Rész, fejezet
1 Mon | senki meg nem leli.~Minden ember vállalkozzék saját szerepére;
2 1, I | csoporttal jött egy másik ember, kinek nyaka körül olyan
3 1, I | balról pedig a vastag talpú ember ment befelé, mégpedig elég
4 1, I | barátom, ez a néhány száz ember tökéletesen medvének hiszi
5 1, I | látszott kivételnek a sok ember közül, mintha lelküket egyéb
6 1, I | megröstellném, ha ennyi ember közt az is elnevetné s magát.~-
7 1, I | másik, - te! Aztán olyan ember az az író, mint mi?~- Tökéletesen!...
8 1, I | mint bármely közönséges ember az utcán.~- Nem jól nézted
9 1, I | olyan, mint más közönséges ember! - Nem olyan az, - lehetetlen,
10 1, I | olyan bomlott, mint sok ember;... hej, csak én láthatnék
11 1, I | bátyám, az öreg Baltay kemény ember, s ha otthon vagyok, meg
12 1, I | úgy látszik, engem is elég ember nézett meg tengerikutya-kabátomban,
13 1, I | fogyott, amint az az eredeti ember (megvallom, - mondja a vastag
14 1, I | ki a herceg, néhány száz ember még mindig azt lesi, hogy
15 1, I | azt, amit ez az eredeti ember nézett.~- No hát kérdezzük
16 1, I | dicsérnek?~- Ahogy szavalja az ember, - mondá a herceg némi komolysággal, -
17 1, I | miképpen élhet meg ennyi ember anélkül, hogy azt meglássa,
18 1, I | angolnak, hogy ez egyszerű ember annyi utcán keresztül min
19 1, I | délután egy pörge bajuszos ember jő hozzá, - s mikor az elmegy,
20 1, I | miképpen élhet meg ennyi ember a nagy házakban anélkül,
21 1, II | időben a leggazdagabb nemes ember volt az országban, s kiben
22 1, III | egy úrféle magyar nadrágos ember, kurta mentében, mely oly
23 1, III | mentséggel sem élt, mennyivel az ember élni szokott, mikor még
24 1, III | paraszt szokás, ki milyen ember a maga viseletében, olyan
25 1, III | olyan magával jótehetetlen ember, hát ez a Meddig Józsi a
26 1, IV | mérföldnyiről meglátszik az ember, sőt néha még a kuvasz is,
27 1, IV | a gondolatra jő, hogy az ember.~- Lehetetlen! - mondja
28 1, IV | nemzettel; mert az csakugyan ember.~- Hisz van az a tárgy harmadfél
29 1, IV | ekkora embert?~- És az mégis ember!~- De hol van keze, s minő
30 1, IV | hát ha minden magyar ember ilyen tisztán beszél és
31 1, IV | ennyi szép nőt ily kevés ember között?~- Mára én el vagyok
32 1, IV | rendelt, miért aztán annyi ember vágyik ide, hogy a javából
33 1, IV | megszokott rémei; mert a hídvégi ember, ha lehet, meg nem marad
34 1, IV | csúfnéven Meddig Józsi nevezetű ember.~- Ezt már ösmerem! - szól
35 1, IV | Van-e még Fürgeden eleven ember?~- Hogyne volna, - felel
36 1, IV | annyit, mint egy hídvégi ember, - nyelvel az asszony -
37 1, IV | nyelvel az asszony - fél ember pedig a ráadás.~- Ki mondja
38 1, IV | páros, ki páratlan, csak ember legyen, ki ezt kiállhatja.~-
39 1, IV | Legények! a szent misén minden ember jelen legyen, s meg ne próbálja
40 1, IV | messziről meglátszik az ember, s ezen szokás által védettebb
41 1, IV | oly tisztán kilátszik az ember a távol rónaságból.~Az angol
42 1, IV | ének, és szinte fölnéz az ember az égre, hova fölfelé tör
43 1, IV | buzgalom, s elgondolja a magyar ember: Igazságos az isten, - s
44 1, IV | legalább ne unja el magát az ember a kocsmában, ha maga van.~-
45 1, IV | előjátékot, mint a szatmári ember a komédiát, midőn a medvét
46 1, IV | ütéseket osztogathat az ember.~- No hát; aki herkópáterod
47 1, IV | engedelmeskedni, ha tudja, hogy olyan ember parancsol neki, aki tudja:
48 1, V | asszonyom! - feleli a meglepett ember.~- Jó volt az étel?~- Hála
49 1, V | határban, hol őt már minden ember ismeré.~Midőn az úrnő lejött,
50 1, V | elmehet!~Baltay úr erőteljes ember levén, a nádpálcát csak
51 1, V | udvarból a másikba, hol minden ember megsüvegelé már messziről,
52 1, V | Mondott szóból ért az ember, kedves urambátyám.~- Ha
