1-500 | 501-530
Rész, fejezet
1 1, I | fagyott bundát nótára veri ki; ha kezét kinyújtja, előbb
2 1, I | előbb fél rőf vászon lóg ki, s aztán következik a keze;
3 1, I | valami vastag jégcsap állt ki két oldalra.~Utcáról utcára
4 1, I | hogy csak a szeme látszott ki; - alól tengeri kutyabőrből
5 1, I | mint azt a jó atyafit, ki most a háztetőre tekint
6 1, I | milyen nagy úr lehet az, ki ott fenn az ötödik emeleten
7 1, I | néhány jámbor juhpásztorra, ki ezt az árva nyelvet hírmondónak
8 1, I | könyvolvasó, mint te, - ki még az álmoskönyvet is megveszed,
9 1, I | keserítsem a jó öreget? ki már az egész környéket ujjain
10 1, I | vedlik a jó szokásokból; mert ki a jó napot szégyenli mondani,
11 1, I | napot szégyenli mondani, ki a fogadj istent, hanem alászolgáját
12 1, I | herceg Batthyányi Lajos, ki midőn Bowring urat meglátá,
13 1, I | felé nézett, - s nézzen ki a herceg, néhány száz ember
14 1, II | hallánk saját bátyjáról, ki abban az időben a leggazdagabb
15 1, II | egy régi hírlapot húzván ki, melyben fél évvel ezelőtti
16 1, II | Egy vastag talpú csizmás, ki angolt produkál.~Egy juhász
17 1, II | Egy juhász bundás kamasz, ki gyermekijesztőnek megyen
18 1, II | gyermekijesztőnek megyen ki.~E két "gimpli" végig sétált
19 1, II | meg a herceg csősze volt, ki a birkákért jött.)~- Na,
20 1, II | farkú kutyája van, eressze ki, egy hét alatt nevezetes
21 1, III | hátat fordítva egészíté ki azt a falut, melyet most
22 1, III | áldjuk meg emlékét annak, ki az ágat vékony korában érettünk
23 1, III | a zsineget, s úgy mérné ki a helyet minden háznak:
24 1, III | minden lépését az öregúrnak, ki minden lépést oly keményen
25 1, III | előbb intett a számtartónak, ki a mondottakat mind papirosra
26 1, III | és az ajtó helyét rajzolá ki, - hány fiad van?~- Egyik
27 1, III | serege várta már a herceget, ki az igazságot igaz rőffel
28 1, III | város-hídvégi szabadost, ki szintén panasszal jött a
29 1, III | herceg, ez paraszt szokás, ki milyen ember a maga viseletében,
30 1, III | kivel gyűlt meg az ő baja, s ki ellen kíván igazságot.~-
31 1, III | herceg a kérdéses személyt, ki elég dacosan vállat vont,
32 1, III | csak az igazságot mondom ki; - hanem egyúttal megértetem
33 1, IV | képzelek mást mint angolt, ki annyi ideig mozdulatlanul
34 1, IV | vissza ahhoz a béres úrhoz, ki engem kétszer akar elbolondítani
35 1, IV | herceg egész a kis béresig, ki némileg megdöbbent, midőn
36 1, IV | izmok percegve feszülének ki, és eléggé meggyőzték idáig
37 1, IV | bikát, - véli Bowring, - én, ki egy pár öklözőnek kezéből
38 1, IV | mindenki hitte, és a legelsőt, ki ezt tagadta, sőt az ellenkezőt
39 1, IV | úgy, mint egy jó barátom, ki egy egészen új vallást csinált,
40 1, IV | keres hozzá egy Krisztust, ki az új vallásért meg hagyja
41 1, IV | kedve.~- Ösmer egy embert, ki könyveket tudna írni?~-
42 1, IV | egy négyszögben képződék ki a lakház, a magtár és istállók,
43 1, IV | tovább az ispánra nézvén, ki a kedélyes tréfát mosolygással
44 1, IV | messzire gyalogolni olyan után, ki szegénysége mellett rút
45 1, IV | egyforma szám ritkán jön ki, hanem a fölösleget elviszi
46 1, IV | mással; azért vagy ő dob ki mást, vagy magát dobatja
47 1, IV | mást, vagy magát dobatja ki.~(Bowring alig győzi hallgatni,
48 1, IV | ezt a dolgot, hogy nem köt ki velük senki, tehát kénytelenek
49 1, IV | ember pedig a ráadás.~- Ki mondja azt? - kérdi foghegyen
50 1, IV | ütleg bizonyosan kerüli; ki páros, ki páratlan, csak
51 1, IV | bizonyosan kerüli; ki páros, ki páratlan, csak ember legyen,
52 1, IV | páratlan, csak ember legyen, ki ezt kiállhatja.~- Mikor
53 1, IV | bejelentett az ispánnak, ki a legénységet ezzel a szóval
54 1, IV | volna a lány becsületének, ki a nagy országutat közbe
55 1, IV | elvetődnék erre még olyan, ki itt vad szokást keres, holott
56 1, IV | üresen legfölül, Bowring úré, ki a kocsmában ül egy nyári
57 1, IV | azt kérdi a kocsmárostól, ki a bormérőbe visszament:~-
58 1, IV | magára hagyván az angolt, ki megint a párbeszédre figyelt.~-
59 1, IV | hanem az ő fejéből ázott ki.~Fölegyenesedett erre a
60 1, IV | furkós botot szabadított ki, mellyel, kis körben megcsóválva,
61 1, IV | bírt tovább kapaszkodni ki a csizmájából, mint öt láb.~
62 1, IV | Tedd be az ajtót, hogy ki ne mehessenek, majd kiadogatom
63 1, IV | legjobban, de már nem mehettek ki, s a boldogtalanok egy sarokban
64 1, IV | a nemes hegedűt, és azt, ki azon hegedülni szokott.~
