bold = Main text
Rész, fejezet grey = Comment text
1 Mon | ilyen filléren, - tengődtet ez, de nem táplál; és inkább
2 1, I | magyarul:~- Lásd barátom, ez a néhány száz ember tökéletesen
3 1, I | járunk, - felel a másik - de ez hagyján; hanem ha maholnap
4 1, I | ujjain számítgatja, hogy ez is kipusztul a magyarságból,
5 1, I | kapusával állt szóba, minthogy ez azt mondá neki:~- Ferenc!
6 1, I | azt mondá neki:~- Ferenc! ez a bámész nép kend után csődült
7 1, I | elvesztém bámulóimat: mert ez az eredeti fickó nem látott
8 1, I | ők is meglátják azt, amit ez az eredeti ember nézett.~-
9 1, I | Bowring barátom angolul!~- No ez nálunk Angliában szokás, -
10 1, I | furcsa!~- Na, - tudja ön ez - ez gyöngeség; hanem már
11 1, I | furcsa!~- Na, - tudja ön ez - ez gyöngeség; hanem már szokás, -
12 1, I | papirost keresve elő, - ez már magyar beszéd.)~- Látta
13 1, I | megmagyarázá az angolnak, hogy ez egyszerű ember annyi utcán
14 1, I | fölkel, meg mikor lenyugszik.~Ez a csoda történt meg Bécsben
15 1, II | megszólamlik Bowring úr:~- Ez ostobaság, hanem tessék
16 1, II | komédia menageriába való.~(Ez én vagyok! - mondja az angol; -
17 1, II | egyiknek sincs tornya.~(Ez meg a herceg csősze volt,
18 1, II | mindannyiszor kap ennyit.~- Tréfa ez? - kérdi Festetics.~- A
19 1, III | csak mégis egyenes lesz ez az utca."~Így ment végig
20 1, III | értem!~- Kegyelmes herceg, ez paraszt szokás, ki milyen
21 1, III | még az unokáján is.~- Hát ez a Jámbor András, meg Meddig
22 1, III | napszámban ásták volna le. Ez volt a hídvégi hajdú, kinek
23 1, III | jótehetetlen ember, hát ez a Meddig Józsi a mindenes;
24 1, III | rétemet mind elönti.~- Igaz-e ez, Meddig Józsi? - kérdi a
25 1, III | már előttem is megfordult ez a panasz. Meg is mondtam
26 1, III | József?~- Igenis ösmerem, ez a hídvégi József hajdú.~-
27 1, III | valaki megkapta volna, - ez csak olyan, mint a mennykőhárító,
28 1, IV | lőn megtudni magyarázatát ez új névnek.~Amint elfordulának,
29 1, IV | mit mond a herceg, hisz ez nem csoda, hercegnek minden
30 1, IV | másikát a paraszt beszélné, - ez a nyelv oly atyafiságos
31 1, IV | Fiam! - mondja a herceg - ez az úr kezet akar veled szorítani,
32 1, IV | mond az én íródiákomhoz?~- Ez a fickó megfojt egy bikát, -
33 1, IV | citromból a levet, s ím, ez a béres a legerősebb szorításnál
34 1, IV | Hagyjuk a feleletet, ez egy olyan fogalom, midőn
35 1, IV | Fenyíték alatt él itt uram ez a nép, mely minden nap növeli
36 1, IV | önkéntelenül érzi, hogy ez erő bármennyit szaporodjék,
37 1, IV | élvezettel hallá a beszédet.)~Ez a verekedés nem valami véletlen
38 1, IV | egyedül egy képviseli, - ha ez a kettő azt izeni egymásnak,
39 1, IV | kiállhatja.~- Mikor van ez a búcsú? - kérdi Bowring.~-
40 1, IV | hallgatja, s onnét felel vissza. Ez itt megmásíthatlan szokás, -
41 1, IV | kísérné a leányt. Szent szokás ez uram, s egy megsikamlott