53 1, V | tudja, hogy talpig magyar ember!~- De ezt már bátran megígérem, -
54 1, V | igaz szerzeményünket olyan ember turkálná majd, ki a magyar
55 1, V | lépcsőig, hol a fölmelegült ember hallatlan dologra vetemedett,
56 1, VI | hol van még a szomszéd ember, meg a szomszéd embernek
57 1, VI | embernek a fia, - s ez a négy ember kerekít egy keserves históriát,
58 1, VI | másik.~- Igen ha tudná az ember, melyiket volna jobb választani, -
59 1, VI | választani, - a szomszéd ember igen gazdag, tehát a fia
60 1, VI | és nemcsak meséből él az ember; hanem...~Itt egyet nagyot
61 1, VII | hogy minden becsületes ember éjjel, nappal bejöhessen;
62 1, VII | olyan becsületes magyar ember, mint a bácsi maga.~Az öreg
63 1, VII | kétszeresen visszaküldi, - pápista ember, - mit kereskedik a maga
64 1, VII | örökkön örökké lopja az ember életét, tehát bíz én nem
65 1, VII | irányában, amennyit minden ember megtesz, hogy körmeit nem
66 1, VII | szokásoktól el-elmaradt egy-egy ember, s valami új bolondon kapott,
67 1, VII | mikor három becsületes ember összetalálkozik, s egyenkint
68 1, VII | hogy midőn ilyen három ember összekerül, az üstökös csillag
69 1, VII | mert hisz ha a becsületes ember oly ritka nem volna, csodájára
70 1, VII | nélkül.~- Micsoda magyar ember lennél, öcsém, - mondja
71 1, VII | tart, utóbb majd szűrös ember nem is marad, hanem még
72 1, VII | nagyon megéhezni, hogy az ember rákapjon; hanem zabkenyeret,
73 1, VII | már okosabb nem lesz is az ember, mint a burgonyától, de
74 1, VII | burgonyaszemet.~Istenem! a szegény ember mai napon ha ezt hallaná,
75 1, VII | csak a legjavából kaphat az ember.~- Alkalmam elég volt hozzá, -
76 1, VII | melynek zörgésére minden más ember ijedten ugranék ki az ágyból,
77 1, VII | minthogy a gróf hírhedt ember volt, - s a jó Baltay nehéz
78 1, VII | valami könyvcsináló különb ember, mint más.~- Valamivel,
79 1, VII | illető megértse.~*~A két ember elvált, mindkettő elmondá
80 1, VII | magánbeszédet:~- Még ez az ember olvasni fog! - mondja a
81 1, VII | mondja a gróf.~- Ez az ember nem magyar ember! - dörmögé
82 1, VII | Ez az ember nem magyar ember! - dörmögé az öreg elég
83 1, VII | darabot számlálhat meg az ember, ha nem röstell vesződni
84 1, VII | Egy megvesztegethetlen ember, ki készebb egy ív papirost
85 1, VII | nélkül, mint olyan bizalmas ember, kinek e kiváltsága rég
86 1, VIII | határától, hogy ismerős ember ne akadjon útba, midőn lövésre
87 1, IX | teszi?~Nincs meg!... az ember szomjának nagy a tenger,
88 1, IX | s íme megalázkodik az ember az állatország előtt, s
89 1, X | rogyott össze, - s a hidegvérű ember megindultan emelé térdére
90 1, X | végvonaglásában is jól esett, hogy egy ember ápolgatja, ki aztán a szalagot
91 1, XI | hova danolva megyen az ember meghalni, és nincsen egyetlenegy
92 1, XI | válik - itt lehanyatlik az ember, mintha elfáradt volna,
93 1, XI | undorodik senki; s annyi ember fölé egyetlen óriási domb
94 1, XI | kiállok... hát itt van!~- Ember vagy öcsém! - mondja a huszár, -
95 1, XI | ágyúk között, mikor tudja az ember, hogy nem az orvosságtól
96 1, XI | fölemelje, s akad olyan ember, ki az ilyen koros embert
97 1, XII | a szokás, hogy a fáradt ember a nap hosszát még tűzzel
98 1, XII | mellett, mert már a magyar ember a képét is szereti megnézni
99 1, XII | elránt egy-egy vonást a hazug ember képén, - s a másik aztán
100 1, XII | úgy elszomorodott, hogy az ember letörölni vágyik azt az
101 1, XII | a herceg, melyet magyar ember írt meg, s azt a mi kedves
102 1, XII | földre, - hanem vágja az ember, ahol eléri.~- Aztán nem
103 1, XIII | igazán búsulni csak a magyar ember tud még. (Nojsz volt is
104 1, XIII | vén András nem volt bolond ember, mikor azt mondá magában:
105 1, XIII | szeretem én azt, mikor az ember ilyen nagyon megokosodik.~-
