Rész,  fejezet

 1      1,  VII  |        kezdé tapasztalni, hogy végtére is, ha egy sorban állunk,
 2      1,  VII  |      és hogy a nemzet összegét végtére is az emberszám pótolja
 3      1,  VII  |   mondta: aki nem tanul, annak végtére az esze is begyöpösödik.~-
 4      1,  X    |   arcához lebbenti, s az angol végtére is kidűl szerepéből, s mielőtt
 5      2,  XV   |          felesel a prókátor, - végtére is minden ember meghal,
 6      2,  XV   |        az orvost, - az alispán végtére is nagy úr, s nekem sok
 7      2,  XVIII|      urat nem foghatott, pedig végtére már annyi volt az ügyvéd,
 8      2,  XVIII|    csak nemzsetes.~A gyöngeség végtére nyavalyává fajult, s jaj
 9      2,  XVIII|        címet meg nem szokta, - végtére cselédfogadáskor valóságos
10      2,  XVIII|     megszokott vendéget, de az végtére is erősebb volt, s az öregúr
11      3,  II   |   addig mentegette magát, hogy végtére még a fejfájáshoz folyamodott,
12      3,  III  | egészségére.~Természetes, hogy végtére megszokta a dorgáló szót, -
13      3,  III  |        a "kincsen", s minthogy végtére is nem volt cseléd, kinek
14      3,  III  |    barátom, aki a malomba jár, végtére még is csak ellisztesedik;
15      3,  VI   |       szájról-szájra, úgy hogy végtére az öreg Baltay is megtudta.~
16      3,  VII  |       utóbb a nagy küzdelemben végtére is ennyit mondott:~- Méltóságos