42 1, IV | s nagy áldást készíthet ez nékünk, hogy oly sokáig
43 1, IV | rémek órája, lassankint ez is elkövetkezett.~Délutáni
44 1, IV | van ám a hídvégi felcser (ez célzás), nem lenne jó, ha
45 1, IV | visszament:~- Úgy látom, hogy ez egyik sem mer a másikba
46 1, IV | is haladtak annyira, hogy ez a csudatétel csak annyiból
47 1, IV | levő a földre rogyott.~- Ez szabályos ütés volt! - kiált
48 1, IV | megszéledtek a vásárban, s ez a négy-öt bármily hosszan
49 1, IV | halántékához mérné Pistának, ez elkapta az esésben levő
50 1, IV | meg:~- Uram, furcsa nép ez a magyar!~- Higgye meg nagyságos
51 1, IV | meg nagyságos uram, szeret ez a magyar engedelmeskedni,
52 1, V | a sógorasszonynak lánya, ez a mennydörgős mennykő nagy
53 1, V | esztendeje szolgál engem ez a két láb, aztán ha nagyon
54 1, V | a kiliti búcsún húszat, ez annyi, mint harmincöt, -
55 1, V | harmincöt, - tegnap tízet, ez éppen negyvenöt forint, -
56 1, VI | fejkötőt is meglegelte, pedig ez órának komolyságához átkozottul
57 1, VI | leányom, elég történet nekem ez az élet, (hogy már nekem
58 1, VI | szomszéd embernek a fia, - s ez a négy ember kerekít egy
59 1, VI | lány alig hallhatólag, - ez a szegény fiú.~- Kinek csak
60 1, VII | kocsikerekeket a pajtába zárjuk.~- Ez megmarad jövő esztendőre
61 1, VII | nálunk felejtett valamit.~- Ez is megmarad jövő esztendőre
62 1, VII | uramnak is parancsol.~- Ez is megmarad jövő esztendőre
63 1, VII | házból kimarasztaljuk.~- No ez meg még inkább megmarad
64 1, VII | egy-kettő a purgatóriumból.~- Ez az első itt Kovács István
65 1, VII | az egyik hiba lemegy. Ha ez sem használ neki, nem tudom
66 1, VII | András! - mondja az öreg. - Ez már nem is purgatóriumba,
67 1, VII | tudja nyomni a hátamat, mint ez a vén bolond András; mert
68 1, VII | vén bolond András; mert ez ott is nyomja, ahol nem
69 1, VII | következendő párbeszéd után.~- Jobb ez úgy-e, mint a Lacryma Christi?!~-
70 1, VII | egyezett, elgondolá, hogy ha ez a házasság az öreg akarata
71 1, VII | kis magánbeszédet:~- Még ez az ember olvasni fog! -
72 1, VII | fog! - mondja a gróf.~- Ez az ember nem magyar ember! -
73 1, VII | kezdő embert bemutatva, - ön ez iratcsomót átveszi s a körmendi
74 1, VII | mindaddig őrizni fogja, míg ez az úr vissza nem kéri, vagy
75 1, VII | elfér benne; minthogy látom, ez pör, - s azt tartom a szekrény
76 1, VII | ismét magába száll, míg ez irományokat keresi, azaz,
77 1, IX | magának is hangosan mondá:~- Ez országnak mindene van, hanem
78 1, X | hagyának magukra váratni, s ez oldalon élénk puskaropogás
79 1, XI | véli a béres, - csakhogy ez az apám másnak is apja ám.~-
80 1, XI | Háborúban halt meg biz ez, mint akármi katona! - jegyzi
81 1, XII | szokatlan levén előtte ez éjjeli fény, ez a szokás,
82 1, XII | levén előtte ez éjjeli fény, ez a szokás, hogy a fáradt
