Rész, fejezet
1 Mon | megveszi, legalább olvassa el, aztán mondjon ítéletet
2 Mon | mindenütt a valót helyezem el, hogy olvasóm a múltnak
3 Mon | nézzünk, hol oszlopok maradtak el, melyekre történetünk van
4 Mon | leckét, hogy a jövendőért el ne feledhesse.~Ne feledjük
5 Mon | feledhesse.~Ne feledjük el őseinket, nehogy egykor
6 1, I | aprót, felét öreget, kik el nem tudták képzelni, micsoda
7 1, I | hírmondónak nem felejtette el.~Ekkor értek a Jasper-féle
8 1, I | elviszem én, felét vidd el te; s amennyi a huszonötön
9 1, I | keserű magyar, nem enged el egy nyomnyit a régi jó erkölcsből,
10 1, I | szóról-szóra, nem vettem el belőle semmit, de nem is
11 1, II | mászkálok, így bolondítva el a közel jövő állatot. Lássa
12 1, II | esztendő múlva mondom meg.~- S el akarod hagyni Bécset? -
13 1, II | bankjegyet nyújtva, - vidd ezt el az újságírónak, s mondd
14 1, II | lásd, barátom, engem is el tud kergetni, kit nem szorít
15 1, II | én is önökkel megyek.~- El tudná ön magát szánni, hogy
16 1, III | édesapám emlékezetével érek el ezen időig, midőn a dunántúli
17 1, III | szülőfölde, s innét terülne el azon síkon, mely egész a
18 1, III | külön megvigyázná, hogy el ne feledjen egyet.~Utána
19 1, III | húsz esztendeig nem éri el, minthogy az két öllel most
20 1, III | észrevette volna.~- Mondd el csak fiam még egyszer! -
21 1, III | annál inkább csalja más, - el is nevezték érte Jámbor
22 1, III | meddig észre nem veszik; el is nevezték Meddig Józsinak.~-
23 1, III | a tiszteknek, foglalják el helyeiket a nagy asztalnál,
24 1, III | és kértem, szabadítaná el a vizet, hogy embertársának
25 1, III | szent a békesség; ha pedig el nem vágnád, holnap reggel
26 1, III | számodra ötven pálcaütés, kérd el tőle, s ha megkaptad, elmész
27 1, III | hasonló igazsággal végezteték el, Bowring úr levette jobb
28 1, IV | mennem!~- Nem kevesled?~- El tudom költeni, kegyelmes
29 1, IV | herceg mosolyogva fogadta el a végköszöntést s a kocsist
30 1, IV | kérem a herceget, vigyen el engem olyan helyre, hol
31 1, IV | állítottam ide?~- Vigyen el engem az ördög, ha ezt a
32 1, IV | szekerek és ekék foglalák el a kijelölt tért, s a hosszú
33 1, IV | kíváncsi pusztaiak állták el a helyet, hogy a herceget
34 1, IV | ember között?~- Mára én el vagyok bűvölve, azért magyarázatot
35 1, IV | engedelem mellett hagyhatja el a pusztát, - a nőtelen legény
36 1, IV | nőtelen, ott leszen.~- Talán el is unta már nagyságos uram,
37 1, IV | szent István nap, ispán úr, el ne mulassza bemenni Ozorára,
38 1, IV | mondja Bowring.~- Nem unja el ön magát ilyen falusi ünnepélyen?~-
39 1, IV | élvezetről, - mondja a kérdett - el nem maradnék ezért a pusztáért.~
40 1, IV | legénységet ezzel a szóval ereszté el:~- Legények! a szent misén
41 1, IV | megfeleljen, azaz: hogy a légyott el ne maradjon; de nem is maradt
42 1, IV | maradjon; de nem is maradt el.~A nyitott ajtón meghajolva
43 1, IV | adjon bort, legalább ne unja el magát az ember a kocsmában,
44 1, IV | érte meg, ekkor ordítja el magát az egyik a béresek
45 1, IV | hívják elő, s azért nevezék el: Holvagy Pistának, csak
46 1, IV | kérdés, hogyan végződik el a dolog.~A hídvégiek megálltak
47 1, IV | lepedő?~A cigányok rémültek el legjobban, de már nem mehettek
48 1, IV | bőgte a béresnek, hogy kapja el a lábát.~Bowring úr elrémült, -
49 1, IV | ispán úr éppen most fogta el a pap pagátját.~- Ispán
50 1, V | kend esze?~- Még nem ment el, - véli a hajdú, kulimászos
51 1, V | eléje jött.~- Hol is hagytuk el a szót? - kérdi Baltay,
52 1, V | jobbat?~- Csak már engedne el valamit, édes lelkem húgomasszony,
53 1, V | hanem ebből nem engedek ám el, húgomasszony, mert még
54 1, VI | maradt nyom nélkül, s a nőnek el kelle magát határoznia a
55 1, VI | Kedves anyám egészen el akarná rontani a mesét, -
56 1, VI | a jó isten, és kísérjen el az én anyai áldásom.~- S
57 1, VI | kezek adták.~Így végződik el a mese, melynek az a címe:
58 1, VII | már harmincadszor mondom el.~- Ha még el nem feledte
59 1, VII | harmincadszor mondom el.~- Ha még el nem feledte volna kend.~-
60 1, VII | marad nyitva, mert amint el akar menni, akkorra már