65 1, IV | mert már néhányat löktek ki az ablakon, míg bent elszánt
66 1, V | Baltayné asszonyság lányostól, ki anyjának özvegy napjaiban
67 1, V | a nagyságos asszonynál, ki ma minden egyéb dolgot láttatlanban
68 1, V | a várt vendéget fogadja, ki ugyan éppen kőfalköznyi
69 1, V | kész tíz esztendőt pörölt ki, - hanem ennyi haszontalanul
70 1, V | egy házasságot gondoltam ki!~- Mit gondolt ki a nagyságos
71 1, V | gondoltam ki!~- Mit gondolt ki a nagyságos úr?~- Egy házasságot! -
72 1, V | házi asszonyhoz közeledett, ki sötét selyembe öltözötten
73 1, V | maradásom, míg a prókátorok ki nem pörölnek.~- Ne is hozzuk
74 1, V | beszélt olyan emberrel, ki nem konvencióért engedelmeskedik.~-
75 1, V | olyan ember turkálná majd, ki a magyar hitből kikeresztelkedett.~-
76 1, VI | arcnak kellene kipótolni a ki nem mondható szót.~- Már
77 1, VI | leányom, - kezdi az anya - ki tudja, meddig ülhetek még
78 1, VI | beszédet néha úgy szabják ki, hogy arra is ráillik, kire
79 1, VI | volna a gondolattal, csak ki kellene mondani, - midőn
80 1, VII | hogy lenne a gróf olyan, ki a bácsi kívánatának meg
81 1, VII | Györgyöt.~- András! - kiált ki a hajdúnak, - hozza kend
82 1, VII | ilyenkor hadd szabaduljon ki egy-kettő a purgatóriumból.~-
83 1, VII | nagy bodor füstöt eresztvén ki az öblös tajtpipából, -
84 1, VII | már volt is egy Baltay, ki után hírmondónak egy pár
85 1, VII | elveszi más!~- No ugyan ki? - kérdi az öreg.~- Gróf
86 1, VII | pöröl az öreg, - hát ki parancsol a háznál?~- Ha
87 1, VII | ami tudósaink mai napig ki nem találtak, - mintsem
88 1, VII | párbeszéd végén urára nézett, ki egy elcsöndesedés után intett
89 1, VII | elcsöndesedés után intett Andrásnak, ki némileg hátrább vonult,
90 1, VII | védelmezni akarná a grófot, ki őt ily hamar kétszer, de
91 1, VII | egyszersmind intve Andrásnak, ki megint elvonult egy ablakmélyedésbe,
92 1, VII | más ember ijedten ugranék ki az ágyból, csak Baltay nem,
93 1, VII | is az emberszám pótolja ki.~- Hát eggyel megint kevesebben
94 1, VII | ellenségeinket, s úgy olvasta ki ismét őket, - aztán mi is
95 1, VII | nagy iratcsomagot emelt ki, s hóna alá fogván, sebesen
96 1, VII | álmában is hazudott, vakarja ki a könyvből, - s ha nincs
97 1, VII | leszen önnek, ha a szarvasok ki nem eszik alóla a szénát.~-
98 1, VII | kalandjára nagy örömmel nyitott ki az oldalajtón, míg a másikon
99 1, VII | herceg, barátságosan nyújtván ki kezét az ifjú felé, minthogy
100 1, VII | kívülem senki se vehesse ki?~- Ugyanannyi mázsát, ha
101 1, VII | megvesztegethetlen ember, ki készebb egy ív papirost
102 1, VII | tőnek azon nagy emberről, ki a magyar földesurak becsületét
103 1, VIII | Éppen kora hajnalban megyen ki Hídvégről, egy hosszú csövű
104 1, VIII | megyen a dologtalan szabados, ki a kévehányást nagyon megunta
105 1, VIII | tágulnak, s kellemesen húzódnak ki, midőn az állat az akadályokat
106 1, VIII | szarvas vezeti a szabadost, ki végre megunta a gyaloglást,
107 1, VIII | ismeri a vadászszenvedélyt, ki azt hiszi, hogy egy tilalomfa
108 1, VIII | állítani egy vadüldözőt, ki néhány százlépésnyiről mindig
109 1, IX | Holvagy Pista nyújtóztat ki egy hosszú ostornyelet,
110 1, IX | erdőnek mélyéből ballagott ki egy vén szarvas, - szarván
111 1, IX | rája.~Kész prédának állt ki az állat, Bowringnak csak
112 1, X | előtaláltak egy urasági vadászt, ki Bowring urat keresé, s el
113 1, X | állomások idáig hajolván ki, a szélső tanyáktól alig
114 1, X | állomáson Dunay barátját, ki a jó pajtástól nem akart
115 1, X | csapat, hogy egy vonásnyira ki nem tért az útból még akkor
116 1, X | szalagnak csokra most bomlik ki, s amint fejét mozdítni
117 1, X | hogy egy ember ápolgatja, ki aztán a szalagot úrnőjének
118 1, XI | van a puska, s bőgve megy ki belőle a golyó, mintha nem
119 1, XI | kolomp egy nótára verte ki a szokott hangot, - semmi
120 1, XI | az ébren álmodozó embert, ki most éppen azon nyugodott
121 1, XI | egymásután vagy hatszor durrantá ki a legerősebb hangot, s tán
122 1, XI | egy vastag bajszú huszár, ki után vagy harminc legény
123 1, XI | mondja az őrmester, - állj ki, tartsd szét az ujjaidat,
124 1, XI | honnét vesztére szaladt ki ma reggel, s íme már a pára
125 1, XI | amaz bosszúból hasonlóképp ki akart küldeni ebből a világból,
126 1, XI | asszony éppen akkor lépett ki a kisasszonnyal, s mindkettő
127 1, XI | ha otthon halhatna meg!~- Ki tudja, nagyságos kisasszony, -