83 1, XII | Bowring úrnak jól esett ez a szörnyű hallgatagság,
84 1, XII | saját orvosságát, - s amint ez a fájdalom maga-magát mondja,
85 1, XII | ébren levő népet.~- Csuda ez, vagy madárnak a hangja? -
86 1, XII | kifogyott belőle, helyet kér ez ösmeretlen zene, melyről
87 1, XIII | volt is oka reá mindig.).~Ez idő alatt Baltay uram ő
88 1, XIII | ilyen nagyon megokosodik.~- Ez mind megilleti azt a kort,
89 1, XIII | kezdjük elejéről a dolgot, - ez a kis Etelka már eladó leány
90 1, XIII | isten úgyse úgy vedlik már ez ami népünk, mint tavasszal
91 1, XIII | Baltay, - megmondom, hogy ez az ember...~- Mit akar mondani
92 1, XIII | hanem édes húgomasszony, ez az ember nálam rováson van.~-
93 1, XIII | pört.~- Mondtam úgy-e, hogy ez lesz a vége! - zsörtölődik
94 1, XIII | kénye és kedve szerint. - Ez annál könnyebben megtörtént,
95 1, XIII | Baltay úr ő nagysága, - ez a kettő pedig, azt tartom,
96 1, XIII | pars kontradikál; hisz ha ez megtörténnék, per Deos immortales,
97 1, XIII | érteném; - de hát nem rövidebb ez a szó: documentum?~- Majd
98 1, XIII(3)| A hercegnek ez a szokása igen ismert dolog
99 1, XIV | visszaveszi, - mert az övé.~Ez már aztán nagyon odadülleszkedett
100 1, XIV | megérintve, kezdé mondogatni:~- Ez sem a bácsié, - ez a szék
101 1, XIV | mondogatni:~- Ez sem a bácsié, - ez a szék sem a bácsié, - ez
102 1, XIV | ez a szék sem a bácsié, - ez a kép sem a bácsié, - ez
103 1, XIV | ez a kép sem a bácsié, - ez az ablak sem a bácsié!~Baltay
104 1, XIV | talpára bökvén, mondja:~- Ez a csizmatalp sem a bácsié, -
105 1, XIV | csizmatalp sem a bácsié, - ez a csizmaszár sem a bácsié, -
106 1, XIV | csizmaszár sem a bácsié, - ez a galambkosár a csizmán,
107 1, XIV | az sem a bácsié, - meg ez a dolmány sem azé, meg a
108 1, XIV | fájdalommal Baltay.~- Hisz ez mind istené! - mondja rá
109 1, XIV | alól a gyereket, tehát mire ez az idő bekövetkeznék, jól
110 1, XIV | mert nagyságos uram, ha ez a fiú a bolondságot megszokja,
111 1, XIV | tanulom én már ezt, mióta ez a sok mindenféle uraság,
112 1, XV | címezést, különben éppen ez árul el. - Mondja, - közelebb
113 1, XV | szemlére vezethetem őket.~- Ez hatalmas kezdet, - véli
114 1, XV | király örömmel távozhassék.~Ez alatt a két első megállt
115 1, XV | mintha idehegedülnének.~- Ah, ez a panaszos hang! - mondja
116 1, XV | magyarázatául kérdé: mi ez?~- Ily közel a bánathoz
117 1, XV | Batthyányi Lajos herceg volt.~- Ez a Rákóczi-nóta volt.~- Szeretem,
118 1, XV | egész seregével.~- Igen! ez jól volt mondva, - mondja
119 1, XV | nádor, - de én újonc vagyok ez országban.~- Annál régebben
120 1, XVI | toljuk magunk a kocsit; mert ez a két ló már nem mozdít.~
121 1, XVI | álljanak meg, mert rájok nézve ez volt a legkényelmesebb állapot.~
122 1, XVI | többivel együtt eszem.~- Ez sem halálos nyavalya! -
123 1, XVI | kiált saját kocsisára, - hát ez a Griff vendégfogadó?~-
