik
32 1, IV | vágják nálunk az ökröt, de van is ám erő, három kévét
33 1, IV | útközben meg is szaporítják; no de nem veszi senki számba,
34 1, IV | éppen az ellenkező az igaz; de jaj volna a lány becsületének,
35 1, IV | kereskedés tanyát nem vert, de az erkölcsöt sem tette portékává
36 1, IV | hol már jó ideje lehet, de senki sem kívánkozott az
37 1, IV | légyott el ne maradjon; de nem is maradt el.~A nyitott
38 1, IV | ablak is megnyílott bele; de a béres mégis azt mondja:~-
39 1, IV | otthon! - felelt a béres.~- De látlak.~- Én is, - lőn ismét
40 1, IV | csakugyan nagylelkűségből tenné: de a béres sem hagyta használat
41 1, IV | mondja kitörve többedmagával; de mielőtt a többi oldalt kerülhetne
42 1, IV | be a verekedés hallatára, de a többes szám még mindig
43 1, IV | visszajött a kocsmáros, de nem jött vele az ispán,
44 1, IV | cigányok rémültek el legjobban, de már nem mehettek ki, s a
45 1, IV | béres, elfeküdt a földön, de a béres láb alá vette, hogy
46 1, IV | agyonverik a hídvégieket.~- De az már nem lehetetlen! -
47 1, IV | elég? - mondja az ispán.~- De már elég volt! - mondja
48 1, V | kőfalköznyi távolságra lakott, de mégis oly távol estek egymástól,
49 1, V | leveszem róla a kezemet... de én meg nem maradok olyan
50 1, V | ezt én nem szoktam meg, de nem is szokom!~Mindezt oly
51 1, V | hogy parádéban jöttem.~- De prókátort nem hozott, urambátyám? -
52 1, V | urambátyám! megkérdezte öccsét?~- De majd az orrára kötöm a lánchordtának, -
53 1, V | a másik elviselheti-e?~- De hátha szereti a leányt?~-
54 1, V | hátha szereti a leányt?~- De hátha nem szereti, urambátyám -
55 1, V | egymást szeretik-e?~- Jaj, de sokat kérdez, húgomasszony! -
56 1, V | házasságnál!~- Jól van, de ha szeretik egymást?~- Egymásé
57 1, V | ha nem szereti a fiú...~- De majd helyre...~- Pszt...
58 1, V | vagy hogy már későn jövök; de azért itt a kezem, becsületemre
59 1, V | hogy talpig magyar ember!~- De ezt már bátran megígérem, -
60 1, VI | Hazafelé tartott a szarvas, de mielőtt az úrnő kiérne a
61 1, VI | sem fogja megkérdezhetni, de a lány sem fogja megmondani;
62 1, VI | lány sem fogja megmondani; de mégis meg kell tudni.~A
63 1, VI | édes anya mellett.~Jaj, de nehéz olyan titkot megtudni,
64 1, VI | annak volt egy lánya... De hát a többi? kedves lányom, -
65 1, VI | gazdag pénzért meg nem veszi; de nem is boltban árulgatják,
66 1, VII | bolondjáért fülig vedlik; de az ilyen népet kipusztítom
67 1, VII | lehetőleg utána nyargalt, de a kötekedő állat bármennyiszer
68 1, VII | megházasodik urambátyám!~- De hátba ütlek! - mondja tréfával
69 1, VII | azaz, hogy szólok is, de mindjárt! - teszi hozzá,
70 1, VII | meg most is azt mondom!~- De meg azt is mondta, hogy
71 1, VII | idejében meg-megnyesegeti.~De térjünk vissza a dologra,
72 1, VII | hajdú - bár ne kellene; de azt tartom, hogy maholnap
73 1, VII | elhagyta aludni a pipát, de még megszívogatta, mintha
74 1, VII | legalább, ha nem tud is, de akar!~- Köszönöm!... nem
75 1, VII | az még inkább kínálta.~- De csak tessék, - mondja az, -
76 1, VII | Észrevette az öreg a szóváltást, de mintha nem jól értette volna,
77 1, VII | Baltay némi egykedvűséggel, de mégis úgy, mintha ezzel
78 1, VII | juhászatot végképp elítélné.~- De nem megenni hozta ám, hanem
79 1, VII | jóravaló privigyei kék posztó; de még eltart néhány esztendeig,
80 1, VII | ha jó hízott ürüt kapok; de az én legelőmre ugyan egy
81 1, VII | csak megkísérted te is?~- De akkor inkább csak birkát
82 1, VII | ember, mint a burgonyától, de nem is bolondul meg tőle.~-
83 1, VII | szívesen kínálta másnak is, de maga is megitta; míg az
84 1, VII | hozzá, - magyarázá a gróf, de minthogy bort sohasem iszom...~-
85 1, VII | ki őt ily hamar kétszer, de kellemetlenül érinti.~-
86 1, VII | szinte különösnek tetszik, de mielőtt okát gyaníthatná,
87 1, VII | órák derülten folyának, de éjszakánkint a háziurat
88 1, VII | aludnék! - mondja András - de nem alszik ám.~- Mi ördögöt
89 1, VII | sorba néztem valamennyit, de bíz én egy szót nem ösmertem
90 1, VII | miatt is gyertyázik talán, de bíz akkor is a könyvet bújta, -
