bold = Main text
Rész, fejezet grey = Comment text
1 Mon | hogy megveszik a könyvet, mert magyarul van írva; hanem
2 Mon | mint tengődésben hagyjuk; mert inkább nézem a parlagot,
3 1, I | nehezen hiszi, barátom; mert van annyi esze, hogy otthon
4 1, I | a legfelsőbb osztályba, mert legkönnyebb vele felsétálni;
5 1, I | mint leckét, úgy adja föl; mert estig vagy másnapig okvetetlen
6 1, I | másnapig okvetetlen kikérdez, mert azt mondja, fiatalembernek
7 1, I | hogy meg ne aludjék a vér, mert azt mondja: nem hanyattfekve
8 1, I | vedlik a jó szokásokból; mert ki a jó napot szégyenli
9 1, I | mondja Bowring úr angolul; - mert szerencsés valék hercegséged
10 1, I | mondám, elvesztém bámulóimat: mert ez az eredeti fickó nem
11 1, I | futamodott, hogy megbolondult; mert naponkint délelőtt, délután
12 1, II | A legkomolyabb való; mert lásd, barátom, engem is
13 1, III | botja sem volt olyan drága, mert az arany itt ezüstből volt,
14 1, III | hogy megférhessünk benne, - mert bizony kilenc cseléddel
15 1, III | könnyen elérem a hosszát; mert most is már a fenekén vájkálok.~-
16 1, III | nincs itt, szabódék Kajári; mert a herceg képén olyan bizonyosfélét
17 1, III | mely nem azért van a házon, mert okvetlenül beüt, hanem hogy -
18 1, IV | érdemes angol nemzettel; mert az csakugyan ember.~- Hisz
19 1, IV | a béres tanyáig menjen, mert mint észrevettük, kíváncsivá
20 1, IV | nyelvtudományom végképpen megbukott, mert megzavart a beszédmód, a
21 1, IV | hagyja magát feszíteni, mert magának nincsen hozzá kedve.~-
22 1, IV | környéknek megszokott rémei; mert a hídvégi ember, ha lehet,
23 1, IV | búsuljanak, hogy hiába vigyék, mert majd mindenikbe raknak egy
24 1, IV | hogy izgágát csináljon; mert akkor én is ott leszek ám.~-
25 1, IV | lányát magától eleressze; mert mint a nyitott könyvnek
26 1, IV | sokáig kelle várakoznia; mert valamint a rémek órája,
27 1, IV | cigányhoz közel legyen; mert hiában, ő a vezér, őt; illeti
28 1, IV | könyökét jól felfeszítvén, mert ládd én odább nem megyek.~-
29 1, IV | értesd többször a könyöködet, mert aztán előkérheted a vizes
30 1, IV | Félre az útból, kölyök, - mert majd lábadra lépnek, aztán
31 1, IV | még az igazi kévehányás, mert már néhányat löktek ki az
32 1, V | néhány szót válthatott; mert a nagyságos asszony korán
33 1, V | lesz megfogni a kaszát, mert máskor imádkozva sem eresztelek
34 1, V | az oltár előtt nyújtám; mert azóta én vagyok ennél a
35 1, V | háznál az utolsó cseléd; mert a többi tudja, meddig szegődött, -
36 1, V | hozzuk elő húgomasszony; mert aztán mégis eszünkbe jut;
37 1, V | várakoztatom kedves húgomat; mert még azon gondolatra jöhetne,
38 1, V | egy gombot kiszabadítván, mert érzé, hogy rég nem beszélt
39 1, V | ezt vigyázva kell tennünk; mert nagyon egyenes földön lakunk,
40 1, V | engedek ám el, húgomasszony, mert még a haló földemben is
41 1, VI | a szarvast elrezzenteni, mert a szemtelen jószág néha
42 1, VI | is jó volt, meg másra is; mert hiában tagadjuk, magyar
43 1, VI | boldogsággal nézett gyermekére, - mert hisz az anya szívét is megcsiklandja,
44 1, VII | is hiában marad nyitva, mert amint el akar menni, akkorra
45 1, VII | megmarad jövő esztendőre; mert látom, hogy a stibli, meg
46 1, VII | nagyságos uram parancsolatjából, mert a korcsmáját zsidónak adta
47 1, VII | harmadikat pedig azért, mert maga is megissza.~- Ott
48 1, VII | elsőt azért róttuk föl neki, mert a búcsún úgy jelent meg,
49 1, VII | balról. A másodikat azért, mert szajkót fogott, aztán beszélni
50 1, VII | tanítja. A harmadikat azért; mert a házunk előtt elment, aztán
51 1, VII | hanem pokolra való. - 1-ör, mert jobb kezét a felesége bal
52 1, VII | hanem a zsemlye fönnmarad, mert ha a feleségét úgy elkényeztette,
53 1, VII | elég bolondul cselekedtem; mert látod, most vénségemre veszem
54 1, VII | ez a vén bolond András; mert ez ott is nyomja, ahol nem
55 1, VII | Bátyám sem! - mondja a fiú, - mert majd helyettünk elveszi
56 1, VII | térjünk vissza a dologra, mert András eddig elvégezte dolgát
57 1, VII | tudnak elgondolni, - miért? mert hisz ha a becsületes ember
58 1, VII | gyapjújából posztót veszek; mert remélem, hogy a hajdúknak