61 1, VII | elvennéd.~- Nem vehetem el, - urambátyám.~- Nem a manót? -
62 1, VII | az öreg, - hát én vegyem el?~- Bátyám sem! - mondja
63 1, VII | kinn.~- Hát nem most mondta el kend a kötelességét? - pöröl
64 1, VII | azonképpen keseredének el a többiek, kik most már
65 1, VII | uram, olyant rovok, hogy el nem sikálódik még gyaluval
66 1, VII | utóbb is csak a szénát eszi el a gulyamarha elől, s ha
67 1, VII | Szokásomtól nem térek el semmi áron! - mondja a gróf
68 1, VII | csak annyi helyet foglal el, mint akármely tízezer holdas,
69 1, VII | valamivel későbben mentek el, s az öregebb Baltay lenn
70 1, VII | az ozorai búcsút beszélte el, s becsületére fogadta,
71 1, VIII | vadaskert mellett csapván el, a Tamásin fölül eső vidéket
72 1, VIII | vagy más házi állat feküdt el előtte, - most pedig néha
73 1, VIII | s némi reszketegség fogá el azon gondolatnál, hogy a
74 1, VIII | egészen más irányban tévedtek el tőle.~Kevéssé ismeri a vadászszenvedélyt,
75 1, IX | hitte, hogy ágyút sütöttek el.~- Ránk lőttek? mondja az
76 1, IX | hogy egy lépést távoznék el a közelségből, hanem elhaladtatja
77 1, IX | mintha üdvözletéül vonulna el hat darab járomba fogott
78 1, IX | ismét a fák közé vonult el, - s Bowring úrnak ideje
79 1, IX | ölni késztet... Hol marad el az a szomj, mely a legjózanabb
80 1, IX | bámulásnak csodás érzelme foglalá el a kedélyt, s érzi, hogy
81 1, IX | látvány érdekessége nem maradt el tőlük, a szarvascsoportok
82 1, X | ki Bowring urat keresé, s el akará vezetni kitűzött állomásáig,
83 1, X | ezen pillanatban roppant el kétszer is a fegyver, tehát
84 1, X | angol hidegvérűségének, hogy el nem dűlt ijedtében, midőn
85 1, X | magát...~- De nem mondjuk el még a végét.~A szabados
86 1, X | sűrűben észrevétlenül tűnt el; Pistát a lövés nem zavará,
87 1, X | csak gróf Dunay rémült el, midőn barátját halva összerogyni
88 1, XI | hullát a jó barátok kísérték el hazáig. Leették a szarvasok
89 1, XI | házában a legelső padot ülik el, s mindamellett, hogy a
90 1, XI | szent ige legközelebb ér el hozzájuk, mégsem ragad meg
91 1, XI | mérföldnyiről meglát, s anélkül el nem kerüli, hogy a vitézek
92 1, XI | legjobban, miért rendelte el a háborút, - és toldalékul
93 1, XI | fejét csóválva hagyván el ügetést a szekeret, hogy
94 1, XI | mindinkább hátra, utána marad el azon irányban, merre a huszárok
95 1, XI | fürgedi pusztára tértek el, - s ő most ha lehetne,
96 1, XI | napon a halál ballagott el mellette, s mintha a sors
97 1, XI | mi jó szerencsében fáradt el idáig.~- Fiam!... nem láttál
98 1, XI | Mély megilletődés fogta el a körülállókat, kik a boldogtalant
99 1, XI | mellett, annyit mondván el, mennyit a dologból mondani
100 1, XI | még odább is - ne temessük el melléje másnak becsületét!~-
101 1, XI | az öreg.~- No, ha azt is el akarja hinni, amit más hisz, -
102 1, XI | hajdú, s dolga után ment el.~- Nohát nem mondom, hogy
103 1, XII | fogadásképpen lármáznak el egymástól az emberek; s
104 1, XII | ezer ágyúval ijesztenének el minden kis nyikkanást.~Beljebb,
105 1, XII | hogy a hang után vitesse el magát, s elérje a dalt,
106 1, XII | valamelyik béres altatja el magát.~Nem folytathaták
107 1, XII | szokás megfizetni.~- Tegye el ön az aranyat; mert ha meghallják,
108 1, XII | visszamegyek Bécsbe, s addig el nem jövök, míg nekem olyan
109 1, XII | belül az ellenség.~- Hátha el is fogyasztják akkora, mire
110 1, XII | olyan szépen következtek el egymástól, mintha néném
111 1, XIII | esztendős korában lóháton járt el a jó barátokhoz, s ha a
112 1, XIII | húgomasszony, nem feledte el, mit ígért nekem egyszer.~-
113 1, XIII | egyszer.~- Nem feledtem el, - felele az asszony, -
114 1, XIII | könnyű legény ott szórja el, hol nem hogy nem értik
115 1, XIII | megilletődve az úr, - aztán el tudna kend hagyni?~- No
116 1, XIII | hagyni?~- No hát nem megyek el, - legalább én majd megkapaszkodom
117 1, XIII | ház ezermérföldnyire vált el egymástól, mert az engesztelhetlen
118 1, XIII | Tudja-e, miért hozattam el? - kérdi Baltay a vendéget.~-
119 1, XIII | érzett, s azt állva nem bírta el; egyszersmind Andrásnak
120 1, XIII | volna, nem tartott volna el - nyolcszáz esztendeig!
