Rész,  fejezet

 1      1,  I  |   viszontkérdé: hát te?~- No, tudod barátom,... ami azt illeti,...
 2      1,  I  | maradhatok, pipára gyújtok... Tudod az öreg nagy magyar, nincs
 3      1,  I  |   akiben megtúrósodott a vér; tudod, az öreg olyan keserű magyar,
 4      1,  VII|       nagy megnyugodás után - tudod, hogy Éva asszonynak nagyon
 5      1,  XVI| kigondoltan, hanem élve.~- De tudod, ki írta?~- Mondám, hogy
 6      2,  VI |     marasztasz, édes húgom, - tudod, hogy mennem kell.~- No
 7      2,  IX |      adom odább, bátyám.~- De tudod, ki ölte meg?~- Amint az
 8      2,  XI |      megint a szabados, - azt tudod, hogy egy haláltól nem félek,
 9      2,  XV |    megint otthon legyek; mert tudod barátom, - mondja a prókátor -
10      3,  V  |       első aljegyző voltam, - tudod, mikor a nagygyűlés napján
11      3,  V  |         ban együtt voltunk, - tudod, - hány esztendős is lehettél,
12      3,  V  |       az utca hosszán ette.~- Tudod, mit akarok mondani?~- Tudom! -
13      3,  V  |     mit bizonyosan nem tud.~- Tudod a lúdvércet! - kottyant
14      3,  V  |     te.~- Csak gondolod, hogy tudod, édes anyjukom, aztán azt