Rész,  fejezet

 1      1,  V    |         lelke elnehezedett akkor mondta:~- No András, legyen kendnek
 2      1,  VII  |         ott kinn.~- Hát nem most mondta el kend a kötelességét? -
 3      1,  VII  |          kötelességemet, hát nem mondta meg a nagyságos úr, hogy
 4      1,  VII  |          mondom!~- De meg azt is mondta, hogy a vendég még nagyságos
 5      1,  VII  |          meg; hanem arra még azt mondta: aki nem tanul, annak végtére
 6      1,  XIV  |         egész egy ütemmel később mondta, mint aki legelőször eltalálta,
 7      1,  XIV  |        hallottad?~- András bácsi mondta, hogy minden az istené, -
 8      1,  XIV  |          a bajuszpödrő is.~- Jól mondta, édes fiam, - hanem most
 9      2,  II   |     pedig ami nagyságos urunk.~- Mondta ezt András?~- Bár ne mondta
10      2,  II   |      Mondta ezt András?~- Bár ne mondta volna! - fohászkodék egyet
11      2,  II   |        egyet András, - nagyon is mondta.~- Tán rosszul hallotta,
12      2,  XV   | Természetesen!~- Ugyan miért nem mondta ezt mindjárt? - mondja fölkacagva
13      2,  XVI  |    válaszolt András - még azt is mondta, hogy oda is szeretne elmenni,
14      2,  XVIII|    üldögélt, s a fiú egyre-másra mondta a sok történetet, s már
15      2,  XVIII|   hallgatta, mikor a fiú javában mondta a verset:~A magyarnak már
16      3,  III  |   fájdalmára, meg az úrfi is azt mondta, hogy: debzon jó volt, az
17      3,  V    |           különben már eddig azt mondta volna: aztán hitted volna
18      3,  VIII |         de ezt más okos ember is mondta ám.~Nem merte megkérdezni