Rész, fejezet
1 1, I | mint azt a jó atyafit, ki most a háztetőre tekint föl,
2 1, I | palota belsejébe, hol éppen most lépett a kapu alá herceg
3 1, I | Bowring úr kíváncsi lőn.~- Ön most magyarul beszél?~- Igen,
4 1, I | kérdi az angol.)~- Éppen most mondja, - jegyezze csak, -
5 1, I | oda, hol az emberek még most is napot imádnak, s nem
6 1, III | egészíté ki azt a falut, melyet most Enying mezővárosának ismer
7 1, III | parasztház előtt, melyet a gazda most akart egyenesebbre rakni,
8 1, III | el, minthogy az két öllel most is közelebb van az utcához,
9 1, III | herceg, azért két öllel most egyúttal kiebb vihetnéd
10 1, III | könnyen elérem a hosszát; mert most is már a fenekén vájkálok.~-
11 1, III | van, a negyediket pedig most kapja.~- Ezt nem értem!~-
12 1, IV | csalódik a herceg, hisz most látok egy kis vékony ágat
13 1, IV | nyelvet könyvből, hanem most már kérem a herceget, vigyen
14 1, IV | hanem melyik szebb?~- Bizony most mindjárt beállok kisbéresnek.~-
15 1, IV | véghetetlenül érdekli, hogy most mindjárt megvernek valakit.)~-
16 1, IV | nekik a fürgedi béresek. Most még azt kell megmondanom,
17 1, IV | izengetésen kívül, - tehát most csak ürügyet keresnek, hogy
18 1, IV | hogy egymásba kaphassanak, most idáig csak kötődnek; - végzi
19 1, IV | megjelentém, hogy a béreseknek most mindjárt végük lesz.~- És
20 1, IV | láb.~Bowring úr megismerte most a tegnapi kis bérest, valamint
21 1, IV | a hídvégi vezérre, - már most én is itt vagyok, most már
22 1, IV | már most én is itt vagyok, most már nem te mondod meddig,
23 1, IV | a harcnak egész alakja, most kezdődött még az igazi kévehányás,
24 1, IV | fölbőszült embert a béres most már nem fogja kímélni, hirtelen
25 1, IV | paplakba, hol az ispán úr éppen most fogta el a pap pagátját.~-
26 1, IV | hamar, a fürgedi béresek most mindjárt agyonverik a hídvégieket.~-
27 1, V | föld, ha az öregebb ágnak most már egészen végső ivadéka
28 1, V | föl az úr - hova megyek én most?~- Nagyságos Baltayné asszonysághoz; -
29 1, V | meg nem tettem, hanem már most fölmondom a szolgálatot.~-
30 1, V | igazítani, akkor mondá:~- Na most már elmehet!~Baltay úr erőteljes
31 1, V | kezét, - nem olyan puha most, mint akkor, midőn istenben
32 1, VI | megörvendeztetne, azt tartom, most éppen ráérnék örülni.~-
33 1, VII | feleli a hajdú, - azt tartom most már harmincadszor mondom
34 1, VII | cselekedtem; mert látod, most vénségemre veszem észre,
35 1, VII | sarkantyús csizmája maradt; most már azt akarom, hogy egy
36 1, VII | én nem bántam volna, azaz most sem bánnám, ha Etelkát elvennéd.~-
37 1, VII | Dunay! - mondja amaz, éppen most értesíte a végelhatározásról.~-
38 1, VII | maradnék ott kinn.~- Hát nem most mondta el kend a kötelességét? -
39 1, VII | parancsol.~- Azt mondtam, meg most is azt mondom!~- De meg
40 1, VII | keseredének el a többiek, kik most már elkeseredéssel kezdték
41 1, VII | mondja az öreg, - hisz most dicsérted a boromat.~- A
42 1, VII | urambátyám, - felel a gróf - és most is mondom, hogy ennél kitűnőbbet
43 1, VII | engedve.~- Hüm, hüm! - mondja most már kétszeresen is Baltay
44 1, VII | az öreg Baltayt, kit még most sem tud az álom végképpen