59 1, VII | kipusztul a búzakenyér a háztól; mert a földialma gyökeret ver,
60 1, VII | gróf nem győzte dicsérni; - mert amint mondja, még Olaszországban
61 1, VII | tegnap bementem hozzá, - mert magam is azt véltem, hogy
62 1, VII | megszorítsa a nadrágszíjat, mert ha valamelyik könyvből kikérdezi, -
63 1, VII | pennyvel sem ér többet, mert a dühös boxoló, ha lökésben
64 1, VII | embert azért röhög meg, mert vékony, s egy harmadfél
65 1, VII | harmadfél mázsásat azért, mert vastag.~A herceg nem késett
66 1, VII | némileg hátrafordulván, mert az ajtó megnyílt s azon
67 1, IX | hanem rá kell találni; - mert nincsen egy-egy árva könyv,
68 1, X | vadászatban részt vehessen, - mert már felálltak a vadászok,
69 1, X | folytonos puskázás alatt; mert minden állomáson három-négy
70 1, X | legrosszabb helyre állt, mert a vadász állomások idáig
71 1, X | hanem már késő visszamennie; mert éppen ezen pillanatban roppant
72 1, XI | mégsem ragad meg náluk; mert ők is úgy tesznek mint a
73 1, XI | nagy nyelű ostoron, nem mert többé visszagondolni az
74 1, XI | tálat, - katona uram, - mert én herceg Batthyányi Lajos
75 1, XI | amekkora most van a kezedben, - mert elmegy ám az a magas mennyországig
76 1, XI | gazdátlan lóra gondolt, mert most már azt is megsajnálná,
77 1, XI | szól erős hangon amaz, - mert attól félek, hogy ha nagyságos
78 1, XII | egymást a beszélgetés mellett, mert már a magyar ember a képét
79 1, XII | Haragszik rám a galambom; mert nem szól.~Ne haragudj édes
80 1, XII | a hajdút aludni hagyják; mert ha meghallaná, hihetőleg
81 1, XII | Tegye el ön az aranyat; mert ha meghallják, reggelig
82 1, XII | mondja egy öregasszony, - mert az ütközetig meg nem áll
83 1, XII | megyünk, hogy jókor odaérjünk, mert már a határon belül az ellenség.~-
84 1, XII | amennyit ő kínálgatná magát; mert hiába, még a lakodalom is
85 1, XII | azért esik olyan jóízűen; mert a vendéghívó utána megy
86 1, XII | mondja az őrmester, - mert ezután már olyan csákót
87 1, XIII | magunk tudjuk legjobban; mert hiába, igazán búsulni csak
88 1, XIII | valami nehéz mesterség; mert András gazda jól tudta,
89 1, XIII | hány esztendős vagyok? mert én nem csinálok belőle titkot.~-
90 1, XIII | gyulladó vért, azért nem mert föllobbanni, hanem tűrte
91 1, XIII | is hajolt a kőkerítésen; mert már nem hitte, hogy a gazda
92 1, XIII | mai világban az embert, mert isten úgyse úgy vedlik már
93 1, XIII | már a kőfalon hasalt; - mert nem hitte, hogy a nagyságos
94 1, XIII | tetszeni fog, annál inkább; mert a kerítés magasságáról éppen
95 1, XIII | csúszott le a kerítésről, - mert azt hitte, hogy a nagyságos
96 1, XIII | ezermérföldnyire vált el egymástól, mert az engesztelhetlen ember
97 1, XIII | hanem előre is deprekálom, - mert én még sohasem hallottam
98 1, XIII | hátradőlvén a karosszékben, mert valami fájdalmat érzett,
99 1, XIII | beszélgethetnék az úton, mert ezek a gazemberek mindig
100 1, XIII | hogy mink vesszünk össze, - mert ebben a pörben a bíró is
101 1, XIII | pergit! - nevet az ügyvéd, mert akkor én fizetném a perköltséget.~-
102 1, XIII | fejében is, - véli Baltay, - mert az nagyon okosan van kigondolva,
103 1, XIII | vigasztalj meg engem is; mert már kifáradok.~- Jer hát, -
104 1, XIII | hozza kend azt a pört?~- Mert sehol sincsen!~- Ember! -
105 1, XIV | jótartáson hamar kiette magát, mert a két pofája olyan volt,
106 1, XIV | szólván, leégett róla a ruha; mert a szabó egyik ruhát meg
107 1, XIV | ki ostorbegyre került, mert az ostorhegy alig ért a
108 1, XIV | mindig valami foltozni valót; mert hiába, az ilyen parasztkölyök
109 1, XIV | lónak szintén akadt dolga, mert ámbár a cukrot tele zsebbel
110 1, XIV | nyargalásból el-elmarad valami; mert gyakran a parasztfiak is
111 1, XIV | megtanulta, mit kell mívelnie, mert alig kapaszkodott föl a
112 1, XIV | örvendettek a kis szünetnek, mert a tanító úr ezen a napon
113 1, XIV | bácsi?~- Félünk bizony; mert az ember nem tudja, mikor
114 1, XIV | Csak a barmot kell megütni; mert annak nincsen esze, hogy
115 1, XIV | akarja, megint visszaveszi, - mert az övé.~Ez már aztán nagyon
116 1, XIV | hogy a bácsi hazajöjjön; mert hiába, csak nem akarta ő
117 1, XIV | hanem most menj vacsorálni, mert meghűl a kása! - utasítá
