Rész,  fejezet

 1      1,  XIII|     mentegetődzék az úr, - ha meghalt szegény öcsém, nyugosztalja
 2      1,  XIII| néhány nappal előbb csakugyan meghalt, s így a fiúnak az isten
 3      1,  XIII|       in pace, - bizony régen meghalt, talán testamentumot sem
 4      2,  I   |    ezelőtt hatvan esztendővel meghalt somogyi ember feltámadna,
 5      2,  I   |      jó kívánság dacára mégis meghalt volna, nevét most Józsa
 6      2,  VI  |   mint egy, ki ekkor és ekkor meghalt.~- Az én vagyok, tisztelt
 7      2,  VI  |    riadt föl az orvos, - kend meghalt és eltemettetett.~- Hogy
 8      2,  VI  |     Szerencséje kendnek, hogy meghalt, különben ezen engedetlenségért
 9      2,  IX  |    mindjárt ott kezdték, hogy meghalt.~- Jó hogy eléhozta a nagyságos
10      2,  X   |  folytatja az úrhölgy - öcsém meghalt, - nekem is öcsém volt, -
11      2,  XV  |    most írta, hogy az alispán meghalt s így a titoktartás többé
12      2,  XVII|        hogy az enyingi herceg meghalt.~- Nos aztán? - kérdi Baltay
13      3,  I   |    sebet kapott, okvetetlenül meghalt, mire a behorpadt sisakot
14      3,  II  |  verik rajtam a száz botot.~- Meghalt? - kérdi Kisfaludy.~- Bizonyosan
15      3,  II  |       Kisfaludy.~- Bizonyosan meghalt, - mondja Püspöky - hisz
16      3,  III |      volt, mikor mind a kettő meghalt?~- Az lőn éppen az ő büntetése,
17      3,  XI  |        ki vendégképpen várja, meghalt a kifáradt ember, s ma már