Rész,  fejezet

 1      1,  IV  | egyenest megállni.~Az ispán nem szólt többet, a béresek egész
 2      1,  V   |        az öcsém!~- Hát mért nem szólt a nagyságos úr elébb? -
 3      1,  XI  |       nagy ostort, mely akkorát szólt, hogy a hat ökör szebben
 4      1,  XV  |   fölgerjedést.~- Igen, igen! - szólt a fejedelem, - gróf Dunay
 5      2,  III |        hanem eddig egy szót sem szólt, miből András mindjárt gyanítá,
 6      2,  III |    öcsémet már elemésztették? - szólt indulattal az úr.~- Nagyságos
 7      2,  V   |       van a magyar ezredekre! - szólt utóbb harsányan a parancsnok, -
 8      3,  IV  |     mondott, mire Baltay megint szólt, de már éppen a csöndbe
 9      3,  V   |       ment. András egy szót sem szólt, várta, mit csinál az uraság,
10      3,  V   |    észre. András még mindig nem szólt, megösmerte a rovást, azonban
11      3,  VI  |      lőn a felelet.~- Miért nem szólt kend?~- Mert nem akartam
12      3,  VII |       ág; de azért egy szót sem szólt néki, hanem csak lógósnak
13      3,  VIII|         úr, jobban mint mink.~- Szólt már valamit?~- Majd nekem
14      3,  IX  |         hanem mivel az öreg nem szólt magától, András elhatározta,