45 1, VII | szállásra behurcolkodott.~- Most már nyugodt vagyok! - mondja
46 1, VIII | állat feküdt el előtte, - most pedig néha árok akadván
47 1, IX | erdőszélén érte, hol éppen most csavarodik az erdőnek széles
48 1, IX | földurrogatni valami ködös éjszakán; most azonban hamar egyéb tárgyat
49 1, IX | kedves árnyékából, honnét most a legnagyobb kényelem közül
50 1, X | tenyérnyi piros szalagnak csokra most bomlik ki, s amint fejét
51 1, XI | már az ellenséget, hogyha most az édesanyja sírva hívná,
52 1, XI | ébren álmodozó embert, ki most éppen azon nyugodott meg,
53 1, XI | kedves tárgyra, s helyette most ezt a dicsőségtelen ballagást
54 1, XI | isten! - magyarázá Pista.~- Most értelek öcsém! - mosolyog
55 1, XI | nyelű ostor, mint amekkora most van a kezedben, - mert elmegy
56 1, XI | gazdátlan lóra gondolt, mert most már azt is megsajnálná,
57 1, XI | vele vissza, - jámborsága most már csak életlenség s egyetlen
58 1, XI | fölbomlott csokrával még most is nyakában lóg.~Sorsát
59 1, XI | pusztára tértek el, - s ő most ha lehetne, egy helyett
60 1, XI | asszonyom! - hisz éppen most jövök a tamásii szarvas
61 1, XII | hallgatagság, mintha csak még most tudná legelőször életében,
62 1, XII | van szokatlan dolgokkal, - most már egy időre eleget tapasztalék,
63 1, XII | pusztai néppel.~Holvagy Pista most ért még csak a vigadozók
64 1, XII | Éppenséggel oda sietünk most, - felel az őrmester, -
65 1, XII | rá az őrmester, - éppen most két hónapja egy franciát
66 1, XIII | az árkon is átugrottam, most pedig már a kapavágás helyét
67 1, XIII | úgy mondták meg nekem; de most már minden lépten-nyomon
68 1, XIII | kort, melyben urambátyám most van.~- Persze, hogy megilleti, -
69 1, XIII | elkezdeni.~- Húgomasszony, én most éppen ötven esztendős vagyok...~-
70 1, XIII | veled civakodni,... hanem most az egyszer megmondom...
71 1, XIII | húgomasszony, - hanem már most az árát is megkérem ennek
72 1, XIII | elhiggye, olyant birkózom most is magammal, hogy ezen erővel
73 1, XIII | Na, édes húgomasszony, - most már szóljon bátran, hát
74 1, XIII | rimánkodék Baltay - még most sem haragszom.~- Bátyám!...
75 1, XIII | még azt is elveszi, amit most bírnak. - Azonkívül pedig
76 1, XIII | hozakodék elő a viszonyról, - ő most barátját jött látogatni.~
77 1, XIV | elcsöndesedett, hanem már most alig várta, hogy a bácsi
78 1, XIV | mondta, édes fiam, - hanem most menj vacsorálni, mert meghűl
79 1, XIV | másiknak?~- Ne mondja kend!~- Most már nem mondom, mert megmondtam.~-
80 1, XIV | nagyságos uram.~- Mindegy, most ráérek meghallgatni, azért
81 1, XV | mondja a fejedelem, - most már tudom mit kell tennem, -
82 1, XV | engem jókor vezetett erre, - most már tudom, mi a magyarnak
83 1, XV | talizmánt, - szól a herceg - most már kérhetnek mindent.~-
84 1, XV | Te! - mondja Pista - most már kardod is van, - bugylit
85 1, XVI | mely egy vásott hintót most akar átcipelni a sáron;
86 1, XVI | kérdi az öreg a grófot.~- Most itt lakom Keszthelyen, vagy
87 1, XVI | isten neki, fiam Sándor, most már előszedd ám a bécsi
88 1, XVI | a gróf felé fordulva, - most már engedelmet kérek, hogy