121 1, XIII | a herceg.~Nem ronthatott el téged egykoron, stb.~A Berzsenyi-féle
122 1, XIII | prókátor mosolyogva ment el.~~
123 1, XIV | belesántult volna, s addig el nem csöndesedett, míg az
124 1, XIV | nem egy könnyen ereszti el, amiben megfogódzott, s
125 1, XIV | őt meg a tanító találta el s így a kisfiúnak igen korán
126 1, XIV | ész kell nekik, nem futnak el a fiskáriusok után, hanem
127 1, XIV | becsületes képpel mondá el, és olyan tűzzel, hogy bajos
128 1, XV | rövid idő múlva oszlott el, de nem nyomtalanul; s nekünk
129 1, XV | kitóduló zenehang vezeti el az embert egyik utcától
130 1, XV | a másikig, ha tudniillik el bír menni az ablak alatt,
131 1, XV | hogy hegedűszó mellett is el tudunk búsulni.~Hagyjuk
132 1, XV | megismerhetnének bennünket; hagyjunk el minden címezést, különben
133 1, XV | különben éppen ez árul el. - Mondja, - közelebb húzván
134 1, XV | utolsó hang sem veszett el a távolban, - de éppen emiatt
135 1, XV | érzé magát.~Hányszor hagyja el az embert a közös gond nyűge,
136 1, XV | herceg pedig Dunayval ment el, - hogy minél korábban találkozhassanak
137 1, XV | megfoglak, nem eresztelek el egykönnyen!~~
138 1, XVI | holott a háború jóformán el sem kezdődött, - éppen azért
139 1, XVI | meghívását nem fogadhatom el; mert amint tetszik látni,
140 1, XVI | különös vendéglátás miatt el is feledtek az előbbeni
141 1, XVI | mire a gróf megint nem vált el, hanem erősíté, hogy fölkíséri
142 1, XVI | pedig úgy helyezkedének el az asztalnál, hogy a legfelső
143 1, XVI | apja mellé, s így költék el az estebédet hárman, hiába
144 1, XVI | begombolt mentében helyezkedék el egy karosszékben, lábait
145 1, XVI | nemes boraikban árulván el a méhükben rejtett régi
146 1, XVI | az olvasmány feléhez érne el gróf Dunay, Festetics már
147 1, XVI | hogy Kisfaludy úr köréből el ne távozhassék, s együtt
148 1, XVI | érünk.~Szomorúan mentek el a vásárból, hol a ló ára
149 1, XVI | vele, hogy ha Sümegre jő, el nem kerüli a házát, melynek
150 1, XVI | ha fölárkolt út nem vezet el Sümegig, szépen elballaghattak
151 1, XVI | helyét legalább nem foglalták el, azért csak ballagjunk.~
152 1, XVII | országutakon egymást kerüli el a sok kocsi: de akárhánnyal
153 1, XVII | menni, hogy így csípjék el s irgalom nélkül fejbe lőjék,
154 1, XVII | megye azonban nem mehetett el Erdélyország szélére, hanem
155 1, XVII | nótáriusoknak, hogy olvassák el fönnszóval, levén az irgalomért
156 1, XVII | ellenséget nem azért nevezték el ellenségnek, mert barátunk, -
157 1, XVII | mert lángként terjedt el, hogy a fölkelést ellenzé,
158 2, I | vezető nélkül megtalálni el mert volna indulni hazulról.~
159 2, I | Ebben az időben határozta el gróf Festetics György, hogy
160 2, I | az ezt is okvetetlenül el fogja hinni; mert a nép
161 2, I | fölkelés nehéz gondjai foglalák el, - tehát találkozzunk Baltayval,
162 2, I | rovást, aztán ott hagyjuk el az esztendőt, ahol érjük.~-
163 2, I | igenis.~- Mit felejtett volna el méltóságod?~- A legnagyobbat,
164 2, I | gróf ösztönszerűleg hagyá el a leendő gazdasági intézet
165 2, I | hanem két esztendeig tart el?~- Hát ha kitartaná valaki,
166 2, II | egész beszélgetést hozott el a tarisznyájában egy kis
167 2, II | tette.~- Hát ne olvassuk el? - mondja a nagyságos asszony.~-
168 2, II | tőlünk pedig egy sem veszett el, hát mit olvasgassuk. Ha
169 2, II | nyugalommal helyezkedék el, de néhány perc múlva annál
170 2, II | a mi jó urunk nem enged el semmit, kivált az ifjabb
171 2, II | méltóságos grófnét vette volna el; - de ha már az nem lehetne,
