Rész,  fejezet

 1      2,  XVIII|             hanem az a katona, az az őrnagy nagyon szótalan ember.~-
 2      2,  XVIII|                 No ugyan ki?~- Az az őrnagy, ki az úrfit megcsókolta, -
 3      3,  I    |            kapitánya, most pedig már őrnagy, Püspöky vala.~Zala megyei
 4      3,  I    |        pincék egyikéhez vágtatott az őrnagy, hogy a dandárparancsnoknál
 5      3,  I    |               veti vissza Püspöky, - őrnagy vagyok az önkénteseknél.~-
 6      3,  I    |           szobába, s a felforrt vérű őrnagy katonás rövidséggel beszélte
 7      3,  I    |          azért nem esett kétségbe az őrnagy, hanem hogy ez emlékezetes
 8      3,  II   |         cigány, élsz még? - kérdi az őrnagy megismerve egykori közlegényét.~-
 9      3,  II   |          Akasztasson föl a nagyságos őrnagy úr, - de mindjárt.~- Bolond
10      3,  II   | előmutathassa.~- Nem akasztanak föl, őrnagy uram? - kérdi a cigány,
11      3,  II   |            Ma is emlékszem rá, vitéz őrnagy uram, szegény Pista, nem
12      3,  VII  |         szükséget valamiben?~- Vitéz őrnagy uram, ilyen erős ember,
13      3,  VII  |             Magamért soha sem kérek, őrnagy uram, koldus pedig nincs
14      3,  VII  |              én annak mértéket venni őrnagy uram, meg az árát sem tudom.~-
15      3,  XII  |      különben azt hinném, hogy vitéz őrnagy uram talán ellenséget hajtott.~-
16      3,  XII  |              becsületet, hanem vitéz őrnagy uram, - hát csak magam álltam