Rész,  fejezet

 1      1,  V  |       hogy a nagyságos asszony egyebet ne mondjon.~Hazament a nagyságos
 2      2,  II |       maga a "jó nap"-on kívül egyebet mondana, - szóról szóra
 3      2,  X  |  megéri.~- Gondolja, András?~- Egyebet is gondoltam, nagyságos
 4      2,  XI |  földjét fekszi el, alig adván egyebet egy kevés fogásnál, mit
 5      2,  XV | énmiattam.~Galiba nem tehetett egyebet, - kezet adott, és megfogadta
 6      3,  V  |   kivált mikor egyik sem kíván egyebet, minthogy a másikat közelebbről
 7      3,  VII|   embereknek tiszteletére, kik egyebet nem cselekedtek, hanem míg
 8      3,  VII|        azon emberek nem tettek egyebet, hanem írtak olyanféle dolgokat,
 9      3,  VII|         hogy ha nem teszünk is egyebet, csak a nyelvet beszélgetjük, -
10      3,  VII|        őket, s ha nem adhatott egyebet a lelkesült csoportnak,
11      3,  VII|  semmit, méltóságos uram, - én egyebet kérek.~- Hadd hallom, mit
12      3,  IX |       mit akart ez a Galiba?~- Egyebet semmit! - mondja mosolyogva
13      3,  IX |       látom, hogy nem érdemlek egyebet.~- Elvesztettük a pört? -
14      3,  IX |        András nem gondolhatott egyebet, mint hogy Galiba a pört