Rész,  fejezet

 1      1,  I   |     mint az övé. Elmondja aztán ilyenkor, hogy a "Csákó" tinó hányadfű, -
 2      1,  VII |       Kedves vendégeim jőnek, - ilyenkor hadd szabaduljon ki egy-kettő
 3      1,  X   |         felálltak a vadászok, s ilyenkor az állomást elhagyni sem
 4      1,  XIII|      egy récetojásért, csakhogy ilyenkor nem engem üt meg a guta,
 5      1,  XIV |        szamárságért meglakol, s ilyenkor néha annak is jut, kinek
 6      2,  III |       meg ordítás nélkül, pedig ilyenkor a maga gyerekét is szívesen
 7      2,  III |   mondja némi szemrehányással - ilyenkor eszembe jutott ám, hogy
 8      2,  VIII|   bolond, mint én, igen is, már ilyenkor rég nem tud aludni, igenis,
 9      2,  XVI |  szeretett kérdezősködni, aztán ilyenkor Baltay úr is adós maradt
10      3,  III | cselédet szemközt kapta, s amit ilyenkor mondott, azt bajos lett
11      3,  IV  |       meg újra végig olvasta, s ilyenkor elandalodott a múlton, melynek
12      3,  IV  |   tartalma is fogyni kezdett, s ilyenkor aztán mindinkább nem fért
13      3,  X   |     mikor a szél összekócolá, s ilyenkor felnézett a százados tölgyre,
14      3,  XI  |        szabados, - hanem holnap ilyenkor gondoljon rám, és ha akkor
15      3,  XI  | búcsúzik Baltay, - tehát holnap ilyenkor egymásra gondolunk.~- Azért