Rész, fejezet
1 1, I | nem csalódom, - Bowring úr, az angol követségnek egyik
2 1, I | elgondolja, milyen nagy úr lehet az, ki ott fenn az
3 1, I | menekültem, - mondja Bowring úr angolul; - mert szerencsés
4 1, I | herceg magyarul, mire Bowring úr kíváncsi lőn.~- Ön most
5 1, I | mikor az elmegy, Bowring úr tág torokkal beszél mindenfélét,
6 1, I | az ajtó kinyílik, Bowring úr ábrázatján a bolondulásnak
7 1, I | nagyot néz, midőn Bowring úr tiszta magyarsággal azt
8 1, II | nyilvánítaná, megszólamlik Bowring úr:~- Ez ostobaság, hanem tessék
9 1, III | tisztes távolságra egy másik úr megyen, ruhájának szabása
10 1, III | rákerülne a sor.~Megállt az első úr egy dűlt tetejű parasztház
11 1, III | Kajári Pál? - kezdi az első úr, kihúzván hóna alól a nádpálcát,
12 1, III | igazsággal végezteték el, Bowring úr levette jobb lábát bal térdéről,
13 1, IV | bennülő közül az egyik Bowring úr, rég mondogatja, hogy lát
14 1, IV | látszik meg rajtam, kegyelmes úr.~- Kijár a béred?~- Mindig
15 1, IV | helyembe hozza a számtartó úr, utána sem kell mennem!~-
16 1, IV | nyelvünk, hogy egyikét az úr, másikát a paraszt beszélné, -
17 1, IV | mondja a herceg - ez az úr kezet akar veled szorítani,
18 1, IV | isten tudnod adta.~Bowring úr leszállt és jól megnézte
19 1, IV | megmondja a nemzetes ispán úr, hogy mért hívnak engem
20 1, IV | csodálkoznánk, ha Bowring úr előbbi hitéhez visszatérne,
21 1, IV | falvakkal; de mielőtt Bowring úr kétségét kifejezhetné, a
22 1, IV | magyarázatot sem kérek.~- Na, ispán úr! - mondja a herceg a tisztnek, -
23 1, IV | felelnie kelljen.~- Ispán úr! - kérdi Bowring, - hol
24 1, IV | asszonyokat csak nem ispán úr válogatja a béresek mellé? -
25 1, IV | kiverekedje magát.~(Bowring úr egybefont karral és mohó
26 1, IV | megemlegethesse.~(Bowring úr öklei önkénytelenül összehúzódnak;
27 1, IV | kapott többet.~(Bowring úr ezt mindinkább nagyobb élvezettel
28 1, IV | hagyá helybe Bowring úr, - hanem hadd halljuk, kit
29 1, IV | szent István nap, ispán úr, el ne mulassza bemenni
30 1, IV | megnyergelt paripák, Bowring úr az ispánnal lóháton ment
31 1, IV | magyarnak.~A tisztelendő úr asztalát sűrűn körülülte
32 1, IV | az, hogy a búcsú Bowring úr várakozásának megfeleljen,
33 1, IV | vettem őket észre!~Bowring úr nagyobb élvezettel nézte
34 1, IV | e módjából, mely Bowring úr méltánylását tökéletesen
35 1, IV | vele az ispán, és Bowring úr is már szívesen hajlott
36 1, IV | csizmájából, mint öt láb.~Bowring úr megismerte most a tegnapi
37 1, IV | kapja el a lábát.~Bowring úr elrémült, - látta, hogy
38 1, IV | a paplakba, hol az ispán úr éppen most fogta el a pap
39 1, IV | a pap pagátját.~- Ispán úr, - ispán úr! - kiáltja Bowring -
40 1, IV | pagátját.~- Ispán úr, - ispán úr! - kiáltja Bowring - jöjjön
41 1, IV | parancsolni.~Mikor Bowring úr az ispánnal azon részére
42 1, V | megismerte, hogy Baltay nagyságos úr ekképpen gondolkodott:~-