91 1, VII | meghajtásán részt vegyenek, de a fiatalok valamivel későbben
92 1, VII | botja közibük nyújtózkodik; de a béres puszta szóra elereszti
93 1, VII | igen is, leszen annyi, - de leszen olyan is, melyben
94 1, VII | igazítja helyre a herceg.~- De hatvan egy csapatban?~-
95 1, VII | világ különcöknek tart, de ha már az angol maga nem
96 1, VII | hogy meg nem találhatja; de ha nagylelkűségét megnyerhetem,
97 1, VIII | meg-megdöbbent az állat; - de azért ellenállhatatlanul
98 1, VIII | tétetett vele a falu felé; de oly lassan, hogy nem annyira
99 1, VIII | hogy visszafelé törjön; de midőn egy határárkot magasról
100 1, VIII | közelében lövésre kaphatná; de amint fegyverét megtölté,
101 1, VIII | megsebzett vadat, óvatosan bár, de nyomról nyomra befelé kergette.~
102 1, IX | akarna nem sokára kibújni, de az állatnak nincsen annyi
103 1, X | elhagyni sem nem szabad, de nem is tanácsos a folytonos
104 1, X | körülbelül mennyire mehet be; - de mégis, hogy maga ne legyen,
105 1, X | s itt egy fa mellé állt, de ekkor vette észre, hogy
106 1, X | Bowring úr megszámlálá; de sőt már a vége felé mindeniket
107 1, X | mielőtt tájékozná magát...~- De nem mondjuk el még a végét.~
108 1, XI | még örvendeni is tudna; de már akképpen győződött meg
109 1, XI | rajtuk! - viszonzá a béres.~- De nyereg sincs ám rajtuk,
110 1, XI | őrmester megtegye a vágást.~- De hátha levágom valamelyik
111 1, XI | láthassa, előttük ballagott; de előbb a kolompot levette,
112 1, XI | valamelyikre csakugyan ráírták.~De nagy határt megkerült az
113 1, XI | szálonkint összeválogattam; de sem nyomát, sem magát nem
114 1, XI | kérdi az asszonyság.~- De mennyit! nagyságos asszonyom! -
115 1, XI | indult ma - mondja a hölgy - de senki sem leli.~- Azt tartom,
116 1, XI | nagyobb baj is akad a világon, de a leány csak nem akart megbékélni,
117 1, XI | nyugalommal nézvén a hajdúra.~- De nem ám! - mondja amaz, fölkapván
118 1, XI | faragta meg a rovást?~- De én faragtam meg az igaz, -
119 1, XI | emberért elcserélhetném; de nagyságos uram, aki nem
120 1, XI | toldalékképen hozzáteszi: - de azt sem mondom, hogy nem
121 1, XII | átadá a kantárt a lovásznak, de a herceg is leszállt, s
122 1, XII | Európát megutazzák.~- Igen, de ritka kar, minőt a milanói
123 1, XII | ahol száz ágyú szól.~- De olyan fiatalon meghalni,
124 1, XIII | s úgy mondták meg nekem; de most már minden lépten-nyomon
125 1, XIII | hagyá helyben a másik, - de már csak azt látom, hogy
126 1, XIII | házasodni akar urambátyám?~- De már ehhez éppen nagyon okos
127 1, XIII | ennyiért nem érdemes.~- De mikor megharagítják az embert!~-
128 1, XIII | húgomasszony, - dünnyög Baltay, - de már én sem veszek valakibe
129 1, XIII | némi nyugtalansággal, - de megmondja nekem is, húgom
130 1, XIII | fogok csinálni belőle.~- De hátha nekem kifogásom lenne
131 1, XIII | nem értik a magyar szót, de még nem is hallják.~- Urambátyám, -
132 1, XIII | sem!~- Akkor sajnálom, - de anyai kötelességem az első,
133 1, XIII | zsörtölődik a hajdú, - de azt is mondtam, hogy én
134 1, XIII | keresem, ki ölte meg?~- De keresem én! - mondja megilletődve
135 1, XIII | hajdú, - dehogy mondja!~- De mondom!~- Tudom mit mond,
136 1, XIII | argumentum mindig győz, - de gondolja meg csak magnifice
137 1, XIII | meglássuk, ki lesz a győztes?~- De, domine, nem azért hivattam
138 1, XIII | domine?~- Hogyne érteném; - de hát nem rövidebb ez a szó:
139 1, XIV | sohasem volt professzor; de meg is látszik rajta.~András
140 1, XIV | zsebbel hordta le neki, de azt meg is kelle szolgálnia;
141 1, XIV | meghatározni az eszmét, de a gyakorlatban már meglehetősen
142 1, XIV | megértelmezi neki. - Hej, de sok ember van a mai világban,
143 1, XIV | mindent? merre játszott? de a leckéről hallgatott a
144 1, XIV | Ejnye, te rossz kölyök, de kivetkőztettél mindenből, -
145 1, XIV | össze kellene is zörrenni, - de mégis elmondhassa.~- András! -
146 1, XIV | szedné föl.~- Ejnye, András, de megtanulta kend a leckéjét.~-
147 1, XV | rövid idő múlva oszlott el, de nem nyomtalanul; s nekünk
148 1, XV | veszett el a távolban, - de éppen emiatt a két hátulsó