118 1, XIV | úton indult a gyermekkel; mert a természeti ösztön a tudás
119 1, XIV | oka legyen benn maradni; mert véleménye volt a hajdúnak
120 1, XIV | szokatlan készséggel a hajdú, mert az ő szívén ma megoldódzott
121 1, XIV | uram, - mondja András, - mert a gyermeknek az esze szanaszét
122 1, XIV | Most már nem mondom, mert megmondtam.~- Nohát mit
123 1, XIV | volt a gyöpön futtatni; mert nagyságos uram, ha ez a
124 1, XIV | csak mondja kend odább, mert látom, hogy akármi kínnal
125 1, XV | nótát végig ne várja, - mert oly keservesen szól a lassú
126 1, XV | keresetre tettek szert; mert már nálunk az a szokás,
127 1, XV | perc nem volt szükséges, mert a lassút oly eleven nóta
128 1, XV | bugylit ne végy a kezedbe, mert ha akkor megfoglak, nem
129 1, XVI | világban "Lóhalálnak" hívtak: mert ha az égből hullott áldás
130 1, XVI | toljuk magunk a kocsit; mert ez a két ló már nem mozdít.~
131 1, XVI | egy helyben álljanak meg, mert rájok nézve ez volt a legkényelmesebb
132 1, XVI | ott alig kapnak helyet, mert országos vásár van; hanem,
133 1, XVI | gróf, amint igaza is volt, mert csak néhány évvel előbb
134 1, XVI | meghívását nem fogadhatom el; mert amint tetszik látni, engem
135 1, XVI | aztán ne is vegyük meg; mert ha az árukat megmondják,
136 1, XVI | végzi be az öreg a szót, mert a hajdú utánuk jött méltóztatnának
137 1, XVI | méltóztatnának a kastélyba menni; mert már készen a vacsora.~-
138 1, XVI | ok nélkül tetted volna; mert hej! az a szép menyecske
139 1, XVI | eszmebőség, s a hallgató nem mert belecsodálkozni, mintha
140 1, XVI | tárgyakat hasztalan rajzolák le; mert az olvasmány képei megnépesedének
141 1, XVI | Kisfaludy Mihály uram nem mert megalkudni.~- Már ilyen
142 1, XVI | lovat; azért induljunk haza; mert megesteledik, mire haza
143 1, XVII | hiszik, ami csakugyan igaz; mert hiában, urambátyámnak mindig
144 1, XVII | csűrni-csavarni a dolgot, mert már nem lehet tagadni, hogy
145 1, XVII | rémülés még nagyobb lőn; mert pőregatyában kevés embernek
146 1, XVII | közt intézkedni tudjon, - mert ámbár ő a főispán távollétében
147 1, XVII | kellett mondani, hogy baj van, mert minden ember úgy is azon
148 1, XVII | szállást és enni valót kapjon; mert némelyik már a jó szót is
149 1, XVII | nevezték el ellenségnek, mert barátunk, - hanem mivel
150 1, XVII | kérdezkedéseire felelni, - mert lángként terjedt el, hogy
151 2, I | ugyanannyi idő alatt lecsapolják, mert hiába, az emberek nem igen
152 2, I | emberek nem igen isszák; mert ha innák, a kőröshegyi zsidó
153 2, I | erdőszélen csúszott, mászott; mert jaj volt annak, kit a kanászok
154 2, I | kanászok ott benn kaptak; mert hiába ordított segítségért,
155 2, I | szegény ember csak akkor mert kiindulni, ha porzott; a
156 2, I | vezető nélkül megtalálni el mert volna indulni hazulról.~
157 2, I | okvetetlenül el fogja hinni; mert a nép mondja.~Egyetlenegy
158 2, I | pénzért, sok könyörgésért; mert aki civakodott, napestig
159 2, I | Sybilla-könyvek híres árveréséről; mert néha egy emberen húzták
160 2, I | engem meg nem csal egy is; mert azért a sarkában vagyok!~-
161 2, I | sok sziklát szalonnázni; mert ha valamivel oda nem ragasztják
162 2, I | kivágták itt a város alatt, mert kell a hely, valami tizenhat
163 2, I | gróf némi izgatottsággal, - mert hiában, a szenvedélyes vér
164 2, I | helyütt megkezdett út jelöli, mert az utazónak kényére és kedvére
165 2, I | rátalálhatott édes maga csapására; mert itt szórul szóra beteljesedett,
166 2, I | kőmíves legénynek nézné, - mert a kezében levő mogyorófapálcát
167 2, II | nagyságos asszony elkomorodott; mert látta, hogy a fenyegetés
168 2, II | hogy a pört nem lelik, mert nem az utolsó dolog, mit
169 2, II | mondja a bácsinak, ha hazajő; mert ha megmondja, jobb lett
170 2, II | kivált az ifjabb uraknak; mert mondja, hogy nagyon kivedlenek
171 2, II | folytathatták tovább a beszédet, mert a bíró bekopogtatott a szomszéd
172 2, III | hazahozni, de már késő; mert az öreg most oldózkodik
173 2, III | csukja be, meg a száját is, mert még soká lesz, míg a malacpecsenyére
174 2, III | csak győzzön neki felelni; mert az a fiú még azt is megkérdi
175 2, III | Eltalálta nagyságos úr, mert a szamarat megriaszták a