172 2, II | elolvasás végett, mit az rögtön el is olvasott.~- Kedves fiam, -
173 2, III | az kínosan vonítva ment el a kazalok közé; - egy borzas
174 2, III | adjon helyet, hova mindjárt el is vezette, maga pedig kiment
175 2, III | mindent, hát most mondja el a többit is.~- Leesett a
176 2, III | valami mondani valója, mit el is mondott: elhiheti a nagyságos
177 2, IV | tudnánk, mennyit bírhatunk el.~Az ingatag nád fölött elröpül
178 2, IV | megállította a Lajta, idáig szól el az ország törvénye, s a
179 2, IV | háromszáz forintért hagyta el, szegődségképpen fölfogadván,
180 2, IV | Na, cigány, hogy adtad el a bőrödet? - kérdi Holvagy
181 2, IV | No, cigány, hogy adtad el a bőrödet? - kérdi tőle
182 2, IV | szemközt nyolc ágyú helyezkedék el, még pedig olyan furcsán,
183 2, IV | a gyanúsítást viselhesd el, mit egy pár gyarló hazánkfia
184 2, IV | szórni.~- Mindegy, ezt is el fogom tűrni. - Egyébiránt, -
185 2, IV | hadtest-parancsnok nem hagyá el a sátort, melynek belsejét
186 2, IV | belsejét; múltját számolá el magának, mintha végórájára
187 2, IV | fiai sorsát nem lökte-e el? Szíve melegéből szétterült
188 2, IV | fogadós: íme, meddig kísér el a földi kötelék, és annak
189 2, IV | kegyelem szavával ereszté el őket.~Boldog isten, hol
190 2, V | nyomról-nyomra, hogy a fonál el ne szakadjon kezeink között.~
191 2, V | biztos állásban fogadhassa el a csatát; de míg e pontot
192 2, V | míg az egyik él, a másik el nem fut, azért a fejemmel
193 2, V | magasságnyi tüskével zárták el, előtte két ágyút húztak
194 2, V | melyeket az erdőség nyelt el, s melynek átjárásait éppen
195 2, V | átjárásait éppen most vagdalák el az utászok.~Kisfaludy még
196 2, V | messze fölöttük vervén el a golyók, s így minden megháborodás
197 2, V | eltemetnél engem?~- De még el is énekelnélek, hogy az
198 2, V | midőn Pista közelében vágott el egy golyó s a ló megágaskodott
199 2, V | apró lépésekkel menének el a kanyarodáson, hol több
200 2, V | legközelebb eső faluba értek el, a két ló lerogyófélben,
201 2, VI | érthető leend, akkor olvassa el bátran.~Az orvos meghozá
202 2, VI | szakmában egész mereven jártak el s elkészíték a csontfűrészelőt
203 2, VI | kellemes zsibbadás fogá el, s a fölügyelő végig nézvén
204 2, VI | nagyobb teherrel megyen el más világra; azért némileg
205 2, VI | is ellátták, s így vitték el magukkal a Mecseken keresztül,
206 2, VI | elküldtem magam előtt, hogy ha el kellett volna mennem a más
207 2, VI | csakhogy te nem estél el, édes fiam, - tartson meg
208 2, VI | fiú, azonképpen hanyatlott el a kis leánynak kedve, minthogy
209 2, VI | ellensége neki.~- Ne menjen el, édes István bácsi! - rimánkodék
210 2, VI | lány kötényébe takarván el a többit, mit tán mondani
211 2, VI | aztán ágyúszóval hínak el mellőled.~- Csak az a háború
212 2, VI | vitte be Pécsre.~Nem mondom el, milyen volt az elválás;
213 2, VI | legelőször is a kórházba ment el, hol megtudá, hogy a hídvégi
214 2, VI | héttel előbb mankón hagyta el a kórházat, s nem tud róla
215 2, VI | és eltemettetett.~- Hogy el akartak temetni azt tudom,
216 2, VI | hogy elevenen temessenek el.~- Szerencséje kendnek,
217 2, VI | kinek aztán németül mondá el a főorvos a dolgot, s mindketten
218 2, VI | bátyám, hogy meddig visz el; mert most már gyalogolni
219 2, VII | Elfeledtünk egyet, tehát mondjuk el most. Midőn a hadtest szerencsésen
220 2, VII | ő kamarás kulcsát veszté el?~- Tudom, fönséges uram.~-
221 2, VIII | tanár urat irgalmatlanul el kell csapni.~- Hivassa el