89 1, XVI | urat megint ott lelék, s most már semmit sem kételkedtek,
90 1, XVI | módot megtudni, ki légyen, most már egészen helyen kívülinek
91 1, XVI | akarván tőle, minthogy ők most a kastélyba mennek.~- Én
92 1, XVI | hogy földi almát esznek, - most már más is megeszi a gróf
93 1, XVI | mint a tűztől, - pedig most - hallom, hogy az enyingi
94 1, XVI | tisztelettel mondja:~- De már most magunkat rekommendáljuk!~-
95 1, XVI | egy négy lovas hintóból most szállt ki gróf Dunay, -
96 1, XVI | az árpádvérű Gyulafiak, most az Eszterházy hercegek romokban
97 1, XVII | és csak azt szeretném már most tudni, hogy akkor kinek
98 1, XVII | egész vármegyében, hol éppen most hirdették ki a nemesi fölkelést,
99 1, XVII | gondoskodva, hanem még csak most jött a keservesebb dolog,
100 2, I | alagutat fúrnak, s aki már most hiszi, hogy a nép szava
101 2, I | mégis meghalt volna, nevét most Józsa Gyurié mellett említenék;
102 2, I | Gyuri"-nak hívták.~Ahol most a nevezetes keszthelyi híd
103 2, I | ne találjanak.~A herceget most a nemesi fölkelés nehéz
104 2, I | elérünk barátom, - hanem most követem tanácsodat, s minthogy
105 2, I | holdat szántottak föl, abba most mindenféle füvet vetnek,
106 2, I | hozzáférni, - tehát majd most mindenféle fűvel próbát
107 2, II | megriaszták, s a türelmes állat most az egyszer foga közé harapta
108 2, II | szó, amit méltóságos uram most kimondott, hadd nyugszom
109 2, II | András neki derülve, - csak most hallaná a mi nagyságos urunk
110 2, III | de már késő; mert az öreg most oldózkodik ki a sok mindenféle
111 2, III | nagyságos úr mindent, hát most mondja el a többit is.~-
112 2, III | szamáré ficamodott ki.~- Most hát fekszik a gyerek?~-
113 2, III | a lábát helyretették, - most már semmi baja, - mondja
114 2, III | de még sem üt le.~- Már most mi lesz abból a szegény
115 2, III | és gondolkozóba esett. Most már nem a fiúnak sorsán
116 2, IV | idejött; azonképpen adna ő most hatszáz forintot, és csak
117 2, IV | volna! - feleli a cigány - most majd csak magam is könnyebben
118 2, IV | hazának, melynek földjén most állunk, vagy mindenütt,
119 2, IV | látjuk a cigányt, kinek arca most nem azért legfeltűnőbb,
120 2, IV | legfehérebb volt; s minthogy őt most már figyelemmel kísérjük,
121 2, IV | részét ő is kivághatná; most csak azt nézzük meg, miként
122 2, IV | a boldogtalan, hogy ha most lóvá változnék, és a réten
123 2, IV | Lajtáig fogadták meg, s már most azt hitte, hogy neki van
124 2, V | tudja-e, hogy mit védelmeznek most?~- A magunk becsületét,
125 2, V | melynek átjárásait éppen most vagdalák el az utászok.~
126 2, V | veszélyes helyzetet, hanem most is azon törte fejét, hogy
127 2, V | búcsúra úgy sem mehetnek most.~Vigyázva jött a francia
128 2, V | mozdulatra figyeljen, hanem még most is azon tűnődik, miképp
129 2, V | Na béres, - meghalsz most! - kiáltá Meddig Józsi.~-
130 2, VI | kérdezőnek nevét megmondaná.~- Most mindjárt meghalok! - mondja
131 2, VI | francia meggyónja azt, hogy most itt miatta bőgsz?~- Téged
132 2, VI | volnék, hiában gyónnád meg most már azért, hogy utolsó órán
133 2, VI | beszéli Pista, - hanem most már nem is vesződöm ám vele;