149 1, XV | ki a címet visszautalá, de kit tán önök is fölismertek,
150 1, XV | mondva, - mondja a nádor, - de én újonc vagyok ez országban.~-
151 1, XV | én bár különben fiatal, de a csodahívéshez igen vénember
152 1, XV | isten! - mondja a nádor, - de ha az áldozat árát is megkérik? -
153 1, XV | látványul szolgálnak a szemnek, de a vigyázatlant könnyen eltemetik.~
154 1, XVI | kérek, - mondja a gróf, - de ott alig kapnak helyet,
155 1, XVI | példának okáért az enyémek; de mi tagadás benne, nincsen
156 1, XVI | kastély előtt állván meg, de mielőtt választ kapna, nagy
157 1, XVI | valamely urasági tiszt lesz; de minthogy eddig sem leltek
158 1, XVI | öregnek kedvenc tárgya lőn, de éppen befejezék, midőn a
159 1, XVI | maholnap a paraszt is rákap; de még a birkára is, - uram
160 1, XVI | neki! - mondja a gróf.~- De nekünk is úgy kell, hogy
161 1, XVI | ember nagy későn, uram; de már mit tehetünk róla, hogy
162 1, XVI | nagy tisztelettel mondja:~- De már most magunkat rekommendáljuk!~-
163 1, XVI | hogy őket beszéddel tartsa, de az öreg Kisfaludy mindig
164 1, XVI | hogy szobáiba vonuljon; de alig teszi be az ajtót,
165 1, XVI | örvendetes hírét magammal. - De én is hoztam neked egy kedves
166 1, XVI | anélkül, hogy közbeszólna; de Csobánc, az árpádvérű Gyulafiak,
167 1, XVI | leülének beszélgetés végett.~- De honnét került hozzá ez irat?~-
168 1, XVI | kigondoltan, hanem élve.~- De tudod, ki írta?~- Mondám,
169 1, XVI | azt az embert?~- Sajnálom, de nem lelém Bécsben!~- Nohát, -
170 1, XVI | apjával.~- Lehetetlen!~- De tökéletesen lehetséges! -
171 1, XVI | versenyzett volna vele, de ennél, ha jobb nem, rosszabb
172 1, XVI | is azt akartam mondani; de kinek a lovai?~- Mondtam
173 1, XVII | helyetted is fizet.~Na, de menjünk vissza, - a Zala-egerszegre
174 1, XVII | egymást kerüli el a sok kocsi: de akárhánnyal találkozunk,
175 1, XVII | mint egykor a tatárnak, de némely ember azt mondja,
176 1, XVII | legszélről ért a fölszél, - de aztán úgy segített magán,
177 1, XVII | előre eresztették volna, de bizony a sok lesütött fej
178 1, XVII | valakinek szólni kell, - de bár soká várták, annyi száz
179 1, XVII | hanem mivel nem az.~- De nem ám! - kiált ki egy vad
180 1, XVII | indult az, amit nem várt, de mitől mégis igen tartott.~
181 2, I | folytatása volt Somogymegyének, de annyit állíthatunk minden
182 2, I | lett volna beleszólója; de Somogy vármegye azt gondolta,
183 2, I | mondja Baltay.~- Igen, de mennyi volt a tiszta jövödelem?~-
184 2, I | csikóm elég van.~- Igen, de melyik ág jövedelmezőbb?~-
185 2, I | maholnap tönkre jutunk.~- De amice, - kezdi Baltay is
186 2, I | mondtam barátom semmit.~- De azt akarnám, hogy mondj
187 2, I | nagyobbra, az a te dolgod; - de azt hiszem, hogy fele akkora
188 2, I | fogni az egész várost.~- De majd hizlalja ezt a sok
189 2, I | ott vágják a rabokat!~- De bolondot beszél kend, hisz
190 2, I | tömlöcre adna pénzt ez a gróf; de a múlt héten a mogyorófást
191 2, I | csobánci várban sok kincs van; de zárnyitó fű nélkül nem lehet
192 2, I | tudják annak hasznát venni.~- De már nem hallgatom kelmeteket, -
193 2, I | ragadjon belőle valami; de már bolondabb lenni csakugyan
194 2, I | sűrűből maga húzkodta ki, - de azért Keszthelyen mégis
195 2, I | megtanítja az embert.~- Juj, - de sok sánta ökre és lova lesz
196 2, I | akar meg se építsék.~- No de hát miért nem?~- Megmondom
197 2, I | igazítá helyre a gróf, - de majd megfogadja más szívesen.~-
198 2, I | kérlek - mondja Baltay - de ki fog idejönni?~- Akit
199 2, I | kapott, s azt mondja:~- De már látom, csakugyan elmegy
200 2, II | és "küldte"5 rajt legyen, de a tanító úr az ifjúsággal
201 2, II | nyugalommal helyezkedék el, de néhány perc múlva annál
202 2, II | megadta az illő tiszteletet, de sőt a kezét is megcsókolta
203 2, II | éppen midőn András belépett, de azért csak folytatá: aztán
204 2, II | ember volnék egy magam.~- De nem akarom, hogy egyetlen
205 2, II | elhalaványodva.~- Szóról-szóra; de még azt is mondá már egészen
206 2, II | harmadikat - mondja András, - de hisz miért nem vette a szájába
207 2, II | jóravaló magyar ember így tesz; de ha már az öregnek ilyen
