Rész,  fejezet

 1      1,  IV  |        az erkölcs, hogy a nagy világ civilizálója nem méltó rá,
 2      1,  VII |     mondja az angol - minket a világ különcöknek tart, de ha
 3      1,  XV  |            1795-ben élünk, - a világ vagy végződni, vagy kezdődni
 4      1,  XVI |         hogy bolond vagyok, és világ csúfjává leszek.~- Tehát
 5      2,  III | világot, onnét persze az egész világ kicsiny, egy-egy ember akkora,
 6      2,  XII |   tartja, s oldalt nem nézne a világ minden kincséért sem; mert
 7      2,  XIII|       ez így megy, elsüllyed a világ. Pokolba a könyvvel.~A mamák
 8      2,  XIII|       vajon mitől süllyed el a világ, kezdik olvasni a könyvet, -
 9      2,  XIII|    Isten, hogy a magyart~A fél világ uralja,~S vérrel szerzett
10      2,  XVI |        egy gömbölyű jószágon a világ másik oldalára is.~- Ott
11      3,  I   |       Jaj, be nagy bolond ez e világ, - egyszer azért ígértek
12      3,  II  |    gyülekezett össze.~Az egész világ küzdött, - az ágyúk ölték
13      3,  IV  | nevelteték, amit várhat tőle a világ, mely az oktalan pazarlást
14      3,  VII |  kellett tehát győznie, hogy a világ nemzetnek ösmerje e csodanyelvű
15      3,  IX  |     hasznát venni; de nem azon világ volt még akkor, hogy az
16      3,  XII |     váltani zsiványok ellen, - világ csúfjává lenne.~Oh, - mi
17      3,  XII |   eszméket, - és ha már a nagy világ azt hiszi, hogy nálunk gazdátlan
18      3,  XII |    talán többet kiván tőlünk a világ? meghiszem, - kivánjon szorgalmat, -