Rész,  fejezet

 1      1,  XV |        számolhatunk?~- Mindenre, fönséges úr...~- Csitt! - mondja
 2      2,  VII|          a főherceg.~- Köszönet, fönséges uram, - egész megyém nevében.~-
 3      2,  VII|  vármegyét?~- Mint ezt a tábort, fönséges uram.~- Nevezze meg ön,
 4      2,  VII|        legérdemesebb embernek.~- Fönséges úr, engedelmet kell előbb
 5      2,  VII|      kulcsát veszté el?~- Tudom, fönséges uram.~- A vétket is ismeri,
 6      2,  VII|       hadnagy úr?~- Jelen valék, fönséges uram, a nevezett gyűlésen.~-
 7      2,  VII|       Magam is elkövettem volna, fönséges uram! - mondja Kisfaludy
 8      2,  VII| hadsereget követé?~- Hadsereget, fönséges uram, és nem népfölkelést,
 9      2,  XI |         kendnek sebei?~- Nagyok, fönséges uram, az orvos urak kétségbe
10      2,  XI |                Bíz én lemásztam, fönséges uram, - hanem mikor fölgyógyultam,
11      3,  I  |       Három társzekérrel hoztam, fönséges uram, - mondja a buzgó hivatalnok, -
12      3,  I  |     Kisfaludyhoz hajolva.~- Azt, fönséges uram, - hogy ha már magunk
13      3,  I  |        magyar ember gondolta ki, fönséges uram, - véli amaz, - különben
14      3,  I  | mellékterem felé indult.~- De... fönséges uram, én Bécs...~- A nádor
15      3,  I  |            Az ég legyen tanúm! - fönséges uram.~- Nem a francia itten
16      3,  I  |           Pedig ha látták volna, fönséges uram, - mikor egyik-másik
17      3,  VI |       nagy visszavonulás volt.~- Fönséges uram, - a halottak nem támadnak