208 2, II | grófnét vette volna el; - de ha már az nem lehetne, legalább
209 2, II | tűzbe vetném a rovást.~- De mit mondana az öreg?~- Csak
210 2, II | sóhajt fel az asszony.~- De mondja ám! - erősíté András, -
211 2, II | az esenkedve várt már, - de Andrásnak még volt valami
212 2, III | éppen ma akarták hazahozni, de már késő; mert az öreg most
213 2, III | megindult a kastély emeletébe, de visszásan tetszék neki,
214 2, III | még azért nem hal ám meg, de sánta sem lesz, - veté oda
215 2, III | hogy felhős ugyan az ég, de még sem üt le.~- Már most
216 2, III | bár sok vadat csinál, - de jó szándékból; legyen meg,
217 2, III | tudománnyal, ne kímélje a szót.~- De mikor úgy félti a nagyságos
218 2, III | azt oly híven teljesíté, - de volt ebben a megcsontosodott
219 2, IV | időket mért Isten e nemzetre; de ha rá nem mérte volna, mai
220 2, IV | túlpartján ha meghallják is, de meg nem értik, és nem is
221 2, IV | állt a magyar nemesség; de a Lajtánál áthághatatlanabb
222 2, IV | mivelünk állítják semközt?~- De már azt csak a hátad mögé
223 2, IV | kiált föl a cigány, - de én megkérdeztem ám, mikor
224 2, IV | gyinni akar, hát gyíjjen ide; de ín egy lépést sem megyek
225 2, IV | fölkelés az ország védelmére, de, - mint jól tudjuk, - a
226 2, IV | válasz, s aztán folytatá, - de midőn alkottuk, azon hitben
227 2, IV | legnagyobb óvatossággal bár, de mindenütt a herceg kíséretében
228 2, IV | ítélsz cselekedetemről; - de inkább magam töröm meg a
229 2, IV | én törvényszegő vagyok; de azért a törvény mégis szent
230 2, IV | leszek?~- Lehetsz barátom, - de én is szívesen lennek, -
231 2, IV | nagy lelkednek tanúja lőn, de bizonysága be nem számoltatik.~-
232 2, IV | készülten várá a parancsszót; de a hadtest-parancsnok nem
233 2, IV | áttekintett az ágyútelepre, de nem áll már a földön, melyen
234 2, IV | fognak elsütni nyolc ágyút, de mielőtt az óvást; megtehetné,
235 2, IV | nemzetségből elugratna vele; de mit használ, ha a jó kívánság
236 2, IV | ha valaki valamit tesz, de arról is, amit valaki nem
237 2, IV | maga sem adná háromszázért, de másnak sem kéne.~Tévedés
238 2, V | fogadhassa el a csatát; de míg e pontot elérnék, kemény
239 2, V | embert kérdi:~- Atyafi! de jó kedve van!~- Legalább,
240 2, V | katonai engedelmességgel.~- De mindkettő bátor legyen.~-
241 2, V | a vezér elismeréssel, - de nekem a bátorságnál is több
242 2, V | elkeveredtünk még eddig.~- De hátha ma közelebb jő, mint
243 2, V | bánná, ha előbb elfutnának, de csak maradjon itt ő kigyelme,
244 2, V | kiáltá Meddig Józsi.~- De nem mernél eltemetni senkit
245 2, V | tán eltemetnél engem?~- De még el is énekelnélek, hogy
246 2, V | amannak szürke lovára célozva; de ugyanezen pillanatban fordult
247 2, V | nélkül tevé e mozdulatot, de annyi nyugalommal, hogy
248 2, V | látja, hogy combja vérzik, de a másik is hasonlóképpen
249 2, V | hol az ágyúk némán állnak, de még mindig annyi tekintéllyel,
250 2, V | patakzott a vér a két lóból; de a két ember is lassankint
251 2, VI | befogadni a sebesülteket, de Pista s a hídvégi szabadosnak
252 2, VI | Hátha megélsz, fiam?~- De már uram, ha eddig nem voltam
253 2, VI | mire a felügyelő nevetve, de mégis fejcsóválva ment a
254 2, VI | hallanám, - mondja amaz, - de látom, ide egy pokróc nem
255 2, VI | botlottam.~- Ejnye, ejnye! de nagy kár, hogy előbb meg
256 2, VI | kínjai miatt ordítozott; de minthogy az orvos oly könnyedén
257 2, VI | mert én is halódni akarok, de csöndesen!~- Add nekem az
258 2, VI | ébredt föl a szerencsétlen, de már nem volt irgalom, hanem
259 2, VI | szokás az árát megkérni; de még köszönetet sem kívánnak
260 2, VI | legények.~Ettől-e vagy mitől; de Pista napról-napra jobban
261 2, VI | sebek hegedni kezdének; de támadt helyette más seb,
262 2, VI | még.~Tizenhat esztendő, de nagy orvosság vagy, de nagy
263 2, VI | de nagy orvosság vagy, de nagy betegség vagy!~Két
264 2, VI | Kértem bizony, édes lelkem; de én látom, oly magas az az
265 2, VI | Elmennék uram, szívesen; de akárhova megyek most már
266 2, VI | ült föl ismét a kocsira.~- De már most azt mondja meg