128 1, XI | egyedül maradt Andrással, ki halavány urát néhány lépésnyiről
129 1, XI | vagy tizedszer gondolták ki, vajjon hogyan történhetett
130 1, XI | szomorú eset?~- Megmondjam, ki lőtte agyon? - szólamlik
131 1, XI | megindultan, - ne mondja ki e szót, - hadd nyugodjék
132 1, XI | fölemelje, s akad olyan ember, ki az ilyen koros embert megneveti,
133 1, XII | szalmát, hogy a tartóból ki ne aludjék a mécs, s meglássák
134 1, XIII | vőm csak olyan ember lesz, ki tetőtől talpig igaz magyar
135 1, XIII | nem hitte, hogy a gazda ki ne repedjen a mentéből,
136 1, XIII | kertben sétáló Dunayra ösmert, ki Etelkével karonfogva járkálta
137 1, XIII | az isten, - nem keresem, ki ölte meg?~- De keresem én! -
138 1, XIII | csakolyan ypsilonnal írja ki, s azon jó tulajdonsága
139 1, XIII | aztán majd meglássuk, ki lesz a győztes?~- De, domine,
140 1, XIII | circumskribál valamit, csak ki ne kelljen mondania; 3 így
141 1, XIII | palam és publice így kerülte ki: olyan írott levél, melynek
142 1, XIII | melyen belépett a herceg, ki a szomszéd menyegzőre tanúnak
143 1, XIV | hanem az volt boldogabb, ki ostorbegyre került, mert
144 1, XIV | úrfinak kedve nem fogyott ki, egy kis negyed óra alatt
145 1, XIV | Baltay ő nagysága és András, ki legelőször jött arra a gondolatra,
146 1, XIV | a gyerekben, és végre is ki kell ereszteni kéz alól
147 1, XIV | uraság egy nagy füstöt fújván ki.~- Tessék parancsolni! -
148 1, XIV | olyan bolond is akadna, ki legalább felében szedné
149 1, XIV | meghallgatni, azért csak nyögje ki kend magát.~- Bizony régen
150 1, XIV | Hány büszke nagy úr van, ki magyarul sem tud; pedig
151 1, XV | volt a híressé vált 1796-ki országgyűlés, mely rövid
152 1, XV | felé, honnét négy alak jött ki az udvarból, és a sötétes
153 1, XV | hátulsók közül az felelt, ki a címet visszautalá, de
154 1, XVI | mondja a kocsis, - ha csak ki nem toljuk magunk a kocsit;
155 1, XVI | Hát ezeket a lovakat ki bíztatja majd? - kérdi a
156 1, XVI | leltek illő módot megtudni, ki légyen, most már egészen
157 1, XVI | felejtenék, - nem ostoroznám ki őket! - végzi be az öreg
158 1, XVI | előreereszté az öreget, ki midőn az ajtóhoz ért, ismét
159 1, XVI | megfordult a kísérőhöz, ki ennyire fárad ő miatta,
160 1, XVI | lovas hintóból most szállt ki gróf Dunay, - igazabban
161 1, XVI | oldalzsebéből egy iratcsomót vett ki, leveleit föltárá, s úgy
162 1, XVI | által. - Azért is Festetics, ki a Balaton parton s szigetjén
163 1, XVI | mentéjének még egy gombját oldja ki, hogy megférjen a ruhában,
164 1, XVI | nyughatatlan hallgatót, ki gyermekként engedelmeskedék,
165 1, XVI | számolgatja Festetics, - ki a harmadik?~- Herceg Eszterházy
166 1, XVI | Miklós, a gárdának ezredese, ki ma egy hete nyújtá át nekem
167 1, XVI | mint magára a hercegre, ki az egészhez oly véletlenül
168 1, XVI | Miklóst, a gárda ezredesét, ki nem késett nekik az egész
169 1, XVI | magamat, hogy első valék, ki véleményemet kimondhatom,
170 1, XVI | hanem élve.~- De tudod, ki írta?~- Mondám, hogy egy
171 1, XVI | nálánál még korábban a háziúr, ki már az udvaron sétált, hogy
172 1, XVI | az ifjú Kisfaludyval, - ki már szívesen maradt volna,
173 1, XVI | kis szellő fohászkodván ki a hegyek közül, a felesleges
174 1, XVII | minden komposszesszorátusból ki nem kerülne mai nap is egy
175 1, XVII | hol éppen most hirdették ki a nemesi fölkelést, mire
176 1, XVII | akadt elég jó lelkű ember, ki a szűkölködőknek segedelmet
177 1, XVII | kézről-kézre a viceispánig, ki aztán elolvasta, hanem az
178 1, XVII | visszaadá a viceispán úrnak, ki véletlenségből-e vagy szántszándékkal
179 1, XVII | az.~- De nem ám! - kiált ki egy vad hang a sarokból.~-
180 1, XVII | volt a legszerencsésebb, ki a gróf mellől elpusztulhatott,
181 1, XVII | hívtalak, hát úgy küldelek ki. Volt ismét a bosszús utasítás.~-
182 2, I | leszamarazta volna azt, ki állítani merte volna, hogy
183 2, I | olyan jött volna segítségre, ki a zsidókínzásban a kanászt
184 2, I | különben jaj lett volna annak, ki azt vezető nélkül megtalálni
185 2, I | Sükei barátunk logikájára, ki egykor újdonságképpen beszélé,
186 2, I | Gyurié mellett említenék; ki ugyan nem állított föl egyetlenegy
187 2, I | találkozzunk Baltayval, ki egyik gyámola volt a nagy
188 2, I | beszélgetés folytán - hogy ütött ki az idei jövödelem?~- Jó
189 2, I | mondja Baltay a gróf után, ki csakugyan hallgatózni ment