124 1, XVI | vendégfogadó?~- Jól tudom, hogy nem ez! - lőn a felelet.~- Hát
125 1, XVI | kísért ide.~- Mit cselekedett ez a boldogtalan? - kérdi az
126 1, XVI | Aztán annyira megtetszett ez a két ló? - kérdi őket a
127 1, XVI | megnyugodni, - mondja a gróf, - ez is bolondos egy kissé, hanem
128 1, XVI | mondja kiváló emberséggel, - ez itt pedig fiam, Sándor,
129 1, XVI | tettem Keszthely felé.~- Ez nagy kitüntetés, - véli
130 1, XVI | De honnét került hozzá ez irat?~- Elmondom, barátom, -
131 1, XVI | nézni a magyar gárdát, s ez okból fölkeresék herceg
132 1, XVI | fordításában lelék az ifjút.~Ez becsület volt ránk nézve,
133 1, XVI | aztán Enyingre vigyem.~- Hát ez eredeti munka?~- Ebben magyar
134 1, XVI | kulcsot e nemzet szívéhez. - Ez tündér tükör, melyben az
135 1, XVI | Festetics nagy lélegzettel, - ez az ember itt van a házamban
136 1, XVI | valamit, meghagyá, hogy az még ez éjjel teljesítve legyen.~
137 1, XVI | hanem hallod-e, Sándor, - ez a gróf mégis bolond ember!~
138 1, XVII | mint az a papír, melyre ez a dolog leírva van, s annyira
139 1, XVII | kiáltja minden torok, s ez unszoló fölhívásnak engedvén
140 1, XVII | mondani, amit érzek, hogy ez nem tréfa, s mint katonaviselt
141 2, I | hosszában, az mindegy, - ez ha a Balaton közbe nem fekszik,
142 2, I | hogy tömlöcre adna pénzt ez a gróf; de a múlt héten
143 2, I | tenyésztik, - azt mondják.~- Ez már igaz lesz - szól egy
144 2, I | hallja kend, - már mire való ez mind?~- Majd a mi orrunkra
145 2, I | legelő volt és mocsár, - ez utóbbiban békák, piócák,
146 2, I | pióca-fészek búzafölddé válik.~Ez időben szüntelen az építvények
147 2, I | kőművesmajszter mire való?~- No, még ez nem nagy kár, ha tudja az
148 2, I | megfogadja más szívesen.~- Ez mind jó volna, - hanem két
149 2, II | elvesztettek, s nem lenne ez az első eset, hogy valaki
150 2, II | pedig ugyancsak hangosan: Ez az ember nem magyar ember!~-
151 2, II | gyújtani, - úgy-e, hogy ez is magyarul van mondva?~-
152 2, III | András mindjárt gyanítá, hogy ez nem vendégnek jött, tehát
153 2, III | vendégnek jött, tehát nem ez lesz a legnagyobb úr a háznál.~-
154 2, III | nem is fekszik itthon.~- Ez az a nagy baj? - mondja
155 2, III | az isten, ha mondom, hogy ez az egyik lemaradhatott volna
156 2, IV | megsajnálja, mert tudja, hogy ez áldozat tudta, hogy egy
157 2, IV | csak koldulni lehetett.~Még ez érzelemmel is meg kelle
158 2, IV | kantárt.~Bódulat volt-e ez, vagy öntudat, mely a tegnap
159 2, V | Egy meghajszolt tömeg volt ez, mely hátrált gyávaság,
160 2, V | hadtest-parancsnok keserűen kikelt ez elfásultság ellen, mely
161 2, V | hihetőleg agyon fogják lőni, s ez a fél bizonyosság még a
162 2, VI | kétségbeesetten amaz.~- Itt van ez a papiros, - írd rá, amit
163 2, VI | nyakunkra marad egész éjen át, ez sem különb, mint a többi:
