Rész,  fejezet

 1      2,  II   |      ölbe vette a szerencsétlen gyermeket és fölvitte saját szobáiba,
 2      2,  II   |        Baltay úr látta.~Midőn a gyermeket meglátta, megcsóválta fejét,
 3      2,  II   |  osztatlan szeretettel ápolák a gyermeket, s midőn András egy ízben
 4      2,  III  |        nagyságos úr jött meg.~A gyermeket éppen ma akarták hazahozni,
 5      2,  X    |         volt.~András fölvette a gyermeket, és merőn a szemébe nézett,
 6      2,  XIV  |       egy feleséget és tizenkét gyermeket minden gond nélkül eltarthatott
 7      2,  XVIII|        hogy András megbámulja a gyermeket, tehát föltette magában,
 8      3,  III  |         lőn, s midőn a gyönyörű gyermeket köszöntésével elfogadá, -
 9      3,  III  |        költő, átkarolván a kérő gyermeket.~- Ennyivel nem elégszünk
10      3,  III  |   essenek rajtuk, hisz ma már a gyermeket nem mustrálják előre, mint
11      3,  VII  |     volt maga iránt, s a kedves gyermeket szüntelenül nézte.~Az intézeti
12      3,  VIII | legelsők, kik az elaggott bölcs gyermeket megszánjátok éppen úgy,
13      3,  VIII |          keressük meg azt a két gyermeket, kiket a heliconi ünnepélyen
14      3,  IX   |          annyi mintha ezt a két gyermeket ölnétek meg, erre persze
15      3,  X    |     lehet; - vezesd össze a két gyermeket, hogy szeretteid úgy sirassanak