Rész, fejezet
1 Mon | az irgalom koldusfalat, s én nem vágyom a koldus címre,
2 Mon | vállalkozzék saját szerepére; én sajátomul azt vallom, hogy
3 Mon | kor.~Kelt Pesten, April 9-én 1856.~Vas Gereben. ~ ~
4 1, I | fogadnunk, felét majd elviszem én, felét vidd el te; s amennyi
5 1, I | elmentem, az igaz, hogy én is kalaplevéve köszöntöttem.~-
6 1, I | legyen, mint mi, - tudom én, hogy nem lehet az olyan
7 1, I | sok ember;... hej, csak én láthatnék egyet,... hej,
8 1, I | milyen okosan beszél, - én felelni sem mernék.~A fiatalok
9 1, I | ami azt illeti,... bizony én is kiolvastam már vagy -
10 1, I | azon eredménnyel, hogy az én bámulóim száma mindinkább
11 1, I | eredetibb sokkal, mint én a vastag kutyabőr kabátban;
12 1, I | némi komolysággal, - az én szavalatom egy kissé mély
13 1, I | hogy mit nézett?~- Bíz én csak bámultam, kegyelmes
14 1, II | kocsikat Enyingre, hol az én jobbágyaim nagyot néznek,
15 1, II | pár fölöltő ruhája van.~- Én meg földialmát1 szereztem, -
16 1, II | akar.~- Jól van, György, - én is azt teszem, - bár mind
17 1, II | mint mi angolok. Lássa ön, én szenvedélyes vadász vagyok,
18 1, II | komédia menageriába való.~(Ez én vagyok! - mondja az angol; -
19 1, II | hírlapokban híresztelik, s én megadok érte száz forintot.~
20 1, II | mégis kell választanunk.~- Én mindenek előtt megmutatom,
21 1, II | mégis - édesapja!~- Jó; én pedig egy gazdasági intézetet
22 1, II | urak, - kiált Bowring - én is önökkel megyek.~- El
23 1, II | föl nem falta a farkas, az én tengerikutya-kabátom elől
24 1, III | magyar földesúr 1794-ben.~Én már csak édesapám emlékezetével
25 1, III | a paraszt is; - hanem ha én két ölet odább megyek házzal,
26 1, III | vagy nem úgy építenéd, hogy én megparancsoltam; akkor -
27 1, III | valakinek elbeszélnéd, s azt én meghallom: azért is jár
28 1, III | elnöklő herceg.~- A panaszos én volnék, - mondja Jámbor
29 1, III | vizet úgy fölfogja, hogy az én rétemet mind elönti.~- Igaz-e
30 1, III | a szép szót; azért majd én érthetőbben megmondom: Meddig
31 1, III | csöppet sem kételkednek, hogy én csak az igazságot mondom
32 1, IV | szólítja meg a herceget:~- Én nem igen tudom a német nyelvet,
33 1, IV | Németországot, hanem az én német nyelvtudományom végképpen
34 1, IV | országokban létezik. Így én a jónapot "Gut Morgen"-nak
35 1, IV | úgy beszélnek, mint ahogy én könyvből tanultam.~- Barátom! -
36 1, IV | pálmafa, s aztán pedig az én kedvemért kisbérest produkál
37 1, IV | semmit se félj.~- Nem félek én, kegyelmes uram, - mondá
38 1, IV | kocsiba.~- Nos, mit mond az én íródiákomhoz?~- Ez a fickó
39 1, IV | bikát, - véli Bowring, - én, ki egy pár öklözőnek kezéből
40 1, IV | kevés ember között?~- Mára én el vagyok bűvölve, azért
41 1, IV | mondja a herceg a tisztnek, - én kimegyek a juhokat megnézni,
42 1, IV | leszek, kegyelmes uram.~- Még én is! - mondja Bowring.~-
43 1, IV | izgágát csináljon; mert akkor én is ott leszek ám.~- Nem
44 1, IV | a tenyeredbe adná?~- Már én majd csak így is hazatalálok
45 1, IV | a béres.~- De látlak.~- Én is, - lőn ismét a kurta
46 1, IV | felfeszítvén, mert ládd én odább nem megyek.~- Hátha
47 1, IV | hídvégi vezérre, - már most én is itt vagyok, most már
48 1, IV | meddig, hanem majd megmondom én! - szól harsányan a béres,
49 1, V | föl az úr - hova megyek én most?~- Nagyságos Baltayné
50 1, V | nagyot akar botlani, hát jó; én leveszem róla a kezemet...