43 1, V | mentémet! - mondja a nagyságos úr.~- Tessék parancsolni? -
44 1, V | nagy fülű - riad föl az úr - hova megyek én most?~-
45 1, V | dolgot, - véli a nagyságos úr - adja ide mentémet!~A hajdú
46 1, V | Ne mondja a nagyságos úr, hogy ezt is meg nem tettem,
47 1, V | s minthogy a nagyságos úr a szomszédba megy, azt tartom,
48 1, V | Mit gondolt ki a nagyságos úr?~- Egy házasságot! - mondja
49 1, V | legyen boldog a nagyságos úr! - mondja a hajdú elnehezülten, -
50 1, V | elnehezülten, - ha a nagyságos úr ilyen nagyot akar botlani,
51 1, V | asszony is olyanképpen akar úr lenni, mint a férfi, vagy
52 1, V | elmondá a hajdú, hogy Baltay úr nem bírta megállítani, hanem
53 1, V | mért nem szólt a nagyságos úr elébb? - véli a hajdú, a
54 1, V | lármázik a nagyságos úr. - Illik is itthagyni az
55 1, V | egyszer előkéri a nagyságos úr a processzust, akkor aztán
56 1, V | adott feleletet a nagyságos úr, hanem midőn a hajdú addig
57 1, V | most már elmehet!~Baltay úr erőteljes ember levén, a
58 1, V | lépcsőzet mellett s Baltay úr lassan lépegetett, mintha
59 1, V | ajtót nyitott, s a nagyságos úr megvakarintá csizmája hegyével
60 1, VII | föladta nekem a nagyságos úr.~- Hát hadd halljuk, mi
61 1, VII | is! - mondja a nagyságos úr.~2-or. Magyar koldusnak
62 1, VII | várván, mit parancsol az úr.~- Mi következik? - kérdi.~-
63 1, VII | András! - kiált a nagyságos úr még keményebben.~- Nem mondtam
64 1, VII | nem mondta meg a nagyságos úr, hogy jövő esztendőre is
65 1, VII | beállítván a nagyságos úr elé - mit tetszik parancsolni?~-
66 1, VII | vendégek, akár a nagyságos úr.~- András! - pipákat ide! -
67 1, VII | adná a füstjét, - és Baltay úr ezt a kis cselt örömest
68 1, VII | keveset talált.~A hatalmas úr anyagi kényelmének forrásain
69 1, VII | András! - szól a nagyságos úr, egészen saját gondolat
70 1, VII | csodálkozék a nagyságos úr - talán csak nem akar gyertyánál
71 1, VII | begyöpösödik.~- András! - mondja az úr fölegyenesedni akarván az
72 1, VII | menjen be hozzá a nagyságos úr maga; hanem jól megszorítsa
73 1, VII | nem felelek ám a nagyságos úr helyett! - végzi be a hajdú
74 1, VII | megszabadulhasson.~Bowring úr a hercegnek az ozorai búcsút
75 1, VII | illetőnek azt mondja: Az úr ezt álmodta, - s még álmában
76 1, VII | rendelkezést megtenni, s Bowring úr kalandjára nagy örömmel
77 1, VII | azon át egy lelkes arcú úr lépett be minden bejelentés
78 1, VII | éppen jókor, kedves Csapó úr, - mondja a herceg teljes
79 1, VII | őrizni fogja, míg ez az úr vissza nem kéri, vagy arra
80 1, IX | hangzatos erdőben, hogy Bowring úr minden egykedvűsége dacára
81 1, IX | leoldani onnét.~Bowring úr nem fogna sajnálni egy száz
82 1, IX | feléje sem fordult, Bowring úr rábámult a közelségben,
83 1, IX | megjuhászodott erőt.~Bowring úr érezé, hogy valami hatalom
84 1, IX | durrogatják föl őket.~Bowring úr elfeledé, hogy csövei keményre