134 2, VI | úristen.~- Talán csak megtart most már! - mondja Pista; - mert
135 2, VI | háborúba kívánkozol még most is? - kérdi az asszony.~-
136 2, VI | is? - kérdi az asszony.~- Most már ez a mesterségem, nénémasszony, -
137 2, VI | megeredt fájdalom, hanem amint most már hirtelen fölépült a
138 2, VI | leánynak kedve, minthogy most már maga sem tudta, mi volna
139 2, VI | fiúnak arcán, s minthogy most már nem volt fájdalom, miről
140 2, VI | szó szűkét a fiatalok, s most már mindkettő csak azon
141 2, VI | ötvenet kapna kend!~- Hát már most hova menjek, uram?~- Elmehet
142 2, VI | szívesen; de akárhova megyek most már a pokolban is írást
143 2, VI | ismét a kocsira.~- De már most azt mondja meg bátyám, hogy
144 2, VI | hogy meddig visz el; mert most már gyalogolni is tudok.~-
145 2, VII | egyet, tehát mondjuk el most. Midőn a hadtest szerencsésen
146 2, VII | saruját megoldjam.~- Hol van ő most? - kérdi a főherceg.~- A
147 2, VII | hagyták búsulni, - s íme, most már örvendeni is csak nagy
148 2, VIII | hasonló panasz nem lesz.~Már most méltóztassék megítélni,
149 2, VIII | barátom? - kérdi az angol.~- Most mindjárt tizenkettő lesz.~-
150 2, VIII | magammal indultam meg, s én most csak szállás-rendezőnek
151 2, VIII | itt van huszonöt garas - most nincsen több pénzem, hanem
152 2, IX | volt mérve.~- Ugyan már most mit gondol, kedves jó barátom,
153 2, IX | annyi titokkal is, mennyit most mondtál nekem; de ha csak
154 2, IX | megmondhatom bátyám, - de most többet fogóval sem húznak
155 2, X | elegendő volt arra, amit éppen most csinál, hogy saját fejét
156 2, X | beszélni a dolog felől s most egy hosszában akarta elmondani
157 2, X | egyszer szemközt áll, - s most midőn a feleletet hallja,
158 2, X | András, honnét jövök én most?~- Nem tudom eltalálni,
159 2, X | ekkorig a fiúnál maradtam, most pedig visszajövet a gazdát
160 2, X | párát, - mondja Pista.~- Most emlékszem rá!~- Aztán nem
161 2, XI | is maradt öt forinttal, - most pedig, mikor már eljövetelének
162 2, XI | századok emlékezete óta most ment a legelső nagy hajó
163 2, XI | orvosságivás egyik lábába került, s most már éli az obsitos mesterséget,
164 2, XI | embert vert a pad alá, s most már minden pockot kénytelen
165 2, XI | igen természetes, hogy most is egymás mellé állnak.~-
166 2, XI | legalább temess el: talán most már megérdemlem!~Annyi búbánat
167 2, XI | a furcsa oklevelet éppen most veszi át a nádor.~- Halotti
168 2, XI | fölgyógyultam, megint berukkoltam.~- Most már értem! - mondja aztán
169 2, XII | mondja Csapó.~- Talán most sem akar beereszteni Csapó
170 2, XII | kap a szóba amaz.~- Még most sem tehetem azt.~- Tehát
171 2, XII | Bocsánatot kérek, - nekem most nincsen időm. - jegyzi meg
172 2, XIII | nagy veszedelemben forog, - most már itt-ott akadnak kisasszonykák,
173 2, XIII | könyvet, egyébiránt is, kivált most már, oly átkozott vékony
174 2, XIII | cipel a hóna alatt, éppen most ül le egy fapadon, hogy
175 2, XIII | indul ki. Isten önnel, s most már lesz Magyarország!~1807-
176 2, XIV | füle mellé vakar, - éppen most is azt cselekszi; mert a
177 2, XIV | mondja a goromba inas, - ki most legalább azt a véleményt