51 1, V | leveszem róla a kezemet... de én meg nem maradok olyan házban,
52 1, V | vagy még tán több is; ezt én nem szoktam meg, de nem
53 1, V | kendnek esze, - hisz nem én akarok megházasodni, hanem
54 1, V | előtt nyújtám; mert azóta én vagyok ennél a háznál az
55 1, V | jót hozott urambátyám, az én özvegyi hajlékomba?~- Áldást,
56 1, V | különben azt hinném, hogy én leszek a vendég, s nem urambátyám.~-
57 1, V | húgomasszony kis Etelkája, meg az én öcsém, ha összekerülnének,
58 1, V | pattant fel az öreg - tudok én annyit hegedülni, hogy az
59 1, V | hegedülni, hogy az úrfit az én nótámra táncoltathassam
60 1, V | meg egy asszonnyal?~- Sok én rajtam az igazítani való,
61 1, V | húgomasszony - aztán olyan vagyok én, mint a vas, nagyon rá kell
62 1, V | másikat kérdi húgomasszony.~- Én vagyok az anyja leányomnak,
63 1, V | az anyja leányomnak, s ha én is a földhöz verem a boldogságát,
64 1, V | hamarább megalkudhassunk, - én az öcsémnek parancsolok,
65 1, V | húgomasszony többet is tud mint én, - mondja Baltay, - vagy
66 1, V | kedves húgomasszony.~- Én szavamnak állok!~- Meg én
67 1, V | Én szavamnak állok!~- Meg én is - mondja ünnepélyesen
68 1, VI | édesanyám özvegyasszony, én meg vagyok az özvegy- asszony
69 1, VI | itthon maradok anyámnál.~- Én nálam bizony ne maradj! -
70 1, VI | durrant föl az asszony, - az én anyámnak hat volt, mégis
71 1, VI | anya, - hanem édes leányom, én anyád vagyok, és nemcsak
72 1, VI | isten, és kísérjen el az én anyai áldásom.~- S abból
73 1, VII | teheti. 3-or, elkerüli az én házamat, pedig ugyancsak
74 1, VII | építettem; hát mikor várhatnám én őt akkor, ha a falun kívül
75 1, VII | mondjon valamit.~- Mondok bíz én öcsém, - felel az öreg nagy
76 1, VII | öcsém!... ha tudniillik az én ajánlatom nem sikerül.~-
77 1, VII | csak jobban tudja, mint én, hogy az asszonyt miért
78 1, VII | ember életét, tehát bíz én nem bántam volna, azaz most
79 1, VII | durran föl az öreg, - hát én vegyem el?~- Bátyám sem! -
80 1, VII | hát jöjjön, - vagy hogy én szolgáljam kendet?~- Mi
81 1, VII | ezt az új vendéget veszem én szem alá, - ennek aztán
82 1, VII | moly is beleeshetik, míg én selymes gyapjújából posztót
83 1, VII | fele árért adjátok, majd én is veszek belőle! - mondja
84 1, VII | a herceg.~- A húsát bíz én szeretem, kivált ősszel,
85 1, VII | hízott ürüt kapok; de az én legelőmre ugyan egy sem
86 1, VII | hogy ne tegyétek, - hanem én majd csak nézlek benneteket,
87 1, VII | mentegetődzék a gróf.~- Az én egészségemre! - unszolá
88 1, VII | következetességgel.~- Azt már én sem teszem! - mondja az
89 1, VII | felpörköli magát.~- Hát én nem látom úgy-e? - mondja
90 1, VII | néztem valamennyit, de bíz én egy szót nem ösmertem belőle, -
91 1, VII | mennykőnek az a sok könyv?~- Én is azt kérdeztem tőle, nagyságos
92 1, VII | valamelyik könyvből kikérdezi, - én nem felelek ám a nagyságos
93 1, VII | Aligha nem! - legalább én azon meggyőződésben vagyok! -
94 1, VII | fognak győzni!~- Na, öcsém - én ekképpen csak ellenség maradok! -
95 1, VII | hogy hatvanával beszél.~- Én a tamási szarvasokat gondolám! -
96 1, VII | fillért sem költ erre az én szomszédom, herceg Eszterházy,
97 1, VII | mondja az ifjú magában, - én megtettem kötelességemet,
98 1, X | összekeveredik.~- No hát én itt maradok, - mondja Bowring
99 1, XI | tálat, - katona uram, - mert én herceg Batthyányi Lajos
100 1, XI | szét az ujjaidat, aztán én megforgatom egy párszor
101 1, XI | valamelyik ujjadat, öcsém!~- Én azt nem kérdezem katona
102 1, XI | hogy jól tudjon vágni, én csak azt vállalom magamra,
103 1, XI | huszár, - annyi, mintha én vágtam, te meg kiálltad
104 1, XI | Tehát senki sem látta?~- Én nem láttam, pedig a fölső
105 1, XI | kérdik a másikat.~- Bíz én sem láttam - nagyságos asszony -
106 1, XI | higgye nagyságos uram, amit én nem hiszek.~- Nem hiszi
107 1, XI | faragta meg a rovást?~- De én faragtam meg az igaz, -
108 1, XII | búzámat kinn felejtik, pedig én az esőtől tartok.~- Miért
109 1, XII | huszárnak.~- Nem jó lennék én oda, katonauram, - mondja
110 1, XII | a béres, - sokáig tudnám én megszokni azt a vagdalkozást, -
111 1, XII | Elvétve egyiket megsajnálom én is, - mondja rá az őrmester, -
112 1, XII | másiktól búcsúznék.~- Uram s én istenem! - fohászkodik az
113 1, XII | ezzel a tenyérrel úgy adom én a dicsőséget, mint a szentséges
114 1, XII | sóhajta a béres.~- Eleresztlek én, kedves fiam, - mondja a
115 1, XIII | maga csak eltréfál, - hanem én!... - én már nem szeretem,
116 1, XIII | eltréfál, - hanem én!... - én már nem szeretem, hogy olyan
117 1, XIII | húgomasszony, nem szeretem én azt, mikor az ember ilyen
118 1, XIII | elkezdeni.~- Húgomasszony, én most éppen ötven esztendős
119 1, XIII | mondja a nő, - megmondjam én is, hány esztendős vagyok?
120 1, XIII | hány esztendős vagyok? mert én nem csinálok belőle titkot.~-
121 1, XIII | okoskodik az asszony, - én is megharagszom; néha csak
122 1, XIII | engem üt meg a guta, hanem én pofozok föl egyet a sok
123 1, XIII | dünnyög Baltay, - de már én sem veszek valakibe olcsóért,
124 1, XIII | édes jó barátom, látod, én nem érek rá veled civakodni,...