85 1, IX | odább terelje őket.~Bowring úr alig fért meg már a szekéren,
86 1, IX | helyért, s amint Bowring úr lenyúlt egyik kézzel, a
87 1, IX | bízták a szekeret, s Bowring úr Pistával a vadászkör felé
88 1, IX | váltogaták egymást, és Bowring úr rég font gondolatainak végre
89 1, X | vastag fánál állt meg Bowring úr, hogy valamiképp föl ne
90 1, X | párátlan testen.~Bowring úr feszesen megállt egy helyben,
91 1, X | a százig, amint Bowring úr megszámlálá; de sőt már
92 1, X | igyekszik, a szellő Bowring úr arcához lebbenti, s az angol
93 1, XI | köztük a herceg és Bowring úr gróf Dunayval, megérkeztek
94 1, XII | midőn a herceg és Bowring úr csöndes lépést ereszték
95 1, XII | után az embert, s Bowring úr könnyedén húzá meg a kantárszárat,
96 1, XII | megkívánja bele.~Bowring úr előrehajlék a lovon, a furulyahang
97 1, XII | vágni.~- Csak már az ispán úr eleresztene! - sóhajta a
98 1, XII | Pista a csapattal, Bowring úr pedig még egyszer kezet
99 1, XIII | jól tudta, hogy Dunay gróf úr nem vár névnapot vagy sátoros
100 1, XIII | megbúsulták, egyik napon Baltay úr éppen a nagyságos asszonyhoz
101 1, XIII | hitte, hogy a nagyságos úr olyat halljon, mi neki tetszeni
102 1, XIII | akar mondani a nagyságos úr? - szól a hajdú, ismét a
103 1, XIII | mondja megilletődve az úr, - aztán el tudna kend hagyni?~-
104 1, XIII | gondol, - mentegetődzék az úr, - ha meghalt szegény öcsém,
105 1, XIII | átkozzon érte a nagyságos úr!~- Elég annak a rovás!~-
106 1, XIII | megérem még, hogy a nagyságos úr maga vakartatja le!~- Akkor
107 1, XIII | egyéb gyámola, mint Baltay úr ő nagysága, - ez a kettő
108 1, XIII | poétánkra, - mondja a nagyságos úr, - hanem, domine, ha Árpád
109 1, XIII | beillett, s a nagyságos úr megelégedett szónoklatával,
110 1, XIII | sincsen!~- Ember! - kiált az úr - ne mondja kend azt kétszer.~-
111 1, XIV | XIV.~Házi nevelés.~Baltay úr sohasem volt professzor;
112 1, XIV | szünetnek, mert a tanító úr ezen a napon kiválólag sűrűn
113 1, XIV | napjában.~Míg a nagyságos úr elment valahova látogatóba,
114 1, XIV | hogy gondolja a nagyságos úr, mikor maga szemeivel látta,
115 1, XIV | taníttassa meg a nagyságos úr, hogy a sok vagyonhoz elegendő
116 1, XIV | régen nyögöm, hogy az olyan úr, mint ihol az az enyingi
117 1, XIV | valamit.~Hány büszke nagy úr van, ki magyarul sem tud;
118 1, XV | számolhatunk?~- Mindenre, fönséges úr...~- Csitt! - mondja a megszólított, -
119 1, XVI | bánta, hogy az ismeretlen jó úr nem röstellt a mély sárban
120 1, XVI | menj csak fiam, - mondja az úr, - ott aztán takaríts mindent
121 1, XVI | boldog ember a tekintetes úr!~- Nojsz nem mondom, hogy
122 1, XVI | kérdezze meg a tekintetes úr a hajdút, az kísért ide.~-
123 1, XVI | is feledtek az előbbeni úr után kérdezősködni. Hanem
124 1, XVI | örülök! - mondja Tolnai úr, megnyitván a nagy szárnyú