106 1, XIII | okvetetlenül kell hozzá, hogy az ember ne lássa a millió akadályt,
107 1, XIII | menni; - pedig a fontolgató ember addig számít, addig nézi
108 1, XIII | ehhez éppen nagyon okos ember vagyok, húgomasszony, -
109 1, XIII | aztán fogadom, hogy válnék ember!~- Példának okáért?~- Már
110 1, XIII | asszony, - vőm csak olyan ember lesz, ki tetőtől talpig
111 1, XIII | tetőtől talpig igaz magyar ember!... nemde ezt ígértem...~-
112 1, XIII | megmondom, hogy ez az ember...~- Mit akar mondani a
113 1, XIII | édes húgomasszony, ez az ember nálam rováson van.~- Az
114 1, XIII | ettől a háztól.~- Háladatlan ember! - mondja megilletődve az
115 1, XIII | mert az engesztelhetlen ember mindenére inkább megalkudott,
116 1, XIII | domine, - maga mégis okos ember, - mondja Baltay egy kis
117 1, XIII | Mert sehol sincsen!~- Ember! - kiált az úr - ne mondja
118 1, XIV | megértelmezi neki. - Hej, de sok ember van a mai világban, kit
119 1, XIV | Félünk bizony; mert az ember nem tudja, mikor tesz rosszat.~-
120 1, XIV | mit tán ezer meg ezer ember, köztük tán ő is többször
121 1, XIV | ijedtében veszi le előttük az ember a kalapot, - hanem mivel
122 1, XV | már megríkattatta magát az ember, - megvárja a nótának frissét,
123 1, XV | a vajúdó kínok. Nem volt ember, kit az összetartás vágya
124 1, XV | néhány pillanatra közönséges ember legyen, s az ünnepélyes
125 1, XV | országos gondoktól, és lenni ember a földön, körülnézni a csillagos
126 1, XVI | nézvén, mondja: Bizony boldog ember a tekintetes úr!~- Nojsz
127 1, XVI | aztán elunja ám hallgatni az ember, ha ugyanazt az egy szót
128 1, XVI | hogy maholnap ráolvas az ember a falatjára, - már is olyan
129 1, XVI | árukat megmondják, kiesik az ember a dolmányából.~- Aztán annyira
130 1, XVI | ezelőtt a birkától úgy félt az ember, mint a tűztől, - pedig
131 1, XVI | csak maga kárával tanul az ember nagy későn, uram; de már
132 1, XVI | dolgot hallott, s a nagy ember szívesen hallá, hogy a jó
133 1, XVI | vendégek a meglepett fiatal ember pongyoláját és irgalmatlan
134 1, XVI | vigyorgás, - egy szóval magyar ember, - nem kigondoltan, hanem
135 1, XVI | nagy lélegzettel, - ez az ember itt van a házamban az apjával.~-
136 1, XVI | ez a gróf mégis bolond ember!~Így ért az ember az igazságcsináláshoz!~~
137 1, XVI | bolond ember!~Így ért az ember az igazságcsináláshoz!~~
138 1, XVII | Stájerországba tört, és minden ember a maga fejével kezdett búsulni
139 1, XVII | egykor a tatárnak, de némely ember azt mondja, bár az volna, -
140 1, XVII | fölkelést, - már minden ember talpon volt, csakhogy az
141 1, XVII | hogy baj van, mert minden ember úgy is azon sopánkodik,
142 1, XVII | Mindjárt akadt elég jó lelkű ember, ki a szűkölködőknek segedelmet
143 1, XVII | ha fegyvert fog.~Minden ember körülnézett, - a dolgot
144 1, XVII | tréfa, s mint katonaviselt ember egykori mesterségemnél fogva
145 1, XVII | utolsó is elmaradt, s minden ember kíváncsi volt tudni, hogy
146 2, I | esztendővel meghalt somogyi ember feltámadna, saját vármegyéjét
147 2, I | teknőfaragó oláh cigányt látott az ember, a hintóban utazó fölvont
148 2, I | járatlan helyeken; szegény ember csak akkor mert kiindulni,
149 2, I | vidéknek ezen részén úri ember kocsisfogadáskor azt kérdezte
150 2, I | tudniillik, ha a somogyi ember Zalába akar menni, tessék
151 2, I | egyik gyámola volt a nagy ember elhagyott napjainak, s ámbár
152 2, I | mondhatnék? - mindössze is egy ember szavára kár volna hallgatnod, -
153 2, I | meszes ruhájú úri forma ember, ki később egyik téglahalomra
154 2, I | nem nagy kár, ha tudja az ember, igenis, - véli a gróf, -
155 2, I | marad ifiúr, aztán olyan ember is van, kinek alig van két-három
156 2, II | nagyot csudálkozott az az ember, ki a legelső levelet elvitte