125 1, XIII | húgomasszonynak unokáját én nevelhetném föl,... abból
126 1, XIII | lúd; - aztán nem szeretem én azt, hogy idegen tollat
127 1, XIII | szerzeményemet, mit azok és én sarkantyús csizmában kerestünk,
128 1, XIII | tovább, megmondom, hogy én már választottam, s az ellen,
129 1, XIII | fogok.~- Húgomasszony!... én Baltay vagyok, - s az a
130 1, XIII | leány Baltay-leány!~- És az én leányom! - mondja a nő,
131 1, XIII | mikor szavamat adám, - s én azt megtartom. Isten engem
132 1, XIII | segéljen meg az isten, hogy én pörleni fogok.~- Tessék! -
133 1, XIII | de azt is mondtam, hogy én elmegyek akkor ettől a háztól.~-
134 1, XIII | nem megyek el, - legalább én majd megkapaszkodom abban
135 1, XIII | ki ölte meg?~- De keresem én! - mondja megilletődve a
136 1, XIII | rovás!~- Azt is bánom, hogy én faragtam, - megérem még,
137 1, XIII | maga vakartatja le!~- Akkor én vetem tűzbe a pört!~- Ne
138 1, XIII | akkor is azt mondja, hogy én vessem a tűzbe; hanem bele
139 1, XIII | neológus?~- Sohase vagyok én, - hanem ha diákul akarunk
140 1, XIII | előre is deprekálom, - mert én még sohasem hallottam magyarul
141 1, XIII | mosolyog az ügyvéd, - tehát én leszek pro, - magnifice
142 1, XIII | domine, nem azért hivattam én, hogy mink vesszünk össze, -
143 1, XIII | nevet az ügyvéd, mert akkor én fizetném a perköltséget.~-
144 1, XIII | Deus avertat, - hogy én azt cselekedjem, - magnifice
145 1, XIII | cselekedjem, - magnifice domine, - én csak megmaradok az emplastrum
146 1, XIII | Minél több, annál jobb, - én mind megtanulom.~- Non faciat,
147 1, XIII | hozzá!~- Sohasem törődöm én azzal, hogy Ovidius ha fölkelne,
148 1, XIII | esztendők egyike lesz.~- Én már igen kedvetlen vagyok.~-
149 1, XIII | miért?~- Öreg legény vagyok én ahhoz, hogy jobb időket
150 1, XIII | napocskával sem idősebb, mint én, - és lásd, én mily vidám
151 1, XIII | idősebb, mint én, - és lásd, én mily vidám vagyok.~- Barátom! -
152 1, XIII | rothadni készülő nép, én meg nem aranyozom azt az
153 1, XIII | prókátor barátom. Mennyit ér az én pesti házam?~- Félurodalmat.~-
154 1, XIV | magasabb tanulmánynak.~- Az én bácsim mentéje is azé?~-
155 1, XIV | azé, egy szálig.~- Hát az én fogam, amit tegnap kihúztunk?~-
156 1, XIV | kedves, jó András bácsi, én elhallgatom akármeddig, -
157 1, XIV | összekapaszkodhatik, míg az én birtokomat átéri.~- Akkor
158 1, XIV | leckéjét.~- Régen tanulom én már ezt, mióta ez a sok
159 1, XIV | ilyen olcsóért tanul, - az én jószágomért is megtanulhat
160 1, XV | ismétli a másik, - az én szabadosaim már fegyverben
161 1, XV | mondja a nádor, - de én újonc vagyok ez országban.~-
162 1, XV | Annál régebben ismerem én, s az én tapasztalásom rendelkezésre
163 1, XV | régebben ismerem én, s az én tapasztalásom rendelkezésre
164 1, XV | katonát és pénzt kérünk?~- Én már bírom a talizmánt, -
165 1, XV | önt, - véli a nádor, - s én bár különben fiatal, de
166 1, XVI | szól a gróf, - valamelyest én is értek a lóvásárláshoz.~-
167 1, XVI | akarsz menni?~- Tudom is én, - felel a kocsis, - kérdezze
168 1, XVI | most a kastélyba mennek.~- Én is a kastély felé megyek -
169 1, XVI | a gróf után, - pedig ha én kezdem az ilyen dolgot,
170 1, XVI | éjszakát, - viszonzá a gróf, - én itt rendes vendég vagyok.~-
171 1, XVI | közelállója őméltóságának?~- Én legközelebb állok hozzá, -
172 1, XVI | Becses nevét kérem alássan:~- Én,... én - Tolnai vagyok! -
173 1, XVI | kérem alássan:~- Én,... én - Tolnai vagyok! - mondja
174 1, XVI | kihez legyen szerencsém?~- Én,... - én Kisfaludy Mihály
175 1, XVI | legyen szerencsém?~- Én,... - én Kisfaludy Mihály vagyok
176 1, XVI | örvendetes hírét magammal. - De én is hoztam neked egy kedves
177 1, XVI | kincset leltünk, barátom, s én magamra vállaltam, hogy
178 1, XVI | Badacsonyon~Ezt Muzsámtól vettem én,~Egykor midőn magam bolygék~
179 1, XVI | mondja az ifjú gróf.~- Én és te? - számolgatja Festetics, -
180 1, XVI | párját nem hallottam eddig, s én kimondhatlan boldognak érzem
181 1, XVI | ostorral.~- Hiában ütöm én már ezeket, uram, - nem
182 1, XVI | kérdi az öregúr.~- Nem tudom én, miféle lovak, - mondja
183 1, XVI | fogná kiostorozni őket. Én szavánál fogom tekintetes