176 2, III | hihetőleg megértett mindent, mert nem ismételteté a dolgot,
177 2, III | pedig állást változtatott; mert látta, hogy felhős ugyan
178 2, III | nekem, az isten áldja meg; mert tudja, hogy én néha neki
179 2, III | volt ám vele vesződség; mert míg a lábát helyre rántották,
180 2, III | szívesebben cselekedett András, mert látta, hogy az ifjú nem
181 2, IV | parancsnokokban elfogyott a lélegzet, mert senki sem kívánt vállalkozni
182 2, IV | hogy még szűkebb lőn a bőr; mert ami kis üres hely maradt
183 2, IV | is.~- Nem addig van az, - mert nem hogy hazamennénk, hanem
184 2, IV | mely csak azért oly drága, mert ára nincsen, - s ha e példa
185 2, IV | én is szívesen lennek, - mert könnyebben viselném azt
186 2, IV | mind a két fél megsajnálja, mert tudja, hogy ez áldozat tudta,
187 2, IV | nem azért legfeltűnőbb, mert tán szokás szerint legfeketébb,
188 2, V | azért nem engedelmeskedik, mert nem akar, hanem mivel nem
189 2, V | ösmerőseinkkel szemközt állunk, mert a két vakmerő ember nem
190 2, VI | lesz, ha előre megmondod: mert nem tudom, hogy állod ki,
191 2, VI | halljam ezt a gubancost; mert még utóbb ellármázza tőlem
192 2, VI | hogy készüljön a végórára, mert a fájdalom úgy is nemsokára
193 2, VI | Én könnyen megbocsátok; mert nem engem találtál; - hanem
194 2, VI | úgy megteszek valamit, mert én is halódni akarok, de
195 2, VI | vége lesz, nem kell várni, mert a nyakunkra marad egész
196 2, VI | messziről horkolni kezdének, mert éles látásuk az árokban
197 2, VI | enni való helyett ne adja; mert már tizenhat éves volt,
198 2, VI | most már! - mondja Pista; - mert sokáig lesz még én reám
199 2, VI | napra. Hanem ez még hagyján, mert a leány a kamarába ment
200 2, VI | katonája leszek a vezérnek, mert annyit gondolok rád, hogy
201 2, VI | tisztelt főorvos úr!~- Hát hogy mert kend föltámadni?~- Mert
202 2, VI | mert kend föltámadni?~- Mert még meg sem haltam, engedelemmel
203 2, VI | lemásztam a szekérről.~- Hogy mert kend lemászni?~- Mert nem
204 2, VI | Hogy mert kend lemászni?~- Mert nem akartam, hogy elevenen
205 2, VI | bátyám, hogy meddig visz el; mert most már gyalogolni is tudok.~-
206 2, VI | jó lesz, - kedves bátyám, mert onnét majd küldve sem tudnék
207 2, VI | hogy odább eresszelek; mert lásd édes szolgám, talált
208 2, VIII | elöljáróban ennyi is elég volt; mert akkor is megvolt az a régi
209 2, VIII | tanuljanak valamit, igenis; - mert tetszik tudni, igenis, kéremássan, -
210 2, VIII | tehát hasztalan beszélt, mert a gróf fölsietett a lépcsőn
211 2, VIII | keljen az ifiúr, igenis, mert meghűtené magát, igenis; -
212 2, VIII | alkalmatlankodom, igenis; mert tetszik tudni, igenis, az
213 2, VIII | védelmezte magát a gróf, mert a sok gyakornok ész nélkül
214 2, VIII | gróf nem azért kelt föl, mert aludni nem tud; hanem mivel
215 2, VIII | ez embert el kell csapni, mert ez be nem látja, hogy minő
216 2, VIII | egyet.~- Azt nem várjuk, - mert remélem, hogy egy óra alatt
217 2, IX | könyv mellé szoktassák; mert a gyerek otthon nagyon a
218 2, IX | békét a sok diákgyerek; mert amint észrevették, hogy
219 2, IX | András bácsiért küldjön el; mert tudta a gyerek, hogy az
220 2, IX | pocsétában akar mászkálni, mert lássa az ilyen vörös posztó
221 2, IX | könnycsepp folyt le két orcáján, mert érezte, hogy Andrásnak ugyan
222 2, IX | bátyám, - beszéli Pista; - mert ott a hely ki volt mérve.~-
223 2, X | hogy saját fejét vakarja; mert ezt már csakugyan nem lehetett
224 2, X | Mentséget ugyan talált, mert Imréből embert fog nevelni,
225 2, X | nagyságának kezet csókolhatott, mert mióta az édesanyja tejéről
226 2, X | fölösleges munka volna, mert az idő fogja bebizonyítani.~
227 2, X | gondot felejtett rajtam, - mert legalább nem értem rá a
228 2, X | Mondom, onnét jövök, mert amint a ház előtt elmentem,
229 2, X | megismer engem is közelebbről; mert egyszer látott ám engem
230 2, X | hiszem, hogy meg is bánta, mert maradt ideje rá.~- Jó barátom, -
231 2, XI | vagy ágyú vétett neki, mert akkor az ép ember katona
232 2, XI | értem!~- Pedig érthetnéd; mert alólad vettem el; - okoskodik
233 2, XI(10)| Tehát 1840-ben, mert V.G. 1855-ben írta e regényét.