157 2, II | hinném, legfölebb is egy ember volnék egy magam.~- De nem
158 2, II | nem akarom, hogy egyetlen ember is mást higgyen.~- No pedig
159 2, II | ugyancsak hangosan: Ez az ember nem magyar ember!~- Azt
160 2, II | Ez az ember nem magyar ember!~- Azt mondá? - kérdi a
161 2, II | hogy a jóravaló magyar ember így tesz; de ha már az öregnek
162 2, II | mondja ő, - hogy nem magyar ember!~- Becsületes ember! - mondja
163 2, II | magyar ember!~- Becsületes ember! - mondja lelkesülten a
164 2, II | vagyok olyan igaz magyar ember, mint ő.~- Méltóságos uram! -
165 2, III | András, bizony fránya egy ember kend, aztán mégis megengedte
166 2, III | gyerekét is szívesen kilökné az ember, hát még a másét!~- Látta
167 2, III | belátni, hogy nem közönséges ember lehet az, ki gyöngéden bírja
168 2, III | sem dohányzik, azért mégis ember a talpán, - bár sok vadat
169 2, III | megtalálja azt a szót, mit minden ember legkönnyebben megért.~-
170 2, III | egész világ kicsiny, egy-egy ember akkora, mint egy macska, -
171 2, IV | Megkívánta az elemek csatáját az ember, - odahagyá a családi tűzhelyt,
172 2, IV | volna-e még a föld hátán is ember, és volna-e kedve háborúba
173 2, IV | én áruló vagyok!~- Nagy ember! - mondja a gróf, átkarolván
174 2, IV | Ugyanazon éjen még minden ember előtt felolvastaték a napi
175 2, IV | meg a lüktetésben, és az ember emlékezetéhez kérdést tenne,
176 2, IV | melyen oly gyakran botlik az ember: alatta érzé a büszke mént,
177 2, IV | teljesedik mindig, s az ember valamint maga magát nem
178 2, V | V.~Két ember a gáton.~Milyen szerencse,
179 2, V | régi ellenségének, s a két ember még a legveszettebb ágyúzásban
180 2, V | kell, hátra is üthet az ember.~A parancsnok megelégedék
181 2, V | mint midőn félig tudja az ember, hogy két embert olyan helyre
182 2, V | gerjeszt.~Kiállott a két ember s mi ösmerőseinkkel szemközt
183 2, V | állunk, mert a két vakmerő ember nem más, mint Holvagy Pista
184 2, V | mondja a vezér - e két ember hihetőleg meg fog halni.~-
185 2, V | jót.~- Nem értem.~- E két ember már régi ellenség, és nagyobb
186 2, V | uram, attól sem hal meg az ember kétszer, hanem csak egyszer!~-
187 2, V | megérdemlené, ha ötvenezer ember állna ki megbámulására,
188 2, V | előre nem ereszték, s a két ember tudta nélkül tevé e mozdulatot,
189 2, V | vér a két lóból; de a két ember is lassankint több sebet
190 2, V | ló lerogyófélben, a két ember pedig igen ellankadt volt
191 2, VI | kocsi hátuljában heverő ember kiszállt, hogy a lovakat
192 2, VI | leszállt, - hogy valami részeg ember!~- Nojsz az orvosságtól
193 2, VI | orvosságtól részegszik meg az ember! - szól vissza Pista némileg
194 2, VI | kezdenem a dolgot.~- Rossz ember Pista bácsi, nem tudja,
195 2, VI | elválás; hisz alig van olyan ember, ki azt nem mondaná, mit
196 2, VI | a személycseréről, annyi ember közt ismerkedésre idő sem
197 2, VII | Zala megyébe.~- Sok derék ember lakik ott - mondja a főherceg.~-
198 2, VII | szerint a legérdemesebb ember Zalában?~- Gróf Festetics
199 2, VIII | professor úr ritka tudományú ember, igenis, - mint minden kálomista
200 2, VIII | mint minden kálomista ember, igenis!~Megint más tárgyra
201 2, VIII | mily őszinte és becsületes ember, igen is, mint minden kálomista
202 2, VIII | is, mint minden kálomista ember, igen is.~- Meg tán egy
203 2, VIII | mint minden kálomista ember, igen is.~Ezen naptól fogva
204 2, VIII | dolgot, elnézőbbek lőnek oly ember iránt, kinek jó tulajdonai
205 2, VIII | megérdemlik.~Így törte meg a nagy ember az előfordult nehézségeket, -
206 2, IX | megfürödhettem volna.~- Csak jó ember ez ami grófunk, - mondja
207 2, IX | mondja Pista - ez aztán az ember, meg az az enyingi herceg.~-
208 2, IX | nyelvedet öcsém?~- Pápista ember kend, bátyám?~- Az vagyok