164 2, VI | többi: csak kocsira vele!~Ez akkor igen közömbös dolog
165 2, VI | szívesen adják a hasznáért, s ez az a jó bánás, minő a betegnek
166 2, VI | kérdi az asszony.~- Most már ez a mesterségem, nénémasszony, -
167 2, VI | szárogatni tett ki a napra. Hanem ez még hagyján, mert a leány
168 2, VII | fordulva mondja:~- Ön is ez urakkal van egy véleményen?~-
169 2, VIII | grófhoz, s minthogy a panaszt ez ügyben többször megtette,
170 2, VIII | méltóságod, mikor mondám, hogy ez embert el kell csapni, mert
171 2, VIII | embert el kell csapni, mert ez be nem látja, hogy minő
172 2, VIII | pincékből kerül jó bor is.~- Még ez a kulcs megmaradt nálam, -
173 2, VIII | intézetekben, - s midőn ez éppen készen volt, meglátott
174 2, VIII(8)| Ez volt az első hivatal. ~~~~~~
175 2, IX | a vörös nadrágon.~Na, de ez meg hagyján.~Amint a rétnek
176 2, IX | almás foltok vannak, hanem ez még nekik nem volt elég,
177 2, IX | megfürödhettem volna.~- Csak jó ember ez ami grófunk, - mondja Pista -
178 2, IX | grófunk, - mondja Pista - ez aztán az ember, meg az az
179 2, IX | szól közbe Bowring - s ez a fiú velem volt! - teszi
180 2, X | elhamarkodásnak bizonyul; - ez olyan öreg hiba, miért más
181 2, X | vesztegette a csókot; hanem ez a kis munka nem esett terhére
182 2, X | mintha mindig gyalogol, hanem ez a harag emészt, - s látom,
183 2, X | Nagyon hiszem, hogy él; de ez az élet nagy teher lesz
184 2, X | mondja:~- Lássa, András, ez a gyermek nem érte még meg,
185 2, X | Nagyságos asszonyom, még ez a gyermek megéri.~- Gondolja,
186 2, X | tudtunk vinni, véghez viszi ez a gyermek.~- Akkor nyugodtan
187 2, XI | vagy hazudni, az előttem ez esetben mindegy.~A szokatlan
188 2, XI | már azt ajtóra írták, - ez az én falábam a te öcséd
189 2, XI | A szabadosnak jól esett ez a kézszorítás, maga sem
190 2, XI | kétség, - gondolá a nádor, - ez ember egyike azoknak, kik
191 2, XII | mondja a levéltárnok, - ez bizonyítványa annak, hogy
192 2, XII | szerette volna kilökni, hanem ez a gondolat aligha nem késő.~
193 2, XIII | egymástól a könyvet, mint ma. Ez a legolcsóbb részvény, mellyel
194 2, XIII | inkább szaporodik a fül.~Ez az ősrégi méltánylása a
195 2, XIII | következtethetjük, hogy ez szobalány, kit asszonya
196 2, XIII | tökéletesen befejezve, - ez az öreg mámi, őt már nem
197 2, XIII | ölelés után... Semmi kétség, ez fiatal leány, - nincsen
198 2, XIII | tízszer elolvashassa.~Furcsa, ez a lap még viseltesebb is,
199 2, XIII | a többi?... Hogyne? Hisz ez az ismétlés, aztán hány
200 2, XIII | zsírcsöppöt találunk, - ah, ez már valami négylábú állat,
201 2, XIII | rettentő sok karmolás, - ez megint a diák, oskolába
202 2, XIII | tehát nem him-fi, hanem ez név, Himfy; meglehet falunak
203 2, XIII | Dictum factum, deliberatum, ez már hallatlan dolog, - higgyék
204 2, XIII | dolog, - higgyék amici, ha ez így megy, elsüllyed a világ.
