Rész,  fejezet

 1      1,  VI |      előlépvén a boldogokhoz.~- Fele mindig a tied legyen, édes
 2      1,  VII|           mondja a herceg.~- Ha fele árért adjátok, majd én is
 3      1,  VII|          pattant föl az öreg.~- Fele kenyere annak az a könyv,
 4      1,  XII|      ketté, hogy amint az egyik fele erre, a másik meg amarra
 5      1,  XVI|       félkoszorú, melynek másik fele a Balaton túlsó partján
 6      2,  I  |   dolgod; - de azt hiszem, hogy fele akkora is elég lesz, mint
 7      2,  VI |       jó bánás, minő a betegnek fele orvossága.~A gazda a külső
 8      3,  III|       az közbe ne szólhasson, - fele nem lesz elég cselédfizetésre,
 9      3,  V  |       ki nekem.~- Ez még csak a fele! - volt reá az ellenvetés,
10      3,  V  |        többet is tud.~- A másik fele pedig az, hogy a lány is
11      3,  XII|                            XII.~Fele enyém, fele meg a tied.~
12      3,  XII|                XII.~Fele enyém, fele meg a tied.~Olvasóm lámpája
13      3,  XII| szalagon lógott az érdempénznek fele.~Kisfaludy hamar észrevette
14      3,  XII|          Ez az ön érdempénzének fele?~- Uram, felét ő érdemlette