222 2, VIII | el kell csapni.~- Hivassa el hozzám ebédre! - mondja
223 2, VIII | mikor mondám, hogy ez embert el kell csapni, mert ez be
224 2, VIII | fogja neki.~- Csak hivassa el ebédre, igenis! - folytatja
225 2, VIII | hosszú útra magam induljak el?~- S honnét?~- Igen természetes,
226 2, VIII | Hát miért nem olvasta el ön e levelet, melyben Szapáry
227 2, VIII | messziről kiabált, hogy el ne szalassza.~Midőn így
228 2, IX | megtapogatván mindent, nem törött-e el valami, amit az úrfinak,
229 2, IX | András bácsiért küldjön el; mert tudta a gyerek, hogy
230 2, IX | segél rajta.~Pista maga ment el a kastélyba, hol Andrást
231 2, IX | tudtára adá, miért jött, el hagyta alunni a pipáját,
232 2, IX | és kettős lépésben ment el Pistáékig.~Midőn a vörös
233 2, IX | inkább az ijedtség fogott el, mint egyéb baj; azért hagyták
234 2, IX | után pedig Pistáért küldött el - Baltay pedig némán lépegetett
235 2, X | alig tette le fejét, rögtön el is aludt.~András azonban
236 2, X | hozzáfért a kézcsókoláshoz, mit el is végzett egész emberséggel,
237 2, X | merek szólni, azt pedig el kell ám oldozni, pedig nekem
238 2, X | megérezzük, - de a gyanút engedje el, - ezt jogom van kérni.~-
239 2, X | jámbor állatot ki emésztette el?~- Tehát ugyanaz az ember?~-
240 2, XI | maroknyi bankót osztogatott el, s végre a kis majorosnak
241 2, XI | vármegyének földjét fekszi el, alig adván egyebet egy
242 2, XI | legizmosabb fáit döntögeték el, hogy a hajótest megalakuljon;
243 2, XI | meg legjobban, s ne higgye el, hogy ezt ő maga csinálta.~
244 2, XI | és hacsak nem fél holt, el ne maradjon.~A gróf gondoskodék,
245 2, XI | kapott utasítás nyomán ment el a kirendelt szállásra egy
246 2, XI | vele.~Még nemrég nyugodott el a nap, az alkonynak maradt
247 2, XI | hogy a földön patakzott el, s ha már tartózkodik valaki
248 2, XI | minthogy nagyobb úrnak ösmerik el önmaguknál, szívesen megösmerem,
249 2, XI | csak lelki szemeim érnek el idáig, - s ha ezt közönyösen
250 2, XI | érthetnéd; mert alólad vettem el; - okoskodik paraszt módra
251 2, XI | valamiképp egy darabban vihessem el.~- Miattam meg nem halsz, -
252 2, XI | keresztútnál, oda húzódtam el az emberek elől, oda csak
253 2, XI | meghalnék, legalább temess el: talán most már megérdemlem!~
254 2, XI | legközelebbi fejezetet mondjuk el, ránk nézve elég érdekkel
255 2, XII | után is ráér.~- Nem unja el magát a herceg?~- Hogyan
256 2, XII | a herceg?~- Hogyan unná el, mikor minden után maga
257 2, XII | Csapó, - csak nem viszek el valamit.~- Ezt Csapó uram
258 2, XIII | földleírását, azért vállaljuk el, hogy Zalamegyében akkor
259 2, XIII | akkor is csak úgy lopták el egymástól a könyvet, mint
260 2, XIII | bekörmöli, hogy a folytatást el ne tévessze.~Jaj azon könyvnek,
261 2, XIII | meg a kötelet, vagy vágd el a nyakad.~Azonban ekkora
262 2, XIII | menjünk vissza, s mondjuk el, hogy 1806-ik esztendőben
263 2, XIII | kíváncsiság, vajon mitől süllyed el a világ, kezdik olvasni
264 2, XIII | Találj ki akármit, lódulj el vele a földnek másik oldalára,
265 2, XIV | utóbb gazdájáért szégyenli el magát; de végre megadja
266 2, XIV | körülnéz, valamit nem feledt-e el? minthogy egy pár légyen
267 2, XIV | szót sem értenek.~- "Vigye el az ördög!" - mondja a goromba
268 2, XV | visszaemlékezni, azt ugyan nem feledte el, hogy valami végakaratot
269 2, XV | azt mondja:~- Nem eresztem el az urat.~- Én legjobban
270 2, XV | meg hát éppen nem eresztem el az urat.~- És ha mégis el
271 2, XV | el az urat.~- És ha mégis el akarok menni? - okoskodik
