Rész,  fejezet

 1      1,  IV   |                  Becsületesen van! - hagyá helybe Bowring úr, - hanem
 2      1,  IV   |          kívánsága szerint a pusztán hagyá.~Egész estig beszélteté
 3      1,  V    |         kikeresztelkedett.~- Ámen! - hagyá helyben az asszonyság, lekísérvén
 4      1,  VII  |           ősi maradványt bántatlanul hagyá a falon, emlékéül annak,
 5      1,  VII  |              összekötni.~Baltayt nem hagyá nyugodni a tűnődés, - és
 6      1,  XIII |            Persze, hogy megilleti, - hagyá helyben a másik, - de már
 7      1,  XVI  |         teremig.~- Jó lesz bíz az, - hagyá helybe az öreg - egyszersmind,
 8      2,  I    |      csakugyan nem akarok.~Ezzel ott hagyá a találgatókat, kik észre
 9      2,  I    |          ment.~A gróf ösztönszerűleg hagyá el a leendő gazdasági intézet
10      2,  II   |         Amint tetszik parancsolni! - hagyá helybe a bíró s elment;
11      2,  II   |            mondva?~- Mindenesetre! - hagyá helybe a gróf.~- Nohát lássa
12      2,  IV   |             a hadtest-parancsnok nem hagyá el a sátort, melynek belsejét
13      2,  IX   |         Eddig van?~- Nincsen több! - hagyá helybe Pista, s Andrást
14      2,  IX   |             az rá ne ismerhessen, és hagyá beszélgetni őket minden
15      2,  XIII | önbizalmatlansága.~- Fájdalom, az! - hagyá helybe Dunay.~- Nem lehetne
16      2,  XVII |        vánkosra.~- Nincs különben! - hagyá helybe Csapó.~- Hibáztam,
17      2,  XVIII|            Tapasztalt ember lehet, - hagyá helybe Baltay, nem gondolván
18      3,  III  |         beszél, édes barátom uram, - hagyá helybe a másik, azt tartom,
19      3,  VII  |                Persze, hogy azért, - hagyá helybe Pista, - valamennyinkről