234 2, XII | iránt. Csapó úr megfordult; mert zsebében rugódozni kezdett
235 2, XII | engedelmet hercegségedtől, mert ő éppenséggel nem akar bebocsátani.~-
236 2, XII | barátom?~- Nem én, uram; mert tetszik látni ezeket a kemény
237 2, XII | hivatali esküjének eleget tett; mert hisz eszébe jutott a kemény
238 2, XII | világ minden kincséért sem; mert a sok kinn heverő iratok
239 2, XII | legutolsónál tovább maradt; mert a fiók kihúzva, alatta pedig
240 2, XII | ha egyszer befejeztetnék; mert...~- Bocsánatot kérek, -
241 2, XIII | Fridolint" pedig tűzbe lökték: mert valami verses könyvnek szaladt
242 2, XIII | már a jelenkor miatt is; - mert hála legyen érette az egeknek, "
243 2, XIII | olvastunk volna, mint ma; mert - egész őszinteséggel legyen
244 2, XIII | megtiszteltetés az íróra nézve; mert minél többen olvasták, és
245 2, XIII | füleznek, és be nem vakarnak, mert ha aztán legalább a táblán
246 2, XIII | korábban a Herr von Himfy (mert azon időben rettentőn járta
247 2, XIII | lenni senki ijesztésből, - mert úgy is azzal ijesztettek
248 2, XIII | poétának csak Ovidiust hitték, mert hiszen az akkor is versben
249 2, XIII | nevét nem meri ráírni, - mert önkéntelenül érzi, hogy
250 2, XIII | határozatlanság, sőt tovább, mert már a kerten kívül csavarog
251 2, XIV | alpereseket kár is megkérdezni, - mert ha a prókátort az nem küldi
252 2, XIV | korán sem esett kétségbe; mert a kurrenst részeg kántorok,
253 2, XIV | haszonvehetetlen portékát; - mert ha sonka lett volna, bizonyosan
254 2, XIV | egyébre nem volt szükség; mert a néma falak legfölebb egy
255 2, XIV | meszelő után áhítoztak, mert ami füstöt Galiba Pál kifújt
256 2, XIV | sár, vakarja le ott kinn; mert nem érünk rá minden nap
257 2, XIV | cseléd nem meri érinteni; mert ha valamit rendbehoznak,
258 2, XIV | nyúljon senki a sarokba, mert utóbb még a teinsurunk nagy
259 2, XIV | negyedik esztendő egyet ugrik, mert egy egész nappal meghosszabbodik
260 2, XIV | szálával fölfelé ne fordítsa; mert Galiba Pál úr olyan embert
261 2, XIV | kabátnak őt rőf posztót kért, mert amint mondá, előbb hosszú
262 2, XIV | éppen most is azt cselekszi; mert a sok költséget bolondjában
263 2, XIV | méltó lesz az elbúcsúzáshoz, mert éppen most mondja:~"Bár
264 2, XV | azonban nem kapott kézbe, mert a végrendelkező és tanú
265 2, XV | végére megint otthon legyek; mert tudod barátom, - mondja
266 2, XV | végtelenül elkedvetlenedett; mert érezte, hogy meggondolatlan
267 2, XV | semmit, - mondja az orvos, - mert a vénasszonyok veszekedni
268 2, XV | tüzelése sikeresebb legyen; mert úgy látszik, az orvos elszánta
269 2, XV | nagyon sokáig kelle várnia, mert az alispán nem hagyhatá
270 2, XV | érte, - mondja Galiba, - mert azt csak át méltóztatik
271 2, XV | pedig a legnagyobb örömben; mert az orvos éppen most írta,
272 2, XV | számol az ezer aranyra; mert neki hasonló ajándékra semmi
273 2, XV | egyelőre elveszté étvágyát, mert egész huszonnégy óráig semmit
274 2, XVI | legelső volt; nemcsak azért, mert a tanítók az öregúrnak kedvezni,
275 2, XVI | az öregúrnak kedvezni, de mert a szorgalomnak meg kellett
276 2, XVI | a nap ítélet napig sem; mert hisz, nagyságos uram, megmagyarázta
277 2, XVI | Nemcsak gondolom, hanem tudom; mert elhiheti, nagyságos uram,
278 2, XVI | mikor az ifiúr hazajött; mert a tisztelendő úr is csak
279 2, XVI | hogy a pap belesüljön; mert nagyon szeretett kérdezősködni,
280 2, XVI | a gombócért vittük oda; mert gombóc itthon is van, hanem
281 2, XVI | hanem azért se baj, - mert én láttam elég tyúkot, midőn
282 2, XVII | legkevésbé kívántam volna, mert emberségemre volt bízva:
283 2, XVII | mikor a kaputnak kell; mert az igazság nem olyan, mint
284 2, XVII | valamit egy kis megösmerésért, mert ha késünk a megösmeréssel,
285 2, XVII | legkellemetlenebb hínárból húzza ki; mert az öreg régóta tűnődik azon
286 2, XVII | módon mégis menekülnie kell, mert mióta Holvagy Pistával találkozott,
287 2, XVII | Beszéljen kend okosabban, mert ennyi szó közül úgy sem
288 2, XVII | kénytelen volt lépésben menni, mert a kocsis már nem győzte
289 2, XVII | a mi papunk prédikál.~- Mert igazat beszél! - mondja
290 2, XVII | könnyeit föláztathassa, mert érezte a becsületes ember,
