Rész,  fejezet

 1      1,  XI  |         hogy mi jó szerencsében fáradt el idáig.~- Fiam!... nem
 2      1,  XII |       fény, ez a szokás, hogy a fáradt ember a nap hosszát még
 3      2,  XVII|     XVII.~Béke hamvaira.~Nagyot fáradt a természet, hogy visszakívánta
 4      2,  XVII|    kötelességemet.~Barátom, egy fáradt utasnak még marad annyi
 5      3,  I   |  Lehullott a vasas a lóról, s a fáradt cigány körülnézett, hogy
 6      3,  III |      per amorem Dei, hisz azért fáradt, az ember annyi ideig a
 7      3,  V   |  kellene akkor a Dunába lógatni fáradt lábaimat.~- Tyhű!... huszonöt
 8      3,  X   |        a csárdához nem érnek, a fáradt lovak már az úton összerogynak.~-
 9      3,  X   |     lépésről nézte őket, mint a fáradt művész nézte ezt a munkát,
10      3,  XII | tarisznyában, éhes gyomorral és fáradt testtel hozzánk ültetik