Rész,  fejezet

 1      3,  V |      semmit se essünk kétségbe, a szeptemvir urat megleljük a Duna parton,
 2      3,  V |         felelte: "Én csizmában is szeptemvir vagyok, meg csizma nélkül
 3      3,  V |      szívatom a vízzel - mondja a szeptemvir, elfogadván a vendéget,
 4      3,  V |             aztán te meg most már szeptemvir vagy!~- Meg egyúttal hatvanhat
 5      3,  V |          könyörögsz! - neheztel a szeptemvir, - most mindjárt megbánom,
 6      3,  V |        szeretőd, öcsém? - kérdi a szeptemvir első szóra a fiút, ki vörös
 7      3,  V |           azt gondolván, hogy egy szeptemvir legalább is országos kérdést
 8      3,  V |        kérdeztem, - vág a szóba a szeptemvir, - mi már rég kivástunk,
 9      3,  V |    félbenmaradt a szó, különben a szeptemvir elölről elmondta volna Baltay
10      3,  V |         pedig itt maradt Pesten a szeptemvir gondja alatt, hol bizonyosan
11      3,  V |          édes anyjukom? - felel a szeptemvir, ki erkölcsében sehogy sem
12      3,  V |            ejnye! - csudálkozék a szeptemvir majdnem hosszú öt percig,
13      3,  V | tökéletesen ki volt elégítve, s a szeptemvir fölkelhetett az asztaltól,
14      3,  V |             Midőn már künn volt a szeptemvir, elmosolyodott s megelégedetten
15      3,  IX|                      IX.~Amica.~A szeptemvir úr gyűlésre készült, s éppen
16      3,  IX|     mindent tudok már! - mondja a szeptemvir, mentéje után nyúlván, de
17      3,  IX|       érek ám rá! - szabadkozék a szeptemvir, megkapaszkodván a mentében,
18      3,  IX|    könnyen megtehetek! - mondja a szeptemvir az eleresztett mentét felöltve,