125 1, XVI | tekintetes Kisfaludy Mihály úr korán fölébredt, hanem nálánál
126 1, XVI | udvaron sétált, hogy Kisfaludy úr köréből el ne távozhassék,
127 1, XVI | hirtelenül fölment, és Tolnai úr bármennyit is marasztalta
128 1, XVI | No, ne félj, - mondja az úr, - nem vezették Sümegre, -
129 1, XVII | s a tekintetes alispán úr könnyen készen volt a dikcióval,
130 1, XVII | elkezdhetnék, a tekintetes alispán úr rendre adogatá a leveleket
131 1, XVII | mivel a tekintetes alispán úr éppen engem szólított meg,
132 1, XVII | méltóságos uram, - két úr küldött be, ott kinn várakoznak.~-
133 1, XVII | Méltóságos uram, az a két úr nem akar várni, - hanem
134 1, XVII | ajtó, s két fényes öltözetű úr lépett a gróf elé, röviden
135 1, XVII | kimondani akarna, a két úr kimert hivatali fontossággal
136 2, I | ráadásul mondja:~- Hallja az úr, a számból vette ki a szót!~~
137 2, II | otthon nem éri.~Míg Baltay úr Keszthelyen volt, addig
138 2, II | rajt legyen, de a tanító úr az ifjúsággal a káposztáskertben
139 2, II | akarna a tekintetes főbíró úr, teszem már porciót, azért
140 2, II | még akkor is, ha Baltay úr látta.~Midőn a gyermeket
141 2, II | asszonyság - nézze bíró úr, itt van a "kapta" itt meg
142 2, III | kitalálta, hogy a nagyságos úr jött meg.~A gyermeket éppen
143 2, III | botránkozott meg a nagyságos úr közbeszólásán, hanem elmondá
144 2, III | nem ez lesz a legnagyobb úr a háznál.~- Na, András, -
145 2, III | Attól ne féljen a tanító úr, hogy megunja, csak győzzön
146 2, III | olyan jól tud a nagyságos úr mindent, hát most mondja
147 2, III | mondja nyugalommal az úr, - adja kend ide a nádpálcámat.~-
148 2, III | gyanítással.~- Eltalálta nagyságos úr, mert a szamarat megriaszták
149 2, III | lábát ficamította ki, a gróf úr meg a méltóságos asszony
150 2, III | elmondván mindent, hogy az úr szóba ne kaphasson, azután
151 2, III | mondja: - eddig van!~Az úr hihetőleg megértett mindent,
152 2, III | kérdi nagy bánattal az úr Andrást.~- Az lesz, hogy
153 2, III | a szamárra, ha nagyságos úr azt akarja, hogy máskor
154 2, III | elemésztették? - szólt indulattal az úr.~- Nagyságos uram, - ha
155 2, III | meg a grófné, meg a gróf úr ő méltósága, - pedig volt
156 2, III | mondott: elhiheti a nagyságos úr, hogy egy párszor félre
157 2, III | mikor úgy félti a nagyságos úr!~- Mit tud ahhoz a nagyságos
158 2, III | Mit tud ahhoz a nagyságos úr, - ő gazdag, azt gondolja
159 2, III | hanem, uram, a nagyságos úr a toronyból nézi a világot,
160 2, IV | sátorban két főrangú bécsi úr tanácskozásra jelent meg
161 2, IV | elvonulhatának, s a két bécsi úr kényelmesen tanácskozhaték
162 2, V | rendbeállította.~- Kapitány úr! - szólítja meg a szabadosok
163 2, V | Állítsa ki őket, kapitány úr, hadd látom őket, - mondja
164 2, V | vezér előtt.~- Kapitány úr, - mondja a vezér - e két
165 2, V | mondja a kapitány.~- Kapitány úr, ezt nem kívántam; és két
