Rész,  fejezet

 1      1,  I   | pedig van néhány száz; felel reá, de viszontkérdé: hát te?~-
 2      1,  V   | elfelejtett mindent.~- Kezet reá, húgomasszony, - ha aztán
 3      1,  X   |     gondolja, hogy az utóbbi reá céloztatott, csak a szabados
 4      1,  XII |      őrmester, - fölültetünk reá!~- Föl ne ülj rá, Pista! -
 5      1,  XIII|      még. (Nojsz volt is oka reá mindig.).~Ez idő alatt Baltay
 6      1,  XIII|    Talán nincs igazam? - lőn reá a kérdés.~- Mondtam már,
 7      2,  III |   örökségképpen maradt volna reá, minthogy ő azt oly híven
 8      2,  VIII|    kegyvesztésből nehezkedék reá.~A nagyvilág elmaradt a
 9      2,  XIII|      a néhány sort ugyan még reá lehetett volna olvasni;
10      2,  XIII|    kész, csak a név hiányzik reá.~- Adja ide, kérem, - mondja
11      2,  XVI | látott, jól hallott, s fölül reá nem is álmodik, tehát mint
12      3,  III |  drágaságot, melyet mostan ő reá szabnak föl.~- Majd az én
13      3,  III |  szorulva, s esdő tekintetét reá vetve, - ne hagyja őket
14      3,  V   |      még csak a fele! - volt reá az ellenvetés, ami megint;
15      3,  V   |   urat.~- Minden! - válaszol reá Galiba.~- Úgy hagyja rám
16      3,  V   |      mikorra szükségünk lesz reá, itt lesz.~Galiba megnyugodott,
17      3,  V   |   készített kivonatát, fölül reá pedig elmondá, hogy a rossz
18      3,  XI  |     már a nyughely várakozik reá.~Pista néhány csonka vitézt