272 2, XV | már egy hiba követteték el az ő rovására, de az ő tudta
273 2, XV | hogy a-b-c rendben mondjam el a sok ypszilont, - például
274 2, XV | az istállók előtt mentek el, Galiba azt mondja az alispánnak:~-
275 2, XV | az alispán nem hagyhatá el ágyát, hova a tegnapi fölindulás
276 2, XV | hanem ügye mellett kövessek el mindent.~- Ezt értem!~Annál
277 2, XV | magyarázat a levélben, Baltay el nem tudta gondolni, hogy
278 2, XV | közt csak annyi idő telt el, mennyi éppen elég arra,
279 2, XVI | Igen, ha nagyságos uram el nem téveszteti velem egy
280 2, XVI | meglódította kend alatt a földet.~- El is vitt az úrfi egy gömbölyű
281 2, XVI | tegye zár alá, hogy megint el ne tévedjen.~András hirtelenében
282 2, XVII | szívében annyi szeretet fért el, és most már csak bizalmasan
283 2, XVII | búcsúzatlanul ne menjen el a más világra.~Rég vár az
284 2, XVII | földön, hogy izenetet vigyek el a más világra az után, aki
285 2, XVII | élet hosszában fáradtam el, s nem tudom, a legjobbat
286 2, XVII | hazája.~Minő könnyen szakad el a fonál, - s az erős lélek,
287 2, XVII | föl, ki éppen most olvassa el a levelet, s még nem tudja,
288 2, XVII | becsületes ember, hogy egykönnyen el nem állíthatja.~Vége lőn
289 2, XVII | édesapja, éppen most végezte el az utolsó, mit saját könyvében
290 2, XVIII| Még felét sem mondám el.~- Hej, kedves úrfi, már
291 2, XVIII| kedves úrfi, már hol fér el a fejében az a tenger sok
292 2, XVIII| tekintetes ügyvéd urat találta el a kő.~Még a falusi kutya
293 2, XVIII| ennivalóval is én látom el őket, - írja föl alispán
294 2, XVIII| vetni valót, - a többit el lehet vinni a katonák után, -
295 2, XVIII| mi a költőre sem téveszté el a hatást, s e sajátszerű
296 2, XVIII| elmentek, Imre a kertbe ment el, Baltay pedig Andrással
297 2, XVIII| Szeretem, hogy nem kerülték el a házat, - jegyzi meg az
298 2, XVIII| uram, tudom nem feledte el.~- Azt is hallotta kend?~-
299 2, XVIII| félek, majd messze maradunk el tőle.~*~Baltay addig gondolkodott,
300 3, I | I.~1809.~Ne kerüljük el az évszámot; ha azt akarjuk,
301 3, I | ezért most már aki eddig el nem olvasta többször, mint
302 3, I | megtéríti kettő.~Nem mondhatom el e helyütt, hogy a nádor
303 3, I | azt, mit nélküle végeztek el a magyarok ellen éppen úgy
304 3, I | Magyarország nem itt végződik el, - hanem itt kezdődik; teremteni
305 3, I | uszított nép rémülten szórta el a fegyvert, mellyel dolgot
306 3, I | franciák se feledhessék el, végig nyargalt a soron,
307 3, I | mely önveszedelmére jött el.~Fénylett a francia sisak,
308 3, I | cigány, - minek szaladjak el?~- Száz botot kapsz gazember,
309 3, I | ígértek száz botot, mert el akartam futni; most meg
310 3, II | hogy miért halasztották el?~Egyetlen egy tételt nem
311 3, II | Egyetlen egy tételt nem téveszt el a gróf, s közben hagyja
312 3, II | tiszti szék után pedig addig el nem szabadult tőle az igazgató,
313 3, II | szóval a kis vágásnak mérgét el nem oszlathatá.~Levelet
314 3, II | ingét!" harmadszor verné el, Baltay megint visszafordult:~-
315 3, II | ütközetet számításból vesztették el velünk?~Baltay éppen egy
316 3, II | melyben Kisfaludy dolgozott, s el nem tudta gondolni, mi lelte
317 3, II | jó tréfát komoly képpel el ne rezzegesse.~- Itt egy
318 3, II | mert száz botnál alább el nem jött volna, mert ugyanannyit
319 3, II | rögtön följegyezte, hogy el ne felejtse többször e nevet,
320 3, II | küzdött, - az ágyúk ölték el az emberek szorgalmát s
321 3, II | kötelet sokáig nem eresztette el, s Baltay önkéntelenül letette