190 2, I | csakugyan hallgatózni ment ki.~Keszthely környékén az
191 2, I | ruhájú úri forma ember, ki később egyik téglahalomra
192 2, I | kivágott sűrűből maga húzkodta ki, - de azért Keszthelyen
193 2, I | Talán akad majd olyan is, ki talál itt valami megtanulni
194 2, I | tiszttartója.~- Tanuljam ki a két esztendőt úgy-e, -
195 2, I | búcsút vettek a gróftól, ki gyalog maradt az úton, s
196 2, I | lesz pénzen fogadni embert, ki az első leckéket meghallgassa;
197 2, I | kérlek - mondja Baltay - de ki fog idejönni?~- Akit fizetek!~.....................................................................................................................................................~
198 2, I | Hallja az úr, a számból vette ki a szót!~~
199 2, II | legalább ma már nem írnák ki ökölnyi betűkkel azok nevét,
200 2, II | csudálkozott az az ember, ki a legelső levelet elvitte
201 2, II | forintnyi jutalom adatik annak, ki azt megleli, vagy nyomra
202 2, II | hogy a fiúnak egyik lába ki van ficamodva.~Dunay ölbe
203 2, II | asszony átküldött Andrásért, ki a harag ideje alatt mindig
204 2, II | újra a gyerek, - hol megy ki az embernek a lelke?~- Azt
205 2, II | mégis legkönnyebben megyen ki a lélek, ha már éppen valami
206 2, II | keres.~- A lábamon nem megy ki? - kérdi a gyerek, mintegy
207 2, III | az öreg most oldózkodik ki a sok mindenféle ruhából,
208 2, III | elszólítaná...~- Szólítsa ki kendet! - dörmögé az öreg,
209 2, III | nézé azt a fiatalembert, ki Baltayval jött, hanem eddig
210 2, III | nem a szamáré ficamodott ki.~- Most hát fekszik a gyerek?~-
211 2, III | az a lábát ficamította ki, a gróf úr meg a méltóságos
212 2, III | meg majd a nyakát törje ki.~- Nem elég volt, hogy egy
213 2, III | közönséges ember lehet az, ki gyöngéden bírja ápolni ugyanazt,
214 2, III | gyöngéden bírja ápolni ugyanazt, ki neki okvetlenül rövidséget
215 2, IV | fölkeressen egy másik embert, ki szintén csak azt keresi,
216 2, IV | országszélen azt az ellenséget, ki már száz mérfölddel előbb
217 2, IV | ozorai korcsmában láttunk, ki az otthoni nyomorúságot
218 2, IV | taszigáljon lovat és embert, s ki egyszersmind azt is megmagyarázta,
219 2, IV | csak madzaggal mérte volna ki valaki.~- Minek azs azs
220 2, IV | melyet annak kell elviselnie, ki nagy lelkednek tanúja lőn,
221 2, IV | kérlelhetlen hangján mondaték ki, és mindenkiben azt a tudatot
222 2, IV | van, mely törzséből hajlik ki, - s oly sok az a gyökér,
223 2, IV | mondja sebesen lépve ki a sátorból, s néhány perc
224 2, IV | lépésben a dicsőség útjára lép ki, - s midőn a legelső szó
225 2, IV | megyen a többi; tehát álljon ki a példa.~- Ezredes urunk, -
226 2, IV | Sokalljátok?~- Igen!~- Álljátok ki helyette, ha sokalljátok! -
227 2, IV | sokalljátok! - mondja a herceg, ki akarván térni a dologból.~-
228 2, V | másik pedig Meddig Józsi, ki még a sorban is szomszédosa
229 2, V | kiabálnak? - kérdé Kisfaludyt, ki az ezred szárnyára léptet
230 2, V | századparancsnok előtt, ki a nagy bajuszú huszárokat
231 2, V | Olyan is akad.~- Állítsa ki őket, kapitány úr, hadd
232 2, V | előtte két ágyút húztak ki, s a két huszárnak két oldalról
233 2, V | itt? - kérdé Meddig Józsi, ki elég furfangos volt belátni
234 2, V | útfőnél két ágyú csillámlott ki a reggeli napnál, hirtelen
235 2, V | ha ötvenezer ember állna ki megbámulására, s íme csak
236 2, VI | otromba zörgéssel döcögött ki a temetőre, hol már készen
237 2, VI | a fölügyelőhöz fordult, ki sebeit vizsgálta s midőn
238 2, VI | mert nem tudom, hogy állod ki, míg a lábadat elvágják.~-
239 2, VI | fejcsóválva ment a másikhoz, ki az iszonyú ordításban csak
240 2, VI | hogy az, amennyire ordít, ki nem bírja már a vágást,
241 2, VI | végbe, hogy még az orvos is ki akart szaladni.~- Főorvos
242 2, VI | bajjal szabadultál volna ki a világból.~- Megbocsát-e
243 2, VI | szemetet évek óta ide cipelték ki.~Mielőtt a halotthordók
244 2, VI | a kocsisba kapaszkodva, ki folyvást kérdé.~- Aztán
245 2, VI | a leány gondjára jutott, ki már éppen elég okos volt
246 2, VI | terem?~- Ha kötelesség, ki tehet róla, - ha nem megyek
247 2, VI | vásznat szárogatni tett ki a napra. Hanem ez még hagyján,
248 2, VI | a leány a kamarába ment ki sírni, maga után húzván
249 2, VI | hisz alig van olyan ember, ki azt nem mondaná, mit a mi
250 2, VI | szokott: Csak azt az elválást ki ne találta volna az isten!~
251 2, VI | Mi kell? - kérdi Pistát, ki parasztruhában is megtartá
