Rész,  fejezet

 1      3,  VII|         tiporta le.~- Ne búsuljon Berzsenyi uram, én vagyok! - mondja
 2      3,  VII|         sem hunyorodván, s ekképp Berzsenyi is megnyugodott, s minthogy
 3      3,  VII|         evett is a korcsmában; de Berzsenyi annyira tartózkodó volt,
 4      3,  VII|         gróf - nem panaszolkodott Berzsenyi úr a kastélybeli szakácsra?~-
 5      3,  VII|         én nálam egyszer sem volt Berzsenyi úr sem ebéden sem vacsorán,
 6      3,  VII|       megkérdi a tehenestől, hogy Berzsenyi úr körülbelül melyik házban
 7      3,  VII|       három ölnyire követé: midőn Berzsenyi a kapuig ért, látta a grófot,
 8      3,  VII|        Úgy-e ebben a házban lakik Berzsenyi Dániel úr?~- Igen is! -
 9      3,  VII|       elég hangosan beszélt, hogy Berzsenyi is meghallhassa.~- Én, kérem
10      3,  VII| uraságodat, mondja meg tekintetes Berzsenyi Dániel úrnak, hogy ugyan
11      3,  VII|        sem merek ő hozzá bemenni!~Berzsenyi az utolsó szóig hallott
12      3,  VII|             Ne is törje az eszét, Berzsenyi úr, - csak mondja ki, hogy
13      3,  VII|           Nézze a gróf, - mutatja Berzsenyi a niklai kis tanyát - mily
14      3,  VII|     mondja nevetve, - higgye meg, Berzsenyi, tudom, hogy kicsiny helyt
15      3,  VII|  méltóságos uram?~- Kettővel édes Berzsenyi, először, hogy nem hí engem
16      3,  VII|          Itt egyet nagyot nyögött Berzsenyi; mert már nem merte megméltóságosozni;