322 3, II | két könyöke közé helyezvén el fejét, úgy olvassa azt a
323 3, II | tehát hol is hagytuk el az olvasást? be kell gyűrni
324 3, III | hazát, de nem is árulta el; hanem segített búsulni. -
325 3, III | Azóta csöndesebben végződött el a mulatság, a cigányok megálltak
326 3, III | elmehetsz! - mondja tovább, de el ne felejtsd, hogy hálóvendég
327 3, III | elfeledted?~- Dehogy feledtem el, nagyságos asszonyom, -
328 3, III | hagytam a kendőmet, hozd el lányom! - s mialatt a leány
329 3, III | már hatodszor szabták is el, mégis maradt annyi értéke
330 3, III | temérdek csók után ment el saját szobájába.~Eljött
331 3, III | egyszerre csak nem vehetek el kettőt is.~- Oh maga csúnya
332 3, III | között, csak annyit mondunk el, mennyi rajzunkhoz éppen
333 3, III | védi az első.~- Hagyja el, amice, - vitatkozik amaz, -
334 3, III | beszélnek, de azért ne kerüljük el őket; majd inkább magyarra
335 3, III | hát közelebb, hogy a szót el ne szalasszuk.~- Bizony
336 3, III | jőni, hogy ott néhány napig el ne unja magát, s közben
337 3, III | két berkenyeágat ültetünk el valamelyik ünnepelt írónknak
338 3, III | szomorú históriát, pénzért el is játsszák.~A mulatság
339 3, III | asszonyok között s hogy el ne aludjanak, kellett valamit
340 3, III | főleg egyet nem feledtek el az apák, anyák, kivált akiknek
341 3, IV | megpróbálom, urambátyám, talán el tudom költeni.~- Ne zsidóskodjál,
342 3, IV | nincs meg; de hogy mire kelt el - azt nehéz volt papirosra
343 3, IV | célból Dunay korábban indult el, hogy körülnézzen Pesten
344 3, IV | elmondja, s éppen azért olvasta el újra, meg újra, hogy el
345 3, IV | el újra, meg újra, hogy el ne feledhesse.~A martonvásári
346 3, IV | cigánybandák egyike állta el az ajtó elejét, s kezdett
347 3, IV | pohárkoccintás a nagy világért el nem maradt volna, s ekkor
348 3, IV | azért Baltay nem engedte el; mert nem úgy volt a könyvben.~-
349 3, V | volt neki a szőlő, mikor el nem érte.~Nem akarom most
350 3, V | asszony hamarabb mondja el a dolgot, különben olyan
351 3, V | adjuk meg magunkat, fogadjuk el lett dolognak az egészet,
352 3, V | dolognak az egészet, s várjuk el, hogy Imre miben töri fejét,
353 3, V | olyan csapás lenne, minőt el nem viselhet egy olyan ember,
354 3, V | az asztalra lökte.~- Hát el sem olvassa a nagyságos
355 3, VI | hova unalmában vetődött el néhány Zala megyei család,
356 3, VI | eső.~Hanem azért nem unták el magukat, volt akkor is már
357 3, VI | pajtást, az angolkertben tűnt el.~- Hát mit is akartál mondani,
358 3, VI | velük később, most kísérjük el Kisfaludyt, ki egy maga
359 3, VI | ünnepiesség után Kisfaludyt fogadá el, ki már rég nem találkozott
360 3, VI | hogy majd maga beszéli el; de hisz hasztalan várta
361 3, VI | az estelit.~- Eddig már el is fogyott volna, ha szól
362 3, VI | annak, hogy a terítéket el lehet vinni, s azért ő még
363 3, VI | félévre? mennyit költött el és mire?~- Itt van kedves
364 3, VI | számlát, - ezekre költöttem el.~- Na, - gondolja magában
365 3, VII | legalább más meg annyit higgyen el, hogy csakugyan elől vagyunk
366 3, VII | bánatot és örömet mondtak el e nyelven, és ha mi ezt
367 3, VII | vallottuk magunkat, bírjunk el valamit, hogy saját erőnket
368 3, VII | hisz most már nem járunk el törököket verni, s a zöld
369 3, VII | fecskefarkú ruhában mennél el a ház előtt, aztán eltagadnád,
370 3, VII | De ingyen nem fogadhatunk el senkitől is olyant, minek
371 3, VII | fordulva mondja:~- Ezt viszem el, méltóságos uramnak engedelmével.
