Rész,  fejezet

 1      1,  IV  |          nem elég, hanem béresekkel magunk míveltetjük. Minthogy pedig
 2      1,  VII | gondolkodóba ejtette.~Itt már aztán magunk is bele merünk szólani a
 3      1,  X   |       Pistát itt hagyjuk a fánál, s magunk kimegyünk a vonalra, mely
 4      1,  XIII|     fájdalom mennyi nyomot hagyott, magunk tudjuk legjobban; mert hiába,
 5      1,  XVI |               ha csak ki nem toljuk magunk a kocsit; mert ez a két
 6      2,  V   |           mit védelmeznek most?~- A magunk becsületét, uram.~- Meg
 7      2,  XI  |        vagyunk, egyúttal bizonyosan magunk is csak könnyezgettünk volna.~
 8      3,  I   |        fönséges uram, - hogy ha már magunk nem akarjuk millió számra
 9      3,  X   |           széna a bakon?~- Csakhogy magunk ide értünk, hisz utóbb már
10      3,  XI  |           meg ne ölje majd a hideg.~Magunk is érezzük, hogy e pillanatban
11      3,  XI  |     legkevesebbet kell mondanunk, s magunk is habozunk, nem tudván
12      3,  XII |            is láttam, - legalább mi magunk ne hitessük el magunkkal,