Rész,  fejezet

 1    Mon       |           ma már annyian tódulnak.~Fájdalom, dicsekedni szoktak, hogy
 2      1,  VII | Baltay-családnak.~Baltayt egy mély fájdalom tartá ébren, minthogy az
 3      1,  XII |         orvosságát, - s amint ez a fájdalom maga-magát mondja, oly furcsán
 4      1,  XIII|           szertartással, és hogy a fájdalom mennyi nyomot hagyott, magunk
 5      1,  XIII|     csinálok országos dolgot, mint fájdalom, valamennyi Baltay agár
 6      2,  VI  |       készüljön a végórára, mert a fájdalom úgy is nemsokára megöli.~-
 7      2,  VI  |         megcsöndesedett a megeredt fájdalom, hanem amint most már hirtelen
 8      2,  VI  |         minthogy most már nem volt fájdalom, miről kérdezkedni vagy
 9      2,  XIII|     nemzetnek önbizalmatlansága.~- Fájdalom, az! - hagyá helybe Dunay.~-
10      2,  XVI |             hogy szívén nehezebb a fájdalom, mint amennyit a pör nyom,
11      3,  X   |           midőn pedig megszűnvén a fájdalom, az álom is lefogta szemét,
12      3,  X   |        volna benne, de lenyomott a fájdalom, - beszéli a szabados, -