252 2, VI | Kajári István, mint egy, ki ekkor és ekkor meghalt.~-
253 2, VII | fordulván Kisfaludy felé, - nos, ki volna ön szerint a legérdemesebb
254 2, VII | herceg Batthyányira nézvén, - ki ragyogó képpel tanúskodék
255 2, VII | Kisfaludy elhatározottan.~- Ön, ki a hadsereget követé?~- Hadsereget,
256 2, VIII | vagy a professzor úré? ki első dühében összekorhelyezte
257 2, VIII | ajtót, s egy idegent lát, ki háttal feléje, rettenetesen
258 2, VIII | az ajtónyílás sem veszi ki sodrából, tehát megvárja
259 2, VIII | bankjegycsomót markolván ki, elment a "Georgicon" felé,
260 2, VIII | parasztfiú sietve nyitotta ki az ajtót.~- Ki vagy te,
261 2, VIII | nyitotta ki az ajtót.~- Ki vagy te, édes fiam? - kérdi
262 2, IX | végre Baltay úr mászott ki, az utánuk érkezett kocsiról
263 2, IX | megszoktatja a gyereket, ki már a harmadik napon Keszthelynek
264 2, IX | nagy koszorú fügét hozott ki, s a fiúk között mind elosztogatta.~
265 2, IX | más, mint Holvagy Pista, ki nem sokat okoskodott, hanem
266 2, IX | Pista; - mert ott a hely ki volt mérve.~- Ugyan már
267 2, IX | odább, bátyám.~- De tudod, ki ölte meg?~- Amint az isten
268 2, IX | ránk az ablakon, úgy tudom, ki ölte meg és egykor a bizonyítványt
269 2, IX | többet fogóval sem húznak ki belőlem.~- Eddig van?~-
270 2, IX | mondja meg, de csak nem esett ki egy is úgy, ahogy ő szerette
271 2, IX | embernek is, mint András, ki maga a megtestesült hűség
272 2, IX | ahol eddig nem tapogatott ki senki semmit, ezután hasztalan
273 2, IX | velünk.~András Pistát kísérte ki; Baltay pedig Bowringgal
274 2, X | lehetett volna Andrásra bízni, ki a dolgot hihetőleg sokkal
275 2, X | hogy még magyarabban essék ki az egész dolog, - azt gondolja,
276 2, X | s azt mondja:~- Öcsém! ki van otthon?~- Az asszonyságok
277 2, X | kegyelméhez! - mondja András, ki különben nagyon hamar megalkudott
278 2, X | volna Andrást, ha a grófné ki nem szabadítja.~- Lássa
279 2, X | az isten neki rendelt.~- Ki tudja, megérem-e én azt? -
280 2, X | öregúrnak leghűségesebb embere, ki mindemellett az igazságot
281 2, X | érti.~- Úgy tudva van már, ki ölte meg.~- Egyetlen egy
282 2, X | hogy azt a jámbor állatot ki emésztette el?~- Tehát ugyanaz
283 2, X | körültekintés után Andráshoz ment, ki némileg a körön kívül állt,
284 2, XI | falábas embert megismerhessük, ki nem egyéb, mint Meddig Józsi,
285 2, XI | olyan embernek, mint ő, ki annyi embert vert a pad
286 2, XI | a kiszínezéssel, menjünk ki a szántóföldre, - s ha valaki
287 2, XI | valaki olyan is eltévedne, ki a csiszolt padlón kívül
288 2, XI | sem félelem nem csikarja ki a könyűt, és mégis egy szempillantás
289 2, XI | egyszersmind a főorvost is, ki a halotti bizonyítványt
290 2, XII | mindenesetre az öreg Csapó volt, ki az uradalmi tiszteket sem
291 2, XII | vasmegyei első alispánt, ki az öregúr után ballagott
292 2, XII | sok tisztet tartja!~- Hát ki tartsa, ha ő nem? - mondja
293 2, XII | nem akad, egész nap tartsa ki az ablakon az ujját.~Az
294 2, XII | Már fönn vagyok! - kiált ki a herceg, a félig kinyitott
295 2, XII | elkövetkezett Csapó uramtól, ki ugyan rég szerette volna
296 2, XIII | háborgatnunk az olyan embert, ki 1806-ban tanulta Magyarország
297 2, XIII | lánybarátnak olvasta ezt föl, és ki tehet róla, hogy a rózsaujjak
298 2, XIII | és ha a dolog rosszul üt ki, halálos holtig a falu vagy
299 2, XIII | apagyilkosokká ne váljanak.~Találj ki akármit, lódulj el vele
300 2, XIII | egyikét olvassa az angolnak, ki dagadó képpel hallgatja,
301 2, XIII | irodalmának kezdete e névtől indul ki. Isten önnel, s most már
302 2, XIV | itt-ott könnyen akad ember, ki az eltévedt juhot csavarogni
303 2, XIV | mint a baranyai ember, ki sokat hallott arról, hogy
304 2, XIV | senki sem mondja: "Menjen ki az úr, csizmáján az utcai
305 2, XIV | rakások közül emelkedik ki egy gipszalak, - még tán
306 2, XIV | bámulandó ügyességgel kapar ki valamit, és bebizonyítja,
307 2, XIV | úr, és elvétve az inas, ki urának kabátjairól mind
308 2, XIV | egy polgári szabómester, ki ugyan járkált már a Váci
309 2, XIV | találkozott egy ilyen ruhaművész, ki egy "Bon-jour" féle kurta
310 2, XIV | mondja a goromba inas, - ki most legalább azt a véleményt
311 2, XIV | becsülete van Galiba Pál úrnak, ki nyakába vette az országnak
312 2, XV | hintóból Galiba Pál uram lépett ki az alispánnak nagy csodálkozására,
313 2, XV | jött már az alispán is, ki aztán egészen más tárgyra