291 2, XVII | jegyzi meg a szomszéd - mert én meg református vagyok.~-
292 2, XVIII | kikerülnünk azon időket, mert embereink e korban éltek,
293 2, XVIII | meg szó nélkül a dolgot; mert még mindig jobb szerette,
294 2, XVIII | András nem sokáig tűnődött, mert hisz az is meglehet, hogy
295 2, XVIII | elkószálja az esztendőt; mert az édes mama rég megsúgta
296 2, XVIII | otthon rettentőn megfogyott; mert tíz esztendő alatt az ujjnyi
297 2, XVIII | hiában vakarja a fejét, mert bíz abban sincsen, pedig
298 2, XVIII | ugyan jó volna a jó tanács, mert a tekintetes titulust nem
299 2, XVIII | nem érinté, annál inkább: mert az alispán nem annyira az
300 2, XVIII | ember, mint erőszakért, mert:~A magyarnak már szokása,~
301 2, XVIII | hozott a szakácsné a házra; mert a vendégeket illendőn ellátta,
302 2, XVIII | nagyobbak társaságában, mert a régi magyar házaknál a
303 2, XVIII | elkezdeni, nagyságos uram, mert ha ez a gyerek úgy elhalad,
304 3, I | ösztönszerűleg tépte szét, mert annyi volt az ígéret, hogy
305 3, I | mi ne szedessük össze, - mert csak akkor leszen a papírnak
306 3, I | tökéletesen megelégedett, mert a tiszt oly pokróc goromba
307 3, I | szeletre vagdalja valamennyit, mert nem volt rá eset, hogy e
308 3, I | lehet többé tűzbe szorítani, mert aki sebet kapott, okvetetlenül
309 3, I | azért ígértek száz botot, mert el akartam futni; most meg
310 3, I | meg azért ígérnek százat, mert nem akartam futni!~*~A nap
311 3, I | lovasság ne háborgassa őket: mert lángként futott végig a
312 3, II | nem bánta az engedelmet, mert a lengedező szél mindig
313 3, II | megöntözni, ispán úr, - mert ha ilyen dohány teremne
314 3, II | érte, hogy nem hazudik, - mert száz botnál alább el nem
315 3, II | alább el nem jött volna, mert ugyanannyit már azért is
316 3, II | hanem elment a könyvtárba, mert az egész házban az a leghűsebb
317 3, II | fordulni, már csak azért is, mert a lábát az asztallábak miatt
318 3, II | jobban lássa a betűt, - mert éppen most gondolja magában,
319 3, II | annál inkább fészkelődött, mert az olvasástól nem tudott
320 3, II | volna a gróf akár vacsoráig, mert Baltay már azt is elfeledte,
321 3, II | az öreget, hogy hol volt; mert ő a folytatásra vágyott.~
322 3, III | álljanak meg az ablak alatt, mert az özvegy nagyságos asszony
323 3, III | cigánycsapat zeneszóval fogadja; mert hiában, a cigánynak is csak
324 3, III | hogy a levegő ne csapjon, mert én sem szeretem a csúzt,
325 3, III | könyvet is földhöz verni; mert azt mondja, hogy ily veszekedő
326 3, III | minden búzatartó verem; mert amiben az egyik cseléd megbotlott
327 3, III | a harmincat végig vágta, mert így bizonyos volt, hogy
328 3, III | porhanyóbb mint a másik, mert az a lusta pára állt mellette,
329 3, III | bolond beleakad valaha (mert piros a pofája, aztán a
330 3, III | bajos lett volna eltagadni, mert hangosan volt mondva s dologhoz
331 3, III | urat, csak gazdálkodjunk, mert bizony húsra való sem marad! -
332 3, III | azt, mi éppen ott nincsen, mert köténye zsebében van, addig
333 3, III | édes leányom, azért teszem, mert helyette mást tudok venni;
334 3, III | venni; tehát megbecsüld, mert ha ránézek, minden eszembe
335 3, III | megvigasztalódott, de alig mert a ruhákhoz nyúlni, s mikor
336 3, III | ne hagyja őket meghalni; mert lássa, majd öreganyám két
337 3, III | gyümölcsként neveltetik, s éppen mert üvegházi gyümölcs, nincsen
338 3, III | vele, kivált az asszony; mert fejes a kölyök, nem enged
339 3, III | lehet ütni? Urambátyám, mert annak mindig kevesebb katonája
340 3, III | Persze hogy győzött, mert szerencséje volt, - nézze
341 3, III | kártyáját is elütheti sokszor, mert az övé ez adutt.~Ezeket
342 3, III | reggelig le nem győzik egymást, mert az egyik azért nem enged,
343 3, III | az egyik azért nem enged, mert sok esze van; a másik pedig
344 3, III | másik pedig éppen azért, mert esze nincs. A legközelebbi
345 3, III | nyolc mérföldig meg sem áll; mert hisz ő csak három mérföldnyire
346 3, III | talán a gróf is meghallaná, mert a szomszéd teremben van,
347 3, III | nekem tetemes hasznot hoz; mert az intézet növendékeiből
348 3, III | Semmi esetre sem többet; mert lásd, még kevés írónk van,
349 3, III | napfényt lát, visszabúvik, mert még negyven napig fagy lesz.