205 2, XIII | verset tud komponálni; - ez már isten csodája!~A keszthelyi
206 2, XIII | vélem, - felel Dunay.~- Ez a Himfy név bizonyosan álnév? -
207 2, XIII | némi gondolkodás után, - ez a nemzetnek önbizalmatlansága.~-
208 2, XIII | iratcsomót! - mondja Kisfaludy.~- Ez az? - kérdi Bowring fölmutatva
209 2, XIII | e papíron, - megérdemli ez a név, hogy minden magyar
210 2, XIV | teszünk egyre, a szavazójegyre ez lesz írva: a prókátor még
211 2, XIV | esze ágában sincs, - mondom ez a tisztelt úr Galiba Pál
212 2, XIV | leginkább érez; de minthogy neki ez emberre szüksége van, megemlékszik
213 2, XV | levéltárban van.~- Nekem ez a hír, édes barátom, éppen
214 2, XV | valamely kitanult prókátor.~Ez jó helyen talált, Galiba
215 2, XV | orvos urat, - meddig élhet ez az ember?~- Én orvos vagyok,
216 2, XV | lázrohamba esett, de mielőtt ez állapot válsága elkövetkeznék,
217 2, XVI | osztályában legelöl áll.~- Mi ez?~- Itt az úrfinak neve legelöl, -
218 2, XVI | s meglátta a pört.~- Hát ez mi, nagyságos uram?~- Jó,
219 2, XVII | contra Baltay.~- Nos?~- Ez kegyelmes uram, egy elátkozott
220 2, XVII | összeszedve a végerőt, - talán ez elfáradt kéz meg nem tagadja
221 2, XVIII | sensatiot, (amint ott van) mint ez. A Himfy név hirtelen elterjedt
222 2, XVIII | jövendőjéről gondolkozott, s ez volt a legelső eset, hogy
223 2, XVIII | szalag tenyérnyire nőtt meg s ez a kis különbség először
224 2, XVIII | bemutattaték a küldöttség, hanem ez a bemutatás oly futólag
225 2, XVIII | kérdés nélkül kiállni.~- Kié ez a szép fiú?~- Én Baltay
226 2, XVIII | nagyságos uram, mert ha ez a gyerek úgy elhalad, ahogy
227 3, I | hatalomnak hisszük.~- S ez a temérdek ígéret?~- Nem
228 3, I | honnét a golyókat szórják.~Ez lőn határozat, - s nem gondolá
229 3, I | hogy megneveztük volna, ez a szabadosok kapitánya,
230 3, I | kétségbe az őrnagy, hanem hogy ez emlékezetes napot a franciák
231 3, I | leszedték, - és legtöbbet ez a munka biztosabban megölt,
232 3, I | mondja:~- Jaj, be nagy bolond ez e világ, - egyszer azért
233 3, I | császár új kiáltványára!~Ez az egyetlen nép, mely az
234 3, I | szomorkodjunk, - régi történet ez, vigasztalásul azt is mondhatnánk
235 3, II | termett elég kukorica, - ez éppen sörtéseknek való.~
236 3, II | ő húzta ki a rendeletet ez és ez okból.~Más ember talán
237 3, II | húzta ki a rendeletet ez és ez okból.~Más ember talán az
238 3, II | adatokat gyűjtött össze, hogy ez ügyet az utókornak hitelesen
239 3, II | magában, hogy de csak nem jó ez az olvasás a szemnek, mikor
240 3, II | A gróf igen jól ösmerte ez embert, és semmit sem kételkedett,
241 3, II | bizonyosan elolvassa, - s ez még, vigyázzunk rá - még
242 3, III | beszélgesse ki magát az ember.~Ez mind egyhuzamban, s oly
243 3, III | melyre az ágyút kisütötték. Ez már asszonyi gyöngeség.~-
244 3, III | már ebből a világból, ha ez így megy?~De a kulcsárné
245 3, III | onnét, hol az epe lakik; ez a kis fegyvergyakorlat őnála
246 3, III | megunván, dolgára megy.~Hej! ha ez a derék asszony a tüdejét
247 3, III | után meggyőződött, hogy ez nem árt, s valamint más
248 3, III | mondja, míg az igazira talál.~Ez egy kissé hosszadalmas,
249 3, III | is megkapta részét.~Aztán ez már halavány árnyéka csak
250 3, III | legyen az eszed, - látod, ez a kalács, ez a lisztnek
251 3, III | eszed, - látod, ez a kalács, ez a lisztnek a java, a feketéjét
