bold = Main text
    Rész,  fejezet                                        grey = Comment text

501      3,  VIII |             maga tette be az ablakot, de sőt még füllentésre is rávetette
502      3,  VIII |            idelát.~Imre megdöbbent.~- De még nem látott meg? - kérdi
503      3,  VIII |           lépésre kísérvén az öreget; de az még mindig némán járkál,
504      3,  VIII |               a lányt, ezt nem bánná; de hogy a lány kikosarazza
505      3,  IX   |     szeptemvir, mentéje után nyúlván, de midőn az egyik ujjába már
506      3,  IX   |             ujját az asszony fogta.~- De rá kell érni, - mondja az
507      3,  IX   |               ezt az árnyékvilágot.~- De én bizony még nem kívánkozom
508      3,  IX   |         szívtelen ember vagy.~- Ejnye de nagy feneket kerítesz, anyjuk, -
509      3,  IX   |        gondoltak a méltóságos urak?~- De hát mit csináljunk?~- Nem
510      3,  IX   |            nyerje meg?~- Volna egy, - de mit használ az az egy mód,
511      3,  IX   |        csúszkálásért akarnak lehúzni; de most már minden késő, hisz
512      3,  IX   |            fiú eszének hasznát venni; de nem azon világ volt még
513      3,  IX   |          tudja, hány óra még az élet, de annál kevesebb reménye van,
514      3,  IX   |         érdemes magyarra fordítani.~- De azt nem tudja magnifice,
515      3,  IX   |         vesztettük, instálom alássan, de nem is nyertük még meg, -
516      3,  IX   |       emlegesse meg, hogy itt volt.~- De jó kedve van a nagyságos
517      3,  IX   |         tányérhalmazzal odább menve - de úgy elszomorodott, hogy
518      3,  IX   |          Körmend, a tél is erős volt; de már mindegy, Körmend elég
519      3,  X    |            befért egy kis világosság; de akinek nem volt elég ennyi,
520      3,  X    |           most is kinyújtózkodik még, de a káposztafej és a tüskecsomó
521      3,  X    |           kikergeti az emberek közül; de midőn a katonasorban állt,
522      3,  X    |         korhely most már nem erősebb, de bátrabb akart lenni, - hisz
523      3,  X    |              ámbár Pista sem bátrabb, de szíve nemesebb, - s ezen
524      3,  X    |             az ifjabb hölgy gyermeke, de a két hölgy között alig
525      3,  X    |            kályhában élessze a tűzet, de midőn kemény ujjaival a
526      3,  X    |           darabnál többet nem talált, de tudva azt, hogy egy szál
527      3,  X    |             megsüthettem volna benne, de lenyomott a fájdalom, -
528      3,  X    |            volna a parancsolást uram; de nincs mit elgyújtani.~-
529      3,  X    |          Nekem jótétemény lenne uram; de szánom ott benn azt a két
530      3,  X    |            ráérünk.~A gróf beszaladt, de a téli ruhák között nem
531      3,  X    |            után, a ámbár elég kínnal, de még is elég jókor elérték
532      3,  X    |             egymásra a szoba közepén, de itt is András törte meg
533      3,  X    |               csakhogy így vagyunk.~- De megkívánta kend a halódást,
534      3,  X    |             így megörült kend neki.~- De még nem kívánkozom kihordozóskodni
535      3,  X    |               gyújtsa meg kend azt, - de Kisfaludyt el nem pörköli
536      3,  X    |               már régen nem tudtam?~- De nem tudta kend.~- Dehogy
537      3,  X    |               rójuk meg, hallja kend; de a közvélemény.~~
538      3,  XI   |               szalmával visszaindult, de az erdőbe nem mert behatolni,
539      3,  XI   |       Reggelre megszűnt már az orkán, de a hótömeg oly nagy volt,
540      3,  XI   |              lehetetlen volt átmenni, de a becsületes falubeliek
541      3,  XI   |             hű barát a csárdához ért; de nagyot csudálkozott, midőn
542      3,  XI   |            melyben aranyok valának, - de a szabados hunyászkodás
543      3,  XI   |              nekem sem fizet senki.~- De tőlünk mégis elveszen valamit.~-
544      3,  XI   |          ember.~A gróf sajátszerűnek, de egyszersmind megmagyarázhatlannak
545      3,  XI   |            család maradni szeretne, - de bejött az öreg, s unszolja
546      3,  XI   |         várjuk meg a holnapi napot.~- De én most menni akarok, s
547      3,  XI   |               lesz már többé alkalma: de a régiekből valamit feledni
548      3,  XI   |               nemcsak nem átkozza el, de meg is bocsát neki.~- Tehát
549      3,  XI   |           mely néhány óráig nyomta, - de midőn újra visszaélte a
550      3,  XI   |           megint az erdő felé legyen; de lovait most már nem ereszté
551      3,  XI   |               nem meri elhinni, pedig de szívesen elhinné!~Higgyetek
552      3,  XII  |              Ketten, édes jó barátom, de hisz elég isten csudája,
553      3,  XII  |          másik is élne még?~- Él még, de a más világon, uram, - mondja
554      3,  XII  |      aranyműves, én már ettem gombát, de még azért nem bolondultam
555      3,  XII  |        elmondtam volna igen szívesen; de így nem tartóztatom az urat,
556      3,  XII  |              Lajos kisebb körben élt, de becsült hazafi volt, s aki
557      3,  XII  |               és értelmes feleleteit, de egy angol 1794-ből szügségképp
558      3,  XII  |       természetes eszét is megtartja.~De azt nem szabad hinnie, hogy
559      3,  XII  |          egész bábossátort megveheti; de még olyan sem, ki azt képzelné,
560      3,  XII  |          népünk milyen vad faj lehet?~De kár, hogy emberkiállítást
561      3,  XII  |              az ingünket is odaadjuk; de hisz ez vadság, - ide tehát
562      3,  XII  |              fej salátát termeszteni; de nem is szorultunk rá. Hanem
563      3,  XII  |               ugyan szorgalom a neve; de ha önök itt benn és ott
564      3,  XII  |             legyen: indusztria.~Soha, de soha nem fogja nekem bebizonyítani
565      3,  XII  |  indusztriának óriási fejlettségét, - de a népéletet seholsem irigylem,
566      3,  XII  |            meg sem bolondul az ember, de meg nem is aljasul el.~Ma
567      3,  XII  |               és vannak, mint máshol; de ez természetes kifolyása
568      3,  XII  |             már szeretne visszamenni, de lefogta a láz, a szokatlan
569      3,  XII  |              időkben annyit, mint én; de ami igaz, az igaz bárdolatlansággal
570      3,  XII  |         sokszor méltán lesz kimondva; de végig nézvén a vén Európának
571      3,  XII  |              élőknek ez nem ujdonság; de az lesz az utódoknak, kik