350 3, III | táncosnéja, s azzal mulatgatott, mert ekkor még a makkfilkót,
351 3, IV | emberek közé vigye Pestre; mert az öreg magyarázgatni kezdé,
352 3, IV | megösmerni a bolondokat is, mert hiába, a fakó lónak fakósága
353 3, IV | megmondom, hogy haza ne hozd, mert megharagszom.~- Majd megpróbálom,
354 3, IV | alább mindjárt meglátjuk; mert hiába, az öreg még mindig
355 3, IV | kissé a tömegbe keverni, mert bármily becsületes embernek
356 3, IV | esztendő alatt hová lett? mert azt könnyen megmondhattam,
357 3, IV | tudniillik csak papiroson, mert hisz amúgy jó helyen volt
358 3, IV | érintkezniök kellett volna, mert mindenik elég büszke volt
359 3, IV | korcsmárostól nem is telik; mert ámbár a pincérnek maga is
360 3, IV | de az keveset használ, mert csak egyik kezével hoz valamit,
361 3, IV | élénkebb lőn a társalgás: mert a kocsikról leszedett pincetokok
362 3, IV | azért Baltay nem engedte el; mert nem úgy volt a könyvben.~-
363 3, IV | nekem legjobban kell tudnom; mert én vagyok Kisfaludy Sándor.~-
364 3, IV | annál inkább jól esett, mert tőle jött, kinek képzettségét
365 3, IV | mint személyes indulatból; mert hiába, a tekintélyek kora
366 3, IV | nagy bókokat csinált volna; mert amint észrevette, hogy ilyen
367 3, IV | volt egy kis kiszámítás, mert az öregekben megvolt az
368 3, V | győzték a sok süveglést, mert minden nyomon került egy
369 3, V | asszonyokról nem akart beszélni, mert ő az asszonyokról csak úgy
370 3, V | alatt hallgatnia kellett; mert hisz, engedelmet kérek,
371 3, V | hatást, melyet okozni fog; mert az öregúr az illető tanúlevelek
372 3, V | kapaszkodott a régi haragba, mert csakugyan haragudott; hanem
373 3, V | ostobaságért nem haragszunk össze, mert bizony, bizony mindkettőnknek
374 3, VI | pár üveget megtöltögettek; mert ezt ingyen kapták, míg a
375 3, VI | óvatosan húzd ki magadat; mert azt mondják...~Nem folytathatá
376 3, VI | beszédet a fiatalember; mert a fehérvári égettek számára
377 3, VI | fiúval egyedül maradjon; mert a jó öreg annyira gyarló
378 3, VI | éppenséggel nem kívánt találkozni, mert már rég észrevette, hogy
379 3, VI | Miért nem szólt kend?~- Mert nem akartam a beszédbe kiáltani! -
380 3, VI | szakácsné adja be az ételt, mert a nagyságos úr már nem várhatja.~
381 3, VI | mintha nem lakott volna jól; mert minden sürgölése mellett
382 3, VI | virraszt. - Elakadt itt a szó; mert Imre nem akart odáig menni,
383 3, VI | fölvilágosítást, azonban sebaj, mert a sorozat elég hosszú, majd
384 3, VII | eladóra nem tehetjük; mert ez olyan, mint a szabott
385 3, VII | akarták megszámlálni őket, mert e marok néptől legyőzetni
386 3, VII | tudott aztán fölvidulni, mert észrevette, hogy a gazda
387 3, VII | ember mondjon már valamit, mert hiába, akármennyire húzódozik
388 3, VII | legkevésbé látszik tudni, mert annyira hátrál, hogy már
389 3, VII | mind fölengedett benne, mert akármennyire tuszkolta is
390 3, VII | menni, nem vinné a lábuk, mert nincsen, s ha találnak valahol
391 3, VII | fölcipelni.~A gróf ezt jól tudta, mert a vendéglősök szerződés
392 3, VII | inkább szívesen megtettek, mert a vendégért azért ők is
393 3, VII | hiába is kért volna; mert nem adtam volna neki, mint
394 3, VII | engem méltóságos úrnak, mert akkor én még eggyel fölebb
395 3, VII | nagyot nyögött Berzsenyi; mert már nem merte megméltóságosozni;
396 3, VII | búsuljon megint a nagyságos úr, mert aztán én is együtt jajgatok
397 3, VII | jutalomért vezeté; a fiú nem mert bátyjára nézni, - valamint
398 3, VII | átnyújthatta, s a fiú Jolánra mert nézni.~- Én Baltay Imre
399 3, VII | tarka vendégek közt is meg mert szólalni, midőn tudta, hogy
400 3, VII | pedig nincs a környéken, mert a méltóságos gróf minden
401 3, VII | most bámulja valamennyi, mert azt állította, hogy a magyarnak
402 3, VII | a keresztény faj között, mert a többi már mind megtagadta.~-