267 2, VI | azért hát csak ülj föl.~- De hát az otthon valók?~- Se
268 2, VII | Budán lakom, - nagy hegy; de járt út lesz odáig.~- Búcsút
269 2, VIII | kisebb-nagyobb szorgalmúak, - no, de csak hogy jártak, elöljáróban
270 2, VIII | utóbb szétfut valamennyi.~- De már csak nem csókolunk nekik
271 2, VIII | engedelmet kérek igenis.~De hiába védelmezte magát a
272 2, VIII | nos, ön sem mond semmit?~- De mondok, ha meg nem haragszik
273 2, VIII | tanítványaival kíméletesebben bánt; de azok is meghallván a dolgot,
274 2, VIII | sebesebben járt, mint másnál; de láncra verte a szenvedélyt,
275 2, VIII | Keszthelyen meg merik sütni.~- De meg is merjük enni, - nevet
276 2, VIII | hoztak önök magukkal.~- De azt már csak kapunk itt,
277 2, IX | nagyon megviselte az út, de egyszersmind jó barátokat
278 2, IX | kapós a vörös nadrágon.~Na, de ez meg hagyján.~Amint a
279 2, IX | deszka volt minden átjáró, de annak sem hagyott békét
280 2, IX | ugyan a legjobban megszidja, de legkönnyebben is segél rajta.~
281 2, IX | Ejnye, édes jó barátom, - de jó, hogy találkoztunk, ugyan
282 2, IX | András fölegyenesedve, - de szeretném, ha én gondolhatnám
283 2, IX | sem adom odább, bátyám.~- De tudod, ki ölte meg?~- Amint
284 2, IX | mennyit most mondtál nekem; de ha csak annyit mondhatnál
285 2, IX | Bátran megmondhatom bátyám, - de most többet fogóval sem
286 2, IX | félbehagyott dohányt majd kiszívja, de annyira megszállta fejét
287 2, IX | így meg úgy mondja meg, de csak nem esett ki egy is
288 2, IX | történetet a gyerekkel, de csak olyanformán, hogy nem
289 2, IX | kölyket is elemésztik.~- Ejnye de hamar meglódul a nagyságos
290 2, IX | ennek a szomorú dolognak; de lássa kend, ahol eddig nem
291 2, IX | De már ezt olyan kemény hangon
292 2, IX | legjobbnak, - okoskodik Pista, - de tán megérjük az időt, hogy
293 2, X | hát ezt nem bánta meg; de hogy gyanút gerjesztett
294 2, X | leszedjen róla egyet-mást, de az még valahol lenn van,
295 2, X | is a nagyságos asszony.~- De ritka vendég, András! -
296 2, X | azt? - mondja a grófnő.~- De még én is meg akarom érni,
297 2, X | András szólni akart, de az öregasszonyság ritkán
298 2, X | öcsém volt, - megsirattam; de vőmet fiamként szeretem,
299 2, X | keservesen megérezzük, - de a gyanút engedje el, - ezt
300 2, X | kiegyenesedve feküdt a kéz, de a gróf nem elégelte meg,
301 2, X | Nagyon hiszem, hogy él; de ez az élet nagy teher lesz
302 2, X | megtörténendőnek hitt, aludjunk, de meg ne haljunk addig.~~
303 2, XI | király volt, egyéb semmi.~Hej de sok ember szeretné ezt a
304 2, XI(9)| száraz húsu, nagyon tüskés, de igen jó ízű hal a Balatonban,
305 2, XI | az óra meg lőn határozva, de egyszersmind az is, hogy
306 2, XI | is akar talán megismerni; de kénytelen vele.~Még nemrég
307 2, XI | költeményt írhatok, ha tudok; de némely megtörtént dolgot
308 2, XI | alatt panasztalan áll meg; de mikor annyi ember zokogás
309 2, XI | náladnál mennyivel lesz kisebb?~De miért e feleselés, az ég
310 2, XI | hogy kellettem volna neki; de ha már annyiszor itt feledte
311 2, XI | tudta, mi ebben az, ami jó; de elég annyi, hogy fölzaklatott
312 2, XI | hónapnak és napnak számát.~- De hol kapta kend ezt?~- A
313 2, XII | káposztás kertet is ismeri.~- De nincsen jó dolga, hogy azt
314 2, XII | nincsen, főméltóságú herceg, de akármit csinálok is, be
315 2, XII | mellett, - panaszkodék Csapó - de látom, hogy mától fogva
316 2, XIII | kérek egy kis kitérésért, de ezt az olvasótársaságot
317 2, XIII | veszik oly gyakran igénybe, de annál biztosabb jövendője
318 2, XIII | lehetett volna olvasni; de nem, - ezt a menyecske olvassa, -
319 2, XIII | lett belőle Hím és fej; de ezt a magyarázatot az y -
320 2, XIII | megírt egy kötet verset, de nevét nem meri ráírni, -
321 2, XIV | amit egy tót ember hisz; de annyi mindenesetre gyanús,
322 2, XIV | nem eszi is meg szívesen; de néha tart varjút, szarkát,
323 2, XIV | menne, ámbár nem oda ment, de mégsem csekélyebb fontosságú
324 2, XIV | harmadik hónapban sikálják; de csak úgy, hogy a tintafoltok
325 2, XIV | sapka, - valamely kezdett, de nem folytatott viszonynak
326 2, XIV | gazdájáért szégyenli el magát; de végre megadja magát ura
