Rész,  fejezet

 1      1,  XV   |     kérik, annak árt nem szabunk soha!~Végre összekerült a kis
 2      1,  XVI  |       mindig ismeretlenül, - itt soha sem kell valami nagy feneket
 3      2,  II   |    mondja a nagyságos asszony.~- Soha se vesződjék vele, nagyságos
 4      2,  VI   |        míg a lábadat elvágják.~- Soha se vesződjenek az urak vele, -
 5      2,  X    |        úgy-e milyen nagy gond?~- Soha se búsuljon azon a méltóságos
 6      2,  XIII |   megfogadtatá vele, hogy versét soha sem ír; - s íme, Magyarországon
 7      2,  XIII |       vérrel szerzett szabadsága~Soha kárát ne vallja.~Ah, az
 8      2,  XVII | szeretetre, barátságra, de címre soha, melyért egy ütetnyi taplót
 9      2,  XVIII|     kesergő szerelem" megjelent, soha, sem előbb, sem utóbb nem
10      3,  III  |     marad a hegedülés, s a dádét soha meg nem búsítja, hogy tizenkét
11      3,  III  |           úgy megharagszom, hogy soha sem békít meg... maradjon
12      3,  III  |        ruháknak, melyek divatból soha ki nem mentek, s midőn már
13      3,  III  |        keszthelyi gróf pénzét?~- Soha sem beszéltem én vele.~-
14      3,  V    |          leeresztvén a rovást.~- Soha se röstellje a fáradságot,
15      3,  VII  |    sokban segíthetek.~- Magamért soha sem kérek, őrnagy uram,
16      3,  XII  |           ám legyen: indusztria.~Soha, de soha nem fogja nekem
17      3,  XII  |     legyen: indusztria.~Soha, de soha nem fogja nekem bebizonyítani
18      3,  XII  |        az igaz bárdolatlansággal soha nem merném a nemzetet vádolni.~