252 3, III | okoskodik az öreg anya, - látod, ez az egyik porhanyóbb mint
253 3, III | ám engem bolonddá senki.~Ez megint egy szusszal volt
254 3, III | ruhákat, s elmondva, hogy: Ez az aranyos édesanyámnak
255 3, III | letörleni azon gondolatban, hogy ez nem vette még észre.~Végre
256 3, III | esztendeig.~Megszólamlott ez alatt a hegedű, s egy keserves
257 3, III | parancsszó, - úgyis rossz ez a férfi mind, mint az ördög,
258 3, III | lehetett, mikor tudniillik ez eltűrte, hogy a gyermek "
259 3, III | szóba, míg nem kérdezték.~Ma ez másként van, midőn az úri
260 3, III | muszáj! Lássa, barátom, ez az én bajom, mi lesz ebből
261 3, III | az ember valahogy, s hogy ez az úr szívesen beállna még
262 3, III | elütheti sokszor, mert az övé ez adutt.~Ezeket bízvást itt
263 3, III | most hallom először.~- Ez még semmi, hanem gondolja
264 3, III | magyarul lesz.~- Amice, - ha ez igaz, - úgy ez skandalum
265 3, III | Amice, - ha ez igaz, - úgy ez skandalum publicum; per
266 3, III | ne tessék zavarba jönni, ez nem ma történt, hanem körülbelől
267 3, III | harmincnyolc évvel ezelőtt, s ez a két ember már régen nyugszik
268 3, III | hogy hangosabban nem beszél ez a jó úr, talán a gróf is
269 3, III | minden évben megtartom ez ünnepélyt, s nem akarok
270 3, III | szükséget szenvedni.~- S ez már elhatározott szándékod?~-
271 3, III | hozzátenni valóm van, hogy ez eszme előrajza volt a későbbi
272 3, III(13)| Ez lőn a neve a később oly
273 3, IV | darabig nem tűnt föl senkinek ez észrevétel, kivévén Imrét,
274 3, IV | beteljesedett, - megmondám, hogy ez ember még olvasni fog!~*~
275 3, IV | igen szerette volna, hogy ez a hatalom kurtább legyen.~
276 3, V | nagyreményű gyermeke volt ez országnak, s habár szégyenlette
277 3, V | kit kell kerülnie? s midőn ez a kis alkalom szeptemviréknél
278 3, V | eltávoztak, - mondok valamit.~Ez a hang ösmeretes volt az
279 3, V | csakugyan megint a csapába jő.~- Ez az Imre, meglásd, beleszeret
280 3, V | este vallotta ki nekem.~- Ez még csak a fele! - volt
281 3, V | még a pört is elveszítse, ez már két olyan csapás lenne,
282 3, VI | Igaza van önnek, hanem ez az ember megmenekült, s
283 3, VI | körülmények közt találkozott ez emberrel, s hogy okvetetlenül
284 3, VI | is szívesen eldicsekszik; ez pedig a fiúnak kellemetlen
285 3, VII | dolgokat, hogy közös örökségünk ez a nyelv, - eladóra nem tehetjük;
286 3, VII | eladóra nem tehetjük; mert ez olyan, mint a szabott ruha,
287 3, VII | Halódni akart a nemzet, s ez egyszerű emberek mondák
288 3, VII | farkas, mint az élő magyar és ez is félve nyitá meg az ajtót,
289 3, VII | temérdeket elbír.~Ezt írta ez a néhány ember, s egy pár
290 3, VII | nagyot szól az az ágyú!~- Ez csak mozsár, - mondja Holvagy
291 3, VII | megkívánta talán a berkenyét?~- Ez egészen más okból lesz használva, -
292 3, VII | gróf folytatta, - holnap ez ágakat mi a nagy kertben
293 3, VII | mondjuk meg, hogy mennyit ér ez a három szál fa, méltóságos
294 3, VII | legkönnyebben egyenlőkké, - nézd ez a két gróf milyen derék
295 3, VII | két kísérőnek mondja:~- Ez az öreg férfiú az én édesapám.~-
296 3, VII | mondja a hölgy, - fogadja ez írást, kedves öreg... földjét
297 3, VII | ötnek vajmi nagyon jól állt ez a kis ügyetlenség, s akármit
298 3, VII | ők legalább tudják, hogy ez nem ajándék; valamint azt