327 2, XIV | be a tekintetes úr elé.~De minthogy a naptárnak is
328 2, XIV | járkált már a Váci utcában, de ott még sohasem lakott,
329 2, XIV | bolondjában nem akarná megtenni; de minthogy meglehetős nagy
330 2, XIV | nyilvánítá, amit leginkább érez; de minthogy neki ez emberre
331 2, XV | melyik, életben maradt.~De végre is hasztalan tűnődik
332 2, XV | követteték el az ő rovására, de az ő tudta nélkül, legalább
333 2, XV | a pap az oltárról él.~- De csak azzal, mit áldozatul
334 2, XV | visszahúzni nem áll hatalmamban; de egyet kérek tőled.~- Mi
335 2, XV | alispántól elbúcsúzhassék; de nagyon sokáig kelle várnia,
336 2, XV | alispán aludt, kocsira ült, de a legközelebbi városból
337 2, XV | újra lázrohamba esett, de mielőtt ez állapot válsága
338 2, XV | titoktartás többé nem kötelezi, - de még a lovakat is visszaküldi,
339 2, XVI | tanítók az öregúrnak kedvezni, de mert a szorgalomnak meg
340 2, XVI | Hátrább is jó lett volna.~- De nem lett volna - mondja
341 2, XVI | sorozatnak derekán levő neveket - de bíz, elhiheti nagyságos
342 2, XVI | adnám, isten tudja miért.~- De most már csak nem indul
343 2, XVI | gyermek mondott valamit.~- De még mennyit! - válaszolt
344 2, XVI | adós maradt a felelettel; - de utóbb mégis meggondolta,
345 2, XVI | hogy utánuk nem mehetett; de utóbb volt annyi esze, úgy
346 2, XVI | utánuk mehetne, ha akarna, de nem megy.~Baltay elhallgatott,
347 2, XVI | elvitte a szomszéd terembe, - de érezte, hogy szívén nehezebb
348 2, XVI | legkellemesebb hírt hozza, - de eltitkolni úgy sem lehetett
349 2, XVII | nem vásítná a küszöböt; de türelmesen várja, míg a
350 2, XVII | szeretetre, barátságra, de címre soha, melyért egy
351 2, XVII | nagyot választ az ember, - de nem is olyan, mint a nóta,
352 2, XVII | Dunay irányában besodrá; de azóta olyan dolog történt,
353 2, XVII | vonást le fogja vakarni, de hogy ingyen azt nem fogja
354 2, XVII | mentek, ahogy mehettek; de még egészen jókor a gyászünnepélyre,
355 2, XVIII| az öregúr hallgatózott; de aztán azt hitte András,
356 2, XVIII| le a földre a nyomorúság, de ha visszagondolunk a jelenből
357 2, XVIII| fölszedjen a tudományból; de hogy elkószálja az esztendőt;
358 2, XVIII| belenőtt a tekintetes címbe; de a vagyon otthon rettentőn
359 2, XVIII| tekintetes cím mind megvan, de a rétet és búzaföldet a
360 2, XVIII| lett volna valamit tanulni; de már késő és szégyen tanuláshoz
361 2, XVIII| Baltay féltette a fiút, de midőn az eleven eszű gyermeknek
362 2, XVIII| elverje a megszokott vendéget, de az végtére is erősebb volt,
363 2, XVIII| Hogy a jussát nem hagyja;~De ha vele bánni tudnak,~Az
364 2, XVIII| volna a fiút összeölelgetni; de ezt szégyenlette András
365 2, XVIII| francia! - kezdi az alispán.~- De hegedűszóval csak nem fogadjuk
366 2, XVIII| Hogy a jussát nem hagyja;~De ha vele bánni tudnak,~Az
367 2, XVIII| kiárad.~Kisfaludy leült, de amint hirtelen elhelyezkedék,
368 2, XVIII| akarta visszahúzni kezét; de már akkor az ifjúnak ajkai
369 2, XVIII| vele, a többi után indult, de még a távolból is néhányszor
370 2, XVIII| Kisfaludy Sándor a neve.~- De bánom, hogy ezt előbb nem
371 2, XVIII| tanul is a fiatalabbtól; de legalább meghallgatja, mit
372 3, I | minden ház előtt elszórta, de a nép ösztönszerűleg tépte
373 3, I | mellékterem felé indult.~- De... fönséges uram, én Bécs...~-
374 3, I | még ki nem számolja senki, de hogy az drága lesz, oka
375 3, I | megakadályozni akartam, - de nekem az nem sikerült!~-
376 3, I | oldathassék meg a csomó, de azért a két elemű nép sehogysem
377 3, I | reverendissime, ahhoz semmi közöm, - de én mit csináljak?~- Lőni
378 3, I | érve, árthatna valamit; de azért nem esett kétségbe
379 3, I | osztrák tábor felé rohant, de egy fekete képű ember minden
380 3, I | cigány nem hal a vízbe, - de sőt még az ágyú sem fogta
381 3, I | futni!~*~A nap leáldozott, de mielőtt végső sugárát elvetné,
382 3, II | megölték az agyarast, - de nem kutatta senki, mennyi
383 3, II | lássa, hogy be van írva, de azt bővebben is tudja.~Újabb
384 3, II | gróf maga véleményezte; de most világosan látja, hogy
