Rész,  fejezet

 1      1,  IV  |      leemelvén fejéről a süveget, melyen egymásba foly e három betű:
 2      1,  IV  |           oly atyafiságos birtok, melyen valamennyi magyar egyformán
 3      1,  IV  |    némileg visszatűrvén ingujját, melyen az izmok percegve feszülének
 4      1,  VII | visszamenni Ázsiába azon az úton, melyen eleink bejöttek, s mit ami
 5      1,  VII |       finom juhot és azt a napot, melyen meglátta azt és a legelső
 6      1,  VIII|         azon helység határa felé, melyen a Baltay-család roppant
 7      1,  XIII|       Azalatt kopogának az ajtón, melyen belépett a herceg, ki a
 8      1,  XIII|        nem aranyozom azt az utat, melyen megindultatok!... s eszébe
 9      1,  XV  |      arcok helyett olyant lásson, melyen őszinteség, szeretet, becsület,
10      1,  XV  |        hanem olyan földön állunk, melyen még lehet csodát látni,
11      2,  IV  |          de nem áll már a földön, melyen oly gyakran botlik az ember:
12      2,  IX  |  legaranyosabb zöld mentéje volt, melyen annyi volt a sújtás, mintha
13      2,  XIV |       látni azt a rendetlenséget, melyen minden meglátszik, csak
14      3,  III |     közben egy nagy hézag maradt, melyen áttért ugyan a forró szeretet, -
15      3,  X   |          még volt egy pár fiókja, melyen nappal befért egy kis világosság;
16      3,  X   |         még az úton maradt volna, melyen a vadak is eszeveszetten