299 3, VII | Berzsenyit úgy meglepte ez a dolog, hogy egy pillanatra
300 3, VII | legalább azt gondolta, hogy ez az ember mindenesetre kivétel,
301 3, VII | sem volt, tehát mi dolog ez?~Elhívatták a kocsmárost.~-
302 3, VII | gróf Dunayt említhetjük, ki ez ünnepélyre serdülő lányát
303 3, VII | lányát is elhozta, kinek ez ünnepélyen az a foglalatosság
304 3, VII | részét mi is jól ismerjük, ez a herceg levele, melyből
305 3, VII | hogy mellőle hajtott ki ez ág; de azért egy szót sem
306 3, VII | mennyei székében.~- Hasonlít ez a kép valami franciához,
307 3, VII | melyből valaki kérdi:~- Ki ez az ember?~- Horváth Ádám, -
308 3, VII | nemzetnek, ha egyes emberei ez előszeretetben akár a legszélső
309 3, VII | évben megtartsák.~- Sokra jó ez ünnepély! - mondja Dunay.~-
310 3, VII | való dolog nem lett volna ez ünnepély, melynek még élő
311 3, VIII | mondjak a nagyságos úrnak? ha ez nem tetszik.~- Máskor annyit
312 3, VIII | ablakkereteken, - de utóbb ez is elfogyott, Imre is még
313 3, IX | egész hangon, - mit akart ez a Galiba?~- Egyebet semmit! -
314 3, IX | cselédek közt bujkálni?~- Ez a szoba pedig az én konyhám,
315 3, IX | van itten szó, hanem ha ez a pör el lesz ítélve, annyi
316 3, IX | Amicá-nak mondjuk.~- Na, ez legalább nem hasonlít az
317 3, IX | engedelmeskedett, kivált ez ügyben, hol sem egyik, sem
318 3, IX | nem tudja magnifice, hogy ez engem continue persequal.~-
319 3, X | mondja a gróf megriadva - ez igazság vagy tréfa?~- Uram,
320 3, X | öreg, - tudja kend, hogy ez legkedvesebb jószágom.~Dunay
321 3, X | meglepetve a hajdú.~- Nekem ez imádságos könyvem! - bizonykolja
322 3, X | az enyéim most engemet. - Ez első és utolsó kérelme annak,
323 3, XI | elfáradtam már e földön - s míg ez a bűn rajtam fekszik, nem
324 3, XI | valamit, - méltóságos uram, - ez már ilyen ember.~A gróf
325 3, XI | Barátom, könnyezik?~- Jól esik ez nekem, méltóságos asszonyom;
326 3, XI | vigasztalást.~- És még élne ez az ember?~- Tegnap valamennyien
327 3, XI | megtörtént velük.~- Úgy ez az az ember, kivel a hadjáratban
328 3, XII | oldalzsebébe nyúlva, - íme ez arany érdempénz, ezt a nádor
329 3, XII | húsvétnapra öltöztet az anyja.~- Ez az érdemnek jutalma! - mondja
330 3, XII | tudnám megmondani, hogy ez tiszta, valóságos arany,
331 3, XII | csak nem tart?~- Eltartana ez éjfélig is uram, azért bele
332 3, XII | szintén nem érté a dolgot:~- Ez a bolond paraszt bizonyosan
333 3, XII | nem küldtek neki Budáról.~Ez a magyarázat megnyugtatá
334 3, XII | Pistához fordulva mondja:~- Ez az ön érdempénzének fele?~-
335 3, XII | életben vannak! Köszönöm ez ismertetést, s én alakjaimnak
336 3, XII | ismertetést, s én alakjaimnak ez erényét vagy bűnét mai napig
337 3, XII | nem szabad hinnie, hogy ez már magában elég, s hogy
338 3, XII | és az ötödiket is érti, - ez persze nagy bárdolatlanság,
339 3, XII | csak burgonyával, - hanem ez mindegy, ez azért civilizált
340 3, XII | burgonyával, - hanem ez mindegy, ez azért civilizált ember,
341 3, XII | ingünket is odaadjuk; de hisz ez vadság, - ide tehát az oltóággal, -
342 3, XII | vannak, mint máshol; de ez természetes kifolyása az
343 3, XII | az erőnek, azonban inkább ez, mint azon sápadt és bágyadt
344 3, XII | szorgalomra, takarékosságra, - ez a szó még sokszor méltán
345 3, XII | munkától az, hogy az élőknek ez nem ujdonság; de az lesz
|