385 3, II | adtak a grófnak kezébe, de alig tudta elolvasni a nagy
386 3, II | gróf legjobban megörült, de midőn meglátta, hogy az
387 3, II | bámulva látta a százast, de még inkább a levelet, melyben
388 3, II | a nagyságos őrnagy úr, - de mindjárt.~- Bolond ember,
389 3, II | árnyékvilágon nem fogja meglátni; de a nádor is tudván a dologról,
390 3, II | összerombolhatna egy pár óra alatt, de semmiből előteremteni csak
391 3, II | most gondolja magában, hogy de csak nem jó ez az olvasás
392 3, II | rendet meg ne csonkítsa; de azt gondolta, míg a sok
393 3, II | most is ott ülne a széken; de már nem szabadulhat meg
394 3, II | pápaszemet tartójába dugta; de hisz ebéd után úgyis olvasni
395 3, II | az "ultimót" kergessék; de az öreg addig mentegette
396 3, II | van, kész inkább hazudni, de mégis olvas, - örvend a
397 3, III | még urak is voltunk, - jaj de régen volt az.~Az országúton
398 3, III | köpönyeget akarja lekapni a szél, de jól meg van kötve a nyakán,
399 3, III | vörös bélés is kifordul, de csak követi az urat, ki
400 3, III | nem védelmezte a hazát, de nem is árulta el; hanem
401 3, III | akkor a nagyságos asszony de sokszor meglökte a gazdát,
402 3, III | töprenkedik a nagyságos asszony, de mire az ajtó kinyílt, olyan
403 3, III | áradozik a háziasszony, - jaj de ritka vendég édes galambom,
404 3, III | elmehetsz! - mondja tovább, de el ne felejtsd, hogy hálóvendég
405 3, III | világból, ha ez így megy?~De a kulcsárné már ekkor csakugyan
406 3, III | hamarább, mint a kulcsárné; de már hiába, a nagyságos asszony
407 3, III | mindenes az utolsó zsákot.~- De a kanpulykát én kergessem
408 3, III | akkor régen megvolt.~- Úgy, de a felső ablakok mégis nyitva
409 3, III | nagyon lemegy, megbámulja, de ária gyanánt nem veszi senki,
410 3, III | egy kissé hosszadalmas, de biztos út, - és a sikerért
411 3, III | marad adós a bélének) - de tudom, hogy az a valaki
412 3, III | nagyságos asszony a tisztnek, de úgy, hogy az közbe ne szólhasson, -
413 3, III | volna egy új ruhát venni, de már hiába, csak nem kerül;
414 3, III | Végre megvigasztalódott, de alig mert a ruhákhoz nyúlni,
415 3, III | vezetteti magát Etelkével.~- De majd kívánok én, - mondja
416 3, III | uramöcsém, vagy megtépjük.~- De kérem alássan, makacs kis
417 3, III | fejemnek, meglesz a lakodalom, de ennek más címe lesz.~- Látjátok, -
418 3, III | csinál egy darabból kettőt.~- De férjhez adom, édes asszonynéném,
419 3, III | kerül neki valamilyen.~- De szép legyen, azt is megmondom, -
420 3, III | szeretet, - jobban mint most, de e közön az engedelmesség
421 3, III | nem ment gyermekei közül, de minthogy gyermekeinek az
422 3, III | csak jobb lesz ezután; - de végre valamennyien megegyeztek
423 3, III | elütök én akkor mindent.~- De az azt is tudta ám, hogy
424 3, III | megyek szántani, vetni.~- De hisz ön még generális is
425 3, III | parancsolok otthon senkinek, de nekem sem parancsol senki.~
426 3, III | felében ugyan sebesen vágtat, de aztán nem csak hogy előre
427 3, III | Ott meg diákul beszélnek, de azért ne kerüljük el őket;
428 3, III | lenni a keszthelyi gróf?~- De a világos haszon mégis mellette
429 3, III | válogatom, s gazdáim kitűnők.~- De meg is érdemled, hogy te
430 3, III | Keszthelyen megkeresni, de hiába, félre esik s így
431 3, III | szaporítani?~- Nem egészen azt, de mégis olyant, hogy a közönségnek
432 3, III | egy kis vonakodással bár, de mégis megcsókolta, neki
433 3, III | jutott a barátságos est, de főleg egyet nem feledtek
434 3, IV | megmondhattam, hogy nincs meg; de hogy mire kelt el - azt
435 3, IV | nehéz volt papirosra tenni. De akármint húztam-halasztottam,
436 3, IV | a kérdéses tételt nézi, de midőn az átellenben fekvő
437 3, IV | megállni, úgy remegtem.~- De fényesek a csizmáid, édes
438 3, IV | oktalan pazarlást is megrója, de a túlzott takarékosságot
439 3, IV | gyarlósága lehetett ugyan, de hogy a magyar akkor elpuhult
440 3, IV | többet ennél az egy könyvnél, de azt aztán úgy tudta, hogy
441 3, IV | cigányoktól megvegye a hallást; de a többi is sietett az adóval,
442 3, IV | pincérnek maga is segít, de az keveset használ, mert
