Rész,  fejezet

 1      1,  I   |        meg, hogy vezessen vissza bennünket Ázsiába, talán ott még találunk
 2      1,  II  |       állatseregletbe ne küldjön bennünket az európai közvélemény.~-
 3      1,  VII |          jókora forgószél fölkap bennünket, és Ázsiában tesz le.~Nemsokára
 4      1,  XV  |         könnyen megismerhetnének bennünket; hagyjunk el minden címezést,
 5      1,  XVI | szerencse, ha valaki megindítana bennünket, aztán utána mehetnénk.~
 6      1,  XVI |          hogy úri módon ellátott bennünket, még három lovat is küld
 7      2,  IV  |          meg, hogy visszatartson bennünket a földre.~Végighaladt emlékezetével
 8      2,  VII |     főherceg.~- A Lajtáig kísért bennünket, fönség! - mondja Batthyányi, -
 9      2,  XVII|    védett meg tőle, míg bekísért bennünket Ozorára, hogy egy kis szentelt
10      3,  III |        megint hogyan megríkatott bennünket.~- Nem értem kedves asszonynénémet!~-
11      3,  VII |     kérem az apát urat, kísérjen bennünket egyik terembe!~Mindhárman
12      3,  VII |         a fejét, hogy vigyen föl bennünket Ádámig, amit aztán névrokona
13      3,  X   |      tudni, hogy sokan szerettek bennünket igazán, s elfeledni akarva
14      3,  XI  |      sorsuk most már nem érdekel bennünket, - küzdelmük közben megérett
15      3,  XII |    milyen vadmarháknak kürtölnek bennünket, kik még nomád állapotban
16      3,  XII |         karavánonkint jönnen ide bennünket megtéríteni a civilizációnak,
17      3,  XII |     nekünk akar tanácsot adni, - bennünket valóságos indiánoknak néznek, -
18      3,  XII |    cserében, s majd megtanitanak bennünket mindenre; mert mi még csak