178 2, XIV | kinek legutóbbi szidalmai most is fülében hangzanak. Tehát
179 2, XIV | elbúcsúzáshoz, mert éppen most mondja:~"Bár csak már egyszer
180 2, XV | véletlen juték, - és csak most tudom, hogy annak nagy behatása
181 2, XV | könnyen beláthatta, hogy ő most már kellemetlen vendég a
182 2, XV | mondja az ügyvéd, - én most elmegyek, esztendeig várok,
183 2, XV | levéltárban fekszik, - tehát most már ne vesződjék a kereséssel,
184 2, XV | örömben; mert az orvos éppen most írta, hogy az alispán meghalt
185 2, XV | volna; és már várta, hogy most mindjárt megüti a guta.~
186 2, XVI | volna.~- Nojsz kiabálhat most Józsue uram amennyit akar -
187 2, XVI | isten tudja miért.~- De most már csak nem indul meg kend?~-
188 2, XVII | annyi szeretet fért el, és most már csak bizalmasan kereshetik
189 2, XVII | ön mindent megtett; hanem most segélje megtenni az utolsót.~-
190 2, XVII | történetének, életében hatalom, most hulla, mely némán fekszi
191 2, XVII | Baltayt keresem föl, ki éppen most olvassa el a levelet, s
192 2, XVII | éppen azon a helyen, hol most a ritka szép katholikus
193 2, XVII | Pistának édesapja, éppen most végezte el az utolsó, mit
194 2, XVIII| fölkopik az álla.~Persze, most már az ifjú úr is belátja,
195 2, XVIII| Házról-házra kujtorog most, atyafiságba keveredik az
196 2, XVIII| vagyonból: - tekintetes úr most.~Szomorú kép, - sokkal rongyosabb,
197 2, XVIII| őrnagyot mutatá be, ki éppen most vette a parancsot, hogy
198 2, XVIII| érzelem, hisz élő tanúja most, hogy lelkes gondolatai
199 2, XVIII| azonképpen gondolá ő is, hogy most a jobb kezét, most meg a
200 2, XVIII| hogy most a jobb kezét, most meg a balt csókolná meg,
201 2, XVIII| okoskodik András,... ahun a!... most már jőnek.~- Csak közelről
202 2, XVIII| súgja a meglepett fiúhoz:~- Most nyúljon a ruhájához!~- Már
203 2, XVIII| neki.~Hallja kend András, - most az a fiú már tanítja kendet? -
204 2, XVIII| a gyerektől?~- Jobb lesz most elkezdeni, nagyságos uram,
205 2, XVIII| gyerek úgy elhalad, ahogy most megindult, - véli András -
206 3, I | összeszedte, s éppen ezért most már aki eddig el nem olvasta
207 3, I | a szabadosok kapitánya, most pedig már őrnagy, Püspöky
208 3, I | egész nyugalommal mondja:~- Most megmutattam az úrnak, hogy
209 3, I | jól ismerte, kikkel van most dolga, s hogy a könnyű kard
210 3, I | fényes győzelemről írhatnánk most, és nem lett volna szükség
211 3, I | mert el akartam futni; most meg azért ígérnek százat,
212 3, I | lovasság új fegyverrel küzd most.~A francia vezér nézvén
213 3, II | feküdt a gróf előtt, ki éppen most nézi végig, vajon teljesítették-e
214 3, II | gróf maga véleményezte; de most világosan látja, hogy az
215 3, II | teremne rajt, mint amilyent most szítt ispán úr, - úgy jobb
216 3, II | látott a boldogtalan, s most már szentül hitte, hogy
217 3, II | gazdasági intézeten, hol most már tizenkét évnek szorgalma
218 3, II | hintálhatná úgy, mint ahogy most teszi, - hanem látom, megint
219 3, II | lássa a betűt, - mert éppen most gondolja magában, hogy de
220 3, II | a nyakán, bizonyosan még most is ott ülne a széken; de
221 3, III | asszony édesen megkönnyezte most a keserves nótát; pedig