184 1, XVI | beszéltünk mi Keszthelyen?~- Nem én, kedves apám.~- Itt van
185 1, XVII | népfölkelésnek tartja, s én emberi kötelességet teljesítek,
186 2, I | körmös legény, azaz hogy én vagyok magam, aztán akit
187 2, I | mi vesszük hasznát; lásd, én láttam külföldön mívelt
188 2, I | többet hallasz mint amit én mondanék; s ha aztán meghallgattad,
189 2, I | elültetjük.~- Ejnye, barátom, én meg nem győzöm pusztítani,
190 2, I | az intézetet először is én hozzám "kutyatejet" gyomlálni? -
191 2, I | nagyra szabtad a helyet.~- Én meg az ellenkezőtől félek.~-
192 2, I | Hallják kendtek, - látom én már, hogy az egész várost
193 2, I | véli az első.~- Tudom én már mi lesz - fontoskodik
194 2, I | igenis, - mondja a gróf, - én voltam feledékeny, igenis, -
195 2, I | lódoktorért.~- Többet tud az én apám, mint hat lódoktor.~-
196 2, I | Egyéb baj nincs?~- Ha az én bajomat gondolja, édes bácsi, -
197 2, I | kinek kellek?~- Megfogadom én,... - mondja a gróf elfeledkezve.~-
198 2, I | Azaz, hogy megfogadnám én, - ha volna mire, - igazítá
199 2, I | számára, kik fizetni fognak?~- Én fogom fizetni őket - mondja
200 2, II | is hagyja itt bíró gazda, én majd elolvasgatom, estére
201 2, II | András, aztán majd itt leszek én strázsának! - mondja odább,
202 2, II | tartom.~- ejnye bácsi, ha én nagy leszek, nekem lesz
203 2, II | baj, méltóságos uram, ha én nem hinném, legfölebb is
204 2, II | hallotta, András?~- Csak én hallottam jól, hisz úgy
205 2, II | az méltóságos uram, hogy én az urak háta mögött álltam,
206 2, II | kend! Megtelt a rovás! és én, méltóságos uram, fölróttam
207 2, II | méltóságos uram, - tudom én, hogy a jóravaló magyar
208 2, II | mondja a gróf megindulva.~- Én megmondtam mindent! - mondja
209 2, II | sem, - kedves jó anyám, én tudok szegény is lenni, -
210 2, II | meg kell mutatnom, hogy én is vagyok olyan igaz magyar
211 2, II | méltóságos gróf, hanem én, - tűzbe vetném a rovást.~-
212 2, III | áldja meg; mert tudja, hogy én néha neki bolondulok, aztán
213 2, III | annak jobb dajkája mint én, - az öreg nagyságos asszony,
214 2, III | hogy ennek az embernek én faragtam meg a rovást.~András
215 2, III | már lefaragott, megmondtam én ezt neki előre; megérem,
216 2, IV | magát, hanem gyijjen maga; én ugyan nem megyek utána.~-
217 2, IV | Ha a tebbi elmegy is, én itt maradok, őrzsöm a hazsának
218 2, IV | őrzsöm a hazsának határát, én ezsírt segődtem be.~- Nem
219 2, IV | kiált föl a cigány, - de én megkérdeztem ám, mikor a
220 2, IV | irtózom bevallani, hogy én törvényszegő vagyok; de
221 2, IV | Lehetsz barátom, - de én is szívesen lennek, - mert
222 2, IV | magyar történettel, - az én nevem herceg Batthyányi
223 2, IV | Lajos, - ám hirdessék, hogy én áruló vagyok!~- Nagy ember! -
224 2, IV | melléd, - hogy árnyékoldalad én legyek.~A hadosztály minden
225 2, V | igen bajos jót állni!~- Én pedig éppen csak együtt
226 2, VI | egyet nagyot ordítva.~- Én nem tudok, - mondja az orvos, -
227 2, VI | a teremből.~- Nem várom én azt, hanem, - hallod-e te
228 2, VI | csakhogy már azt vélem az én kurta eszemmel, ha én isten
229 2, VI | az én kurta eszemmel, ha én isten volnék, hiában gyónnád
230 2, VI | magadért megbocsátasz-e?~- Én könnyen megbocsátok; mert
231 2, VI | írd rá, amit mondtál, én meg bizonyság leszek, s
232 2, VI | megteszek valamit, mert én is halódni akarok, de csöndesen!~-
233 2, VI | azt gondolja bátyám, hogy én csak úgy egy helyben álltam
234 2, VI | mert sokáig lesz még én reám szükség.~- Aztán háborúba
235 2, VI | az ellenséget ne adja az én kezembe, - aztán akkor majd
236 2, VI | kezembe, - aztán akkor majd én sem bántom; ennyit megígérek.~-
237 2, VI | tud mit csinálni, akkor én is eszébe jutok?~- Attól
238 2, VI | Kedves Pista bácsi, elmegyek én könyörögni ahhoz a vezérhez!~-
239 2, VI | neked olyan rosszat, hogy én velem áldjon meg az isten!~-
240 2, VI | bizony, édes lelkem; de én látom, oly magas az az ég,
241 2, VI | ekkor és ekkor meghalt.~- Az én vagyok, tisztelt főorvos
242 2, VI | talált portékának?~- Már én a lányomnak szántalak édes
243 2, VI | Trézsi meg neked; - még az én tanyámon ennyien megférünk,
244 2, VII | jegyzi meg a nádor, - s én kíváncsi vagyok tudni e
