Rész,  fejezet

 1      1,  XI |          nagyot hall? - mondja az őrmester a béreshez érvén.~- Már
 2      1,  XI |           öcsém! - mosolyog rá az őrmester, egyszersmind új dologba
 3      1,  XI |        próbáljuk meg, - mondja az őrmester, - állj ki, tartsd szét
 4      1,  XI |       ujjait kiterjeszti, hogy az őrmester megtegye a vágást.~- De
 5      1,  XII|       csak a vigadozók közé, s az őrmester jó szívű tréfával fogadta
 6      1,  XII|   gazdátlan paripára, - mondja az őrmester, - fölültetünk reá!~- Föl
 7      1,  XII|          sietünk most, - felel az őrmester, - csak torony iránt megyünk,
 8      1,  XII|      meghagyják nekünk! - véli az őrmester, a fiúnak keze után nyúlván,
 9      1,  XII| megsajnálom én is, - mondja rá az őrmester, - éppen most két hónapja
10      1,  XII|            öcsém! - kezdi újra az őrmester, - jer velünk, - üss egyet
11      1,  XII|      leszek?~- Öcsém, - mondja az őrmester, - ezzel a tenyérrel úgy
12      1,  XII|          néném asszony, - véli az őrmester, - nem kell oda öregharang,
13      1,  XII|     bokrétába kössék! - mondja az őrmester. - Na fiú, - csapj a tenyerembe!~-
14      1,  XII|   kegyelmes uramat.~Erre a fiú az őrmester markába vágott, s a víg
15      1,  XII|           az eszedbe, - mondja az őrmester bíztatva a fiút, - talán
16      1,  XII|              Mind a kettő él még, őrmester uram, - mondja a fiú.~-
17      1,  XII|      süvegedet öcsém, - mondja az őrmester, - mert ezután már olyan