314 2, XV | helyettük is civakodnunk.~- Nos, ki helyett kell legtöbbet civakodnod?~-
315 2, XV | alispán.~- Megalkudtunk, ki is vagyok fizetve, - vigyorog
316 2, XV | által lekötve legyen Galiba, ki előbbeni ígéretét az orvos
317 2, XV | bekísérvén a prókátort, ki minthogy az alispán aludt,
318 2, XV | útján van az olyan beteg, ki egy rendes ebédet étvággyal
319 2, XVI | átadta a levelet Csapó úrnak, ki először saját szemének sem
320 2, XVI | terével ment az ifiúr után, ki néhány esztendő múlva már
321 2, XVI | eresszem, bolond ember az, ki az után mászkál, amit helyébe
322 2, XVI | majd ezután ő kérdezi ám ki a tisztelendő urat.~- A
323 2, XVI | mondja nevetve Baltay, ki nem igen bánta volna, hogy
324 2, XVII | ősz ember, az öreg Csapó, ki fontos mondanivaló nélkül
325 2, XVII | beteget fönntartani bírja, ki is ezen segedelemmel nagy
326 2, XVII | elfogyott lélek hüvelye, ki folytatása volt egy család
327 2, XVII | megkereszteljenek, - mondom én, ki megéheztem szeretetre, barátságra,
328 2, XVII | dohányt, - s mondom én, ki az emberben az embert szeretem
329 2, XVII | is Baltayt keresem föl, ki éppen most olvassa el a
330 2, XVII | legkellemetlenebb hínárból húzza ki; mert az öreg régóta tűnődik
331 2, XVII | parasztot:~- Atyafi!... ki halt meg a faluban?~- Senki,
332 2, XVII | közül úgy sem válogathatnám ki, hogy kend mit akar?~- Annyi
333 2, XVII | egyetlenegy ember, kinek könnyei ki ne csordultak volna, s a
334 2, XVIII| varjúnak szemét nem vájja ki, addig az emberi faj egészen
335 2, XVIII| egyetlen egy kabátos ember, ki ezt a nevet ne ismerné,
336 2, XVIII| hisz a jó mag nem szóródott ki az útra, hanem a jó földben
337 2, XVIII| hogy a gyermek nem fárad ki, sőt jól esett neki, hogy
338 2, XVIII| fiúnak eszét sem feledte ki, s nagy megelégedésére szolgált,
339 2, XVIII| Elátkozott ember volt, ki a tekintetes uraságig föl
340 2, XVIII| boldogtalan volt a leány, ki egy tekintetes urat nem
341 2, XVIII| hanem azt a boldogtalant, ki a tekintetes címig föl nem
342 2, XVIII| melyek emlékéből többé ki nem mosódának.~Szívén találta
343 2, XVIII| mint az őrnagyot mutatá be, ki éppen most vette a parancsot,
344 2, XVIII| nemzet milyen erőt fejt ki.~- Aki eleven, az az ellenség
345 2, XVIII| Alispán úr! - mondja Baltay, - ki van rám vetve, hogy mennyit
346 2, XVIII| adományokból még sem fogyott ki, azt gondolja András, hogy
347 2, XVIII| közül éppen Kisfaludy vált ki legelőször, s rögtön a kocsi
348 2, XVIII| meglátta a lelkes arcú fiút, ki egészen rábámult, s e tekintetet
349 2, XVIII| gyermek ifjúnak kezet nyújtva, ki azért egész félénkséggel
350 2, XVIII| csinálta.~- Én megmondom, ki csinálta.~- No ugyan ki?~-
351 2, XVIII| ki csinálta.~- No ugyan ki?~- Az az őrnagy, ki az úrfit
352 2, XVIII| ugyan ki?~- Az az őrnagy, ki az úrfit megcsókolta, -
353 3, I | nádornak közelébe jutván, - ki észrevevén Kisfaludynak
354 3, I | Nem magyar ember gondolta ki, fönséges uram, - véli amaz, -
355 3, I | kérdett - onnét indultam ki, s követtem azon irányt,
356 3, I | mit azok szemétnek szórtak ki. Hagyják e kísértést, -
357 3, I | kevesebb könnyek csordulnak ki láttára, mintha a megfutamított
358 3, I | minek eredményét ma még ki nem számolja senki, de hogy
359 3, I | táborkari tiszt fogadá Püspökyt, ki az elfogadással tökéletesen
360 3, I | jelentést tett a fővezérnek, ki nem látott alkalmasabb módot,
361 3, I | lovasság, hanem büszkén mozdult ki a kevély lovasság, hogy
362 3, I | is alig akad Püspökynek, ki szétszórta a vasasokat,
363 3, II | kíváncsiak közül is akadt ember, ki már mégis meg akarta látni,
364 3, II | könyv feküdt a gróf előtt, ki éppen most nézi végig, vajon
365 3, II | a grófnak, hogy ő húzta ki a rendeletet ez és ez okból.~
366 3, II | ugratott elő a kerületi ispán, ki meg sem álmodta, hogy a
367 3, II | unszolá a gróf az ispánt, ki aztán elővette tűzszerszámát,
368 3, II | Az ispán csak akkor bontá ki a levelet, mikor a gróf
369 3, II | bizonyosan kérdés nélkül hánynák ki az útra.~A gróf tökéletesen
370 3, II | mégis akadna egy ember, ki az ilyen szomorúságért pénzt
371 3, II | krajcárok ijedten ugráltak ki a kalapból a porba.~Midőn
372 3, II | belsejéből Püspöky jött ki, s minthogy Baltayt meglátta,
373 3, II | Püspökyt és Kisfaludyt, ki éppen adatokat gyűjtött
374 3, II | az erdőszélre állítottál ki ágyúfödözetre.~- Tudtam,
375 3, II | Baltay úr a harangozónak, ki a kötelet sokáig nem eresztette