245 2, VII | gondolta?~- Fönség,... az én jótállásom...~- Ha a fővezér
246 2, VII | szavának, elegendő arra, hogy én se kételkedjem.~- Nem vagyok
247 2, VII | herceg! - szól befejezésül - én Budán lakom, - nagy hegy;
248 2, VIII | az ilyen vén bolond, mint én, igen is, már ilyenkor rég
249 2, VIII | mit mondana kegyed, ha én lebontatnám?~- Hogy jól
250 2, VIII | tálaltatok.~- A világért sem, - én ma őzpecsenyét akarok enni.~-
251 2, VIII | magammal indultam meg, s én most csak szállás-rendezőnek
252 2, VIII | úr, - tréfál az angol, - én azt véltem, hogy sokkal
253 2, VIII | őzpecsenyét is hoznak.~- Jó - én nem bánom, ha önök Keszthelyen
254 2, VIII | akar Keszthelyre jönni, - s én tizenketted magammal az
255 2, VIII | keresett egy húszast.~- Én, méltóságos uram, kis majoros
256 2, IX | jártam volna arra?~- Úgy az én uramat is ösmeri talán,
257 2, IX | fölegyenesedve, - de szeretném, ha én gondolhatnám ezt, aztán
258 2, IX | ha te azt tudnád, amit én tudok!~- Még sem lenne az
259 2, IX | mintha maga azt tudná, amit én tudok.~- Ugyan mivel oldozhatnám
260 2, IX | pap megállja szó nélkül, én sem adnám a dolgot odább.~-
261 2, IX | a dolgot odább.~- No hát én sem adom odább, bátyám.~-
262 2, IX | keményebben lakolt, mint az én eszem gondolja.~- Öcsém,...
263 2, IX | eszem gondolja.~- Öcsém,... én magyar ember vagyok...~-
264 2, IX | magyar ember vagyok...~- Meg én is - mondja fölkelve Pista
265 2, IX | csak annyit mondhatnál az én uramnak, hogy nem Dunay
266 2, IX | istene, - ne kérdezd, - én tudom, hogy miért.~- Bátran
267 2, IX | Fiam, - mondja Baltay, - én szívesen hinném, amit mondasz.~-
268 2, IX | hinném, amit mondasz.~- Én pedig nem erőltetem a nagyságos
269 2, IX | kérdi Baltay gyanakodva.~- Én is ott voltam akkor! - szól
270 2, IX | Baltay indulat nélkül, - én őt sohasem vádolom.~- Nagyságos
271 2, IX | van papiroson a dolog - én nem értek sokat az ilyen
272 2, IX | igazságot, - hanem ha az én két orcámat szégyen éri
273 2, IX | átossággal, - megérdemlem-e én?~- Megállj, fiam! - inkább
274 2, IX | Ilyenformán gondoltam én is legjobbnak, - okoskodik
275 2, X | grófnő.~- Láncon vagyok ám én otthon, - ma sem tudom,
276 2, X | rendelt.~- Ki tudja, megérem-e én azt? - mondja a grófnő.~-
277 2, X | mondja a grófnő.~- De még én is meg akarom érni, méltóságos
278 2, X | véli a grófnő.~- Elérek én még az eszemmel odáig, méltóságos
279 2, X | vőmet fiamként szeretem, s én nem bánom, pöröljön az öreg, -
280 2, X | gondol András, honnét jövök én most?~- Nem tudom eltalálni,
281 2, X | elmondja a fiúnak kalandját, s én rögtön leszálltam a lóról,
282 2, X | Bocsásson meg neki az isten, én is megbocsátok! - mondja
283 2, X | sóhajt fel a grófné.~- Én vittem haza szegény párát, -
284 2, X | szól közbe a gróf is, - én nem keresem őt.~- Keresem
285 2, X | nem keresem őt.~- Keresem én, gróf úr, mindenfelé tudakolom,
286 2, X | mindenfelé tudakolom, s én rá fogok találni, - meg
287 2, XI | engem okozzatok, - hisz én csak büszke vagyok arra,
288 2, XI | azt ajtóra írták, - ez az én falábam a te öcséd ám, úgy
289 2, XI | is vittek.~- És...?~- Bíz én lemásztam, fönséges uram, -
290 2, XII | tessék megmondani, hogy én megengedtem.~Az alispán
291 2, XII | tréfál, Csapó barátom?~- Nem én, uram; mert tetszik látni
292 2, XII | szükségesek, főleg pedig én lennék itt a legszükségtelenebb
293 2, XIII | könyveket, - hadd lopjak én is egyszer, nem mástól,
294 2, XIII | valahol meg emlékeztem én arról, miképpen szokás nálunk
295 2, XIV | hogy - hajdú képében jár.~Én ugyan nem akarok megesküdni
296 2, XV | Nem eresztem el az urat.~- Én legjobban szeretném, ha
297 2, XV | értem a senior Baltay-ágat, én vagyok az öregnek tabuláris
298 2, XV | Ha eladó szándékod van, én könnyen megalkuszom, tehát
299 2, XV | szólal meg az alispán, - én elég meggondolatlan valék
300 2, XV | prókátor, - beláthatja, hogy én átkozott bolond ígéretet
301 2, XV | meg.~- Azt mondja ön?~- Én ezt nem preskribálom, -
302 2, XV | Barátom! - mondja Galiba, - én prókátor vagyok...~- Én
303 2, XV | én prókátor vagyok...~- Én meg orvos... - szól közbe
304 2, XV | is tudja megítélni, hogy én principálisomtól nem arra
305 2, XV | megítélheti ön a dolgot, hogy én principálisom ellen tettem;