166 2, V | mondja Kisfaludy.~- No tiszt úr, azt izenem a kapitányomnak,
167 2, VI | fölügyelő.~- Miért kérdi az úr? - jegyzé meg a béres.~-
168 2, VI | másvilágra.~- Nem izen az úr valamit? - mondja még a
169 2, VI | akart szaladni.~- Főorvos úr! - mondja a béres - adjon
170 2, VI | műtét.~- Hát nekem mit ád az úr? - veszekedik a szabados.~-
171 2, VI | vagyok, tisztelt főorvos úr!~- Hát hogy mert kend föltámadni?~-
172 2, VII | látni.~- Hova való hadnagy úr? - kérdi a nádor hosszabb
173 2, VII | legérdemesebb embernek.~- Fönséges úr, engedelmet kell előbb kérnem,
174 2, VII | jelenetnél.~- Tudja, hadnagy úr, hogy ő kamarás kulcsát
175 2, VII | vétket is ismeri, hadnagy úr?~- Jelen valék, fönséges
176 2, VIII | elordítja magát:~- Jaj, a gróf úr itt van - mire a népség
177 2, VIII | delet harangoztak, a tanár úr már a grófnál volt.~Vígan
178 2, VIII | Vígan folyt az ebéd, a tanár úr a grófnak tőszomszédja volt,
179 2, VIII | megértette.~- Denique a professor úr ritka tudományú ember, igenis, -
180 2, VIII | szót.~- No lássa igazgató úr, igen is, - mondja a gróf
181 2, VIII | szomszédnak, - hogy a professzor úr mily őszinte és becsületes
182 2, VIII | cselekesznek?~- Ej, ej! gróf úr, - tréfál az angol, - én
183 2, IX | utána a tanító, végre Baltay úr mászott ki, az utánuk érkezett
184 2, IX | pedig egyenesen a nagyságos úr szobájának tartott.~Röviden
185 2, IX | hamar meglódul a nagyságos úr, - csak nem halódik mindjárt,
186 2, IX | hogy eléhozta a nagyságos úr.~- Talán jó kedve van kendnek
187 2, IX | Ne búsuljon a nagyságos úr, - előre is mondom, nem
188 2, IX | hangon, melyre a nagyságos úr érdemesnek tartotta fölnézni,
189 2, IX | tudta, hogy a nagyságos úr nagyobb figyelemre méltatta,
190 2, IX | asztalra tette, Bowring úr kopogott be az ajtón.~-
191 2, X | vezetett a sors.~- Látta a gróf úr a gyereket? - kérdi András
192 2, X | azon napon, mikor az ifjú úr testét hazavitték.~Míg az
193 2, X | keresem őt.~- Keresem én, gróf úr, mindenfelé tudakolom, s
194 2, XII | hercegi ura iránt. Csapó úr megfordult; mert zsebében
195 2, XII | csakugyan ébren van.~Csapó úr szokott lépésben tartott
196 2, XII | sőt ezenkívül még Csapó úr pápaszemére is ráültek,
197 2, XII | megnézegetni?~- Oda lenn van Csapó úr? - kérdi a herceg, megbecsülve
198 2, XII | ajtaja felé, honnét Csapó úr éppen kitekintett, és bevárta
199 2, XII | vagy sem? Hanem ha alispán úr nem sajnálná a fáradságot,
200 2, XII | a lépcsőzeten, míg Csapó úr fehér haját egy görbe fésűvel
201 2, XII | nevetve, - nincsen ott Csapó úr?~- Dehogy nincsen, főméltóságú
202 2, XII | mehessen.~Míg az alispán úr körültekintett a teremben,
203 2, XII | kínnal juthatott be, Csapó úr egy létrát mászott meg,
204 2, XII | észre sem vevén, hogy Csapó úr mindig szemmel tartja, s
205 2, XII | embernek való. Az alispán úr kíváncsian vizsgálódik szerteszét
206 2, XII | vakaródzva, mit aztán alispán úr is észrevett, és még egy