209 2, IX | mégsem halna meg az az ember?~- Furcsa dolog, öcsém,
210 2, IX | gondolja.~- Öcsém,... én magyar ember vagyok...~- Meg én is -
211 2, IX | András, jól, - kend igen jó ember, - ha kenden állna, még
212 2, IX | utcára, ha már jön-e az ember?~András gyertyákat gyújtott,
213 2, X | néha jobban megöregszik az ember, mintha mindig gyalogol,
214 2, X | ölte meg.~- Egyetlen egy ember tudja, méltóságos gróf. -
215 2, X | hallgatá a dolgot.~- Becsületes ember! - kiált fel a gróf, Pistára
216 2, X | kapun.~- Éppen e becsületes ember hajlékából jövök, hová valóban
217 2, X | cseléd, s jelenti, hogy egy ember a füvekre várakozik.~- Bocsásd
218 2, X | barátom, él-e még az az ember?~- Nagyon hiszem, hogy él;
219 2, X | emésztette el?~- Tehát ugyanaz az ember?~- Éppen az, - mondja Pista, -
220 2, XI | egyéb semmi.~Hej de sok ember szeretné ezt a századot
221 2, XI | rendelkezett, hogy minden ilyen ember a megye költségén jelenjék
222 2, XI | előtti napon néhány száz ember vergődött össze, és a városnak
223 2, XI | vétett neki, mert akkor az ép ember katona maradt halálos holtig,
224 2, XI | kocsik egyikéről egy falábas ember szállt le, s egy közönséges
225 2, XI | ilyent gyakran gondolja az ember, aztán mégis csak talál
226 2, XI | elgondolhatjuk, hogy nagyon kevés ember van, aki cserélni kívánna
227 2, XI | tanulja meg minden panaszkodó ember, hogy sorsát és annak terhét
228 2, XI | áll meg; de mikor annyi ember zokogás nélkül könnyezik,
229 2, XI | vele magadat, vajon a két ember náladnál mennyivel lesz
230 2, XI | gondolá a nádor, - ez ember egyike azoknak, kik a kórházi
231 2, XII | itt a legszükségtelenebb ember.~- No hát majd hozok írást! -
232 2, XII | alispán mindössze is csak egy ember.~- Csak aztán meg ne bánjuk,
233 2, XIII | ypszilonnal van írva: nemes ember. Azonban az már mégis szégyen
234 2, XIII | úrfi karjai közé.~Minden ember megzavarodott, csak néhány
235 2, XIII | megzavarodott, csak néhány ember vette észre azt is, hogy "
236 2, XIII | megégették, s midőn az a néhány ember ezt észrevette, hálát adott
237 2, XIII | nem hallott nevű magyar ember olyan könyvet írt, hogy
238 2, XIII | íme, Magyarországon egy ember egy egész könyv verset tud
239 2, XIII | Ezt a két munkát egy ember írta.~- Magam is azt vélem, -
240 2, XIII | kenyeret, mint más közönséges ember.~- Barátom! - mondja az
241 2, XIV | megesküdni arra, amit egy tót ember hisz; de annyi mindenesetre
242 2, XIV | kosarába, s ha már éppen az ember nem eszi is meg szívesen;
243 2, XIV | tehát itt-ott könnyen akad ember, ki az eltévedt juhot csavarogni
244 2, XIV | Galiba Pál úr jártas-keltes ember az ilyen dologban, jól tudja,
245 2, XIV | tehet úgy, mint a baranyai ember, ki sokat hallott arról,
246 2, XIV | eredendő bűn, - s a nőtlen ember változatosság kedvéért más
247 2, XIV | rendbehoznak, s a nőtelen ember hirtelen azt a kabátot akarja
248 2, XIV | rajta van, a szórakozott ember dühbe jön, és esküdözik,
249 2, XIV | hosszából annyit vág le az ember, amennyi a tulajdonosnak
250 2, XV | XV.~Hogyan fog némely ember csizmadiát?~A pécsi nagy
251 2, XV | roppant intézetben oly tömeg ember és annyi segéd közt a hiba
252 2, XV | sem bírt a szerencsétlen ember tisztán visszaemlékezni,
253 2, XV | prókátor, - végtére is minden ember meghal, előbb vagy utóbb,
254 2, XV | kérdé Galiba.~- Beteges ember vagyok, - nem hiszem, hogy
255 2, XV | urat, - meddig élhet ez az ember?~- Én orvos vagyok, uram,
256 2, XV | mondja Galiba, - ön okos ember.~- És mivel tudnám azt leginkább
257 2, XV | éppen elég arra, hogy az ember a padlásról a pincébe érjen, -
258 2, XVI | XVI.~Két szomorú ember.~Baltaynak embere Körmendre
259 2, XVI | tehát mint afféle tapasztalt ember tudta, hogy itt hasztalanul
260 2, XVI | pedig ugyancsak legelső ember ám valamennyi között.~-
