Rész,  fejezet

 1      1,  IV |      volt! - mondja Pista oly nyugalommal, mintha kévét hányt volna,
 2      1,  VII|  pogánykézbe nem kerül, tehát nyugalommal várta, míg András a mentéből
 3      1,  XI |   hiszi kend? - kérdé Baltay, nyugalommal nézvén a hajdúra.~- De nem
 4      1,  XVI|    felé nyújtóztatva, s egész nyugalommal várva az ifjú vendéget,
 5      1,  XVI|      már a papírt és szavalói nyugalommal olvassa le a címet:~Csobánc!~
 6      2,  II | nagyságos asszony pedig egész nyugalommal helyezkedék el, de néhány
 7      2,  III|       az a nagy baj? - mondja nyugalommal az úr, - adja kend ide a
 8      2,  V  |   tevé e mozdulatot, de annyi nyugalommal, hogy a kantárszárát nem
 9      2,  XI |   szép erkölcs, midőn a férfi nyugalommal hal meg, vagy a szenvedések
10      2,  XII|      az ifjú lelkű öreg olyan nyugalommal járdalt, mintha a kert éppen
11      3,  I  |    leereszti a botot, s egész nyugalommal mondja:~- Most megmutattam
12      3,  II |       Festetics azonban egész nyugalommal mondja:~- Igenis, kérem
13      3,  XII|      s az aranyművesnek egész nyugalommal mondja:~- Hallja az úr,