207 2, XII | tűzte.~- Beereszt Csapó úr? - kérdi a herceg kopogtatván
208 2, XII | senkit sem ereszt.~Csapó úr bezárta az ajtót, midőn
209 2, XIII | selyemkötényt, és ha Himfy úr abban az időben kurrentáltatta
210 2, XIII | álnév? - okoskodik Bowring úr.~- Szja, barátom, - nálunk
211 2, XIV | meggyőződésünknél fogva Galiba Pál úr annyiból ördög, hogy pénzért
212 2, XIV | jó ízű eledel.~Galiba Pál úr egy pesti nagy házért mindazt
213 2, XIV | hiában, azonban Galiba Pál úr korán sem esett kétségbe;
214 2, XIV | csavarogni látta.~Galiba Pál úr megvette a legszebb hintót,
215 2, XIV | ügyben; s minthogy Galiba Pál úr jártas-keltes ember az ilyen
216 2, XIV | sem mondja: "Menjen ki az úr, csizmáján az utcai sár,
217 2, XIV | néz, tekintetes Galiba Pál úr, és elvétve az inas, ki
218 2, XIV | nem hozza be a tekintetes úr elé.~De minthogy a naptárnak
219 2, XIV | mondom ez a tisztelt úr Galiba Pál urat a szoba
220 2, XIV | fordítsa; mert Galiba Pál úr olyan embert választott,
221 2, XIV | tulajdonosnak tetszik.~Galiba Pál úr mikor valami okosat akar
222 2, XIV | útikészletet, Galiba Pál úr irományait egy vasas ládába
223 2, XV | Adja ezt írásban az alispán úr!~- Egy példányban akarja
224 2, XV | Egy példányban akarja az úr vagy százban?~- Egyben is
225 2, XV | össze őket a tekintetes úr?~- A világért sem, - felel
226 2, XV | felel az orvos.~- Orvos úr, - mondja a prókátor, -
227 2, XV | patvar a tréfáját, orvos úr,... nem akarom én, hogy
228 2, XV | fölkacagva az orvos.~- Ah, orvos úr az én emberem.~- Tessék
229 2, XV | alispán végtére is nagy úr, s nekem sok alkalmatlanságot
230 2, XV | levéllel kedveskedett:~Ügyvéd úr!~Ma kaptam tudósítást, hogy
231 2, XVI | azért küldött nagyságos úr, hogy megnézzem?~- Tudom
232 2, XVI | kérdezkedik a nagyságos úr, - azt nem mondom, hogy
233 2, XVI | parancsolta a nagyságos úr, mondja András kiterítve
234 2, XVI | maradok, ne féljen a nagyságos úr - vígasztalá András - nem
235 2, XVI | jobb lesz, ha tisztelendő úr sem kérdezget tőle annyit,
236 2, XVI | hazajött; mert a tisztelendő úr is csak azt kérdezi, amit
237 2, XVI | kérdezősködni, aztán ilyenkor Baltay úr is adós maradt a felelettel; -
238 2, XVII | levél címezve lőn, és Csapó úr szentül megfogadá, hogy
239 2, XVII | toronybeli harangok, s Baltay úr kérdez egy a kapu előtt
240 2, XVII | Csak nincsen tűz - véli az úr - hisz akkor félrevernék?~-
241 2, XVII | látta, hogy a nagyságos úr nem szól többet, még egyszer
242 2, XVII | meggyülekezvén, a tisztelendő úr a szószéket kitétette, s
243 2, XVII | a református tiszteletes úr legjobban törölgette a szemét.~-
244 2, XVIII| András, hogy a nagyságos úr nem állta volna meg szó
245 2, XVIII| ereszté.~Fölment az ifjú úr a tanodába, nem azért, hogy
246 2, XVIII| itthon mégis tekintetes úr lesz.~Míg a tanár tüdőfáradtig
247 2, XVIII| Persze, most már az ifjú úr is belátja, hogy jobb lett