261 2, XVI | s majdnem megesküdnék az ember, hogy nem a felhő szalad,
262 2, XVI | medvék után eresszem, bolond ember az, ki az után mászkál,
263 2, XVI | mint a mekkora befér az ember szájába.~- Én a könyveket
264 2, XVII | kiéhezte magát, midőn olyan ember hullájával kívánt táplálkozni,
265 2, XVII | ágyától menekülni a nagy ember, kinek szívében annyi szeretet
266 2, XVII | az ajtó mellett egy ősz ember, az öreg Csapó, ki fontos
267 2, XVII | pedig nagyot választ az ember, - de nem is olyan, mint
268 2, XVII | nóta, hogy magának minden ember azt hegedülteti, amelyik
269 2, XVII | s mint minden magyar ember, úgy Baltay is rettenetes
270 2, XVII | irányt adott, a jó lelkű ember még könyűre is fakadt bánatában,
271 2, XVII | ideig, s midőn a paraszt ember látta, hogy a nagyságos
272 2, XVII | gyászmisén minden mozdulható ember jelen legyen, csak annyi
273 2, XVII | jelen legyen, csak annyi ember maradván otthon, mennyi
274 2, XVII | tán nem volt egyetlenegy ember, kinek könnyei ki ne csordultak
275 2, XVII | mert érezte a becsületes ember, hogy egykönnyen el nem
276 2, XVIII| s az volt a legderekabb ember, aki legtöbbet vert agyon.~
277 2, XVIII| nincsen egyetlen egy kabátos ember, ki ezt a nevet ne ismerné,
278 2, XVIII| és egy csoportban harminc ember is hallgatta, midőn a harmincegyedik
279 2, XVIII| sínylődött a nemzet. Elátkozott ember volt, ki a tekintetes uraságig
280 2, XVIII| mint mutogatni kívánná az ember, és jaj annak, kit az apai
281 2, XVIII| mindenikre ülhet egy ember, - írja fel alispán uram...~
282 2, XVIII| szóért többet megteszen az ember, mint erőszakért, mert:~
283 2, XVIII| embereknek szívesen szolgál az ember akár meddig volnának itt.~-
284 2, XVIII| az őrnagy nagyon szótalan ember.~- Pedig annak legtöbb elbeszélni
285 2, XVIII| megszólamlanék.~- Tapasztalt ember lehet, - hagyá helybe Baltay,
286 2, XVIII| mondás, hogy megtanulhatja az ember, akárki csinálta.~- Én megmondom,
287 3, I | temérdek ígéret?~- Nem magyar ember gondolta ki, fönséges uram, -
288 3, I | tudta volna, hogy magyar ember ily nagy ígéretnek nem hisz.~
289 3, I | szigorral, mire a jámbor ember elnyelte a többit, hanem
290 3, I | mindenik megsózza, aztán ember legyen, aki azt megeszi.~
291 3, I | csata elején nem tudja az ember, hogy megéri-e végét, -
292 3, I | egy elhírhedt bátorságú ember, kivel ugyan találkozánk
293 3, I | s erre már a félénkebb ember is elhatározóbb lett:~-
294 3, I | szétszórta a vasasokat, s minden ember külön vállalkozik egyre,
295 3, I | rohant, de egy fekete képű ember minden nyomon űzte, s nem
296 3, II | kíváncsiak közül is akadt ember, ki már mégis meg akarta
297 3, II | rendeletet ez és ez okból.~Más ember talán az igazgatónak fejéhez
298 3, II | váltogaták egymást, s a nagy ember pillanatra feledé, miért
299 3, II | ha talán mégis akadna egy ember, ki az ilyen szomorúságért
300 3, II | de mindjárt.~- Bolond ember, mért kötnélek föl?~- Azért,
301 3, II | Holvagy Pistának hítta minden ember.~- Az egyikre már én sem
302 3, II | pusztulásról hallott beszélni az ember, jól esett a szemnek megnyugodni
303 3, II | szemnek megnyugodni egy ember szorgalmán, mit ugyan ötven
304 3, II | egyszerre nem is látja meg az ember a végét, hanem kétszer kell
305 3, II | gazdagsága mellett is éppen olyan ember volt mint mások, kik különben
306 3, II | nem lehet egészen rossz ember, az legalább bizonyosan
307 3, III | messziről látszik vagy tizenkét ember, némelyikről - a köpönyeget
308 3, III | leghátul, s alig tudja az ember kitalálni, hogy mi lehet
309 3, III | hogy már nem röstell annyi ember szeme láttára hegedűszó
310 3, III | százszor meghalhatna miatta az ember,... tegye le már azt a nagy
311 3, III | beszélgesse ki magát az ember.~Ez mind egyhuzamban, s