306 2, XV | meddig élhet ez az ember?~- Én orvos vagyok, uram, és nem
307 2, XV | orvos úr,... nem akarom én, hogy kártyából beszéljen
308 2, XV | hanem amint tegnap mondám, én e puszta tudósításért egy
309 2, XV | orvos.~- Ah, orvos úr az én emberem.~- Tessék velem
310 2, XV | okosat gondolt?~- Tehát én tőlem várja ön azt a szót,
311 2, XV | szereti a tréfát, pedig én igen komolyan beszélek.~-
312 2, XV | jobb, - mondja az ügyvéd, - én most elmegyek, esztendeig
313 2, XV | mire ön haza ér.~- Bíz, én nem haragudnám érte, - mondja
314 2, XVI | kend neki a kalácsból?~- Én csak meg nem ettem előle, -
315 2, XVI | mondja András - kérdeztem én azokat a tisztelendő urakat,
316 2, XVI | mondja az öreg - hogy én medvék után eresszem, bolond
317 2, XVI | amit helyébe hoznak, hisz én ezelőtt tíz esztendővel
318 2, XVI | legalább a fösték árába én is fizettem valamit, és
319 2, XVI | tökkel ütött fejű, - hanem én a hordómba sem töltetek
320 2, XVI | befér az ember szájába.~- Én a könyveket értem, hallja
321 2, XVI | hanem azért se baj, - mert én láttam elég tyúkot, midőn
322 2, XVII | búcsúznék? - válaszol Csapó, - én már csak arravaló vagyok
323 2, XVII | beteg.~- Kegyelmes uram, én a boszorkányoknak söprűnyelet
324 2, XVII | tehettem volna.~- Mondtam én azt, kegyelmes uram, hogy
325 2, XVII | valami okosat gondoljon; én azonban nem egy rövid útban,
326 2, XVII | legelőször kérnek; - barátom, én legelső kérésemet legutolsó
327 2, XVII | holta után megemlegetik.~Én, kit születésem órájában
328 2, XVII | megkereszteljenek, - mondom én, ki megéheztem szeretetre,
329 2, XVII | sütik a dohányt, - s mondom én, ki az emberben az embert
330 2, XVII | volna az emberre: üsd agyon! én a legnyugodtabb kedéllyel
331 2, XVII | címeit rőföljem össze; - én a múlt időknek embereit
332 2, XVII | jegyzi meg a szomszéd - mert én meg református vagyok.~-
333 2, XVII | gondoltam, sokkal tartozom én ennek a hercegnek, s ha
334 2, XVII | mások elfeledik a múltat, - én legboldogabb vagyok, midőn
335 2, XVIII| tehát ennivalóval is én látom el őket, - írja föl
336 2, XVIII| kényszeríthetné nagysádat.~- Én is azt gondoltam, - teszi
337 2, XVIII| lesz, nagyságos uram!~- Én meg azt mondom, hogy nem
338 2, XVIII| Kié ez a szép fiú?~- Én Baltay Imre vagyok! - felel
339 2, XVIII| csoda, nagyságos uram, - én rólam könnyen lemosta egy
340 2, XVIII| ember, akárki csinálta.~- Én megmondom, ki csinálta.~-
341 2, XVIII| Mit gondol kend András, - én kérdezzek ilyent a gyerektől?~-
342 3, I | De... fönséges uram, én Bécs...~- A nádor őfensége
343 3, I | mondja a kemény katona, - én csak verekedni tudok, nem
344 3, I | ahhoz semmi közöm, - de én mit csináljak?~- Lőni fog,
345 3, II | kérem alázatosan, tudom én, hogy én vén szamár vagyok,
346 3, II | alázatosan, tudom én, hogy én vén szamár vagyok, igen
347 3, II | majd gondoskodom magról.~- Én meg választóvizet hozok, -
348 3, II | kötekedik Baltay a cigánnyal.~- Én is attól félek, nagyságos
349 3, II | fog halni mind a kettő, és én háládatlan még a nevüket
350 3, II | nevüket sem tudom.~- Bíz én már magam is elfeledtem, -
351 3, II | ember.~- Az egyikre már én sem emlékszem, - mondja
352 3, II | bánom, barátim, - Keszthelyt én a nemzet dicsőségére emeltem
353 3, III | levegő ne csapjon, mert én sem szeretem a csúzt, meg
354 3, III | itt? Teremtettét, mikor én ilyen fiatal voltam, mint
355 3, III | zsákot.~- De a kanpulykát én kergessem át a másik udvarra,
356 3, III | valakit pofozni) - uram s én istenem, mi lesz már ebből
357 3, III | meghajolni, - teremtettét, mikor én az édesanyám keze alatt
358 3, III | míg neked is kerül, hisz én eljárok akármi ringy-rongyban,
359 3, III | vén asszonynak az is jó, én már ezt megszoktam; hanem
360 3, III | enyhébben - majd vadászok én ki neked valamit, - vigasztalja
361 3, III | reá szabnak föl.~- Majd az én nevem napján vedd föl, édes
362 3, III | bolondjában összezavarodjék.~- Hát én mi jót kívánjak? - kérdi
363 3, III | Etelkével.~- De majd kívánok én, - mondja az öregasszony
364 3, III | az asszonyok ellen, hisz én is feleséges ember vagyok,
365 3, III | meg Lillának is?~- Szja, én nem tehetek róla, - mondja
366 3, III | Himfy" uramnak, mikor az én kedves húgomasszony megkönyörült