376 3, II | kivételt Baltay kedvéért? ki roppant gazdagsága mellett
377 3, III | de csak követi az urat, ki lustán szédeleg a többi
378 3, III | még annak is megbocsátott, ki azt merte hazudni, hogy
379 3, III | nádüléses székeket mutatta ki; nehogy a nyughatatlan vérű
380 3, III | nálam, hadd beszélgesse ki magát az ember.~Ez mind
381 3, III | csakhogy elment a nyakamról, ki nem állhatom, mikor valaki
382 3, III | a gyékényt, - zabot adj ki a vendég-lovak számára,
383 3, III | míg te egyet! - mondja ki nem fáradtan, - jaj, mi
384 3, III | asszonyom, - most vitte ki a mindenes az utolsó zsákot.~-
385 3, III | vászon mosatlan ne menjen ki a kézből.~- Az is helyén
386 3, III | szamarat, és az alá az ő nevét ki írta? tehát mind a harmincat
387 3, III | Egyetlenegy percre sem ereszté ki kezéből a kormányt s a sok
388 3, III | nem tudom, meddig állja ki! - (folytatja az asszony
389 3, III | megbámulta az öreg anyját, ki mindjárt készen volt egy "
390 3, III | enyhébben - majd vadászok én ki neked valamit, - vigasztalja
391 3, III | két darab ruhát is vett ki.~Az egyik ruha nehéz világos
392 3, III | ruháknak, melyek divatból soha ki nem mentek, s midőn már
393 3, III | rajta.~- Ebből komponáljunk ki valamit édes lányom, - szól
394 3, III | öreg anyjába kapaszkodik, ki most kegyesen megengedte,
395 3, III | hogy az érkezőt fogadhassa, ki után most már egymást érte
396 3, III | alatti fák közül hangzik ki, s a jó asszony úgy megkívánta
397 3, III | Kisfaludy Sándort vezeti, ki a nagy tömegen keresztül
398 3, III | asszony között.~- Bizony ki is kérem, hogy valami málészájú
399 3, III | és anya családi körében ki nem ment gyermekei közül,
400 3, III | nagy bodor füstöt fújván ki a körből, - már tegnap nem
401 3, III | Sőt nevet is gondoltam ki: Keszthelyi Heliconnak13
402 3, IV | foglalt az öregúr mellett, ki egész úton tele akarta tömni
403 3, IV | megmutassa, mégis mi vált ki belőle.~- Édesapám engem
404 3, IV | távolabb esett Festeticstől, ki Dunay mellett ült, s minthogy
405 3, IV | észrevétel, kivévén Imrét, ki bátyjának arcán látta a
406 3, IV | ifjú, - nem ismervén azt, ki őt visszatartóztatni szándékozott.~-
407 3, V | Baltay a cifra ruhás huszárt, ki N... úrnak, akkori híres
408 3, V | valamely fiatalabb olvasó, ki Pestnek akkori külsejéről
409 3, V | kitéve ő méltósága mellé, ki egy tarka vászonkendőt egy
410 3, V | elfogadván a vendéget, ki szintén egy kőre ült le,
411 3, V | hatvanhat esztendős vénember, ki a szeptemvirségből is engedne,
412 3, V | szeptemvir első szóra a fiút, ki vörös lett, mint a rák,
413 3, V | anyjukom? - felel a szeptemvir, ki erkölcsében sehogy sem bírt
414 3, V | nem tudom. - engesztelé ki a nőt, ki csakugyan megint
415 3, V | engesztelé ki a nőt, ki csakugyan megint a csapába
416 3, V | fiú tegnap este vallotta ki nekem.~- Ez még csak a fele! -
417 3, V | az asszony tökéletesen ki volt elégítve, s a szeptemvir
418 3, V | látott már egy gyógyszerészt, ki egy pár icce ásványos vizet
419 3, V | átadott a szeptemvirnek, ki azt ismét Dunaynak adta,
420 3, V | három darab papírból kerülne ki az a boldogság, amit ő leginkább
421 3, V | várta, mit csinál az uraság, ki már előkereste, amit akart,
422 3, V | mintha őt kérdezték volna.~- Ki hívta kendet ide, úgy-e? -
423 3, V | rábízta, nem pedig Imrére, ki az ilyen dolgokban járatlan,
424 3, VI | forintja azé a lókupecé, ki előbb levett sapkával alkudozott
425 3, VI | ilyenekből óvatosan húzd ki magadat; mert azt mondják...~
426 3, VI | kérdi a fiatal barátot, ki úgy is fülig vörösödött.~-
427 3, VI | kísérjük el Kisfaludyt, ki egy maga járta körül kora
428 3, VI | után Kisfaludyt fogadá el, ki már rég nem találkozott
429 3, VI | lehet, hisz ön állítá őt ki az erdő szélére, midőn a
430 3, VI | rögtön tudósítsa a nádort, ki az előbbeni zajos időkben
431 3, VI | hogy megdicsérje Imrét, ki a kártya helyett a kárvallottak
432 3, VI | mindenütt kerülte Andrást, ki csak későn este találta
433 3, VI | haza ment az öregúrhoz, ki már estebédre várta.~Megkívánta
434 3, VI | tűrhetetlenkedék az öreg András felé, ki még mindig nem jelenti az
435 3, VI | az öreg a bejövő Andrást, ki már azt várta, mikor szedheti
436 3, VI | Egy tálat sem vittem ki üresen, behozhatom megint.~-
437 3, VI | bizony rosszul számította ki ezt, amint tüstént meg is
438 3, VI | tettek, hogy vonalzóval mérje ki, melyik szónak micsoda összeg