312 3, III | szeretettel, hogy már azt várná az ember, hogy a legszebb selyemruháját
313 3, III | nem árt, s valamint más ember rászokik egy vagy más szóra,
314 3, III | ellen, hisz én is feleséges ember vagyok, aztán egyszerre
315 3, III | kettőt is.~- Oh maga csúnya ember, - volt az újabb szemrehányás -
316 3, III | hanem maga is már irigy ember, édes uramöcsém, nem nézheti
317 3, III | asszonynéném, a lányt.~- Szép ember lesz az ura? - mondja a
318 3, III | pusztából is megélhet az ember valahogy, s hogy ez az úr
319 3, III | akkor elhiszem, hogy nagy ember.~- Pedig mégis volt ám annak
320 3, III | egy adutt hetessel három ember kártyáját is elütheti sokszor,
321 3, III | megmutattam, ha akarom, ember tudok lenni a gáton, - most
322 3, III | Dei, hisz azért fáradt, az ember annyi ideig a latin nyelv
323 3, III | évvel ezelőtt, s ez a két ember már régen nyugszik is az
324 3, III | kályha mellé húzódott néhány ember, s igen halkkal beszélnek,
325 3, III | adtak, s amit egyik nagy ember gyanítani kezdett, azt egy
326 3, III | eszéhez férünk, hogy idővel ember válhassék belőle. A puszta
327 3, III | aranybánya, kivált, ha józan eszű ember a gazdája, majd tudja, mennyivel
328 3, III | mint most, hogy némely ember egész éjjel nézegeti, még
329 3, III | legalább tudta az ilyen ember, hogy minő könnyű volna
330 3, IV | valamelyik Baltay - piszkos ember volt.~Elhallgatott az öreg,
331 3, IV | hogy megszánta őket az ember.~Baltay legközelebb esett
332 3, IV | szűk teremben, hol ennyi ember bizony csak barátságból
333 3, IV | ilyenre is használja az ember.~Megint beszélt az ifiúr,
334 3, IV | úgy volt, mint a fiatal ember mondá.~- Mondtam én, hogy
335 3, IV | beteljesedett, - megmondám, hogy ez ember még olvasni fog!~*~Imre
336 3, V | veled.~- Bizony bolondos egy ember vagy te most is. - mondja
337 3, V | vállán, mire aztán a másik ember sem akart különb lenni,
338 3, V | el nem viselhet egy olyan ember, kinek az egész vastag corpus
339 3, VI | Igaza van önnek, hanem ez az ember megmenekült, s én saját
340 3, VI | s az öreg Baltayt minden ember karra vette, hogy megdicsérje
341 3, VI | is elfogyott; hanem a két ember még mindig az asztalnál
342 3, VI | is hamar elszedték, a két ember az asztalnál maradt, s az
343 3, VI | öcsém, - hisz elég piszkos ember van még!~~
344 3, VII | mondanák, alig hinné az ember, hogy ezelőtt harminchat
345 3, VII | lássa hányat lép a szegény ember gyalog, míg a hintó kereke
346 3, VII | elhitte, hogy csak az az ember, kinek hetvenhét öregapja
347 3, VII | öregapja volt, míg más szegény ember rettentőn megszégyenlené,
348 3, VII | mint a szabott ruha, más ember meg sem viselheti.~Halódni
349 3, VII | az volna a rende, hogy az ember adná vissza becsülettel.~
350 3, VII | elbír.~Ezt írta ez a néhány ember, s egy pár jólelkű hazafi
351 3, VII | melynek belsejében az öt-hat ember üli körül a tüzet, szalonnát
352 3, VII | azért jött be, hogy minden ember egyenlő legyen!~- Persze,
353 3, VII | csakugyan ellenség!~- Bolond ember vagy, - tréfálódzék Pista, -
354 3, VII | gróf milyen derék magyar ember, - aztán magadat is annak
355 3, VII | nyújtott neki, s a négy ember sokáig szótlanul állt, e
356 3, VII | visszahúzódott, most minden ember arra tart, s némelyik alig
357 3, VII | várja, hogy az a kis barna ember mondjon már valamit, mert
358 3, VII | lép be, hanem a hátráló ember egész csizmasarokkal rálép
359 3, VII | mennyivel tartozhatik egy ember édes hazájának.~Berzsenyit
360 3, VII | azt gondolta, hogy ez az ember mindenesetre kivétel, csak
361 3, VII | kezdett beszélni a két jeles ember, és Kisfaludy nagy örömét
362 3, VII | cseresznyét enni. A becsületes ember odament; hanem már az arcáról
363 3, VII | előtte elmenni s a kemény ember nem bírt elfordulni tőle,
