Rész,  fejezet

 1      1,  I   |   juhpásztorra, ki ezt az árva nyelvet hírmondónak nem felejtette
 2      1,  IV  |      Én nem igen tudom a német nyelvet, midőn már némileg kedvet
 3      1,  IV  |   belőle. Megtanultam a magyar nyelvet könyvből, hanem most már
 4      1,  IV  | gyermek korán megszokja a jobb nyelvet.~- És mégis úgy van, barátom, -
 5      1,  IV  |     csikósbojtár is csak azt a nyelvet beszéli, mit a legelső tudós;
 6      1,  IX  |       font gondolatainak végre nyelvet adott, s magának is hangosan
 7      1,  XIII| legalább tartsuk emlékül azt a nyelvet, melyet Árpád beszélt!~Ennyi
 8      3,  III |        kényteleníttessék azt a nyelvet beszélni, amit minden ostoba
 9      3,  VII |        Ők mondák: ne hagyjuk e nyelvet, melyet megőrzeni szent
10      3,  VII |     kértük volna kölcsön ezt a nyelvet, még akkor is az volna a
11      3,  VII |     teszünk is egyebet, csak a nyelvet beszélgetjük, - meg vagyunk
12      3,  XII |        hogy míg a nép a magyar nyelvet megőrzi, s míg azt az anyatejjel
13      3,  XII |    kaputosok legkevesebb három nyelvet beszélünk jól, s nem ritkán,
14      3,  XII |      kaputban járunk, és annyi nyelvet beszélünk! hát még a népünk