248 2, XVIII| vagyonból: - tekintetes úr most.~Szomorú kép, - sokkal
249 2, XVIII| beválthassa.~- Beváltjuk, alispán úr, - mondja lelkesülten az
250 2, XVIII| őket, - írja föl alispán úr ezt is.~Az alispán írta.~
251 2, XVIII| fel a tekintetes alispán úr.~- Isten úgyse, sok lesz, -
252 2, XVIII| nem kívánunk.~- Alispán úr! - mondja Baltay, - ki van
253 2, XVIII| kezét megcsókolni s amint az úr egyik ajánlatát a másik
254 2, XVIII| csókolná meg, s mikor az úr az adományokból még sem
255 2, XVIII| a házat, - jegyzi meg az úr, - nagy örömöm telt bennük;
256 3, I | Jobban nézzen meg az úr, - veti vissza Püspöky, -
257 3, II | pedig kérdi:~- Szokott ispán úr dohányozni~- Gazda embernek
258 3, II | megállni.~- Mit gondol, - ispán úr, - termesszünk-e dohányt?~-
259 3, II | árát.~- Nem bánom, ispán úr, - termesszünk néhány holdat,
260 3, II | dohánymagot megöntözni, ispán úr, - mert ha ilyen dohány
261 3, II | amilyent most szítt ispán úr, - úgy jobb lesz, ha a magot
262 3, II | telik.~- Igaza van ispán úr, - mondja a gróf mentéjének
263 3, II | mondja: "Addig is, ispán úr, míg jobb dohányunk terem,
264 3, II | Akasztasson föl a nagyságos őrnagy úr, - de mindjárt.~- Bolond
265 3, II | ördög! - kívánja Baltay úr a harangozónak, ki a kötelet
266 3, III | Minek is hozta kasznár úr, - mondja a nagyságos asszony
267 3, III | dézsmát. Az lesz aztán az úr, a bátyja meg valóságos
268 3, III | ember valahogy, s hogy ez az úr szívesen beállna még olyan
269 3, III | hangosabban nem beszél ez a jó úr, talán a gróf is meghallaná,
270 3, IV | zsidóskodjál, azt megmondom, úr vagy, hadd lássa meg más
271 3, IV | mondja egy kopasz fejű úr, - bizony elveszti.~- Mit
272 3, IV | elveszti.~- Mit tud bele az úr? - mondja már neki tüzesedve
273 3, V | Hét választó; a legnagyobb úr elment a Kemnicer-kávéházba,
274 3, V | Ide haza van a méltóságos úr? - kérdi Baltay a cifra
275 3, V | utána menni a nagyságos úr, ott találja a hídon felül.~
276 3, V | a dolgot, s a méltóságos úr sem kételkedik benne, adjuk
277 3, V | hát mit csináljon?~Galiba úr meglátogatta az úrfit, s
278 3, V | sem olvassa a nagyságos úr?~- Majd én fél mázsás levelet
279 3, V | három újdonságot írt Galiba úr, csakhogy aligha gyanította
280 3, V | kertbe, midőn a nagyságos úr bejött, s egyenesen a rovásokhoz
281 3, V | rovást, azonban a nagyságos úr is megszólamlott, mintha
282 3, V | faragjon le egyet a nagyságos úr! - mondja András, mintha
283 3, V | kertészkés, minek: a nagyságos úr kezében?~- No hát itt van! -
284 3, VI | elítélte, hogy a nagyságos úr ezer forintja azé a lókupecé,
285 3, VI | volna, ha szól a nagyságos úr! - lőn a felelet.~- Miért
286 3, VI | ételt, mert a nagyságos úr már nem várhatja.~Az esteli
287 3, VI | hozna kend? - zsörtölődik az úr, eltolván az abroszt, mi
288 3, VII | pince, s annak irányában két úr száll le egy csinos fogatról,