372 3, VII | hogy Berzsenyit is valahára el lehetett csalni Keszthelyre,
373 3, VII | evett, - de még sem ment el a kastélyba.~A vendéglős
374 3, VII | Keszthelyre is eljő!~- Nem kerülöm el többé...! (Itt egyet nagyot
375 3, VII | itt valának, nem maradt el a nagy ünnepélyről.~András
376 3, VII | dohányzacskóm? - hadd teszem el.~- Éppen bizony, - dörmög
377 3, VII | látnám, hogy szóról-szóra el tudja mondani.~- Ha azt
378 3, VII | András itt-ott igazítván el az öregúron, s aztán elkísérte
379 3, VII | nagyságos úr, hogy nem töri el egykönnyen a csontját, én
380 3, VII | melyet ugyan sohasem feledt el, de hogy egykor megláthassa,
381 3, VII | legszélső vonalig mennek is el.~Néhány óranegyedig Horváth
382 3, VIII | erőszakot tett ő magán, midőn el nem vett belőle; hanem elszenvedte,
383 3, VIII | szólok, csak kezdjen kend el akármit; mert már meguntam
384 3, VIII | Majd nekem beszélgeti el az ilyen dolgot! - véli
385 3, VIII | úrfi nem hiában feledte el a kezében levő könyvet,
386 3, VIII | ablakot mindig úgy állta el, hogy az öreg meg ne lássa
387 3, VIII | már meg hol porosodott el? - kérdi a mentét tisztogatva,
388 3, VIII | véletlenségből feledkezett-e el az ablaknál, vagy a szomszédházban
389 3, VIII | később András szólította el.~- Én vagyok nagyságos úrfi, -
390 3, VIII | Ejnye már, hogy engem is el akar bolondítani az úrfi;
391 3, IX | s éppen most eresztette el Galibát, kinek még volt
392 3, IX | anyjuk, azért csak hadd el a búcsúztatót, azt más is
393 3, IX | itten szó, hanem ha ez a pör el lesz ítélve, annyi mintha
394 3, IX | mint a megnyerésnek.~- El nem vesztettük, instálom
395 3, IX | talán a hóna alól vesztette el a pört?~- Nihil horum, magnifice
396 3, IX | lehető legrövidebben mondjon el mindent magyarán.~- Egyetlenegy
397 3, IX | tekintetes úr szobáját készítsék el kendtek szaporán, - mondja
398 3, IX | szaporán, - mondja Baltay, - el kell hívni vacsorára a papot
399 3, IX | lement a kertbe, Galiba pedig el nem tudta gondolni, mit
400 3, IX | jó ajándékkal eresztette el a nagyságos úr, és csak
401 3, X | sarokban egész helyet foglalt el a kályha, melynek a gazda
402 3, X | vendégei hálaképpen tarták el a szabadost, ki egy kenyérrel,
403 3, X | pécsi kórházban temették el egyik lábát; s a megsebzett
404 3, X | legelöl, s minő hátra maradt el tőle a többi!~Történetünk
405 3, X | szívesen húzódott volna el valami sűrűbe, ha az éhség
406 3, X | fadarabot, s alig helyezkedék el egy bundán, kegyetlen fájások
407 3, X | szépség virágai nem szálltak el, ámbár az ifjabb hölgy gyermeke,
408 3, X | mert a lovak alig bírták el a terhet, - hanem fél zsákra
409 3, X | haláltól, akár ma érjen el, akár holnap, fejezi be
410 3, X | nagyságos úr amit mondtam?~- El hát, - mondja kínosan, -
411 3, X | kend azt, - de Kisfaludyt el nem pörköli kend.~- Inkább
412 3, XI | fiatalabb urak foglalák el és az öreg András, a másikon
413 3, XI | szabadosnak:~- Nem feledkezem el, becsületes ember; hanem
414 3, XI | hanem éppen azért várjuk el a holnapi napot.~- Na, -
415 3, XI | állok, hogy nem feledjük el egymást. - végzi be a szót
416 3, XI | vagy szántszándékkal esett el, mindegy: kötözd meg. -
417 3, XI | nagy lépcsőhöz érve bámult el, midőn a haragos atyafiakat
418 3, XI | kis papírdarabot hoztam el, nagyságos uram, - mondja
419 3, XI | golyót, és az úrfit találta el!~- Bocsásson meg neki a
420 3, XI | isten, én nem átkozhatom el.~- Nagyságos uram! - mondja
421 3, XI | Hogy nemcsak nem átkozza el, de meg is bocsát neki.~-
422 3, XI | helyett az ő lábát vágta el az orvos. - mondja Pista,
423 3, XI | megrettenés nélkül vádolja el magát.~- Derék ember! -
424 3, XI | míg az ébredésnek órája el nem jön.~Nem volt ének,
425 3, XI | többet vagy jobban hordjon el a másik.~A legszebb hantokat
426 3, XII | embert oly remegés fogta el, mintha éppen most állítanák
427 3, XII | fővel, - tegnap temettem el.~- Hol fekszik? - kérdi
428 3, XII | Pista, - hogy ezt vágja el kétfelé.~- Barátom, - mondja
429 3, XII | jó barátom a számtól esik el a falat, ha munka után nem
430 3, XII | mintha diadallal menne el az őshegyek alatt; a költő
431 3, XII | újon hantozott sírhoz értek el.~Egy nyírfakereszt fehérlett
432 3, XII | legalább mi magunk ne hitessük el magunkkal, hogy a civilizációnak
433 3, XII | ember, de meg nem is aljasul el.~Ma talán többet kiván tőlünk
434 3, XII | feledségtől megmentse. Ne riasszon el senkit a munkától az, hogy
|