403 3, VII | rosszabb mint az angol, mert csak félig tagadta meg,
404 3, VII | említetlenül nem hagyhatánk őt; mert a heliconi ünnepélyeknek
405 3, VII | leírásához nem is fogok, mert először nem értek hozzá,
406 3, VII | annál jobb ízűn eshetett, mert a vendégszeretet olyan embertől
407 3, VIII | kezdjen kend el akármit; mert már meguntam az életet!~-
408 3, VIII | dülleszkedik ő is más eszéhez; mert amit gondolt, nem meri magától
409 3, VIII | hogy András kit gondolt, - mert tudta, hogy András átjár
410 3, VIII | is még mindig ott méláz; mert Jolán a virágágyak közelében
411 3, VIII | igen sokáig gyönyörködött; mert Jolánt is meglátta, midőn
412 3, VIII | akarná hozni legelső zavarát; mert András előtt is titkolódzni
413 3, VIII | dolgot, magamnak maradtam; mert később a szépnek én nem
414 3, VIII | addig magában tűnődött, mert már nem bírta végig várni
415 3, VIII | mely lelkében csatát vív, mert az jutott eszébe az öregnek,
416 3, IX | Két óráig sem anyjukom, mert két óra alatt meg lesz az
417 3, IX | ki velük.~Andrásnak nem mert szólni, félt azon embertől,
418 3, IX | megszólalt; azzal beszélget most, mert a huszonnégy órából mindig
419 3, IX | Most már minduntalan kinéz, mert ha kocsizörejt hallott,
420 3, IX | misereatur mei, üssön agyon; mert látom, hogy nem érdemlek
421 3, IX | hanem vegyen lélegzetet; mert látom, hogy megfullad, s
422 3, IX | nyúlt a nagyságos úrnak, mert tökéletesen hitte, hogy
423 3, IX | hogy volt benne része, mert a keze reszket, a fejéről
424 3, IX | hogy ételért rohanjon; mert most már mégis értette a
425 3, IX | mindig halasztotta a dolgot, mert nem tudta, mi volna a legjobb
426 3, X | nagyvilágban mielőtt ideért; mert ide már csak egy lábát hozta.~
427 3, X | ameddig csak tetszett, mert ebben a csárdában az icce-számot
428 3, X | valót csíphetne belőle, mert összedűlt a tető s a gazda
429 3, X | messzire röpül ijedtében, mert a kunyhó füstje közé legfölebb
430 3, X | legjobb épület a csárdánál, mert a bevonulók előrelátásból
431 3, X | meri megölni a másikat, mert maga is meg mer halni; mondom,
432 3, X | kellett összeszaladgálni; mert tél és kegyetlen hideg volt,
433 3, X | eszeveszetten rohantak, mert vagy a vihar, vagy az éhség
434 3, X | nehogy tűz nélkül maradjon, mert az utolsó szál szalmát Pistának
435 3, X | lecsavartam és a hóba hánytam, mert a lovak alig bírták el a
436 3, X | egy törzsökre hanyatlott, mert megriadt a gondolattól,
437 3, X | azokat sajnálom ott benn; mert hisz mi férfiak nem ijedünk
438 3, X | a fa között fagyunk meg; mert nincsen mivel alágyújtsuk
439 3, X | vele, fogjon rögtön hozzá, mert már a nők nagyon érzik a
440 3, XI | visszaindult, de az erdőbe nem mert behatolni, hanem a szélső
441 3, XI | nekem, méltóságos asszonyom; mert akkor sem tudtam sírni,
442 3, XI | kit a gróf felkéretett, mert hitte, hogy a "Kenyeretlen"
443 3, XI | várta Pistát a csárda előtt, mert megígérte Pista, hogy hírmondónak
444 3, XI | nem várnak dicséretet, - mert az igazságot gorombán is
445 3, XII | szokás apróbbra váltani, mert ilyen mellett éhen is szívesen
446 3, XII | azért jöttem ide az úrhoz, mert bolondnak tartom, - magyarázkodik
447 3, XII | munka után nem látok, - mert bíz még a fejemet sem érek
448 3, XII | egy szót sem szólok uram, mert éppen nem használ, hanem
449 3, XII | hogy vesse le a sarut, mert szent helyen jár, - s a
450 3, XII | nem hagyhatok szó nélkül; mert én azon párbeszédet nem
451 3, XII | viszonyokat okolni nem lehet, mert hiszen azok legalább a nemességet
452 3, XII | tetszik, egész a koldusig, - mert nálunk még a koldus sem
453 3, XII | nyomorult, mint máshol, mert még a koldus is visszaadja
454 3, XII | sok helyütt a kenyeret; mert elég van neki, hanem kér
455 3, XII | lóra azért kell vigyázni, mert megrug, - annak még lehet
456 3, XII | megtanitanak bennünket mindenre; mert mi még csak ujjunkkal mutogatjuk,
|