364 3, VII | kérdi újra az elszórakozott ember.~- Ott van minden! - felel
365 3, VII | kertbe, hova nagy tömeg ember kéredzett, s a virágállványokat
366 3, VII | kemény hajdú létére annyi ember előtt elcsöppenteni, - hanem
367 3, VII | meglepetés által megzaklatott ember, alig tudott támaszkodás
368 3, VII | őrnagy uram, ilyen erős ember, mink én, csak délig koplal.~-
369 3, VII | büszkeségét, mikor az a sok ember között olyanképpen vezeti
370 3, VII | széles karddal, s az egész ember oly készen áll az ütközetre,
371 3, VII | valaki kérdi:~- Ki ez az ember?~- Horváth Ádám, - nevezi
372 3, VIII | hullatja le? - és hány okos ember kívánkozott vissza érett
373 3, VIII | hozzáteszi: de ezt más okos ember is mondta ám.~Nem merte
374 3, IX | elvégzi.~- Te szívtelen ember vagy.~- Ejnye de nagy feneket
375 3, X | embert, akkor a szilaj vérű ember büszkén megereszté a kantárt,
376 3, X | meg ezer vitéznél vitézebb ember vagy!~Nem jutott eszébe
377 3, X | megfázott.~- Van-e valaki eleven ember ebben a házban? - szól egy
378 3, X | ebben a házban? - szól egy ember, kinek bajusza, szakálla
379 3, X | s valamivel idább négy ember törtetett egyik fától a
380 3, X | emberbarát keze, s midőn az ember halódni készül, utolsónak
381 3, X | nem lesz még olyan magyar ember, kinek rováson a helye?~-
382 3, XI | méltóságos uram, - ez már ilyen ember.~A gróf sajátszerűnek, de
383 3, XI | könnycsepp csordult ki a rideg ember szemeiből, mit a grófné
384 3, XI | feledkezem el, becsületes ember; hanem addig is isten velünk,
385 3, XI | mondja Baltay, - agyafúrt ember kend, - hanem azért derék
386 3, XI | kend, - hanem azért derék ember, ezt én mondom, Baltay.~-
387 3, XI | bizonyos, hogy minden jó gyomrú ember megundorodik tőle, a szellemdús
388 3, XI | nyársba van már húzva egy ember, tisztelt olvasó közönség,
389 3, XI | elvet egy lépést, nincsen ember, ki utána nyúljon, hogy
390 3, XI | vigasztalást.~- És még élne ez az ember?~- Tegnap valamennyien vendégei
391 3, XI | nagyságos uram!~- Az a sánta ember?~- Kit úgy vert meg a sors,
392 3, XI | megtörtént velük.~- Úgy ez az az ember, kivel a hadjáratban az
393 3, XI | vádolja el magát.~- Derék ember! - mondja hangosan az öreg,
394 3, XI | valami nálánál is különb ember megveregetné a vállát.~Festetics
395 3, XI | várja, meghalt a kifáradt ember, s ma már a nyughely várakozik
396 3, XII | is szívesen meghalhat az ember.~Tudta az egyszerű nép,
397 3, XII | jobbról-balról kitér a sok ember, és még a szentegyházban
398 3, XII | padig eresztik, hogy minden ember lássa példának okáért!~Mire
399 3, XII | Kisfaludynak:~- Uram, okosabb ember jobban tudja, miért osztogatják
400 3, XII | sem kapok.~- Furcsa egy ember lehet kelmed az igaz, -
401 3, XII | elvágtam! - mondja a bosszús ember két darabban adván át a
402 3, XII | feleletem kielégítő lesz.~Számos ember van még, ki Festeticset
403 3, XII | azon okból, hogy igen sok ember van, kinek önmagunk iránti
404 3, XII | ha valaki és pedig olyan ember, kinek népszerűsége és befolyása
405 3, XII | kisded kortól kezdve a magyar ember velejére azon rejtélyes
406 3, XII | városban akad húsz-harminc ember, ki a negyediket és az ötödiket
407 3, XII | szégyen volt, s ha magyar ember Franciaországba salva gvardiát
408 3, XII | mindegy, ez azért civilizált ember, hiszen angol; ámbár annyira
409 3, XII | civilizálva, hogy nem nyom felnőtt ember száz fontot, azaz, egy mázsát,
410 3, XII | szót, s midőn néhány gyarló ember azt hiszi, hogy nálunk az
411 3, XII | kell!~Ezt mondja minden ember, és nem győzzük irgalomfillérrel
412 3, XII | mondva, meg sem bolondul az ember, de meg nem is aljasul el.~
413 3, XII | csudálkozom, hogy minden ember most nekünk akar tanácsot
414 3, XII | azt, amit egy magunkféle ember tud, azért neki indul Magyarországnak,
|