367 3, III | beszélő, - dejsz lettem volna én ott, majd találtam volna
368 3, III | ott, majd találtam volna én egy rokkafát, mivel védelmeztem
369 3, III | okoskodik, míg neki van igaza. Én nem tudom, mitevők leszünk
370 3, III | muszáj! Lássa, barátom, ez az én bajom, mi lesz ebből a gyerekből, -
371 3, III | disznóm van kézben, elütök én akkor mindent.~- De az azt
372 3, III | gáton, - most már hazajövök, én sem parancsolok otthon senkinek,
373 3, III | pénzét?~- Soha sem beszéltem én vele.~- Én sem beszéltem, -
374 3, III | sem beszéltem én vele.~- Én sem beszéltem, - válaszol
375 3, III | válaszol amaz - hanem szeretném én látni az erszényét, hogy
376 3, III | hamar kifogynánk; pedig míg én élek, minden évben megtartom
377 3, IV | valaha Pestre, mint most én tégedet, édes öcsém, - aztán
378 3, IV | korhelypajtások között; s én nem tudtam másként segélni,
379 3, IV | rátaláljon a megfelelő számra, s én rémülve láttam, hogy az
380 3, IV | csakugyan subickot tesz.~Én már remegni kezdék, kivált
381 3, IV | csizmáimra nézett, melyekben én alig bírtam megállni, úgy
382 3, IV | amit rá költöttem?~- Nem én, kedves fiam, - mondja megint, -
383 3, IV | nem úgy volt a könyvben.~- Én most is azt mondom, hogy
384 3, IV | urambátyam jobban tudná, mint én? - duzzog a fiatalember,
385 3, IV | legjobban kell tudnom; mert én vagyok Kisfaludy Sándor.~-
386 3, IV | aztán mégis úgy van, mint én mondám.~- Csak már volna
387 3, IV | fiatal ember mondá.~- Mondtam én, hogy nem úgy van, - ismétli
388 3, V | igen kurtán ezt felelte: "Én csizmában is szeptemvir
389 3, V | mondja Baltay - tudom én, mi az emberség; - aztán
390 3, V | ellentmondani, - zörög a nő, - mikor én azt jobban tudom, mint te.~-
391 3, V | olvassa a nagyságos úr?~- Majd én fél mázsás levelet olvasgatok,
392 3, V | a váratlan feleletre.~- Én előbb is itt benn voltam,
393 3, VI | bizalommal félrehíva, - én jó barátod vagyok, s figyelmeztetlek,
394 3, VI | kell megtalálnom; melyről én igen régen elfeledkezém.~-
395 3, VI | az ember megmenekült, s én saját szemeimmel láttam,
396 3, VI | hozzá.~- Imre öcsém, holnap én haza megyek, azért ha maradni
397 3, VI | utolsó pontot nézi.~- Nem én, öcsém, - hisz elég piszkos
398 3, VII | jövendőben; hanem ha már én ennyit elhiszek, legalább
399 3, VII | hanem amely fa megtetszik az én kertemben, szívesen odaadom.~-
400 3, VII | semmit, méltóságos uram, - én egyebet kérek.~- Hadd hallom,
401 3, VII | Hadd hallom, mit tehetek én is?~- Engedjék meg méltóságos
402 3, VII | meg méltóságos urak, hogy én áshassam le az ágakat a
403 3, VII | Ez az öreg férfiú az én édesapám.~- Gondolta-e,
404 3, VII | hanem mivel berendelt az én méltóságos uraságom, kinek
405 3, VII | méltóságos uraságom, kinek én is egyik jobbágya vagyok...~-
406 3, VII | uram, maga az oka, hogy én most azt mondom, hogy semmit
407 3, VII | búsuljon Berzsenyi uram, én vagyok! - mondja Kisfaludy
408 3, VII | kétezer forintot adok, - én eltartom a magam szegényeit,
409 3, VII | az úr, - mondja a gróf, - én nálam egyszer sem volt Berzsenyi
410 3, VII | Berzsenyi is meghallhassa.~- Én, kérem alázatosan, gróf
411 3, VII | hanem ha ő elkerülte az én házamat, én sem merek ő
412 3, VII | elkerülte az én házamat, én sem merek ő hozzá bemenni!~
413 3, VII | kastély, méltóságos uram!~- Én inkább azt hinném, hogy
414 3, VII | méltóságos úrnak, mert akkor én még eggyel fölebb kezdem, -
415 3, VII | András - még utóbb is az én szégyenemre azt mondanák,
416 3, VII | szégyenemre azt mondanák, hogy én milyen vén szamár vagyok,
417 3, VII | hallani ezt a verset?~- Ha én tarthatnám azt a papirost,
418 3, VII | nagyságos úr, mert aztán én is együtt jajgatok ám!~Baltay
419 3, VII | fiú Jolánra mert nézni.~- Én Baltay Imre vagyok! - mutatja
420 3, VII | mutatja be magát.~- S én e nevet megkoszorúzom. -
421 3, VII | fel édes jó öregem!~- Nem én, nagyságos úrfi, hadd gyönyörködjék
422 3, VII | bennem az úristen, midőn én azt köszönöm meg, hogy az
423 3, VII | el egykönnyen a csontját, én pedig azt látom, hogy a
424 3, VII | ilyen erős ember, mink én, csak délig koplal.~- De
425 3, VII | valója? lássa, barátom, én sokban segíthetek.~- Magamért