222 3, III | mellett danolni? - s íme most oly jó ízűen elsiránkozik
223 3, III | borjúknak adtam, nem ő nekik!... Most elmehetsz! - mondja tovább,
224 3, III | nagyságos asszonyom, - most vitte ki a mindenes az utolsó
225 3, III | pedig olyan tűzzel, mintha most mindjárt meg akarna valakit
226 3, III | menyasszonyruhája volt, azért, ha most eldarabolom érted, édes
227 3, III | minden eszembe jut, hogy most sem tudom a sírást megállni, -
228 3, III | anyjába kapaszkodik, ki most kegyesen megengedte, hogy
229 3, III | érkezőt fogadhassa, ki után most már egymást érte a többi,
230 3, III | sóhajtáson? Úgy-e tetszik most a szép menyecske? - hátha
231 3, III | ezt is halatni, hanem már most nem meri; inkább csinál
232 3, III | szeretet, - jobban mint most, de e közön az engedelmesség
233 3, III | föltámadnának, bizony-bizony most is alig lelnének náluknál
234 3, III | utóbb is beáll ácsmesternek. Most már alig bírunk vele, kivált
235 3, III | kiáltja egy másik, - most mutassa meg, mit tud; aztán
236 3, III | ember tudok lenni a gáton, - most már hazajövök, én sem parancsolok
237 3, III | beszéltek?~- Horrendum dictu, most hallom először.~- Ez még
238 3, III | vették annyiszor kézbe, mint most, hogy némely ember egész
239 3, IV | vitt valaha Pestre, mint most én tégedet, édes öcsém, -
240 3, IV | annyi, hogy a második ételig most már türelmesebb, ha nem
241 3, IV | mellett ült, s minthogy most már zajosabb lőn a társalgás,
242 3, IV | megtalpalják Kisfaludyt, mit ő most is magánál hord, és szörnyű
243 3, IV | úgy volt a könyvben.~- Én most is azt mondom, hogy nem
244 3, V | Angolkirály"-nőn fölül, hol most a harmincad áll, nádas volt;
245 3, V | kérdé: - Vajon hol lehet most?~- A lábát fájdítja, nagyságos
246 3, V | emberség; - aztán te meg most már szeptemvir vagy!~- Meg
247 3, V | neheztel a szeptemvir, - most mindjárt megbánom, hogy
248 3, V | bolondos egy ember vagy te most is. - mondja Baltay, kitörvén
249 3, V | mi már rég kivástunk, most már ezeken a sor.~- Ráér
250 3, V | ezeken a sor.~- Ráér még!~- Most mindjárt kivetem az esztendő
251 3, V | el nem érte.~Nem akarom most már a további beszédet folytatni, -
252 3, V | asszony - hisz magam is most tudom még.~- No hát nem
253 3, V | ég tudja mit, hanem már most tessék belőle kitalálni
254 3, V | valamelyest lecsendesedett; hanem most már Imre úrfi után szaglászott,
255 3, V | tisztelői közé tartozik.~Galiba most már tökéletesen hitte, hogy
256 3, V | fát oldalzsebébe tette, s most már mindig magánál hordozta.~
257 3, VI | gebén a szomszéd faluban, most pedig a kártyaasztal mellett
258 3, VI | találkozunk velük később, most kísérjük el Kisfaludyt,
259 3, VI | kevésbé a Balatonon, hol most az ő nevével jár szét.~Fölkerült
260 3, VI | vendég s mint mindig, úgy most is a föltűnő dolog szájról-szájra
261 3, VI | nem lenne rajta a mellény, most mindjárt nagyot híznék az
262 3, VI | elégszik meg az örömmel; hanem most szemben is megdicséri, sőt
263 3, VI | Imrét, - csakhogy András most már nagyon meggazdálkodta
264 3, VI | asztalnál maradt, s az öreg most már látta, hogy az nem fog
265 3, VI | maradni akarsz, mint mondád, most szólj, kell-e még pénz?