289 3, VII | homlokú, meglehetős komor képű úr válik ki a többi közül,
290 3, VII | kocsmárost.~- Hallja az úr, - mondja a gróf - nem panaszolkodott
291 3, VII | panaszolkodott Berzsenyi úr a kastélybeli szakácsra?~-
292 3, VII | megparancsolva van.~- Pedig lássa az úr, - mondja a gróf, - én nálam
293 3, VII | egyszer sem volt Berzsenyi úr sem ebéden sem vacsorán,
294 3, VII | tehenestől, hogy Berzsenyi úr körülbelül melyik házban
295 3, VII | házban lakik Berzsenyi Dániel úr?~- Igen is! - válaszol a
296 3, VII | törje az eszét, Berzsenyi úr, - csak mondja ki, hogy
297 3, VII | látom, hogy a nagyságos úr is mond egy verset, nagyon
298 3, VII | búsuljon megint a nagyságos úr, mert aztán én is együtt
299 3, VII | most azt mondja a nagyságos úr, hogy nem töri el egykönnyen
300 3, VIII | mért nem örül a nagyságos úr? - kérdi András, - most
301 3, VIII | elhallgathatja a nagyságos úr.~Baltay nyugodtabb lőn,
302 3, VIII | András, - okoskodik az úr, - hanem már most azt szeretném,
303 3, VIII | Ne búsuljon a nagyságos úr, majd tetszik az ifjú nagyságos
304 3, VIII | tetszik az ifjú nagyságos úr, jobban mint mink.~- Szólt
305 3, VIII | Hová menne a nagyságos úr, - mondja András az öregnek
306 3, VIII | észrevette, hogy a nagyságos úr másfelé akar nézni; de valahányszor
307 3, VIII | mért is áll ide a nagyságos úr, mikor úgy is tudja, hogy
308 3, VIII | mondani, hogy a nagyságos úr majd idelát.~Imre megdöbbent.~-
309 3, IX | IX.~Amica.~A szeptemvir úr gyűlésre készült, s éppen
310 3, IX | nem érek rá, - pattog az úr, - ma jön ítélet alá a Baltay-pör,
311 3, IX | szobából.~- A tekintetes úr szobáját készítsék el kendtek
312 3, IX | urat. Üljön le a tekintetes úr, - szól Galibához, - bizony
313 3, IX | hát hogy van fiskális úr?~- Mediocriter! - válaszol
314 3, IX | pipára, addig a tisztelendő úr is megjön, aztán beszélhetnek
315 3, IX | kifüstöltetem a házat.~A nagyságos úr lement a kertbe, Galiba
316 3, IX | bandát, András, - nevet az úr, - az egyik banda jobbról
317 3, IX | nagy kelete a nagyságos úr előtt; hanem mivel az öreg
318 3, IX | Nem éhes a tekintetes úr? - kiáltja András az ajtó
319 3, IX | mégis értette a nagyságos úr, ki a kibékülhetés miatt
320 3, IX | eresztette el a nagyságos úr, és csak azt kívánta, hogy
321 3, X | két úrhölgyet segít ki egy úr, és karjára fogva vezeti
322 3, X | hát elhiszi a nagyságos úr amit mondtam?~- El hát, -
323 3, X | Magát sajnálja a nagyságos úr, jobb lesz!~- Legyen kendnek
324 3, X | Az gondolja a nagyságos úr, - kiált közbe András, -
325 3, X | haragszik meg ezután nagyságos úr?~- Nem én, még kendre sem -
326 3, XII | nyugalommal mondja:~- Hallja az úr, vágja ezt kétfelé!~Erre
327 3, XII | mégis szebben esik ki az úr keze alatt a munka, mintha
328 3, XII | viszket.~- Ha ráért volna az úr, akkor elmondtam volna igen
329 3, XII | mondanánk, hogy a mi jobbágyunk úr, ki hust, pecsenyét, tésztásokat
|