426 3, VII | mondja Kisfaludy.~- Nem tudok én annak mértéket venni őrnagy
427 3, VIII | föl Baltay, - kérdeztem én azokat?~- Hát mit mondjak
428 3, VIII | ám, hogy úgy tegyen, mint én vagy kend, hogy fölmagzottunk
429 3, VIII | küldhetek javasasszonyért.~- Én majd csak kiállom nyögés
430 3, VIII | András szólította el.~- Én vagyok nagyságos úrfi, -
431 3, VIII | bolondítani az úrfi; hát én ma látom az úrfit legelőször
432 3, VIII | vagyok ébren.~- Bár csak én álmodnám ezt inkább, András, -
433 3, VIII | tudom, azaz, hogy tudtam én előbb is; hanem hát azt
434 3, VIII | tudhatja.~- Nagy filkó voltam én ahhoz a mesterséghez, úrfi, -
435 3, VIII | maradtam; mert később a szépnek én nem kellettem, a csúnya
436 3, IX | esenkedik az asszony - szóltam-e én valaha a te dolgaidba?~-
437 3, IX | bujkálni?~- Ez a szoba pedig az én konyhám, édes feleségem, -
438 3, IX | ezt az árnyékvilágot.~- De én bizony még nem kívánkozom
439 3, IX | apróra válogatsz?~- Mintha én azt tőled kérdezném, - szól
440 3, IX | hátulról.~- Magnifice domine, én egy szerencsétlen flótás
441 3, IX | csinált az öreguraságnak.~- Én ugyan nem tudom mivel -
442 3, IX | hol kell ennek örülni.~- Én legalább nem örülök neki,
443 3, X | András, - majd csinálok én tüzet, ha még olyan nedves
444 3, X | azért menjen csak be, majd én az én uraimat hívom ki.~
445 3, X | menjen csak be, majd én az én uraimat hívom ki.~A gróf
446 3, X | mondja Baltay, - hisz én is megijedtem, hát még azok
447 3, X | Régen vártam erre, s én nem mertelek reákényszerítni;
448 3, X | megszólítja az öreget.~- Most meg én faragok rovást! - mondja
449 3, X | úgy-e, nagyságos uram, hogy én vetem ezt tűzbe!~- No, hogy
450 3, X | húgocskám, rég neked szántam én már ezt a fiút.~- Az gondolja
451 3, X | kiált közbe András, - hogy én azt már régen nem tudtam?~-
452 3, X | ezután nagyságos úr?~- Nem én, még kendre sem - tréfálódzék
453 3, XI | büszkén a szabados.~- Sem én, sem más! - nyugtatja meg
454 3, XI | mondja:~- Méltóságos uram, én sem fizetek senkinek, nekem
455 3, XI | meg a holnapi napot.~- De én most menni akarok, s holnapig
456 3, XI | gondolom, amit ma!~- Megtudom én azt is, - hanem éppen azért
457 3, XI | hanem azért derék ember, ezt én mondom, Baltay.~- Bár csak
458 3, XI | nem tud és nem akar.~Tán én is találtam volna egy bitófát,
459 3, XI | tanú?- kérdi az öreg.~- Én és a kórházi felügyelő, -
460 3, XI | Pista, - hisz ott van az én nevem mellett a főorvosé,
461 3, XI | letéve.~- A másik tanú pedig én vagyok.~- S aki megölte?~-
462 3, XI | Bocsásson meg neki a jó isten, én nem átkozhatom el.~- Nagyságos
463 3, XI | uram! - mondja Pista, - én még más szót is várok.~-
464 3, XI | keze hamarabb elérte, mint én tudtam volna, ha az ég megeléglé
465 3, XI | megeléglé e szenvedést, én meg is sokallom, én megbocsátok
466 3, XI | szenvedést, én meg is sokallom, én megbocsátok neki.~- Isten
467 3, XII | üres kocsinak is elég.~- Én pedig nem jöttem üresen! -
468 3, XII | hát csak magam álltam én ott az erdőnél?~- Ketten,
469 3, XII | elhagyottabb részén.~- Megnézhetem én azt a sírt?~- Amikor parancsolni
470 3, XII | mondja az aranyműves, én már ettem gombát, de még
471 3, XII | keze alatt a munka, mintha én vágnám fejszével kétfelé.~-
472 3, XII | legjava.~- Mind elhiszem én azt uram, hanem azért csak
473 3, XII | darabban valamiről használ.~- Én egy szót sem szólok uram,
474 3, XII | elhegedülteti, mégis újra reávágyik.~Én hiszek a jelenben, remélem
475 3, XII | Köszönöm ez ismertetést, s én alakjaimnak ez erényét vagy
476 3, XII | saját embereinket, s így én lelkiösmeretesen kimentem
477 3, XII | párbeszédet megvezércikkezni, mit én nem hagyhatok szó nélkül;
478 3, XII | hagyhatok szó nélkül; mert én azon párbeszédet nem hézagpótlóul
479 3, XII | egyszer kérdem most már én, hogy mit akarnak ezzel
480 3, XII | vita? - kérdi valaki, kinek én azt válaszolom, kegyes engedelemmel,
481 3, XII | számos utazási leirást, s én ámbár bámultam az indusztriának
482 3, XII | hozzánk ültetik be.~Emlékszem én jól azon időre, midőn Magyarországban
483 3, XII | újabb időkben annyit, mint én; de ami igaz, az igaz bárdolatlansággal
484 3, XII | már nem vonakodhatunk, s én részemről tettem annyit,
|