266 3, VI | Subickra 2000 frt."~Az öreg most már átlátta, hogy a fiú
267 3, VI | tovább, és csak az esett most már nehezére az öregnek,
268 3, VI | a tűnődő bácsit, ki még most is az utolsó pontot nézi.~-
269 3, VII | hogy csakugyan elől vagyunk most.~*~Ha becsületes élő emberek
270 3, VII | csodanyelvű népet, - és most annyian vagyunk, hogy ha
271 3, VII | vissza kellene néznünk.~S most akarunk temetkezni, mikor
272 3, VII | meghalni mégsem tudtunk, most pedig amennyien vagyunk,
273 3, VII | sem a zöld mező, - hisz most már nem járunk el törököket
274 3, VII | eresztvén egy újabb korsót, mit most hozott ki a pincéből, aztán
275 3, VII | mondja Pista, - cserélnél-e most egy hat ökrös gazdával?~-
276 3, VII | öröktulajdonban bírja, s most maga az első jobbágy, kinek
277 3, VII | is közöttük állt.~Kis még most sem tudott a meglepetéstől
278 3, VII | uram, maga az oka, hogy én most azt mondom, hogy semmit
279 3, VII | ő előbb visszahúzódott, most minden ember arra tart,
280 3, VII | verset írta, s minthogy most már a nyomtatásból ki nem
281 3, VII | ért, látta a grófot, ki most éppen egy magyar mentés
282 3, VII | hallgatni, hanem az öregúr most már engedelmesebb volt maga
283 3, VII | öregember legelőször életében most süvegelte le magát a fiatalember
284 3, VII | mondja az öreg jókedvvel már most elkísértem idáig, nem kell
285 3, VII | vezetőnek az öreg András, már most azt mondja a nagyságos úr,
286 3, VII | unatkozni a körülállókat.~Éppen most bámulja valamennyi, mert
287 3, VIII | hallottam András; hanem most már mondjon kend mást is.~-
288 3, VIII | hogy elunom hallgatni, most beszéljen kend hát! - zörgölődik
289 3, VIII | nagyságos úr? - kérdi András, - most már itthon lakik az ifjú
290 3, VIII | okoskodik az úr, - hanem már most azt szeretném, ha annak
291 3, VIII | adott a nagyságos úrnak, ki most az egyszer rászedette magát
292 3, VIII | pedig a szomszédok, s íme most már kétségtelenül látja,
293 3, VIII | ablaknál van, Jolán pedig most lép ki a virágágyak közül
294 3, IX | gyűlésre készült, s éppen most eresztette el Galibát, kinek
295 3, IX | azért kedves öregem, most az egyszer tegyen meg nekem
296 3, IX | csúszkálásért akarnak lehúzni; de most már minden késő, hisz lehetetlen
297 3, IX | megszólalt; azzal beszélget most, mert a huszonnégy órából
298 3, IX | szomszédházból békélni jőjenek.~Most már minduntalan kinéz, mert
299 3, IX | mondja a prókátor - sőt még most is azt hiszem, hogy ki akar
300 3, IX | hogy ételért rohanjon; mert most már mégis értette a nagyságos
301 3, X | Az egykori ivószobában most már csak az ivott, ki csutorát
302 3, X | padlást.~A cégérnek nyele most is kinyújtózkodik még, de
303 3, X | dicsőség ösztönét, s a korhely most már nem erősebb, de bátrabb
304 3, X | pompájában, a másik pedig a most fakadó bimbó.~Utasaink gróf
305 3, X | kezdé kiszedni a fagyból.~- Most már itt vagyunk valamennyien, -
306 3, X | megszólítja az öreget.~- Most meg én faragok rovást! -
307 3, X | sirassanak meg, mint az enyéim most engemet. - Ez első és utolsó
308 3, XI | át az öregnek az írást, most már talán ő is közelebb
309 3, XI | a holnapi napot.~- De én most menni akarok, s holnapig
310 3, XI | akkor azt gondolja, amit most, - nekem annyi, mintha kezet
311 3, XI | uram, - mondja Pista, - most már nincs mit titkolódznom,
312 3, XI | a boldog család, melyből most már az öreg anya sem hiányzik,
313 3, XI | többé találkozni, sorsuk most már nem érdekel bennünket, -
314 3, XI | erdő felé legyen; de lovait most már nem ereszté meg oly
315 3, XII | remegés fogta el, mintha éppen most állítanák szemközt azon
316 3, XII | tanúja legyen annak, amit most véghezvinni akar.~Azonban
317 3, XII | darabban adván át a pénzt.~- Most már egy lyukat is fúrjon
318 3, XII | ki a csárda mellett, mely most már gazdátlanul álldogált
319 3, XII | nevük puszta megemlítésére most már őseire tekint vissza
320 3, XII | A fonal vége itt van, most már elveszthetem. Jó szándékkal
321 3, XII | alatt helyrehozza, - s a most még parlagkülsejű Magyarország
322 3, XII | hanem még egyszer kérdem most már én, hogy mit akarnak
323 3, XII | magnetice akartak gyógyítani, most meg nekünk estek a civilizációval,
324 3, XII | csudálkozom, hogy minden ember most nekünk akar tanácsot adni, -
325 3, XII | mégis mindenki tudja most már, hogy az olvasóközönséget
|