439 3, VI | kérdi Imre a tűnődő bácsit, ki még most is az utolsó pontot
440 3, VII | egy város, abban egy gróf, ki azon törte fejét, hogy vendéget
441 3, VII | korsót, mit most hozott ki a pincéből, aztán párbeszédbe
442 3, VII | megátkozna, szegény édesanyám.~- Ki hallaná meg azt az átkot?~-
443 3, VII | hogy az ő neve nem halt ki közülünk!~- Vedd le a süvegedet! -
444 3, VII | melyeket már szorgalmasan ástak ki a földből, kivált a beszédes
445 3, VII | kivált a beszédes fiú, ki legbuzgóbb volt valamennyi
446 3, VII | irodalom embereiből állott ki, és a vendéglátó "Keszthelyi
447 3, VII | meglepetve lépvén apjához, ki örömkönyűk közt karolá át
448 3, VII | örömkönyűk közt karolá át fiát, - ki, midőn apja karjaiból kibontakozék,
449 3, VII | meglehetős komor képű úr válik ki a többi közül, s mindenütt
450 3, VII | mindenütt elmaradozik, mintha ki akarna szökni, azonban csak
451 3, VII | most már a nyomtatásból ki nem lehetett vakarni, legalább
452 3, VII | kapuig ért, látta a grófot, ki most éppen egy magyar mentés
453 3, VII | egyenesen a grófra nézvén, ki elég hangosan beszélt, hogy
454 3, VII | Berzsenyi úr, - csak mondja ki, hogy nem akart bejönni
455 3, VII | Berzsenyinek igen kicsiny - igazítá ki a gróf.~- Nézze a gróf, -
456 3, VII | gróf Dunayt említhetjük, ki ez ünnepélyre serdülő lányát
457 3, VII | úrfinak a neve, csak mondja ki nagyságos uram! - mondja
458 3, VII | mondja a kínlódó szolga, ki alig várta, hogy ifjú uraságának
459 3, VII | magát a fiatalember előtt, ki szárnyai alatt nőtt fel.
460 3, VII | ezé az egyszerű emberé, ki a tarka vendégek közt is
461 3, VII | tudat, hogy mellőle hajtott ki ez ág; de azért egy szót
462 3, VII | egy harmadik fiatalember, ki a vitatkozóval bizalmasabb
463 3, VII | melyből valaki kérdi:~- Ki ez az ember?~- Horváth Ádám, -
464 3, VII | vendégszeretet olyan embertől jött, ki tetteit nem méltóságos címével,
465 3, VII | megsimogatván a piruló kis leányt, ki útiköntösben állt, s az
466 3, VIII | nincs, gyümölcsöt sem terem.~Ki átkozná meg a tavaszt azért,
467 3, VIII | tolul bele, és hol omlik ki belőle a vér, - két kamrája
468 3, VIII | nem küldte.~- Nem dobtuk ki hiába a pénzt, András, -
469 3, VIII | adott a nagyságos úrnak, ki most az egyszer rászedette
470 3, VIII | mindenütt kereste Andrást, ki csakugyan meghallotta a
471 3, VIII | van, Jolán pedig most lép ki a virágágyak közül s egy
472 3, IX | bizony még nem kívánkozom ki belőle, anyjuk, azért csak
473 3, IX | megindult, hogy maga béküljön ki velük.~Andrásnak nem mert
474 3, IX | szólni, félt azon embertől, ki e tettét úgyis oly gyakran
475 3, IX | uram - sietteti Baltay, ki nem okoskodván e zagyvalékból -
476 3, IX | embernek, - no hát mondja ki azt a diák szót...~- Amicára
477 3, IX | most is azt hiszem, hogy ki akar dobatni.~- Elvesztettük
478 3, IX | örülök neki, András, hanem ha ki nem egyeznek...~- Hát egyezkedni
479 3, IX | értette a nagyságos úr, ki a kibékülhetés miatt lett
480 3, IX | jókedvű, valamint András is, ki annyira beléjött az emberségbe,
481 3, X | a kenyeretlen gazdának, ki sokat járkálhatott a nagyvilágban
482 3, X | most már csak az ivott, ki csutorát hozott magával,
483 3, X | szarufának a vége dugja ki sovány könyökét, és a varjú
484 3, X | is megbolondul a légy, s ki tudja mikor volt az a nap,
485 3, X | mikor itt rántásszag dűlt ki a konyhából?~Az udvarnak
486 3, X | hálaképpen tarták el a szabadost, ki egy kenyérrel, egy kis szalonnával
487 3, X | megnézte a roskadozó embert, ki kényelemre, zajos örömökre
488 3, X | honnét néha páronkint szórta ki az embert; megcsömörlött
489 3, X | hol erő erő ellenében áll ki, hol az egyik azért meri
490 3, X | valami sűrűbe, ha az éhség ki nem veri szegény párát eledel
491 3, X | pedig két úrhölgyet segít ki egy úr, és karjára fogva
492 3, X | uram, hisz a fára látok ki az ajtón.~- Szokták fűteni
493 3, X | temetésemen! - dörmögi a szabados, ki után a gróf kisietett, s
494 3, X | ballagott, s mire a két nő ki akart a gróf után tekinteni,
495 3, X | majd én az én uraimat hívom ki.~A gróf Andrásra hagyta
496 3, X | Kisfaludy munkáit húzta ki, mit a kilépő gróf is meglátott
497 3, X | helyet adván Andrásnak, ki a nagy csomó papírt a kályha
498 3, X | levelet s odaadá Dunaynak, ki rögtön megismerte a boldogult
499 3, X | és utolsó kérelme annak, ki~hű barátod a sírig~Herceg
500 3, XI | mondja, egy erszényt húzva ki, melyben aranyok valának, -
1-500 | 501-530 |