Rész,  fejezet

 1    Mon       | koldusainak neveznek; hanem itt az ideje, hogy a közvélemény saját
 2      1,  IV  | megfordíthatná a padon, hol már jó ideje lehet, de senki sem kívánkozott
 3      1,  VII |           így Andrásnak nem maradt ideje a többit leszámolni, hanem
 4      1,  IX  |       vonult el, - s Bowring úrnak ideje lőn más oldalra nézni, mely
 5      1,  XVI |            Bizony, rogo humillime, ideje is volna, hogy egy ilyen
 6      2,  II  |    átküldött Andrásért, ki a harag ideje alatt mindig megtartá függetlenségét,
 7      2,  IV  |            meg, barátom, - veszély ideje van, hol áldozatok kívántatnak,
 8      2,  V   |     közelgésre, hogy a kartácsolás ideje csakugyan itt van már.~-
 9      2,  VI  |    kórházat, s nem tud róla senki.~Ideje, hogy megemlékezzünk a hídvégiről,
10      2,  IX  |   bizonyítani?~- Mikor itt lesz az ideje, nagyságos uram!~- Láttad
11      2,  X   |          meg is bánta, mert maradt ideje rá.~- Jó barátom, - szól
12      2,  XIII|          cicusnak alig marad annyi ideje, hogy vékony körmével a
13      2,  XIV |          kivált midőn a fizetésnek ideje is eljő, - s akkor újra
14      2,  XVII|            utasnak még marad annyi ideje, hogyha rászorult, valami
15      3,  II  |        inkább közeledett a tálalás ideje, annál inkább fészkelődött,
16      3,  II  |           midőn már gyertyagyújtás ideje volt, és szemének erőltetése
17      3,  IV  |   szégyennel bélyegzi.~Pesti vásár ideje lévén, a vidéki urak seregesen
18      3,  VII |        hogy a másiknak ne maradjon ideje hálálkodni, - nagyon szépen
19      3,  XI  |      pontot, mely a tegnapi órának ideje volt, a mogorva szabados