443 3, IV | mire Baltay megint szólt, de már éppen a csöndbe vágott,
444 3, IV | aztán a fiatalabb értse.~- De úgy van, - tessék elhinni! -
445 3, IV | szól lehangoltabban a fiú, de ön is elfeledhette, aztán
446 3, IV | megoldást némi csend követé, de valamennyi közt Festetics
447 3, IV | meg éppen egy arasznyira, de nem is soványkodott ám meg
448 3, V | a legjobb tükörbe nézne; de mindegy, közel a víz, egyszer
449 3, V | szoptatni hoztad föl.~- De, barátom - mondja Baltay -
450 3, V | is soványkodtunk meg.~- De hát igazán magadhoz veszed
451 3, V | volna, hogy nem hiszi.~- De már szereti is! - mondja
452 3, V | nagyon szellős lakás lesz; de hát mit csináljon?~Galiba
453 3, V | fiatalembertől nem várt; de végre azzal nyugtatá meg
454 3, V | a régi írást elolvassa; de e figyelemben úgy elmerült,
455 3, VI | körülszegélyezék.~A jó lassan haladt, de haladt; s a műértő szem
456 3, VI | öreg Baltay is megtudta.~De várjunk még egy kicsinyt,
457 3, VI | hogy majd maga beszéli el; de hisz hasztalan várta az
458 3, VI | arról is, hogy mit álmodott; de csak arról nem, mit az öregúr
459 3, VI | mégis eloldózik a nyelve.~- De sok gyenge legény van e
460 3, VI | pontra nézi a számadást, de hiába keresi a kívánt fölvilágosítást,
461 3, VII | borozók egyike mondja:~- De nagyot szól az az ágyú!~-
462 3, VII | néztek-e engem vagy püspöknek? De majd láb nélkül jöttem haza.~-
463 3, VII | ha arról le nem húznák?~- De hát, aki nem hagyná?~- Dehogy
464 3, VII | aranyos mentéjű gróf.~- De nem kellene bugyogóba bújni?~-
465 3, VII | kiválasztván kiásás végett, de Pista közelebb lépvén a
466 3, VII | adom, méltóságos uram!~- De ingyen nem fogadhatunk el
467 3, VII | vele a szomszéd szobába, de amit valaha becsülettudásképpen
468 3, VII | ugyan máskor is megfordult, de sehogysem tudták a grófhoz
469 3, VII | nem evett is a korcsmában; de Berzsenyi annyira tartózkodó
470 3, VII | hogy inkább nem evett, - de még sem ment el a kastélyba.~
471 3, VII | háromszor is előfordul, de ő nála egyetlenegyszer sem
472 3, VII | kocsmáros egész becsülettel.~- De mindig evett valamit, -
473 3, VII | hazudni akar kénytelenségből; de bármennyire erőlködik is,
474 3, VII | van-e? (Értsd a könyvet.)~- De már az ott van, - annyit
475 3, VII | hogy könnyebben olvashassa: de Baltay maga is néma maradt,
476 3, VII | hallgatóságot nagyon meglepte; de meg inkább az, hogy András
477 3, VII | összerogyástól megóvják, de az öreg még többet is tett,
478 3, VII | mindig nem akar megvénülni?~- De bizony már nagyon megpuhulok,
479 3, VII | gyerekek ma megríkattak, de amint az ízét éreztem annak
480 3, VII | ugyan sohasem feledt el, de hogy egykor megláthassa,
481 3, VII | én, csak délig koplal.~- De tán mégis volna valami kérni
482 3, VII | mellőle hajtott ki ez ág; de azért egy szót sem szólt
483 3, VII | mint az angol vagy olasz.~- De hát miből bizonyítja meg
484 3, VII | franciának csak bajusza van; de szakálla nincs! - szól az
485 3, VII | pedig csak szakálla van; de bajusza nincs! - mondja
486 3, VII | különcsége nem volt is szentírás, de mindig megbocsátható egy
487 3, VII | nem térített is meg sokat, de hallgatni mindenki szerette.~
488 3, VIII | legyen, mely üres ugyan; de a kalász onnét szedett erőt.~
489 3, VIII | hevesebb vér bolondjait járja.~De ti bölcsek vagytok, véretek
490 3, VIII | sokat rakott ő az egészhez; de nagy erőszakot tett ő magán,
491 3, VIII | hogy a fiúnak megmondja, de az öreg nagyon megröstellte
492 3, VIII | észrevette, hogy valamit akar, de már az öregúr olyan volt,
493 3, VIII | aztán pedig hozzáteszi: de ezt más okos ember is mondta
494 3, VIII | szomszédba, amit ugyan nem bánt, de ő legalább nem küldte.~-
495 3, VIII | is venné.~- Majd veszi.~- De nem akarom ám, hogy úgy
496 3, VIII | vagy az ablakkereteken, - de utóbb ez is elfogyott, Imre
497 3, VIII | ezt a dolgot egy darabig, de bármennyiszer mondja is
498 3, VIII | kiszabadult, az ablakhoz állt, de András szokása ellenére
499 3, VIII | nagyságos úr másfelé akar nézni; de valahányszor jobbra akart
500 3, VIII | s éppen oda akart nézni, de András meg mindig útjában
1-500 | 501-571 |