Rész,  fejezet

 1      1,  I   |   embert, felét aprót, felét öreget, kik el nem tudták képzelni,
 2      1,  I   |    hát miért keserítsem a jó öreget? ki már az egész környéket
 3      1,  XI  |      a szomszéd házhoz, s az öreget álltában támogatták a Baltay-család
 4      1,  XIII|    asszony, megmosolyogva az öreget, kit a vér majd megint elragadt.~-
 5      1,  XVI |      némileg előreereszté az öreget, ki midőn az ajtóhoz ért,
 6      2,  IX  |    Pista a padról, honnét az öreget idáig csak ülve hallgatta.~-
 7      2,  XIII| olvasás alá:~A boldogult két öreget~Hogy szívük még dobogott,~
 8      3,  II  |  Festetics indulni látván az öreget, midőn az a könyvtárnak
 9      3,  II  |    hogy ne kérdezze senki az öreget, hogy hol volt; mert ő a
10      3,  II  |    tisztes társaság várta az öreget, hogy az "ultimót" kergessék;
11      3,  VII |      tehát halljuk ezt a két öreget, összeférnek-e már? Egészen
12      3,  VIII|   oda.~András jól ismerte az öreget, észrevette, hogy valamit
13      3,  VIII| lépésről lépésre kísérvén az öreget; de az még mindig némán
14      3,  X   |      idő után megszólítja az öreget.~- Most meg én faragok rovást! -